A családállítás rejtett világa: A családi lélek gyökereihez vezető út

Írta: TűsarkakON

Vannak élethelyzetek, amikor újra és újra ugyanazokba a nehézségekbe ütközünk – legyen szó párkapcsolati elakadásokról, testi tünetekről, szorongásról, munkahelyi gondokról vagy gyermeknevelési problémákról. Sokan ilyenkor önmagunkat hibáztatjuk, vagy próbálunk „jobban működni”, több kontrollt gyakorolni. De mi van akkor, ha nem kizárólag rólunk szól ami bennünk történik?

A családállítás éppen ezekben a mélyebb összefüggésekben segít eligazodni.

Rácz Krisztina Integrál szemléletű családállító bevezet minket a családállítás lenyűgöző világába, megismerteti a módszer eredetét, folyamatát és azt, hogy milyen területeken nyújthat értékes segítséget.

A módszer gyökerei: Bert Hellinger öröksége

A családállítás (más néven rendszerállítás) gyökerei a 20. század végére nyúlnak vissza. A módszert Bert Hellinger, német pszichoterapeuta és filozófus fejlesztette ki, aki hosszú éveken át dolgozott Dél-Afrikában misszionáriusként, és ott mélyen megérintette a zuluk közösségi szemlélete, ahogy különböző rituálékkal kapcsolódtak őseikkel és szertartásos gyógyító megközelítése.

Ezt követően különböző pszichoterápiás iskolák – pszichodráma, tranzakcióanalízis, NLP – eszközeit ötvözve alakította ki a családállítás alapjait. A módszer azóta számos országban elterjedt, folyamatosan fejlődik, és ma már egyre több integratív irányzatban is helyet kap, ahol a hangsúly nemcsak a megértésen, hanem az élményen és a transzgenerációs minták oldásán van.

Hellinger egyik világhírű könyvében (aminek címe: A szeretet rendjei) részletesen leírja a rendszerdinamikák és a transzgenerációs traumák működését.

A családállítás folyamata: A lélek színpadán

A családállítás során lehetőség nyílik arra, hogy egy problémát – például egy visszatérő élethelyzetet, nehézséget vagy kapcsolatot – térben megjelenítsünk. Ez történhet csoportos formában, ahol más résztvevők képviselik a családtagokat, vagy egyéni ülésen, különböző eszközökkel (bábuk, lapok, kövek stb.).

A résztvevő – akit „állítónak” is nevezünk – elmondja, mivel érkezett, majd néhány alapinformáció birtokában kiválasztjuk azokat a családtagokat vagy elemeket (pl. „anyám”, „apám”, „betegség”, „gyász”), amelyek relevánsak lehetnek a témában. Ezeket „felállítjuk” a térben. Ez történhet nyitott formában, amikor a segítők pontosan tudják kicsodát vagy micsodát képviselnek az állítás folyamatában, de történhet rejtett módon is, amikor csak a vezető tudja, kit képviselnek a segítők. A képviselők testi érzeteken, érzelmi megéléseken keresztül érzékelik a családi rendszer rejtett mozgatórugóit. Az így kibontakozó kép gyakran pontosan rávilágít a háttérben húzódó feszültségekre, kötöttségekre, lojalitásokra.

Az állítás vezetett folyamat, ahol a cél sosem a hibáztatás, hanem a rendszer egyensúlyának helyreállítása, a kapcsolatok gyógyítása, a tisztázás és az elengedés.

Miben segíthet a családállítás?

A családállítás egy rendkívül sokoldalú módszer, amely az élet számos területén nyújthat támogatást. Néhány példa a leggyakoribb területekre:

• Párkapcsolati nehézségek: újra és újra hasonló minták ismétlődnek? Visszatérő konfliktusok, bizalmatlanság, elköteleződési nehézség
• Gyermeknevelési problémák: viselkedési zavarok, szorongásos tünetek, túlzott érzékenység – gyakran a szülő tudattalan feszültségeit tükrözik vissza.
• Testi tünetek, betegségek: Bár a családállítás nem helyettesíti az orvosi kezelést, kiegészítő terápiaként segíthet megérteni a tünetek lelki hátterét és a betegség családi rendszerben betöltött szerepét.
• Életút-elakadások: ha nehezen haladsz előre, állandóan visszahúz valami, gyakran a családi rendszerből eredő hűségek okozzák.
• Gyász, veszteségfeldolgozás: feldolgozatlan, elfojtott gyász generációkon keresztül is hatással lehet a leszármazottak életére.
• Önbizalomhiány, önértékelési problémák: a saját helyünk megtalálása és elfoglalása a rendszerben alapvetően hat az önazonosságunkra.
• Munkahelyi elakadások: Nehézségek a karrierben, konfliktusok a kollégákkal vagy a főnökkel, motivációhiány. A családállítás rávilágíthat a munkahelyi rendszerben elfoglalt helyünkre, a lojalitásokra és azokra a tudattalan dinamikákra, amelyek akadályozhatják a sikert.

Kiknek ajánlott a családállítás?

A családállítás alapvetően mindenkinek ajánlható, aki úgy érzi, valamilyen területen elakadt az életében, visszatérő nehézségekkel küzd vagy egyszerűen mélyebben szeretné megérteni önmagát és a családi gyökereinek hatását.

Különösen hasznos lehet azok számára, akik:

• Ismétlődő problémákat tapasztalnak: Legyen az párkapcsolatban, munkában vagy más életterületen.
• Nehezen kezelhető érzelmekkel küzdenek.
• Életük fontos döntései előtt állnak és bizonytalanok.
• Szeretnék feldolgozni múltbeli traumákat vagy veszteségeket.
• Kíváncsiak a családi rendszerük rejtett dinamikáira.
• Szeretnének javítani a kapcsolataikon.
• Támogatást keresnek a személyes fejlődés útján.
• Gyermeknevelési nehézségekkel szembesülnek.

Fontos hangsúlyozni, hogy a családállítás nem csodaszer és nem helyettesíti a hagyományos orvosi vagy pszichoterápiás kezelést, ha arra szükség van. Viszont egy rendkívül értékes kiegészítője lehet a gyógyulási és önismereti folyamatoknak.

Rácz Krisztina, integrálszemléletű családállító

Személyes kísérés a családállításban

Rácz Krisztina családállító szakember munkája során integrálja a különböző szemléleteket – hiszi, hogy nem egyféle igazság létezik, hanem minden ember saját története számít. A tér, amit közösen létrehoznak, ítélkezésmentes, biztonságos, megtartó – ahol megengedett a fájdalom, a harag, a gyógyulás, a felismerés. Hisz abban, hogy a családállítás nem csupán terápia, hanem mély emberi kapcsolódás a láthatatlan szálakon keresztül – önmagunkkal, az elődeinkkel és az utódainkkal.

Ha úgy érzed, elérkeztél egy pontra, ahol változtatni szeretnél, ha keresed a mélyebb összefüggéseket vagy csak szeretnél kapcsolódni magadhoz és a családodhoz más szemszögből – keresd őt bizalommal és vegyél részt egy családállítási folyamatban, egyéni vagy csoportos formában.

Záró gondolat

A családállítás visszavezet önmagunkhoz. Arra emlékeztet, hogy minden ember része egy nagyobb rendszernek – és hogy az elfogadás, az elengedés és a szeretet a legmélyebb átalakító erők közé tartoznak. Amikor képesek vagyunk tisztelettel tekinteni arra, ami volt, akkor nyílik meg igazán a tér valami új felé.