A bizonyítvány mögött nem mindig a valós teljesítmény van

Itt van a nyár és indul a pezsgés a szünetben. Nyaralások, kirándulások, strand és vízpart a lehető legjobb választás ebben a melegben a hosszú tanévet követően. De mindezt megelőzik az évzárók és a bizonyítványosztások.

Minden iskolás gyermek a nyári szünet időszakát várja. Ledobják a táskát, ami augusztus végéig pihenni fog egy sarokban vagy a szekrény mélyén. Igyekeznek feltöltődni a következő tanévre, amely nem tartogat meglepetést, hiszen a tananyag mennyisége egyre több és több. A teher egyre jobban, minden szempontból a diákokra, a pedagógusokra és a szülőkre is egyaránt nehezedik évről évre.

Három gyerekes anyaként gyakran éreztem, nincs megállás a tanulásban az egész tanévben. Néha estékbe nyúlóan tanultunk, hogy a tanév végi jegyek olyan eredményt mutassanak, amelyre valóban képesek a gyermekeim.

De valóban ezt mutatják a bizonyítvány osztályzatai? Az egyértelmű válaszom az, hogy nem! A felszín alatt számtalan esemény befolyásolhatja az eredményt és nem biztos, hogy reális képet fogunk kapni a gyermekinkről a tanév végén.

Szülőként természetesen a legjobbat akarjuk nekik. Jó jegyeket, dicséreteket, megfelelő állást felnőttkorban. Hidd el, hogy ők is jó életet szeretnének, hiszen látják, hogy te szülőként mennyit teszel azért, hogy neki most jelenleg mindent meg tudj adni. Te vagy a példaképe és ez mindig így lesz!

A tanév rettentő sok kihívást jelent mindenki számára. Dolgozatok, felelések, szorgalmi feladatok az első olyan stresszforrások, amelyeket le kell birkózzanak a diákok. Majd ez után következik a megfelelés, egyrészt saját maguknak, továbbá az osztálytársaik felé, a tanáraik irányába és a szüleik felé is. De nem mindegy, milyen mértékben tudunk a társaik lenni az úton!

Egy diáknak, aki még nem ismeri teljes mértékben az érzéseit és gyakran nem tudja megfogalmazni, hogy mi is zajlik le benne pontosan, óriási kihívás egy útvesztőben megtalálni a helyes utat. Ugyanis az iskolás évek valódi labirintus minden résztvevője számára.

Előfordul, hogy nem mindig képesek a diákok teljesíteni a maximumom, mert valami elvonja a figyelmüket. Ez lehet egy vita az osztálytársaival vagy épp kevésbé tudott a dolgozat miatt nyugodtan pihenni. De millió okot tudnék felsorakoztatni, ami a megszerzett tudás akadályába ütközhet. Ilyen esetekben az elme igyekszik a számára felesleges információkat eltenni egy kis „zugba”, hogy a túlélésé legyen a főszerep. Így nem mindig tudnak tökéletes érdemjegyet szerezni, még akkor sem, ha eddig sikerült jól teljesíteni. Viszont ez szerintem szülőként is ismerős lehet számodra a dolgos mindennapok rengetegéből!

Előfordul ilyenkor, hogy mélyrepülésbe kezd a gyermeked a tanulmányaiban. Legyél mellette szülőként és hidd el, hogy egy beszélgetés, egy séta kettesben képes „kiszellőztetni” az elmét! Ennek köszönhetően a gondolkodás és a koncentráció is javul, valamint csökken a tanulási stressz is. Egyrészt az érzelmi biztonság fogja megteremteni, másrészt a mozgás is serkenti a gondolatok szabadabban áramlását.

Fontos mindemellett az is, hogy megfelelő tanulási stratégiák álljanak rendelkezésükre az örömteli ismeretszerzés érdekében. Ha a magolást választja, akkor a tananyag nem fog igazán megmaradni és nem épül be úgy, mintha játszanánk tanulás közben. Nem bagatel dolgokra, bohóckodásra gondolok, hanem örömteli tanulási módszerekre, amelyeket akár felnőtt koráig képes lesz megőrizni, sőt felhasználni újabb megoldási stratégiák kiépítésében.

De egy dologra mindenképpen kérlek! Ne ítéld el, ha rosszabb lett a bizonyítványa, mint azt vártad! Ő megtett mindent azért, hogy épségben evezzen ki a partra egy óriási vihar után! A mentőöve Te vagy szülőként, mert mellette vagy nap, mint nap és a legjobbat akarod neki.

Ha szeretettel és örömmel tudunk tanulni és megértő, érzelmileg biztos környezetben vagyunk, akkor a határ a csillagos ég.

Egy reggel a lányom a tanév végi témazáró dolgozata előtt a következőt kérte tőlem: „Anya, kérlek mondj nekem biztató szavakat, ahogy másoknak is szoktál, mert dolgozatot írunk és szeretném, ha jól sikerülne!” Én annyit kérdeztem tőle, hogy mi az, amit ettől a dolgozattól vársz? A következőt felelte: „Azt szeretném, hogy nekem a legjobb legyen!” Ez lett az ő célja, amely egy szép 4-es osztályzattal zárult, melyet együtt megünnepeltünk, hiszen elégedett volt vele! Ha pedig ő boldog, akkor én is!

Hidd el én sem vagyok tökéletes szülő, de az évek folyamán sokat tanultam az ügyfeleimtől és a tapasztalatommal azt szeretném üzenni neked, hogy bízz a gyermekedben! Attól, ha egyszer rontott a jegyén, akkor is képes lesz jobbra! Légy te a támasza és beszélgess vele! Hiszen azok a kérdések, amelyek benned felmerülnek, benne is sok vakfoltot hagynak maguk után. Közösen sokat érhettek el, mint azt hiszed!

Csekőné Szabó Anikó (Ancsa)
Zandaka
Tanulási, life, szülő-, junior coach