Van egy előadás, amely szó szerint végigjárta az országot, és bárhova érkezett, telt ház, csillogó gyerekszemek és lelkes taps fogadta. Ez a Déryné Társulat János vitéze, amely most mérföldkőhöz érkezett: a produkció 150. alkalommal került színpadra, és már több mint 26 ezer néző látta. Nemcsak egy sikeres színházi estéről van szó, hanem egy olyan előadásról, amellyel maga a társulat is elindult a saját útján.
Az előadás, amellyel minden elkezdődött
A Déryné Társulat számára a János vitéz nem „csak” egy klasszikus kötelező darab. Ezzel az előadással indult útjára a társulat, és máig magában hordozza mindazt, amit a Déryné Program képvisel: Színház mindenkinek – nem csak a nagyvárosok, nem csak a főváros, hanem a kisebb települések, művelődési házak, iskolák közönsége számára is.
A 150. előadás egyfajta visszapillantó tükör is: mennyi város, falu, közösség, hány iskolai osztály és család találkozott már János vitéz történetével a Déryné-féle feldolgozásban. A számok mögött rengeteg utazás, pakolás, beállás és újra és újra felépített színpadi világ áll – pont attól lett az előadás élő, hogy ennyi különböző közegben, ennyi féle közönség előtt létezhetett.
A társulat közleményében is kiemelte: a János vitéz máig a program esszenciáját hordozza. Olyan előadás, amelyen keresztül jól látszik, mit jelent az, amikor a színház kilép a megszokott kereteiből, és oda megy, ahol a nézők vannak – akár egy művelődési házba, akár egy kisvárosi színpadra.
Jubileum Fóton: Gyerekekkel telt meg a nézőtér
A 150. jubileumi előadást Fóton, a Vörösmarty Művelődési Házban tartotta meg a társulat. Nem véletlen, hogy iskolás közönség előtt ünnepeltek: a nézőtéren fóti és környékbeli iskolák diákjai ültek, akiknek jó eséllyel ez volt az első „igazi” János vitéz-élményük – vagy éppen a kötelező olvasmány kapott arcot, hangot, ritmust, zenét.
Egy ilyen jubileum nemcsak a társulatnak megható, hanem azoknak a gyerekeknek is, akik pont ezt az előadást viszik majd magukkal emlékként. Lehet, hogy évekkel később már nem tudják felmondani a teljes szöveget, de arra emlékezni fognak, milyen volt együtt nevetni, izgulni, drukkolni Iluska és János vitéz történetén.
A fóti alkalom így egyszerre volt ünnep és „dolgos” előadás: a színészeknek ugyanúgy helyt kellett állniuk, mint bármelyik másik estén, a háttérben pedig tudták, hogy egy olyan szakasz végére értek, amelyet egy szám – a 150 – jelöl, de valójában jóval több annál.
Országjáró János vitéz – Több mint 26 ezer nézővel
Az elmúlt években a János vitéz gyakorlatilag bejárta az országot. A produkció a Déryné Társulat egyik legsikeresebb, legtöbbet játszott előadásává vált – ezt nemcsak a jubileumi sorszám mutatja, hanem a 26 ezres nézőszám is, ami egy vándorló, nem kőszínházi keretek között futó előadásnál különösen beszédes.
A siker titka valószínűleg az, hogy a darab egyszerre ismeri el a klasszikus mű súlyát és beszél a mai gyerekek, fiatalok nyelvén. Petőfi története nem poros, kötelező tananyagként jelenik meg, hanem élő, színes, zenés, humorral átszőtt kalandként, amelybe könnyű belecsúszni akkor is, ha valaki először ül be színházterembe.
A társulat számára minden egyes új helyszín egy új találkozás: más a tér, más a nézőtér, más a közösség, de a történet ugyanaz – és pont ettől izgalmas. A vándorló színház logikája kicsit olyan, mint János vitéz útja: mindig tovább, mindig új tájak, új arcok, de ugyanaz a hűség a történethez.
Új évad, megújult szereposztás
A 2025/2026-os évadtól a János vitéz megújult szereposztásban látható majd. Ez természetes fordulópont egy sokat játszott előadás életében: bizonyos színészek továbblépnek, új arcok érkeznek, a szerepek más hangsúlyokat kaphatnak, miközben a darab szíve ugyanaz marad.
Egy friss szereposztás mindig új energiákat hoz: más ritmus, más kémiák, másfajta humor és érzékenység jelenhet meg a színpadon. A néző ebből annyit érzékel majd, hogy a jól ismert történet kicsit máshogy rezeg, új meglepetéseket tartogat, még akkor is, ha a történéseket már kívülről fújja.
A Déryné Társulat János vitéze tehát nem lezárult egy kerek számmal, inkább új fejezethez érkezett. A 150. előadás nem pont, hanem egy vastag felkiáltójel a darab életében: innen megy tovább, új arcokkal, új állomásokkal, de ugyanazzal a küldetéssel, hogy a színház ott is otthon legyen, ahol eddig kevesebbszer járt.
