A Balaton legnagyobb veszélye, amiről csak kevesen tudnak

A Balaton medrében, pár száz méterre a parttól húzódik egy árokszerű képződmény, az úgynevezett marásvonal. Ez főleg a déli parton okozhat bajt, akár életveszélybe is sodorhatja azt, aki nem számol vele.

A marásvonalat nem jelzi bója, ezért a strandolónak, sportolónak kell tudatosítania magában, hogy létezik ez a veszélyforrás. A Balatonról sokan gondolkoznak úgy, mintha csak egy lavór lenne. Különösen a déli parton strandolók gondolják, hogy akár kilométereket lehet teljes biztonsággal besétálni és még akkor is le fog érni a lábuk.

De ez nem igaz. Ez nem egy feszített víztükrű medence, aminek egyenletes a lejtése. Ez egy élő tó, amit a hullámzás, a viharok időnként átrendeznek. A legnagyobb veszélyt az úgynevezett marásvonal jelenti, ami különösen a déli parton hangsúlyos. Az északi part egy gyorsan, de egyenletesen mélyülő mederrel rendelkezik. A déli parton viszont sokkal szélesebb ez a sekély vizes rész, viszont amikor elérjük a marásvonalat, ott sokkal nagyobb arányú a mélyülés, mint az északi parton. Itt akár két métert is tud mélyülni 30-40-50 méteren belül. Tulajdonképpen úgy kell elképzelni, mint egy árkot.

Általában ez már a másfél méteres, 180 centiméteres mélységnél kezdődik. Tehát a legtöbb embernek ilyenkor már eleve sokkal kényelmesebb úszni, mint sétálni, de egy magasabb emberrel megtörténhet, hogy lábujjhegyen járva, néhány méteren belül úgy érzi, hogy eltűnik a lába alól a talaj. Főleg, ha sekélyebb vizes időszak van. De azt nagyon fontos tudni, hogy ehhez minden esetben túl kell menni a kijelölt strand határán.

A strandüzemeltetőknek kötelessége az 1 méter 20 centis vizet kijelölni, illetve a strand határát, de az utána lévő vízmélységeket nem. Az már személyes felelősség, hogy azon lehetőleg ne menjünk túl. Vagy ha túlmegyünk, akkor ismerjük, hogy milyen vízbe megyünk és milyen mederviszonyok vannak ott.

Természetesen ha a bóján belül maradunk, akkor nem kell a fentiektől tartani. Azt viszont tudni kell, hogy két marásvonal van a déli parton. Az egyik ez a hirtelen vonal, ami 150-180 centis vízmélységtől indul, viszont a parthoz közelebb is kialakul egy marásvonal a hullámzás miatt. Ott sokkal kisebb, mintegy félméteres mélyedést jelent. Ilyenkor látjuk azt, hogy ötven méterrel beljebb térdig ér a víz a másik fürdőzőnek, meg nekem is térdig ér, de köztünk lehet egy 50-60 centiméteres mélyedés. Ez a külső marásvonal. Amihez ráadásul még a kiemelkedések, az úgynevezett turzások is hozzájönnek, amelyeket a víz épít a mélyedésekből, a marásvonalból kiszabadult mederanyagból.

A külső marásvonalból és a turzásokból kialakult mélyedés leginkább a gyerekeknek jelenthet veszélyt. Gyakran látjuk, hogy a szülők a déli parton egyedül engedik be a gyerekeket, mondván olyan sekély a víz, de ez nagyon veszélyes is lehet. A külső marásvonal és a turzások együttes hatásából alakulhat ki olyan mederrész, ahol egy felnőtt ugyan sokáig sétál térdig érő vízben, utána egy rövid szakaszon mellkasig ér neki, aztán megint térdig, de egy kisgyerek elmerülhet egy ilyen részen.

Az emberek a déli parton szeretnek a bóján túl menni, hiszen még ott is lassan mélyül a Balaton. A jogszabály pedig lehetővé is teszi, hogy akár egy kilométert is eltávolodjanak a parttól. Nem is beszélve a vízibiciklikről, a SUP-okról és az egyéb strandeszközökről, amikről veszélyes a part közelében ugrálni a sekély víz miatt, ezért beljebb merészkednek velük.

Ha egy fürdőző beúszik, beevez addig az egy kilométerig, amíg ezt a jogszabály megengedi, biztosan találkozik a marásvonallal, mert a marásvonal ennél közelebb van a parthoz. De mivel már előtte is mély volt a víz, nem valószínű, hogy észrevesszük úszás közben. Ez akkor lehet érdekes, ha például vízibicikliről csúszik vagy ugrik be valaki a vízbe. Azt érzi, hogy amikor beérkezik a vízbe, még van megbízható meder alatta, de a következő ugrásnál nincs, hiszen észre sem vette, hogy elsodródott a marásvonal fölé. Ilyenkor egy pillanat alatt pánikba esnek az emberek. Még jó úszóknál is tapasztalhatjuk ezt. Mélyvízben pánikba esni pedig nagyon könnyen vezet tragédiához.

Ha a part felé ugrik valaki a vízibicikliről, automatikusan löki a mélyvíz felé a biciklit, észre sem veszi. Odaúszik, kimászik rá, és a következő ugrásnál már egyáltalán nem érez a lába alatt semmit, amikor beérkezik a vízbe, nem tudja fellökni magát úgy, mint az előző ugrásnál. A legfontosabb az, hogy ezekre a veszélyekre készülni kell, figyelembe kell venni, illetve tisztelni kell a tó sajátosságait.

A vízibicikliről, vagy SUP-ról, vagy matracról való ugrásnak a másik veszélye a korábban már említett turzások. Bebiciklizik, beevez valaki, megnézi, hogy elég mély-e a víz a fejesugráshoz, de azt már nem veszi észre, hogy elrúgta magát onnan és egy turzás fölé kerül. Megint beugrik, mondjuk félméteres vízbe, és meg is van a gerinctörés. A turzások ráadásképp „mozognak”, tehát egy vihar után egy héttel már egészen máshol lehetnek. Ez a kimart mederanyag könnyebb szerkezetű, sokkal könnyebben mozgatja és teríti el a víz. Úgyhogy ezek miatt nem túl szerencsés fejest ugrani a déli parton.

A hajósok számára is van egy olyan része a Balatonnak, ahol különleges mederviszonyok vannak. Az talán köztudott, hogy Tihanynál, az úgynevezett Tihanyi-kútnál a legmélyebb a Balaton. Akár 12-13 méter mély is lehet. Viszont nem szabad ezzel a tudattal a Tihanyi-félszigetnél hajózni, hiszen a mederanyagot, ami a Tihanyi-kútból kikerül, le kell valahol raknia a víznek.

A Tihanyi-kút egy kimosódás, ami a hosszirányú áramlások miatt alakult ki. A Tihanyi-félszigetnek köszönhetően van ott egy természetes szűkület, ami nem hagyja leülni az iszapot, ott gyorsabban áramlik a víz, folyamatosan mélyítve a medret. Ez közvetlenül a Tihanyi Rév előtt indul, kifli alakú, és valóban, 13 méter mély is lehet a víz ott. A legmélyebb része a révtől úgy 200 méterre északkeletre van. De a rév előtt is nyolc méter mély a víz. Viszont nem véletlenül van kibójázva hajózási jelzésekkel. Hiszen van egy olyan sáv, ahol mély a víz, ott el lehet közlekedni, ám közvetlen mellette, délre van a szántódi homokpad, ahol viszont már hajózási szempontból túl sekély a víz. Ott hirtelen véget ér a kút, és kezdődik egy zátonyosabb rész. A vízfelszínen csak egy hatalmas nagy vízfelületet látunk, tudjuk, hogy Tihanynál vagyunk, hogy mély a víz, ott mehetünk. De mindenképpen be kell menni a bóják közé, és a hajózási útvonalat használni. Ha valaki megpróbál keresztülvágni, pláne egy nagyobb tőkesúlyos hajóval, bizony fönnakadhat.

A marásvonal egy teljesen természetes képződmény. A Balatonon jellemzően észak-nyugati szél fúj, erre a szélirányra gyakorlatilag merőleges a tómeder. A marásvonal azért alakul ki, mert ahogyan az észak-nyugati szél megmozgatja a tavat, a hullámok elkezdenek forgó mozgást végezni. Ezt az energiát valahol le kell adniuk, de ez nem a parton történik, hiszen sekély a víz, nem tud addig kifutni a nagy átmérőjű hullám, hanem kicsit beljebb beleütközik a meder aljába. És ott, mint egy kotrónak a kanala, elkezdi kimélyíteni a medret. Tehát gyakorlatilag a hullámzás bontja el maga alól a talajt, és itt alakul ki a marásvonal.

Ezen a részen tarajossá is válik a hullámzás. Ott, ahol már nem tud átfordulni a hullám, beleütközik a mederbe, ekkor felhabzik, és így változik tarajossá. Ez látszik a magasabb partokról. Ha erős szél van, akkor a tó közepe fele egyenletes hullámokat látunk, egy-két tarajos van csupán, és van egy hangsúlyos vonal, ahol elkezdenek megjelenni a fehéren habzó hullámok. Ott van a marásvonal.

A marásvonal helyzete csak nagyon lassan változik, leginkább olyankor, amikor nagyon sokáig nagyon sekélyvizes időszak van. Ilyen esetben a marásvonal egy kicsit „megy” a mélyebb víz felé. De többé-kevésbé állandónak tekinthető a pozíciója évről-évre.