Az Oscar-díjat sokan a filmszakma végső mércéjének tekintik. De ha az ember kicsit mélyebbre néz, gyorsan kiderül: a történelem tele van olyan nevekkel, akik meghatározták a mozit, mégsem kapták meg soha az aranyszobrot. Nem feltörekvő tehetségekről van szó, hanem ikonokról. Arcokról, hangokról, jelenetekről, amelyek beégtek a kollektív emlékezetbe.
1. Glenn Close – Már mindenki felállt tapsolni, de a díj elmarad
Glenn Close neve lassan egybeforrt az Oscar egyik legfurcsább statisztikájával: nyolc jelölés, egyetlen győzelem nélkül. A Végzetes vonzerő ikonikus fürdőkádas jelenete vagy a Veszélyes viszonyok hideg eleganciája mára filmtörténeti alapanyag. Close nem egyszerűen eljátszotta a szerepeit, hanem új szintre emelte a női antagonisták ábrázolását.
A legemlékezetesebb majdnempillanata talán 2019-ben volt, amikor a The Wife miatt sokan biztosra vették a győzelmét. A kamera többször is ráfókuszált, a közönség már szinte vele együtt lélegzett – aztán mégsem az ő nevét olvasták fel. Azóta ez a jelenet is az Oscar történetének része lett.
2. Edward Norton – A kontrollált intenzitás mestere
Edward Norton már az első komoly filmszerepével berobbant: a Legbelső félelem (Primal Fear) végén mutatott fordulata azóta is etalon. Nem sok színész kezd úgy, hogy rögtön Oscar-jelölést kap, ő igen. Aztán jött az Amerikai história X, ahol olyan nyers és nyugtalanító alakítást hozott, hogy sokan biztosra vették a díjat.
Norton játékában mindig van valami hűvös tudatosság. Nem szerethető, hanem pontos. A Birdman önironikus színészfigurája például mintha róla is szólt volna: egy tehetségről, aki nem hajlandó leegyszerűsíteni magát a közönség kedvéért. Talán pont ez az oka annak, hogy az Akadémia mindig a közelébe engedi, de a végén mégsem neki adja a szobrot.
3. Amy Adams – Amikor minden szerep „Oscar-szagú”, csak a szobor marad el
Amy Adams azok közé tartozik, akiket a szakma és a közönség egyaránt szeret, mégis rendre kimarad a végső győztesek közül. A Kétely visszafogott feszültsége, az Amerikai botrány energikus játéka vagy az Érkezés csendes, mégis mély érzelmi íve mind olyan alakítások, amelyek más években simán Oscar-díjat értek volna.
Az egyik legfurcsább történet vele kapcsolatban, hogy volt olyan év, amikor két filmben is erős teljesítményt nyújtott, mégsem tudta elvinni a szavazatokat. Mintha mindig egy fél lépés még hiányozna, de nem a teljesítmény miatt.
4. Tom Cruise – A sztár, akit nehéz besorolni
Tom Cruise neve sokáig inkább a kasszasikerekkel forrt össze, mint az Oscar-esélyes alakításokkal, pedig ez félrevezető. A Született július 4-én vagy a Magnólia olyan teljesítmények, amelyekben Cruise levetkőzi a sztárallűröket, és egészen mélyre megy.
Az ő problémája talán az, hogy túl nagy jelenség. Egy olyan korszak utolsó igazi filmsztárja, aki nemcsak játszik, hanem komplett filmeket visz a hátán. Az Akadémia viszont lehet, jobban szereti azokat, akik „átalakulnak”, mint azokat, akik pusztán jelenlétből építenek karaktert. Cruise esetében pedig a jelenlét mindent visz.
A tiszteletbeli Oscar, amit végül megkapott, inkább egy életmű elismerése. De az az érzés megmarad: egy-egy szerepéért már régen ott lehetne a neve a győztesek között.
5. Sigourney Weaver – Aki akcióhősből lett filmtörténeti ikon
Sigourney Weaver neve az Alien filmekkel vált legendává. Ellen Ripley karaktere nemcsak egy sikeres sci-fi főhős volt, hanem egy új típusú női figura: erős, intelligens, túlélő.
1989-ben Weaver különleges helyzetbe került: ugyanabban az évben két Oscar-jelölést is kapott (Gorillák a ködben és a Dolgozó lány). Ez ritka, és általában komoly elismerés előszobája.
Mégsem nyert. Pedig Ripley karaktere azóta is minden „erős női főhős” lista élén szerepel.
6. Johnny Depp – A különc, aki nem illett bele a képletbe
Johnny Depp karrierje tele van olyan figurákkal, amelyek elsőre túl soknak tűnnek, aztán kultikussá válnak. Jack Sparrow kapitány például egyensúlyoz a bohóckodás és a zseni között, és épp ettől lett felejthetetlen.
Az Oscar viszont sokáig nem tudott mit kezdeni ezzel a fajta játékstílussal. Depp három jelölést kapott, de egyiknél sem volt igazán klasszikus esélyes: mindig egy kicsit kilógott, egy kicsit túl sajátos volt.
Pedig pont ez a lényege. Depp nem szerepeket játszik, hanem világokat épít. És bár ez a közönséget teljesen magával ragadja, az Akadémia sokszor inkább a kiszámíthatóbb, „komolyabbnak látszó” alakításokat díjazza.
7. Marilyn Monroe – Akit mindenki ismert, de a díjak elkerülték
Talán a legnagyobb név ezen a listán. Marilyn Monroe nemcsak színésznő volt, hanem jelenség. A Van, aki forrón szereti jelenetei vagy a legendás fehér ruhás kép a Hétévi vágyakozásból máig a filmtörténet részei. És mégis: soha nem jelölték Oscarra.
A korszak Hollywoodja egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele. A szexszimbólum címke mindent felülírt, még azt is, hogy Monroe valójában kivételes komikai érzékkel és pontos időzítéssel dolgozott. Billy Wilder, a filmjeinek rendezője később azt mondta: Monroe „tökéletesen tudta, mit csinál, csak senki nem vette komolyan”.
8. Bradley Cooper – Az örök esélyes, aki még nem ért célba
Bradley Cooper az utóbbi években szinte minden oldalról megközelítette az Oscart. Színészként, rendezőként, producerként, mintha minden ajtón bekopogott volna, csak egyik sem nyílt ki teljesen.
Az A Star Is Born esetében például nemcsak játszott, hanem rendezett és írt is, és sokáig úgy tűnt, ez lesz az ő nagy éve. Aztán mégsem. Ugyanez a történet ismétlődött a Maestro kapcsán is: erős jelenlét, komoly elismerés, de a végén nincs szobor.
Cooper története még nincs lezárva, és talán pont ez teszi izgalmassá. Ő nem egy „elmulasztott” Oscar-sztori, hanem egy folyamat. Egy olyan pálya, ahol minden adott a győzelemhez, csak az a bizonyos pillanat hiányzik még, amikor minden összeáll.
9. Greta Garbo – A rejtélyes legenda, aki hátat fordított Hollywoodnak
Greta Garbo a klasszikus hollywoodi korszak egyik legnagyobb sztárja volt. A neve egy egész korszakot jelentett. Többször jelölték Oscarra, de versenykategóriában soha nem nyert. Később ugyan kapott egy tiszteletbeli Oscar-díjat, de ő nem jelent meg az átadón.
Garbo híres volt arról, hogy kerülte a nyilvánosságot. Visszavonulása után szinte teljesen eltűnt, és évtizedekig nem adott interjút. Az Oscar hiánya így még inkább része lett annak a titokzatos aurának, ami körülvette.
10. Cary Grant – A sárm, amit sosem díjaztak
Cary Grant neve egyet jelent a klasszikus hollywoodi eleganciával. A Fogjunk tolvajt, az Észak-északnyugat vagy a Philadelphia történet mind olyan filmek, amelyekben a karizmája szinte átüt a vásznon. Kétszer jelölték Oscarra, egyik alkalommal sem nyert.
Később ugyan kapott tiszteletbeli Oscart, de sokak szerint ez inkább egy utólagos bocsánatkérés volt. Grant játékát a maga idejében túl könnyednek, túl természetesnek tartották, pedig éppen ez volt benne a nehéz.
11. Michelle Pfeiffer – A tökéletes filmsztár, akit nem jutalmaztak
Michelle Pfeiffer neve egyet jelent azzal a fajta klasszikus filmsztársággal, ami ma már szinte eltűnt. A The Fabulous Baker Boys bárzongorás jelenetében például egyszerre törékeny és ellenállhatatlan olyan jelenlét, amit nem lehet tanulni.
Három Oscar-jelölése van, és mindhárom mögött erős, emlékezetes alakítás áll. A Veszedelmes viszonyok hideg manipulátora vagy a Love Field finoman rétegzett karaktere mind azt mutatják: Pfeiffer nemcsak szép, hanem rendkívül pontos színész.
És mégis, mintha mindig „túl természetes” lett volna. Az Oscar gyakran a látványos átalakulásokat szereti, Pfeiffer viszont úgy játszik, mintha nem is játszana. Ez a legnagyobb erénye, és talán a legnagyobb „hátránya” is a díjaknál.
12. Richard Burton – A hang, amit mindenki felismer
Richard Burton hangja az egyik legismertebb volt Hollywoodban. Mély, erőteljes, szinte színházi. Hétszer jelölték Oscarra. Nem nyert. A Ki fél Virginia Woolftól? vagy a Becket című filmekben nyújtott alakításai ma is etalonnak számítanak. Mégis, minden alkalommal volt valaki, aki elvitte előle a díjat.
Érdekesség, hogy Burton sokszor inkább a színházat tartotta igazi művészetnek, és az Oscarhoz sosem viszonyult túl komolyan.
+1: Alfred Hitchcock – A feszültség mestere, aki kimaradt
Talán a legmeglepőbb név. Alfred Hitchcock, a suspense nagymestere, olyan filmeket rendezett, mint a Psycho, a Hátsó ablak vagy a Szédülés. A modern thriller gyakorlatilag az ő munkájából nőtt ki. Ötször jelölték rendezőként. Soha nem nyert.
1970-ben tiszteletbeli Oscart kapott. Amikor átvette, mindössze ennyit mondott: „Köszönöm.” És lesétált a színpadról. Ez a rövid, szinte fanyar pillanat tökéletesen összefoglalta a viszonyát az Akadémiához.
