Van, amit a tudomány még mindig csak próbál megérteni. Ilyen a skizofrénia is, egy rejtélyes, sokarcú mentális betegség, ami sokaknál már fiatal felnőttként bekopogtat, de a gyökerei valószínűleg jóval korábban indulnak. A Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatócsapata most egy új, nagyszabású projektbe kezdett, hogy közelebb kerüljön a válaszokhoz. És nem holmi egyszerű elméletgyártásról van szó: az NKFIH támogatásával induló B3phrenia-projekt több szálon fut, több dimenzióban vizsgálja, mitől borulhat fel az elme kényes egyensúlya.
Mi köze a skizofréniának egy védelmi zónához?
Kezdjük ott, hogy az agyunk nem szeretné, ha mindenféle cucc szabadon bejutna oda. Itt jön képbe a vér-agy gát, ami egyfajta belső biztonsági szolgálat: megszűri, mit enged be a vérkeringésből. Ha ez a szűrő megsérül – például gyulladások, fertőzések, vagy más extrém hatások miatt – akkor az agy hirtelen olyan anyagokat is beenged, amiket normál esetben kizárna. Ez a „visszaélésszerű belépés” viszont komoly zavarokat okozhat, és úgy tűnik, ez a skizofrénia egyik biológiai kulcsa lehet.
A szegedi kutatók azt nézik, hogyan reagál ez a gát a különböző kockázati tényezőkre. Például, ha egy terhes nő elkap valamilyen fertőzést, vagy ha a kamasz gyereke rendszeresen kannabiszt használ, akkor ezek a hatások már elindíthatnak egy olyan láncolatot, ami évekkel később súlyos mentális problémákhoz vezethet. És persze az sem mindegy, hogy férfiról vagy nőről van szó, a nemek között is eltérő lehet a biológiai válasz.
Kamaszkori fű, családi fotók és őssejtek
A kutatás egyik izgalmas része, hogy állatmodellek és emberi őssejtek is szerepelnek benne. Az őssejtek például skizofréniával élő emberektől származnak, vagyis a kutatók valódi, konkrét biológiai háttérrel dolgozhatnak, nem csak elméleti síkon mozognak. Ez azért is fontos, mert a betegség rendkívül sokféleképpen jelenhet meg: van, aki hallucinációkkal küzd, más inkább bezárkózik és elidegenedik a világtól. A mögöttes biológiai folyamatok viszont segíthetnek abban, hogy ne egyformán kezeljünk minden beteget, hanem valóban személyre szabott megoldásokban gondolkodjunk.
És itt jön képbe a kannabisz is, nem bulvárpoénból. A kutatók azt vizsgálják, hogyan hat a szer az agy védelmi rendszerére, és hogy vajon miért van az, hogy valakinél elindít egy kóros folyamatot, másnál viszont semmi nem történik. Ez már a biológiai ellenállóképesség kérdése, amit szintén elkezdtek feltérképezni.
Kinek hasznos mindez?
Ha valaki azt gondolja, ez csak a kutatókat érinti, az téved. A cél az, hogy idővel a pszichiátrián ne csak „próbálgatás” legyen a gyógyszeres kezelés, hanem olyan eszközök is a kezünkben legyenek, amelyekkel előre látható, kinek mire van szüksége. Kevesebb mellékhatás, több hatásosság, erről szólna a jövő.
A szegedi projekt tehát nemcsak izgalmas tudományos kaland, hanem nagyon is gyakorlati jelentőséggel bír. És ha sikerrel járnak, egyre közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a skizofréniát ne „kóros viselkedésként”, hanem komplex idegrendszeri állapotként lássuk, amit érteni és kezelni lehet. Talán még megelőzni is.
