
Álomesküvő a spanyol tengerparton: Csobán Éva új trendet teremt az esküvőszervezésben

Csobán Éva neve Magyarországon egyet jelent a profi esküvőszervezéssel. Az elmúlt 18 évben számtalan pár életének legfontosabb napját tette felejthetetlenné. Most azonban valami egészen újba kezdett: Spanyolország csodás tengerpartjaira viszi a házasodni vágyókat, hogy egyedi, sallangmentes, és mindenekelőtt róluk szóló esküvőket szervezzen. Ebben az interjúban Éva mesél a szakmája iránti szenvedélyéről, a hazai esküvők világának változásairól, és arról, miért érzi fontosnak, hogy a párok ne a vendégeknek és a megfelelési kényszernek, hanem saját boldogságuknak szenteljék ezt a napot. Tarts velünk, és ismerd meg, milyen az, amikor a tenger zúgása és a lenyugvó nap fénye kíséri a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” kezdetét.
– Hogyan kezdődött a történeted az esküvőszervezés világában? Mindig is erre vágytál, vagy az élet sodort ebbe az irányba?
– Már az oviban is szerveztem. A suliban is kultúrfelelős voltam, nem állt tőlem távol ez a világ. Mégis érdekes módon lettem esküvőszervező. Egy régi barátnőmmel esküvőket dekoráltunk, csak úgy hobbiból. Ő dekoratőr volt, nagyon ügyes, én pedig gyorsan tanultam és egyre több és több megrendelést hoztam. Az egyik esküvőn a menyasszony sokkal többet kért tőlem a dekorációnál. Maradjak ott az esküvőn, segítsek ebben és abban. Akkor jöttem rá, hogy ez azért több, mint a dekorálás. Akkor még Magyarországon az esküvőszervezés fogalma szinte ismeretlen volt. Utánajártam és Rátkai Tímea akkor vezette be az esküvőszervezést Magyarországon. Elvégeztem a tanfolyamot és onnantól nem volt megállás.
– Magyarországon már 18 éve dolgozol elismert esküvőszervezőként. Mi az, ami ennyi idő után is motivál ebben a szakmában? Milyen változásokat tapasztaltál ez alatt az idő alatt a hazai esküvői kultúrában?
– Nekem ez a hivatásom. Minden esküvő más és más, hiszen különböző emberekkel, családokkal, generációkkal, kultúrákkal találkozom. Annak a 2 embernek a megismételhetetlen napját megszervezi óriási felelősség. Megbízható szolgáltatói csapatot összeállítani részükre a lehető legkevesebb hibaponttal, nem egyszerű feladat. Mindkét oldalról – a megrendelő és a szolgáltatók – bizalommal és felelőséggel kell lenni. Erre szoktam mondani, hogy sosem ígérem, hogy tökéletes esküvőt szervezek, mert olyan nem létezik. Ellenben csodálatos esküvőt felelősségteljesen tudok szervezni. A változások az esküvők világában majdnem olyan gyorsan létrejönnek, mint az informatikában. Régebben minél korábban férjhez mentek a lányok, a szülők fizették az esküvő költségeit, innentől fogva viszont az volt, amit ők akartak. Hiszen ők fizetnek, na és a hagyományok, meg a „mit szólnak a szomszédok” is befolyásolta az esküvőket. Manapság nem a 20 évesek házasodnak, nem várják el a szülői segítséget, önállóan döntenek. 30+-tól már van egzisztencia, van annyi kereset, hogy ők fizessék. És ha ők fizetnek, akkor olyan lesz, amilyet szeretnének. És persze sem a hölgyek, sem az urak nem feltétlen akarnak a régi magyar hagyományoknak megfelelni, hiszen a hollywoodi esküvői filmeken nőttek fel.
– Mikor és miért döntöttél úgy, hogy belevágsz a spanyol tengerparti esküvők szervezésébe? Mi volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy itt az idő egy új projektbe kezdeni?
– Én mindig valami új dolgon töröm a fejemet. 2012-ben megcsináltam az „amerikai esküvőt”, aminek a lényege, hogy korán kezdünk, nagy hangsúly van a szertartáson és az azt követő fogadáson, vacsora, nyitótánc, apa-lánya tánc, majd a vendégek kikísérik a párt, akik konzervesdobozokkal felszerelt autón elhajtanak nászútra. Éjfélkor már vége az esküvőnek… Volt néhány ilyen esküvőm. Aztán jött az „esketési parti”, aminek a lényege, hogy a szertartás után fogadás, annak a végén torta, majd hazamennek a vendégek, a pár pedig, ha akar, a barátaival elmegy bulizni. Ez utóbbit a Covid „erőltette” rám. A világjárvány és annak gazdasági hozadéka felborította az esküvők világát. Óriási áremelések lettek egyik pillanatról a másikra.
– Miért épp a spanyol tengerpart? Volt valami személyes élményed, ami miatt beleszerettél ebbe a helyszínbe?
– Mindig szerettem a vízpartot. Számtalan balatoni esküvőm volt. Pápai tavaknál, Velencei tónál, Tatai tónál. 2021-ben meglátogattam Spanyolországban egy ott élő barátnőmet, és az ő társaságában egy fodrász bíztatott arra, hogy hozzak a tengerpartra párokat. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy új projektbe kezdek. Torreviejába beleszerettem első pillanatra. 3 óra repülő út Európán belül, 20 fok van februárban is.
– Meséld el, mi az a plusz, amit egy spanyol tengerparti esküvő adhat egy párnak, amit itthon nem lehet megtapasztalni?
– Teljesen más minden. Ha külföldön tartod az esküvődet, nem sértődik meg senki, hogy miért nem hívtad meg. Nincs megfelelési kényszer, nincs a vendégek részéről ítélkezés, puffogás, miért ez van és miért nem az… Ha a pár nemcsak kettesben jön, hanem családdal, pár baráttal, jól meg lehet szűrni, hogy kikkel akarja tölteni élete egyik legszebb pillanatait. Mezítláb a homokban, csodálatos napsütésben, a tenger zúgásában kimondani az igent, ott fotózkódni a lemenő nap fényében, kicsit olyan, mintha megszűnne a külvilág.
– Milyen érzés látni, hogy a párok ott a tengerparton mondják ki az igent? Számodra mi a legemlékezetesebb pillanat ezekből az esküvőkből?
– Számomra és a stáb részére csodálatos érzés. Esküvő előtti napon elviszem a párokat a kiválasztott tengerparti helyszínre. (Nincs fix helyszín, a pár stílusához választom a tengerparti szertartás helyszínét.) Azt a ragyogást az arcukon nem lehet elfelejteni. Amíg nem járnak ott, el sem tudják képzelni az érzést. Mezítláb zsizsereg a homok a lábuk alatt bármelyik hónapban. A tenger, a háttérben a horizont, a napfény, a tenger zúgása, ezek mind elvarázsolják az embert.
– Szerinted miért ragaszkodnak sokan a hagyományos, nagyszabású magyar lagzihoz, és ha azt a feladatot kapnád, hogyan igyekeznél meggyőzni őket arról, hogy az esküvőnek inkább ezt a verzióját válasszák?
– A megfelelési kényszer még mindig ott van nagyon sok emberben. Megfelelni a szülőknek, nagyszülőknek vagy akár a barátoknak. A magyar embereknek fontos, hogy mit gondolnak róluk az emberek, ezért nem mernek váltani. De szerencsére vannak párok, akik ezt másképpen gondolják, na, ők az én ügyfeleim. Arra bíztatom őket, hogy ketten, négyen vagy hatan jöjjenek, de maximum 20 fővel. Ennél nagyobb létszámú esküvőt Spanyolországban nem vállalok.
– Miért érzed fontosnak, hogy változtass ezen az esküvőszervezési szemléleten? Mit szeretnél elérni ezzel az „új trenddel”?
– Bárhogy szépíteném a dolgot, a tény az, hogy ma Magyarországon egy átlag (luxus nélküli) 100 fős esküvő 10 000 000 Ft. Ez hatalmas összeg. Tulajdonképpen ezt a pénzt a párok a vendégeikre fizetik ki… Szerintem pont ezért egyre kevesebb az esküvő. Két tanúval házasodnak össze a hivatalban. Valljuk be őszintén, kislánykorában egy nő sem erről álmodott. Amit én kínálok a tengerparti esküvővel, főleg, ha kettesben jönnek, töredéke a nagy lagzi költségének és ezt a pénzt magukra költik, ráadásul még nyaralnak is pár napot.
– Hogyan élik meg a párok azt, hogy így nem a vendéglátás körül forog az egész esküvő? Volt olyan visszajelzés, ami különösen megérintett téged?
– A spanyol tengerparti esküvő nem mindenkinek szól, és ez így van jól. Aki ragaszkodik a fényűző lakomákhoz a „mutassuk meg a világnak” jellegű esküvőkhöz, természetesen a hagyományt választja. Nekem Spanyolországban volt már 18 fős esküvőm, ahol 5 fogásos vacsora volt egy kis étteremben, ami aznapra csak az övék volt. Még Mr. és Mrs. játékot is játszottunk. Mindenre van megoldás, de ha csak azokkal ünnepelsz, akiket igazán magad mellett akarsz tudni az esküvődön, lényegesen kevesebb összegből is megvalósíthatod.
– Hogyan dolgozol együtt a párokkal, hogy igazán egyedi legyen a napjuk? Van olyan kreatív ötleted, amire különösen büszke vagy?
– Elsősorban az álmaikat valósítom meg, persze észszerű keretek között. Az elős találkozásnál sokat beszélgetünk. Én kérdezek, ők pedig csak mesélnek arról, hogyan látják magukat a nagy napon. Nekem pedig már jár az agyam, hogy mit és hogyan és hol. Nincs lehetetlen dolog, mindent elővarázsolok, amit szeretnének. A „nem lehet megcsinálni” kifejezés nem szerepel sem a szótáramban, sem az életemben.
– Mesélsz egy-két személyes történetet a legemlékezetesebb esküvőidről? Akár vicces vagy megható pillanatok, amik örökre megmaradnak?
– Személy szerint nagyon szeretem a firsthlookot, amikor szertartás előtt megszervezzük, hogy a vőlegény láthassa először a menyasszonyt. Ez nagyon intim része a napnak. Itt aztán csak könnybe lábadt szemű férfiakat látok, akik őszintén meghatódnak attól, ahogyan szívük szerelmét látják. Az egyik esküvőn, mielőtt elindult a vonulás, a menyasszony apukája annyira elérzékenyült, hogy hagyni kellett, hogy kisírja magát. Mondanom sem kell, én is és a fotós is sírtunk, de természetesen ezek a fotók nem kerültek nyilvánosságra.
– A spanyol esküvők mennyire elérhetők egy magyar pár számára? Költségekben hogyan viszonyulnak a hagyományos lagzikhoz?
– Nem az olcsóságra törekszem vagy a minőséget megkérdőjelező takarékoskodásra, hanem arra, hogy amit megálmodtak, azt valóra váltsam. Természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy az esküvő pénzköltés. Örömköltés, ahogy szoktam nevezni. A pár tisztában van azzal, mennyit engedhet meg magának és én igyekszem benne maradni a költségkeretben. Azt gondolom, hogy mindenki számára elérhetővé tettem a spanyol tengerparti esküvőt. Az a lényeg, hogy a párok magukra költik a pénzt és arra a néhány fontos emberre. Ráadásul egy mediterrán országban, a tengerparton.
– Milyen kihívásokkal kell szembenézni, ha valaki külföldi esküvőt tervez? Hogyan segítesz ezek leküzdésében?
– Hát… A spanyolok érdekes emberek. Pl. a taxi nem hajlandó 5 percet sem várni, hanem elmegy. Ugyanaz a taxitársaság nem küld másik autót, mert megvárakoztattad az előzőt. Persze, ők nem biztos, hogy időben jönnek. Szóval teljesen mások. Spanyolországban nem lehet hivatalosan összeházasodni, csak ha az egyik fél legalább 2 éve rendelkezik bejelentett lakcímmel. Mi szimbólikus szertartást csinálunk, akárcsak itthon. A vidámság jellemző a spanyol népre és én is azt gondolom, hogy mosolyogva megoldható minden. Annál is inkább, mert az elmúlt években kialakítottam az ottani kapcsolati rendszeremet, ami nagyon fontos.
– Mik azok a dolgok, amiket a párok a legjobban szoktak szeretni a spanyol esküvőkben? És van valami, ami szokatlan nekik?
– Általában azt szeretik, hogy nyugalom van, nem stresszel senki, mi sem. Nem vagyunk időhöz kötve semmiben. Ha elered az eső, max. 30 percig esik, aztán újra süt a nap. Nem rohanunk, nincs odaérési kényszerünk, megéljük az összes pillanatot. Ez egyben szokatlan is. A tenger zúgása, a napfény, az a környezet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy csodásan érezzék magukat.
– Neked személy szerint mit jelent, amikor egy pár élete legfontosabb napját bízza rád?
– Egyfelől megtisztelő, másfelől óriási felelősség. Itt nem hibázhatsz, ezt nem lehet megismételni. Nem szervezhetsz rutinból, állandó figyelmet igényel a szervezés folyamata és az esküvő napja is. Felelősséget vállalni a szolgáltatói csapatért, ez nagy rizikó. Bár állandó csapattal dolgozom, de így is előfordul, hogy becsúsznak hibák… Szerencsére ilyen 10 évente fordul elő. A nap végére sokszor vagyok nagyon büszke magamra és a csapatra, hogy milyen remek munkát végeztünk és mennyi boldog ember távozik haza.
– Hogyan hat ez rád emberileg?
– Van egy mottóm: „Boldog emberek, boldog napjának, boldog részese lehetek.” Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
– Ha most képzeletben megtervezhetnéd a „tökéletes esküvőt” saját magadnak a spanyol tengerparton, milyen lenne?
– Nincs tökéletes esküvő, csodálatos esküvő van. Magamnak nem szervezném meg, mert szeretném átélni menyasszonyként minden pillanatot. Ellenben rábíznám egy kolléganőmre, akiről tudom, hogy hasonlóan csodálatosra szervezné, ahogy én.
– Mit tanácsolsz azoknak a pároknak, akik még hezitálnak: hagyományos esküvő vagy egy felejthetetlen tengerparti nap?
– Azt gondolják át, hogy kinek csinálják az esküvőt. Maguknak, hogy érezzék a pillanatok fontosságát, az örökkön örökké szívbe vésődő fogadalmát, megfelelési kényszer nélkül, sallangmentesen, vagy a külvilágnak a hozzátartozó megfelelési kényszerrel. Ha valaki átgondolja, hogy mennyire felesleges másoknak megfelelni az ő megismételhetetlen napján, és az esküvőre úgy tekinteni, mint két szerető ember intim pillanata, akkor előbb-utóbb rájön, hogy mi a lényege.
További cikkek a témában: