December 13-a szürkén és ködösen ébredt, mintha a világ is tudná: ez a nap nem a napfényről, hanem az árnyékokról szól. Emma ismerte a Luca-napi hiedelmeket, legalábbis annyit, amennyit a női magazinok minden évben megírtak: tilos mosni, tilos sütni és vigyázni kell a boszorkányokkal.
– Remek – gondolta, miközben kiöntötte a kávéját. – A mosást amúgy is halogattam.
A kalendáriumhoz lépett. A 13-as fiók baljósan recsegett, amikor kihúzta.
Nem volt benne tárgy, csak papír.
Tizenkét darab, apró, szabályosra vágott, merített papírcsík.
És a cetli:
„A jövőt nem lehet kierőszakolni, de lehet kérdezni tőle. A mai feladatod: Írj fel 12 férfinevet. Minden este dobj el egyet anélkül, hogy megnéznéd. Aki karácsonyra megmarad, az a sorsod.”
Emma felhorkant.
– Ez komoly? Jövendőmondás? 2024-ben?
De aztán eszébe jutott Klára és a cikk. „A modern nő találkozása az ősi babonákkal” – ez jó címnek tűnt.
Leült az asztalhoz, elővette a töltőtollat, és gondolkodni kezdett.
Tizenkét név. Soknak tűnt.
Először felírta a volt vőlegényét (Gábor). Aztán az első szerelmét a gimiből. Aztán a jóképű grafikust a szerkesztőségből, akivel egyszer flörtölt a karácsonyi partin.
Még mindig csak háromnál tartott.
– George Clooney? – kérdezte hangosan. – Végül is, a sorsról van szó. Bármi megtörténhet.
Felírta Clooneyt. És Ryan Goslingot is.
Aztán megakadt a tolla.
Ott volt a levegőben egy név. A férfié, aki tegnap narancskarikákkal díszítette fel a fáját, és aki azt mondta, a sár is jól áll neki.
Emma hezitált. Ha felírja, azzal beismeri, hogy… mit is? Hogy számít?
Végül szinte dacosan odakanyarította a papírra: András.
Már csak hat név hiányzott. Kitöltötte őket régi randipartnerekkel és egy gyerekkori szomszéddal.
Épp végzett a hajtogatással – mind a 12 papírt gondosan, egyformára hajtva –, amikor kopogtak.
András állt az ajtóban. A kezében egy füzér fokhagyma lógott.
– Jó reggelt, Luca asszonya – vigyorgott. – Hoztam védelmet. A faluban azt mondják, ilyenkor a kéményen át jönnek a boszorkányok.
Emma nevetve vette át a fokhagymát.
– Azt hittem, a Luca-széket faragod éppen.
– Nincs rá időm – lépett be András, és a szemével végigpásztázta az asztalt, ahol a kis papírgalacsinok hevertek. – De látom, te nem tétlenkedsz. Cédulázunk?
– Csak a cikk miatt – vágta rá gyorsan Emma. – Szociológiai kísérlet.
– Persze. És kik vannak a listán? – András közelebb lépett, és játékosan az egyik papír felé nyúlt.
Emma gyorsan rácsapott a kezére.
– Hé! Ez titkos! Ha megnézed, megtörik a varázs.
– Szóval hiszel benne? – András szeme cinkosan csillogott.
– Nem. De a szabály az szabály.
András leült a konyhaasztal szélére.
– Tudod, hogy működik, ugye? Minden nap eldobsz egyet. Aki a végén marad, az lesz a férjed. Vagy legalábbis a párod jövőre.
– Tudom. De ez csak babona. Valószínűleg George Clooney marad a végén, és akkor magyarázhatom a repülőtéren, hogy miért várom.
András felnevetett, de aztán elkomolyodott.
– És mi van, ha olyan marad a végén, akit nem akarsz eldobni?
Emma a szemébe nézett. A konyhában hirtelen nagyon csend lett.
– Majd kiderül karácsonykor – suttogta.
Este, mielőtt András elment, a fokhagymát felakasztották a bejárati ajtóra, biztos, ami biztos). Aztán Emma összegyűjtötte a 12 papírt, és betette őket a párnája alá.
Lefeküdt, de sokáig nem jött álom a szemére. Hallgatta a régi ház ropogását. A babona szerint ilyenkor a legvékonyabb a fal a világok között.
Éjfél előtt egy perccel benyúlt a párna alá.
Kihúzott egy papírt.
A szíve vadul vert. A kísértés, hogy kinyissa és megnézze, kit dob el elsőként, óriási volt. Hátha András az? Hátha rögtön az elején kidobom?
A 13-as fiók üzenete beugrott: „A jövőt nem lehet kierőszakolni.”
Emma felkelt, odament a kályhához, kinyitotta az ajtaját, és a még parázsló hamuba dobta az összehajtogatott papírt. A láng egy pillanat alatt felkapta. A papír elégett, anélkül, hogy elárulta volna a titkát.
Már csak tizenegy maradt.
Visszafeküdt az ágyba. Kint süvített a szél, de Emma most először nem félt a sötétben. Úgy érezte, valami elkezdődött. Valami, ami nem az ő irányítása alatt áll, és ez – furcsa módon – megnyugtató volt.
(Folytatjuk…)
