A kutyaorr titkai – Az ELTE etológusainak új kutatása feltárta, hogyan dolgozza fel a kutyaagy a szagokat
Hogyan működik a kutyák világhírű szimata az agy szintjén? Ezt a kérdést tette fel magának az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének kutatócsoportja – és most választ is adott rá. Egyedülálló fMRI-vizsgálattal térképezték fel a kutyaagy szaglásért felelős régióinak kapcsolathálózatát, figyelembe véve az életkort és az agy formáját is. Az eredmény? Az orr nem csupán hossz kérdése – az agy is beleszól, milyen jó egy kutya szimata.
A nyugalom is beszédes – különleges vizsgálat éber kutyákon
A vizsgálat során a kutatók úgynevezett nyugalmi funkcionális MRI-t (fMRI-t) alkalmaztak, mégpedig teljesen éber kutyákon. A résztvevő ebek nyolc percen át mozdulatlanul feküdtek, miközben agytevékenységüket vizsgálták. A cél nem valamely konkrét szaginger lekövetése volt, hanem a szaglással kapcsolatos agyi régiók közötti „alapkommunikáció” feltérképezése – vagyis az, hogy ezek a területek milyen intenzíven működnek együtt nyugalmi állapotban is.
A felmérést nem kisban nehezítette, hogy a kutyák agymorfológiája igen változatos: a rövid orrú, gömbölyű fejformájú fajták agya teljesen más elrendezésű, mint a hosszú orrú, „klasszikus” vadászkutyáké. Ezért a kutatócsoport figyelembe vette az agy alakját is – ami meglepő összefüggésekre derített fényt.
Orrhossz, életkor és az agyi kommunikáció minősége
Az eredmények szerint a fiatalabb és hosszúkásabb agyformájú kutyák esetében erősebb a szaglóterületek közötti kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy ezek a kutyák – például az agarak vagy vizslák – agyilag is jobban „össze vannak hangolva” szaglás tekintetében. Ezzel szemben az idősebb, illetve rövidebb orrú kutyák – például a bulldogok vagy mopszok – gyengébb kapcsolati aktivitást mutattak.
Ez az eredmény egybecseng a viselkedéskutatásokkal is, amelyek szerint az életkor előrehaladtával romlik a kutyák szaglásérzékenysége, és a rövid orrú fajták eleve hátrányból indulnak a szagfelismerési teszteken. A kutatás így agyi szinten is alátámasztotta a szimatképességek közti különbségeket – és új távlatokat nyit a kutyák szaglásalapú viselkedésének megértésében.
Két agyfélteke – egy szimatvilág
A vizsgálat különösen erős kapcsolatokat tárt fel a két agyfélteke szaglórégiói között – ami arra utal, hogy a kutyák szaglása rendkívül „összehangolt” rendszerben működik. Ez a fajta szimmetrikus konnektivitás egyébként más emlősöknél is jellemző, például rágcsálóknál vagy szaglás nélküli embereknél. Az ELTE kutatói szerint ez az agy „alapbeállítása” lehet – és fontos kiindulópont a szaglás idegrendszeri feldolgozásának vizsgálatában.
A kutya, mint modellállat – és társ
A kutatás nemcsak tudományos szempontból érdekes, hanem gyakorlati következményekkel is járhat: segíthet még hatékonyabbá tenni a keresőkutyák képzését, valamint jobban megérteni az időskori szaglásromlást. És bár a vizsgálat során nem használtak szagingert, a következő lépés már erről szól majd – hogyan változik meg a szaglási hálózat, ha a kutya konkrét illatot érzékel.
„A kutyák híresek a jó orrukról, de most már azt is tudjuk, hogy nem mindegy, mennyire hosszú ez az orr” – foglalta össze Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia Tanszék vezetője. A tudomány újabb fontos lépést tett annak irányába, hogy jobban megértsük négylábú társaink különleges világát – az orruk hegyétől az agyuk mélyéig.
További cikkek a témában:
