2025-ben a közmédia Montágh Testülete az édesanya szót választotta az év szavának. Elsőre talán meghatónak, de kicsit magától értetődőnek tűnik a döntés, aztán ahogy kicsit mögé nézünk, kiderül: ez a szó jóval többet hordoz annál, mint hogy idén sokat volt róla szó. Egy olyan év végén, amikor a világ tele volt bizonytalansággal, konfliktusokkal, gazdasági és lelki hullámvasúttal, a magyar közmédia nyelvi „emblémának” azt a szót választotta, amely talán a legősibb, legbiztosabb kapaszkodót jelenti: azt, akihez vissza lehet menni. Akihez mindig haza lehet menni.
Egy magyar szó, amit más nyelvek nem tudnak pontosan lefordítani
A Montágh Testület elnöke, Aczél Petra nyelvész külön kiemelte: az édesanya szavunk teljesen egyedülálló a világon. Más nyelvekben az anya (mother, Mutter, madre, mère…) önmagában jelöli a szülőt. Nálunk azonban ehhez hozzákapcsolódik az édes jelző, ami egyszerre jelent ízt, kedvességet, gyengédséget és rokoni közelséget.
Az anya az egyik legősibb magyar szavunk, mélyen a nyelv rétegeiben gyökerezik. Az édes viszont finom érzelmi ráhúzás erre: azt mondjuk vele, hogy nemcsak biológiai kötelék van, hanem bensőséges, meleg, gondoskodó kapcsolat. Olyan, mintha anyánk neve előtt mindig ott állna egy halk, szeretettel teli jelző: „a mi édesanyánk”.
Egy szóban benne van a táplálás, az első otthon, az első vigasz, az első érintés. A magyar nyelv ritka gesztusa, hogy ezt a mélységet egyetlen összetett szóval fejezi ki, ezért különleges, hogy éppen ez lett 2025 nyelvi szimbóluma.
100 éves hagyomány, ezeréves kötődés
Az édesanya választásának van egy nagyon konkrét jubileuma is: 1925-ben ünnepelték Magyarországon először májusban az anyák napját. Vagyis 2025-ben pont 100 éves lett az az ünnep, amely hivatalosan is az édesanyákról szól.
A hagyomány persze ennél sokkal régebbi. A mai anyák napja mögött ott húzódik a Mária-tisztelet, Szent István felajánlása, amikor a magyar nemzetet Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Ez a kettős kötődés – égi Édesanya és földi édesanya – különösen erősen jelenik meg a magyar kultúrában.
Amikor tehát ma azt mondjuk: édesanya, egyszerre gondolunk arra a nőre, aki minket hordott és nevelt, és valami sokkal tágabbra is: egy olyan biztonságra, amely generációkon átível. A Montágh Testület indoklása szerint a szó „egyszerre hordoz nyelvi, kulturális, érzelmi és nemzeti jelentéstartalmat”, és ez az a rétegzettség, ami miatt mostanra különösen hangsúlyossá vált.
Mit üzen rólunk, hogy ez lett az év szava?
Az Év szava nem egyszerűen divatszó. A Testület minden évben egy olyan kifejezést keres, amely visszatükrözi, mi foglalkoztat bennünket legmélyebben. 2020-ban az egymás, 2021-ben a család, 2022-ben a béke, 2023-ban a gyermek, 2024-ben a hit került a középpontba.
Ha ezt a sort egymás mellé tesszük, elég erős történetet rajzol: először egymáshoz nyúltunk, aztán a család felé fordultunk, a háborús világban a békéért aggódtunk, utána a gyerekek jövőjére figyeltünk, majd kapaszkodót kerestünk a hitben.
És most eljutunk ahhoz, akinél minden elkezdődik: az édesanyához.
Egy nehéz, kiszámíthatatlan év után ez a választás arról is szól, hogy a magyar társadalom – minden vitával és feszültséggel együtt – még mindig ösztönösen az alapok felé fordul, ha biztonságot keres. A család, az anyaság, a gondoskodás nem elvont fogalmak, hanem nagyon is konkrét mindennapi élmények: kit hívhatok fel bármikor? Ki az, aki akkor is aggódik értem, ha már régen külön élünk? Ki az, akitől még felnőttként is jól esik egy „felvetted a sálad?” típusú üzenet?
Az édesanya ilyen kérdésekre ad csendes választ.
Nyelvi luxus: Egy szavunk van arra, amit mások körülírnak
Aczél Petra azt mondta: mintegy 15 millióan élvezhetjük azt a luxust, hogy egy olyan nyelvet beszélünk, amelyet szinte lehetetlen igazán jól megtanulni, és amely tele van ilyen finom árnyalatokkal. Az édesanya pontos példa erre a „nyelvi fényűzésre”.
Más nyelvekben sokszor körülírják azt a plusz töltetet, amit mi egyben mondunk ki: loving mother, dear mother, beloved mother. Ezek mind külön szavak, külön hangsúlyok. Mi viszont a mindennapi beszédben is használjuk az édesanyám kifejezést anélkül, hogy pátoszosnak éreznénk, egyszerűen csak ez a természetes.
Nyelvészek szerint az ilyen szavak nemcsak szókincset jelentenek, hanem gondolkodásmódot is: azt, hogy egy kultúrában mi számít magától értetődőnek. Ha az anya neve előtt automatikusan ott van az „édes”, az arról is árulkodik, milyen elvárásunk van a kapcsolatról: benne van a gondoskodás, a melegség, a kötődés elvárása, de benne van az a vágy is, hogy egyszer mi magunk is ilyen minőségben tudjunk jelen lenni a gyerekeink életében.
Édesanyának lenni ma – Ugyanaz a szó, új kihívások
Az, hogy az édesanya lett 2025-ben az Év szava, nem idealizált képeslapanyaságot jelent. Ma az anyaság egyszerre óriási öröm és nagyon komoly teher is: munka, megfelelési kényszer, pénzügyi szorítás, érzelmi túlterheltség, gyakran magány, főleg, ha valaki egyedül nevel gyereket, vagy szendvicsgenerációként egyszerre gondoskodik felmenőkről és utódokról.
Mégis, a szó választása egyfajta tisztelgés is mindazok előtt, akik ebben a sokszor embert próbáló helyzetben is nap mint nap megpróbálják a lehető legjobbat adni magukból. Nem tökéletesnek lenni, csak elég jó anyának.
A Montágh Testület a döntéssel finoman azt is üzeni: ebben a sokszor széthulló világban az anyaság, a gondoskodás, a biztonság megteremtése nem „magánügy”, hanem közösségi érték. Olyasmi, amire jó okkal lehetünk büszkék nyelvileg, kulturálisan és emberileg is.
Miért jó, ha figyelünk az év szavára?
Lehet legyinteni arra, hogy „na, megint választottak egy szót”. De ha évente egyszer hajlandók vagyunk ránézni arra, milyen fogalom kerül reflektorfénybe, az sokat elárul arról, mi zajlik bennünk közösen.
Az édesanya mint év szava emlékeztet, honnan indultunk, kiknek köszönhetjük az életünket, és milyen minőségben szeretnénk jelen lenni mi magunk is mások életében.
Nem mindenki hozott magával meleg, biztonságos „édesanyaélményt” a gyerekkorából, de talán épp ezért különösen fontos, hogy ez a szó most kiemelt helyre került. Lehet kapaszkodó, lehet gyász, lehet vágy, lehet inspiráció.
És talán segít abban is, hogy 2026-ban kicsit gyakrabban mondjuk ki azt a három egyszerű szót, amit annyian szeretnének hallani: „Köszönöm, édesanyám.”
