A szülésről feltűnően sokat beszélünk úgy, hogy közben meglepően kevés valóban használható tudás kering róla. Van helyette filmes jelenet, ahol a nő nyugodtan vacsorázik, a következő pillanatban pedig már üvöltve rohan a kórházba. Van fórum, ahol tíz hozzászólásból hat rémtörténet, három egymásnak ellentmondó tanács, a maradék egy pedig nagyjából annyi, hogy „majd úgyis ott eldől”. És vannak a családi vagy ismerősi történetek, amelyeket sokan jó szándékkal mondanak el, csak épp a másik emberben nem bölcsességet, hanem szorongást hagynak maguk után.
Pedig a szüléshez nem drámai dramaturgia kell, hanem érthető, hiteles információ és olyan kapaszkodók, amelyek nem mások félelmeiből épülnek. Mert nagyon nem mindegy, milyen belső képpel érkezik meg egy nő a saját szüléséhez. Ha azt tanulta meg, hogy ez szükségszerűen kaotikus, veszélyes, megalázó vagy teljesen kontrollálhatatlan esemény, akkor egészen más testtel, idegrendszerrel és elvárásokkal lép be ebbe a helyzetbe, mint az, aki árnyaltabban látja, mi minden történhet.
A szülés körüli szakemberek sokféle módon tudják támogatni ezt az időszakot: felkészítéssel, testi-lelki ráhangolódással, dúlai jelenléttel, pszichés megtartással, gyermekágyas segítséggel, babagondozási tudással vagy épp traumaérzékeny kíséréssel. Már ez önmagában is üzenet: a valóság jóval több rétegű annál, mint amit a filmes sablonok vagy az internetes rémtörténetek mutatnak.
A szülés nem kétperces pánikjelenet
A filmek egyik legkárosabb öröksége, hogy a szülést sokan ma is valami hirtelen berobbanó vészhelyzetként képzelik el. Elfolyik a magzatvíz egy étterem közepén, a nő azonnal kettégörnyed, mindenki pánikba esik, a partner bénultan kapkod, és innentől az egész egy őrült rohanás. Ez látványos jelenet, csak épp nagyon ritkán ad valós képet arról, hogyan indul és hogyan zajlik egy szülés.
A valóságban a vajúdás sok esetben fokozatos folyamat. Lehetnek bizonytalan jelek, lassú erősödés, hosszabb átmeneti szakaszok, megfigyelés, várakozás, újratervezés. Ettől még lehet intenzív és gyors, csak nem feltétlenül úgy, ahogy a képernyőn látjuk. A filmes ábrázolás azért is félrevezető, mert azt sugallja: a szülés kizárólag akkor igazi, ha drámai, hangos és azonnal elsodor mindenkit. Közben rengeteg nő pont attól ijed meg, hogy az ő testében nem ilyen hollywoodi módon történnek a dolgok, ezért nem tudja eldönteni, mi normális, mikor kell figyelni, mikor kell indulni, vagy mi az, ami még bőven belefér.
Ehhez jön még az a toposz, hogy a vajúdó nő a saját történetéből is kiesik. Mindenki más sürög-forog körülötte, ő pedig vagy kiabál, vagy teljesen passzív, vagy fájdalom és pánik között sodródik. Pedig a szülés egyik kulcskérdése éppen az, hogyan tud valaki benne maradni a saját folyamatában. Nem úgy, hogy mindent kontrollál, hanem úgy, hogy érti, mi történik körülötte, van valami kapaszkodója a döntésekhez, és nincs teljesen elszakadva a saját testétől.
A rémtörténet nem felkészítés
Van az a furcsa társasági szokás, hogy amint kiderül valakiről, hogy babát vár, rövid időn belül előkerülnek a horrorisztikus szüléstörténetek. Teljesen idegenek is képesek olyan részletességgel mesélni a saját rossz élményükről, mintha ezzel valami fontos szívességet tennének. Gyakran tényleg ezt is hiszik: hogy ők most őszinték, a földön járnak, és csak a rózsaszín ködös idealizálással számolnak le. Csakhogy a nyers ijesztgetés nem ugyanaz, mint a valóságos tájékoztatás.
Egy rossz történet meghallgatásából ugyanis ritkán lesz tudás. Sokkal inkább lesz belőle belső film. Egy kép arról, hogy ez velem is megtörténhet, én is elveszíthetem a kontrollt, én is átélhetek valami nehezet, kiszolgáltatottat, érthetetlent. Ez azért veszélyes, mert az agy nagyon könnyen általánosít. Főleg akkor, ha valaki eleve bizonytalan, első babáját várja, vagy nincs elég kapaszkodója ahhoz, hogy a másik ember történetét a helyén tudja kezelni.
Természetesen nem az a cél, hogy csak szépített történetek létezzenek. A nehéz szülésélményekről is fontos beszélni. De teljesen más dolog egy feldolgozott, értelmezett, tanulságokkal együtt elmesélt történet, és más az, amikor valaki a saját fel nem dolgozott félelmét önti rá egy várandós nőre. Az előbbi segíthet árnyaltabban látni a valóságot. Az utóbbi csak megterheli az idegrendszert. A kettőt nem érdemes összekeverni.
A fórumok hasznosak lehetnek, de nem helyettesítik a valódi tájékozódást
Az internet egyik nagy csapdája, hogy úgy érezzük, kérdeztünk, tehát tájékozódtunk. Belépünk egy csoportba, beírjuk, hogy „kinél hogy volt?”, és perceken belül megérkezik ötven válasz. Ettől az ember egy pillanatra úgy érzi, most aztán rengeteg információhoz jutott. Csakhogy a tapasztalatok tömege önmagában még nem tudás.
A fórumos válaszok legnagyobb része ugyanis nem rád vonatkozik. Más test, más előzmények, más egészségi állapot, más intézmény, más szakemberek, más lelkiállapot, más kapcsolati helyzet. Ráadásul az internetes terekben erős torzítás működik: aki nyugodt, rendben lévő, viszonylag eseménytelen élményt élt meg, az sokkal ritkábban ír hosszú posztot róla, mint az, aki kibillent, csalódott vagy feldúlt. Ettől még az ő története is valós, csak nem lehet belőle általános szabályt csinálni.
A fórumoknak lehet szerepük abban, hogy valaki rájön: nincs egyedül a kérdéseivel. De nem jó ötlet rájuk építeni a saját szülésképünket. A „kinél hogy volt?” fontos mondat lehet, ha azt belül a következő kérdés követi: „és nálam mi lehet releváns ebből?” Erre viszont már nem egy kommentfolyam fog válaszolni, hanem a hiteles felkészülés, a szakemberrel átbeszélt kérdések, a saját helyzet megértése és az a fajta tudás, ami nemcsak információt ad, hanem összefüggést is.
Nem igaz, hogy a jó anya majd ösztönből mindent tud
A szülés körüli egyik legmakacsabb és legkegyetlenebb mítosz, hogy a női test „úgyis tudja”, az anya „majd ösztönből érezni fog mindent”, és a valóban rátermett nőnek nem kell annyit kérdeznie, készülnie vagy támaszt keresnie. Ez első hallásra akár megnyugtatónak is tűnhet, valójában azonban rengeteg felesleges szégyent termel.
Mert mi történik, ha valaki nem érzi magát ösztönösen nyugodtnak? Ha kérdései vannak? Ha fél? Ha nem jön magától a belső bizonyosság, hogy akkor most pontosan mire lenne szüksége? Semmi rendellenes. Csak éppen egy olyan kultúrában élünk, amely egyszerre várja el a nőktől a tökéletes tudatosságot és a teljes ösztönösséget. Készülj fel, de ne görcsölj. Tudj sokat, de ne gondold túl. Kérdezz bátran, de azért valahogy mégis mindent érezz magadtól. Nem csoda, ha sokan elvesznek ebben.
Az ösztön nem varázstrükk. Nem úgy működik, hogy előzmények, tudás, támogatás és biztonság nélkül egyszer csak tökéletesen bekapcsol. Sokkal inkább akkor tud jól működni, ha van hozzá tér, információ, nyugalom és valamilyen fokú bizalom. A felkészülés ezért nem az ösztön ellentéte, hanem gyakran annak feltétele. Nem elvesz a természetességből, hanem segít abban, hogy valaki ne teljes sötétben próbáljon ráhangolódni arra, ami vele történik.
A szülés nem siker vagy kudarc kérdése
A közösségi média és a leegyszerűsített történetmesélés másik nagy bűne, hogy a szülést hajlamos eredménnyé lapítani. Mintha lennének jól teljesített és rosszul teljesített szülések. Mintha valaki „ügyesebb” lenne, mert ezt vagy azt választotta, vagy mert valami így vagy úgy alakult. Ebből aztán nagyon gyorsan megszületik a bűntudat, az önvád és az a fájdalmas érzés, hogy biztos én rontottam el valamit.
Pedig a szülés nem vizsga. Nem attól lesz valaki jó anya, hogy végül hogyan alakult a történet, és nem attól lesz erős nő, hogy hány órát vajúdott, kért-e fájdalomcsillapítást, volt-e beavatkozás, császármetszés vagy bármi más. Ezek fontos események és fontos élmények, de nem erkölcsi kategóriák. Mégis meglepően sok nő úgy jön ki egy szülésélményből, hogy valahol belül osztályozni kezdi magát.
Ebben nagy szerepe van annak is, hogy a nyilvános történetek sokszor végletesek. Vagy heroikusak, vagy tragikusak. Vagy csodaszépek, vagy borzalmasak. A valóság ezzel szemben gyakran jóval összetettebb. Lehet valami nehéz és mégis megtartó. Lehet valami váratlan és mégis emberileg jó. Lehet valami fizikailag megterhelő és mégis mélyen megerősítő. És lehet valami látszólag rendben zajló, ami mégis rossz nyomot hagy valakiben. Ezért nem lehet a szülést kívülről, kész kategóriák szerint megítélni.
A szülés utáni időszakról sem érdemes a mítoszokból tanulni
Bár a cikk címe szerint itt és most a szülésről beszélünk, a félrevezető történetek nem állnak meg ennél a momentumnál. A filmekben a baba megszületik, a nő kifáradva, de ragyogva mosolyog, a pár meghatottan összenéz, és valahogy minden a helyére kerül. A valóságban a szülés utáni időszak legalább ennyire meghatározó, és legalább ennyire tele van tévhittel.
Ilyen például az a kép, hogy ha valaki eléggé szereti a babáját, akkor majd mindent ösztönösen tud, és az első hetek legfeljebb édesen fárasztóak lesznek. Vagy az, hogy ha nehéznek él meg valamit, akkor biztos túl érzékeny, túl bizonytalan, túl sokat vár, vagy rosszul csinál valamit. Pedig a valóság sokkal prózaibb: az első hetek egyszerre lehetnek gyönyörűek és nagyon nehezek. Egy nő lehet boldog attól, hogy megszületett a gyermeke, és közben lehet kimerült, zavart, érzékeny, testileg megviselt vagy tanácstalan.
Ezért is olyan fontos, hogy ne csak a szülésről, hanem az utána következő időszakról is hiteles képet kapjunk. Ne azt tanuljuk meg, hogy „majd belejövünk valahogy”, hanem azt, hogy a támogatás, a kérdezés, a segítségkérés és az anya jóllétének komolyan vétele itt is alapvető. A legtöbb kár nem abból származik, hogy valami nem ment rögtön tökéletesen, hanem abból, hogy a nehézségeket túl sokáig egyéni kudarcként kezeljük.
Amit érdemes inkább megtanulni
Ha valamit valóban érdemes magunkkal vinni a szülés felé, az nem a dráma és nem a mások által ránk öntött félelem. Inkább az, hogy a szülés valóságos, testi-lelki folyamat, amelyre lehet készülni. Hogy a történetek hasznosak lehetnek, de nem helyettesítik a saját helyzet megértését. Hogy kérdezni nem gyengeség. Hogy a tájékozottság nem ugyanaz, mint a túlinformáltság. És hogy nem kell egyedül kihámozni magunkat a félrevezető képek és régi mondatok rengetegéből.
A jó felkészülés nem sterilizálja a valóságot, és nem ígér tökéletes forgatókönyvet. Azt viszont nagyon is meg tudja adni, hogy valaki ne kizárólag a filmekből, fórumokból és rémtörténetekből építse fel a saját várakozásait. Ez már önmagában rengeteget számít, mert más dolog egy torz képből megérkezni a szüléshez, az első babás időszakhoz, és más úgy, hogy van mögöttünk valódi tudás, kérdezhető emberek és kapaszkodók.
A következőkben olyan szakembereket mutatunk be, akik éppen ebben tudnak segíteni: helyretenni a tévhiteket, érthetővé tenni a folyamatokat, megtartani a nőt és a családot a bizonytalan pontokon, és abban támogatni, hogy a szülés körüli időszakról ne mások félelmei, hanem a saját, megalapozott döntéseink alapján gondolkodjunk.
Kovács Réka, dúla, önismereti mentor – Bristol környe, Glouchestershire és online
Kovács Réka vagyok, dúla, önismereti mentor, három lánygyermek anyukája. Hitem szerint egy élet érkezése nem elsősorban egészségügyi esemény, sokkal inkább egy nő életének egyik legmeghatározóbb beavatásélménye és a családdá alakulás mérföldköve. Küldetésem, hogy a hozzám forduló édesanyák és családok ne elszenvedői, hanem tudatos és támogatott szereplői legyenek ennek a fontos eseménynek.
Mélyen hiszem, hogy minden nőben ott rejlik az erő és az ösztönös tudás a szüléshez. Ahhoz, hogy ez a tudás teret kaphasson, sokat jelenthet, ha van mellettünk valaki – a társunk mellett -, aki ismeri a történetünket és mindvégig hisz bennünk, támogat bennünket. Egy dúla ilyen ítélkezésmentes biztonságot adhat. Fontos tudni, hogy a dúla nem orvosi feladatot lát el, hanem érzelmi, fizikai és informatív támaszt nyújt a szülő igényei szerint, legyen szó kórházi vagy otthonszülésről.
Választható szolgáltatásaim a várandósságtól a gyermekágyas időszak végéig tartanak. Személyre szabott szülésfelkészítés: Nemcsak a biológiai folyamatokról beszélünk, hanem a fájdalommal való megküzdés lelki oldaláról, a gátvédelemről, az előző szülésélményekről és a partner szerepéről, hogy a pár magabiztos egységként érkezzen a szülőszobára. Dúlai jelenlét a szülésnél: Meghívás esetén jelen vagyok a vajúdás első pillanataitól a szülés végéig. Támogatom az anyát masszázzsal, borogatással, illóolajokkal, vagy épp csendes jelenléttel, amire igény van. Gyermekágyas támogatás: Az „aranyóra” után sem engedem el a család kezét. Igény esetén segítek a szoptatási nehézségekben, az új családi dinamika kialakításában, vagy akár a háztartási teendőkben is.
Tapasztalataimmal és frissített tudásommal segítek eligazodni az információk tengerében, hogy aki hozzám fordul, valóban tudatos döntéseket hozhasson. Kiemelten fontosnak tartom, hogy legyen tér és idő a szüléssel kapcsolatos természetes félelmek és bizonytalanságok átbeszélésére is.
Kovács Réka, dúla, önismereti mentor – Bristol környe, Glouchestershire és online
Balogh-Krajnyák Enikő, dúla, segítő szakember – Budapest és online
Biztosan te is elgondolkoztál már azon, hogy vajon milyen lesz, mikor már a kisbabádat a karjaidban tartod, milyen lesz, mikor a kórházból hazaérve, a mindennapi szülői feladatok ellátásával igyekszel belerázódni az új élethelyzetbe. Ha az én bemutatkozómból csak egy gondolatot viszel el magaddal, akkor az legyen ez: Életünknek ebben a különleges szakaszában a türelem önmagunkhoz, párjainkhoz legalább annyira fontos, mint amilyen türelemmel a legtöbben igyekszünk gondoskodni a babánkról.
A szülővé válás egy folyamat. Egy olyan napról napra alakuló identitás, melyben sokszor annyira mélyreható változások történnek, amit korábban el sem tudtunk képzelni. Én már 15 éve vagyok segítő szakember, de ennek az erejét ugyanúgy tapasztalom. Sok leendő szülő tudja, hogy az élete meg fog változni, ahogy a babája megszületik, de azt, hogy ez valóban milyen átformáló és olykor emberpróbáló tud lenni, nem is gondolják. Természetesen nem lehet mindenre előre felkészülni, de van több dolog is amire igen.
Ha te is azok közé a tudatos nők közé tartozol, akik már a várandósság alatt készülnek a kisbabás mindennapokra, akkor ajánlom figyelmedbe a várhatóan tavasszal megjelenő Baba Érkezik – Lélek, Fejlődés, Mindennapok című könyvem, mely a felkészülés és a szülés utáni hónapok, hasznos kísérője lehet nálatok is. A könyv írása során az volt a fő cél, hogy az először babázó szülők is birtokában legyenek olyan információknak, melyek könnyebbé teszik számukra ezt az időszakot. De ajánlom bárkinek, aki érdeklődik ezen kérdések után: Hogyan születik a szülő? Milyen lehet az anyai, apai szerep? Milyen változások következhetnek be egy gyermek érkezésével a párkapcsolatban? Miért nevezi a pszichológia ezt az életszakaszt normatív krízisnek? Milyen általában egy újszülöttel, egy csecsemővel az élet? Mi az, amit ő már megszületése pillanatától tud? Hogyan fejlődik a különböző területeken: pl. mozgásában, intellektuálisan. Ez a könyv tehát, nem egy szimpla babagondozási tanácsokat nyújtó könyv, ugyanis a praktikus információk mellett a lelki változásokat is szem előtt tartja.
Emellett szeretettel hívlak az Itt a Tér Kapcsolódni Blog olvasói és alakuló közösségéhez. Ahol az anya-gyermek kapcsolatnak, az öngondoskodásnak van meg a tere; illetve az első években igazán kihívást jelentő baba- és kisgyermekalvásé a főszerep. Ezek a szakmai anyagok tudományos bizonyítékokra épülve a sírni hagyás elv nélkül a kevesebb frusztrációért készülnek.
Holisztikus szemléletben azért dolgozom, hogy gördülékenyebb, magabiztosabb legyen az ‘elindulás’; hogy aztán az anyák, ne csak túlélni, hanem megélni is szeressék ezt az időszakot. Hiszek abban, hogy azok a szülők, akik jobban ismerik, hogy milyen egy egészséges baba, kisgyermek testi-lelki fejlődése, milyen változások tudnak bekövetkezni egy pár életében a gyermekük megszületése után, saját maguk és a gyermekük felé is megértőbben, több türelemmel, több időt és teret biztosítva tudják menedzselni a mindennapokat. A folyamatos alakulás közben pedig nem kell egyedül lenni. Tudunk kapcsolódni, hogy végül könnyebb legyen egy olyan anyaságot élni, amilyet igazán szeretnél.
Balogh-Krajnyák Enikő, dúla, segítő szakember – Budapest és online
Mucsi Adrienn, gyermekágyas segítő, babahordozási tanácsadó
Mucsi Adrienn vagyok, két kisfiú édesanyja. Az anyaság nemcsak életszerep, hanem mély önismereti út is lett számomra. A fiaim érkezése indított el azon a belső folyamaton, amelyben egyre tudatosabban kezdtem figyelni magamra, a működéseimre és a valódi belső szükségletekre. Ennek az útnak a tanulmányai és tapasztalatai vezettek oda, hogy a tudatos törődés ne csupán egy gondolat legyen az életemben, hanem egy valódi hivatás.
Gyermekágyas segítőként abban támogatom a családokat, hogy a baba érkezését követő érzékeny hetek, hónapok ne elszigetelten, hanem megtartva teljenek. Hiszem, hogy a tudatos törődés nem luxus, hanem alap. Jelenlétet jelent. Figyelmet. Biztonságot. Olyan teret, ahol az édesanya megpihenhet, kérdezhet, megerősítést kaphat, és nem kell mindent egyedül megoldania.
A munkám sokszor egészen hétköznapi helyzetekben mutatkozik meg. Megtartom a babát, hogy az anya tudjon nyugodtan pihenni. Játszom a nagytestvérrel, hogy ő is megkapja a figyelmet. Ott vagyok, amikor bizonytalanság vagy kimerültség jelentkezik, és segítek visszatalálni a belső biztonsághoz.
Babahordozási tanácsadóként nemcsak megtanítom a hordozást, hanem ha szükséges, rajtam is megpihenhet, elaludhat a baba hordozóban, miközben az édesanya végre fellélegezhet. A hordozás számomra nem csupán technika, hanem kapcsolódás és megtartás. A tudatos törődés számomra azt is jelenti, hogy merjünk lassítani. Hogy felismerjük: a segítségkérés nem gyengeség, hanem erő. A gyermekágy időszaka lehet biztonságos, méltó és valóban megtartott kezdete az anyaságnak.
Mucsi Adrienn, gyermekágyas segítő, babahordozási tanácsadó
Benke Edina, család- és rendszerállító, szomatodráma csoportvezető és coach, – Budaörs, Budapest, Debrecen és online
Amikor a múltra gondolunk megváltoztathatatlannak, véglegesnek tekintjük azt. De ez csak bizonyos értelemben igaz. A megélt, átélt élmény nem változik, azonban a kapcsolódó érzéseink és az azokból táplálkozó működési módjaink gyógyulhatnak. A fájdalomból erőforrás válhat. Saját születési élményem átformálása alapjaiban változtatta meg az éltemet. Ennek a csodálatos transzformációnak a lehetősége indított engem a segítői pályámon. És ez a tapasztalás táplálja azt, hogy a szülés és születés átírása különösen a szívügyemmé vált. Szakmai utam során számtalan feldolgozó folyamatban kísértem anyákat és „kisbabákat” születés- és családállítások során. Sok csodás visszaigazolással a változásról.
Mindezek a változások mutatják meg igazán számunkra, hogy a testünk sosem felejti el a születés élményét. Egy fájdalmas és nehéz születés hozhat magával elakadást már a kisbabád megfoganásánál is. Több olyan baba is érkezett már a világunkba, ahol az édesanya és ahol szükséges volt, az édesapa születési nehézségét is átdolgoztuk. Ezt követően pedig megérkezett a várva várt baba. Ugyanígy raktározódik a szülésed és a várandósságod élménye is a testedben. Amikor a várandósság és a szülés nem úgy történik, ahogyan vágytad, érezheted, hogy valami fontos örökre elveszett. Jó érzés tudni azonban, hogy van kiút: mindent, ami elakadt, megszakadt van lehetőség átírni, érzelmileg megváltoztatni, átkeretezni.
A kialakult fájdalmas lenyomat képes meggyógyulni benned és a jó hír az, hogy a babád számára is könnyülést hozhat. Jobban alszik majd és a kettőtök közötti kapcsolódás természetesebbé és szorosabbá válik. A szülés és a születés minden ajándékát átveheted a születésállítások során, érezni fogod, hogy készen állsz rá. Nagy szeretettel és odaadással várlak, amikor megérkezel.
Honlap | Facebook-oldal | Facebook-csoport
Benke Edina, család- és rendszerállító, szomatodráma csoportvezető és coach, – Budaörs, Budapest, Debrecen és online
Németh Erika, szüléskísérő és postpartum dúla – Budapest
Hiszem, hogy minden nőben ott él a szülés ősi kódja és teremtő ereje. A folyamatos megtartottság biztonságos tere által ez az erő a szülésben és az anyává válás útján szabadabban bontakozhat ki. Szüléskísérő és postpartum dúlaként abban támogatom az anyákat, hogy kapcsolódni tudjanak ehhez a belső erőhöz. Németh Erika vagyok, két felnőtt gyermek édesanyja, végzettségem szerint egészségtan tanár. Dúlai hivatásomat saját szülésélményeim inspirálták, 2013 óta kísérem a nőket az anyává válás folyamatában.
A szülés a női életút meghatározó mérföldköve, élménye hatással van az anya jóllétére, önértékelésére, a baba fejlődésére és az anya–gyermek kapcsolatra is. A szülésfelkészítés során beszélünk attitűdökről, az élettani szülés jellegzetességeiről, mutatok testtudatos, gyakorlatias eszközöket, amelyek segítik a baba optimális elhelyezkedését és a vajúdás természetes áramlását. Alkalmazom a Spinning Babies szemléletét és technikáit, valamint Debra McLaughlin „MAP™ a jobb szülésért” módszerének tanításait. Igény szerint egy meghitt Szülésrebocsátó ünnepet (Blessingway) is szervezek, mely a szülés kapujának átlépésével és egyéb szimbolikus rítuson keresztül segíti a kismama szülésre való ráhangolódását.
A szülések alatt folyamatos, támogató jelenlétemmel, természetes fájdalomcsillapító módszerekkel, valamint érzelmi és információs támogatással kísérem a kismamákat. Amennyiben igénylik, a szülés után sem engedem el az anyák kezét, hiszen különösen fontos támogatni a nőket a szülőségbe való átmenet érzékeny időszakában, amikor az anya ismeretlen területen halad, miközben egy nála is sebezhetőbb újszülöttért felel a nap minden órájában. Ilyenkor neki is gondoskodásra, figyelemre és megtartó jelenlétre van szüksége. Vannak akiknél hiányzik az elfogadó, támogató kapcsolat az édesanyával – számukra egy dúla ideális segítő lehet, aki képes biztonságos, gondoskodó támaszt nyújtani. Mindezt segíthetem masszázzsal, méhregeneráló kezeléssel, a szoptatás támogatásával, vagy egy – egy tápláló étel elkészítésével, emellett a közeljövőben a „MAP™ – Az Újszülött Egészségért” műhely tapasztalataival is gazdagítom a munkámat, dolgozhatunk a szülésélménnyel és segíthetek az otthon rendjének fenntartásában is. A perinatális időszak lezárását egy mexikói hagyományok ihlette, ”Closing the Bones” néven ismert szülészáró rituáléval kísérem.
Küldetésem, hogy a nők jól informáltan, saját erejükben és szülésre való képességükben bízva érkezzenek a szüléshez, és abban megerősödve szülessenek újjá, kompetens anyává.
Németh Erika, szüléskísérő és postpartum dúla – Budapest
Mamakör, pszichológiai és közösségi támogatás – Budapest 1., 2., 11., 13. és 14. kerület, Budakeszi, Veresegyház és online
A Mamakör 2013 óta kíséri az anyákat a várandósság és a kisbabás időszak érzékeny, sokszor érzelmileg intenzív szakaszában. Több mint 13 éve vagyunk jelen ebben a különleges életszakaszban – ez idő alatt nagyon sok anya–baba páros talált nálunk megtartó közösségre és szakmai támogatásra. 2022 óta alapítványi formában működünk tovább, hogy hosszú távon is biztosítani tudjuk ezt a biztonságos teret.
Hiszünk abban, hogy az anyává válás nemcsak testi, hanem mély lelki folyamat is. Öröm, átalakulás, bizonytalanság, kimerültség és ambivalens érzések egyszerre lehetnek jelen – és mindez rendben van. A Mamakörben pszichológus szakembereink által vezetett zárt, többalkalmas csoportokban az édesanyák ítélkezésmentes, elfogadó közegben oszthatják meg tapasztalataikat, kérdéseiket, nehézségeiket. A szakmai keret mellett a közösség ereje is megtartó: sokan számolnak be arról, hogy itt élték át először, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel.
Indítunk várandós csoportokat (jellemzően a 2–3. trimeszterben), első babás anyáknak szóló csoportokat, valamint „tesós” csoportokat is, amelyek a többgyermekes lét sajátos lelki és kapcsolati kihívásaira reflektálnak. Emellett egyéni pszichológiai konzultációs lehetőséget is biztosítunk.
Mamakör – Budapest 1., 2., 11., 13. és 14. kerület, Budakeszi, Veresegyház és online
Rácz Kata, online szülésfelkészítő, dúla – Online
Rácz Kata vagyok, online szülésfelkészítő, dúla és édesanya. A saját szülésélményeim vezettek el a dúlasághoz és főleg a szülésfelészítőséghez,
már ha van ilyen szó egyáltalán! Az első szülésem ugyan nem volt traumatikus, de utána sokáig motoszkált bennem a gondolat, hogy tényleg ilyen a szülés? Tényleg valakinek aktívan le kell vezetnie ezt a folyamatot és tényleg szükséges ez a rengeteg beavatkozás az „én érdekemben és a kisbabám érdekében”? Nem hagyott nyugodni ez a gondolat, és a kövekező szülésemre elkezdtem valóban felkészülni. Rengeteget olvastam, tanultam, fájdalomkezelő technikákat gyakoroltam – és főleg kezembe vettem a sorsomat és mertem dönteni! Az eredmény? 43 évesen egy csodálatos, felemelő, erőt adó szülés, ahol én voltam a főszerepben, ahol tényleg én szültem és nem pedig valaki más vezette le a szülésemet.
Ez a megtapasztalás ébresztett rá arra, hogy sajnos mi nők, alaphelyzetben túl keveset tudunk a szülésről és a filmek, a média, az elejtett félmondatok alapján egy hamis belső képünk van a szülésről. Ehhez adjuk még hozzá a nyugati, teljesen medikalizált kórházi szemléletet, amikor a szülésre nem természetes folyamatként, hanem potenciális veszélyforrásként tekintenek és kész is a recept egy teljesen medikalizált folyamatra, ahol az anyák csak tárgyai a történetnek, de nem alanyai és állítmányai!
Úgyhogy azért szereztem meg az USA-ban a Lamaze International szervezet szülésfelkészítő képesítését, hogy hiteles információt adjak a leendő szülők kezébe, ami alapján kezükbe tudják venni a szülésük alakulását és valóban informált döntéseket tudnak hozni. A tudás hatalom – és ez igaz a szülésre is! Csak akkor van döntési lehetőséged, ha megismered azokat – ha nem, akkor csak sodródsz az eseményekkel és a jószerencse irányítja a szülésedet, ami az életed legnagyobb eseménye! Egy olyan esemény, ami hatással van a korai szülőségre, a testedhez való viszonyra, a párkapcsolatodra, az anyaságodra…szóval az egész életdre!
A honlapomon és a YouTube csatornámon rengeteg ingyenes tartalommal segítem a szülésre való felkészülésedet, a minőségi, örökös hozzáférésű online tanfolyamaim révén pedig teljeskörűen felkészülhetsz velem a saját ritmusodban, a saját időbeosztásod szerint, az otthonod kényelméből nemcsak a szülésre, de a szoptatásra és az anyaságra is.
Rácz Kata, online szülésfelkészítő, dúla – Online
Varga-Morvai Szilvia, dúla, kismama jóga oktató és szülésfelkészítő
Varga-Morvai Szilvia vagyok. Négy gyermek édesanyjaként saját tapasztalataimon keresztül mélyen megéltem a várandósság, a szülés és a gyermekágy időszakának minden szépségét és kihívását. Ezek az élmények indítottak el azon az úton, hogy más nőket is támogassak ebben az érzékeny, mégis rendkívül erőteljes életszakaszban.
Dúlaként, kismama jóga oktatóként és szülésfelkészítőként holisztikus szemlélettel kísérem a hozzám forduló kismamákat. Hiszek abban, hogy a testi, lelki és szellemi támogatás egysége ad valódi biztonságot és erőt a szüléshez vezető úton. Munkám során természetes eszközökkel is támogatom ezt a folyamatot: szívesen alkalmazok gyógynövényeket és illóolajokat, amelyek finoman segíthetik a ráhangolódást, az ellazulást és a testi-lelki egyensúly megteremtését. Kiemelt figyelmet fordítok arra, hogy minden édesanya a saját belső erejével tudjon kapcsolódni, és magabiztosan, élhesse meg a szülés folyamatát.
A gyermekeim megszületése után egyre több barátnőm és ismerősöm fordult hozzám kérdésekkel a szüléssel és a gyermekággyal kapcsolatban. A visszajelzések megerősítettek abban, hogy hitelesen és empatikusan tudok támogatást nyújtani, így döntöttem el, hogy tudásomat tovább mélyítem, és hivatásszerűen is ezzel foglalkozom. A Pécsi Tudomány Egyetemen szülésznő hallgatója vagyok. A későbbiekben pedig holisztikus bábaként szeretnék tevékenykedni. Azóta is folyamatosan képzem magam, hogy a lehető legnaprakészebb és legátfogóbb segítséget adhassam.
Szolgáltatásaim közé tartozik a kismama jóga, a szülésfelkészítés, a szülésre bocsátó ünnep kísérése, a szülés utáni lezáró folyamatok támogatása, valamint anya-baba kör vezetése. Mind otthoni, mind kórházi szüléseknél jelen vagyok, alkalmazkodva a családok egyedi igényeihez és döntéseihez.
Célom, hogy a hozzám forduló nők biztonságban, meghallgatva és megerősítve érezzék magukat – hogy a szülés és az anyává válás valóban egy tudatos, méltó és pozitív élmény lehessen számukra. Gödöllőn és Pest megyében vagyok elérhető személyesen és online konzultáció formájában is.
Varga-Morvai Szilvia, dúla, kismama jóga oktató és szülésfelkészítő
