14 dolog, amit bocsáss meg magadnak

Sok mindenért tudunk elégedetlenek lenni magunkkal szemben, sok mindenért tudunk haragudni magunkra. Tele vagyunk bárcsak így vagy úgy tettem volna gondolatokkal. Ezek azonban többnyire olyan dolgok, amiken már nem tudunk változtatni, cserébe viszont a jelenünket és nem mellesleg a jövőnket mérgezik. Ráadásképp ha hosszú távon sem tudjuk elengedni őket, súlyos betegségekhez vezethetnek. Bocsáss meg magadnak!

1. A nagy dolgok, amelyekkel kapcsolatban meggondoltad magad

Az álommunka, amiről sosem gondoltad volna, hogy kilépsz. A személy, akiről nem gondoltad volna, hogy elhagyod. A terveket, amiket a jövőre nézve terveztél, de soha nem valósultak meg, mert valami más útban volt. Az élet hullámzik és folyik, és hogy lépést tartsunk vele, nekünk is ezt kell tennünk. Meg kell bocsátanunk magunknak, hogy van annyi önismeretünk, hogy meggondoljuk magunkat az igazán nagy dolgokban.

2. Azokat a módokat, ahogyan átküzdötted magad a fájdalmon

A sötét utakat, amikre nem lett volna szabad rálépned. Az őrült dolgokat, amelyeket a megküzdés nevében tettél, és amelyek több kárt okoztak, mint hasznot. A dolgok, amiket azért tettél, hogy életben tartsd magad, amikor nem ismertél jobb utat. Az, ahogy a túlélési ösztönöd megmutatkozott, amikor túl fiatal vagy tehetetlen voltál ahhoz, hogy irányítsd, nem tesz téged rossz emberré. Erősebb, teljesebb emberré tesz, hogy még mindig itt vagy. Azért, mert visszataláltál az élethez.

3. Az a személy, akit soha nem tudtál rendesen szeretni

Az a személy, akinek a szavai sosem illettek össze a tiéddel, akinek a gondolatai nem passzoltak a tieidhez, a yingje nem simult a te yangodhoz, akinek a szavai sosem hangzottak el igazán, de akit mindezek ellenére és mindezek miatt próbáltál szeretni. Az a személy, akivel olyan keményen próbáltad, hogy úgy érezted, a szíved feladja a dobogást, de akit végül el kellett engedned. A szerelmet nem lehet erőltetni. És ha hagyod, hogy máshol virágozzon, az végül csak szabadabbá tesz mindannyiunkat.

4. A sült krumpli, amit az ebédhez ettél

Ezt túl fogod élni.

5. Az összes mód, ahogyan nem vagy elég

A test, amit soha nem kapsz meg, a tudás, amit soha nem szerzel meg, a bátorság, amit soha nem veszel fel, és az erőfeszítés, amit soha nem teszel bele. Lehet, hogy soha nem leszel elég bátor, elég okos vagy elég erős ahhoz, hogy megfelelj valaki más ideáljának, de te mindig csak tökéletesen te leszel eléggé, és abban a pillanatban, amikor rájössz, hogy ez mennyire fontos, annál hamarabb elengedheted a többit.

6. Ahogy tizenhat (vagy húsz vagy harminc) éves korodban a szüleiddel bántál

Szörnyű, dühítő és elviselhetetlen voltál, és most már minden olyan nap mögötted van. (Kivéve, ha nem. Ha tizenhat éves vagy és ezt olvasod, kérlek, menj, öleld meg a szüleidet, és mondd meg nekik, hogy szereted őket.) Szóval lehet, hogy mindannyian nőttünk egy kicsit oldalra vagy hátra a felnőtté válás útján, és mondtunk pár dolgot, amit nem gondoltunk komolyan. Az élet ment és megy tovább. Mindannyian fejlődtünk belőle. És sosem késő azt mondani, hogy sajnálom.

7. Az, ahogyan életed nagy részében magaddal bántál

Minden hibát, amit a tükörben önmagadról szedtél szét. Minden hazugság, amit a korlátaidról mondtál magadnak. Minden “nem vagyok elég jó” gondolatot, ami valaha is átfutott az elméd mélyén, és olyan helyre telepedett, ahol számított. Meg kell bocsátanunk magunknak, hogy nem a saját legjobb barátaink, a saját bizalmasaink és a saját legnagyobb szurkolóink vagyunk. Addig nem is tudtuk, mekkora változást jelent, ha szeretjük magunkat, amíg végre meg nem tettük.

8. A haszontalan diploma, amit a főiskolán szereztél

A világ változik, méghozzá gyorsan. Egyszer volt, hol nem volt, tényleg voltak állások az egyetemi filozófia szakosoknak. Csak történetesen már nem abban a világban élünk. De a legjobb dolog abban a világban, amiben élünk, hogy napról napra kisebb lesz. Kevesebb konkrét karrierlehetőségünk van, amikor diplomát szerzünk, de több az általános lehetőségünk. Meglepődnél, hogy a “haszontalan” szakod még milyen jól fog jönni. Nem ott fogsz kikötni, ahol vártad, de lehet, hogy sokkal jobb helyet fogsz találni.

9. A szünetek, amiket kivettél az életből

Az a félév, amikor az élet padlóra küldött. Az az év, amit otthon töltöttél. A hónapok, amiket legszívesebben kitörölnél a fejedből, mint az önutálat és a félelem idejét. Néha mindannyian túlterheltek vagyunk. Mindannyian elfelejtjük, hogyan kell kezelni a dolgokat körülöttünk. Szükségünk van ezekre az időkre, hogy újra csoportosítsuk magunkat, hogy elgondolkodjunk, hogy újrateremtsük magunkat, és kitaláljuk, merre tovább. Erősebbek vagyunk attól, hogy átmentünk ezeken a szüneteken, annak ellenére, hogy milyen érzés volt akkor. Csak azt realizáltad, hogyan lehet keményebben visszapattanni.

10. Az esélyek, amiket nem használtál ki

A helyek, ahová nem utaztál el. Az élmények, amiket nem szereztél meg. A személy, akit nem üldöztél, amikor úgy döntött, hogy elsétál. Ki kell nyitnunk a tenyerünket és el kell engednünk minden olyan alternatív valóságot, ahol boldogabbak, erősebbek, fényesebbek vagyunk mindazok miatt, amiket másképp csináltunk volna… Ezek az univerzumok nem léteznek. De a miénk igen. És ez itt rendben van, ha kinyitjuk a szemünket és hagyjuk, hogy így legyen.

11. A dolgok, amiket nem mondtál, amíg nem volt túl késő

A “szeretlek”, amit hagytunk elsiklani. A telefonhívások, amiket nem vettünk fel. Az üzenetek, amelyeket elfelejtettünk átadni, miközben még volt rá lehetőségünk. Hisszük, hogy a szavaink és a szándékaink megváltoztathatták volna a dolgokat, ezért MOST használjuk a szavainkat. Nem hagyjuk, hogy a “szeretlek” szavaink elsikkadjanak. Felvesszük a telefont és megbocsátunk magunknak mindazokért az időkért, amikor nem tettük.

12. A katasztrófák, amiket nem láttál előre

Minden olyan ember, akiben nem kellett volna bíznod. Minden mókás este, ami rosszul sült el. Minden olyan döntést, amit utólag visszatekintve nem kellett volna meghozni. Csakhogy mi nem utólag éljük az életünket. Előre éljük. És nincs meg az a kiváltságunk, hogy már
azelőtt tudjuk, hogy a döntéseink jók vagy rosszak lesznek-e, mielőtt meghoznánk őket. Egyszerűen csak meg kell tennünk a tőlünk telhető legjobbat, meg kell próbálnunk a legjobbat, és meg kell bocsátanunk magunknak, ha tévedtünk. Ha aktívan éljük az életünket, akkor bizony benne van a pakliban, hogy rengeteget fogunk tévedni. Hidd el, eljön az a pillanat is, amikor már átgondoltabb leszel.

13. Amire még mindig nem állsz készen

Minden félelem, ami most visszatart. Minden hitbeli ugrás, amit még nem tettél meg. Minden történet, amit magadnak mondasz arról, hogy hol kellene lenned abban a korban, amiben most vagy. Egy kicsit mindannyian nem állunk készen az életre. Mindannyiunkban van félelem. Mindannyian egy kicsit félénkek vagyunk, és mindannyian próbálkozunk, bármilyen apró módon is, de próbálkozunk. Adj magadnak időt a fejlődéshez. Ez meg fog történni, csak nem abban az ütemben, ahogyan te gondolod.

14. A hibák, amiket még el sem követtél

Mert bármennyire is szeretnénk mindig azt hinni, hogy most már örökre túl vagyunk a nehezén, a dolgok néha nem úgy történnek. Megint el fogjuk szúrni. Újra el fogunk bukni. Kicsit vagy nagyon. Olyan is lesz, amikor újabb hatalmas, vigasztalan hibákat fogunk elkövetni, amelyek lealacsonyítanak minket. És hála Istennek. Az a nap, amikor már nem követünk el hibákat, az az a nap lesz, amikor már nem élünk. De még élünk és még hibázhatunk. Csak meg kell adnunk magunknak a szükséges teret, hogy elkövethessük őket.