Kilencvenegy éves korában, dél-franciaországi otthonában elhunyt Brigitte Bardot. Az „isteni BB”, aki egyszerre volt a francia film aranykorának szexszimbóluma, a női szabadság egyik ikonja és az állatok fáradhatatlan védelmezője. Halálhírét saját alapítványa jelentette be; a világsztár évtizedekkel ezelőtt hátat fordított a filmnek, hogy teljes életét az állatvédelemnek szentelje.
A párizsi „jókislányból” filmforradalmár lett
Brigitte Anne-Marie Bardot 1934-ben született Párizsban, jómódú, szigorú, katolikus polgári családban. A szülei kifogástalan nevelést, illedelmes viselkedést és jó tanulást vártak el tőle, a kislányt ötéves korától balettre és zenére járatták, az anya fejében a jövő kecses balerinája élt. A lány fejében viszont inkább a szökés, a kitörés és a szabadság gondolata.
Tizenhat éves korában a Elle címlapjára került. Ez az egyetlen fotó elég volt ahhoz, hogy felfigyeljen rá egy fiatal rendező: Roger Vadim. A kapcsolatból szerelem, majd házasság lett; Bardot 1952-ben hozzáment a férfihoz, és hamarosan a kamerák elé állt. Vadim volt az, aki ráébresztette: ajakbiggyesztése, szabálytalan mosolya, kibomló haja és természetes erotikája nemhogy „túl sok”, hanem éppen ettől lesz felejthetetlen.
„És Isten megteremté a nőt” – A vásznon született szexuális forradalom
Bardot 1952-től sorra forgatta a filmeket, de az igazi robbanást 1956 hozta: Vadim rendezésében készült el az És Isten megteremté a nőt (Et Dieu… créa la femme). A film első jelenetében hason fekve, anyaszült meztelenül látjuk a fiatal színésznőt, a kamera pedig nem szégyelli, hanem ünnepli a női testet. A francia kritika eleinte felháborodott, a prűd közönség botrányt kiáltott, Amerikában viszont özönlöttek a nézők a mozikba.
A Life magazin azt írta róla: „a Szabadság-szobor 1886-os megérkezése óta francia lány ennyire még nem villanyozta fel az amerikaiakat.” A hamvasszőke BB a maga pimasz természetességével a női szexualitás teljesen új arcát mutatta meg: nem végzet asszonya volt, nem hűvös díva, hanem hús-vér fiatal nő, aki él, vágyik, hibázik.
Bardot nemcsak a francia film, de a női divat ikonja is lett. A csónaknyakú „Bardot-dekoltázs”, a kócos, tupírozott frizura, a vastag fekete tusvonal, a kockás nyári ruhák és persze a bikini, mind az ő nevéhez kötődnek. Nem véletlen, hogy 1970-ben az ő vonásai alapján mintázták meg a Franciaországot megszemélyesítő Marianne köztéri mellszobrát is.
Babette, Camille, Maria, és egy korán lezárult filmkarrier
A hatvanas években Bardot sorra forgatta a ma már klasszikusnak számító filmeket. A Babette háborúba megy könnyed kalandfilmje, az általa legjobbnak tartott *gazság (La Vérité), Godard A megvetés (Le Mépris) című alkotása, a Magánélet Marcello Mastroiannival, majd a Louis Malle rendezte Viva Maria! Jeanne Moreau-val mind-mind megmutatták, hogy nemcsak jelenség, de színésznőként is erős.
Utolsó filmjét, a Don Juan 73-at 1973-ban forgatta. Ekkor még csak 39 éves volt. Ezután sokkoló döntést hozott: kiszállt a filmiparból. A hírhedt párizsi lány, akire egy teljes generáció vetítette rá vágyait és fantáziáit, egyszer csak hátat fordított a reflektorfénynek.
A magánélete ekkorra már rég a bulvársajtó kedvenc témája volt: négy házasság (Roger Vadim, Jacques Charrier, Günter Sachs, majd Bernard d’Ormale), egy fiú (Nicolas, 1960), megszámlálhatatlan (valós és kitalált) szerető, depressziós időszakok, összeroppanások, amelyeket sosem titkolt. De miközben a világ még mindig az isteni BB-t kereste rajta, ő már valami teljesen mást akart: értelmet.
„Az állatok mentettek meg” – BB a gyengék védelmezője lett
Bardot gyerekkora óta állatok között élt, de az igazi fordulat a hetvenes–nyolcvanas években jött el. Saját bevallása szerint az állatok szeretete „megmentette” a legmélyebb pontokon, ő pedig úgy érezte, tartozik nekik ezért. 1986-ban létrehozta a Brigitte Bardot Alapítványt, amely mára a világ egyik legismertebb állatvédő szervezete lett.
Bardot elárverezte ékszereinek, ruháinak jelentős részét, hogy finanszírozza a munkát. Az alapítvány a fókabébik lemészárlása, a bálnavadászat, az állatkísérletek, a bundakereskedelem, a kegyetlen vágóhídi módszerek és a cirkuszi vadállatshowk ellen is kampányolt. Ő maga fáradhatatlanul járta a világot, politikusokat, kormányokat, szervezeteket ostromolt, sokszor nyers stílusban, de kitartóan.
Nem egy ügyben ért el kézzelfogható eredményt: a fókabundák európai tilalmát, a vadon élő állatok cirkuszi szerepeltetésének franciaországi megszüntetését vagy bizonyos állatkínzó gyakorlatok visszaszorítását részben az ő – és alapítványa – nyomásgyakorlásának is tulajdonítják. A hajdani szexszimbólum idővel a világ egyik leghangosabb állathangjává vált.
Politikai botrányok, bátor öregedés
Bardot közéleti megszólalásai azonban nem csak tapsot hoztak. Az állatvédelem mellett egyre gyakrabban kommentálta a francia bevándorláspolitikát, az iszlám vallást és a franciaországi muszlim közösségeket. Többször is elítélték mások által rasszistának titulált kijelentések miatt: pénzbírságot kapott például a muszlimokkal és a francia tengerentúli területekkel kapcsolatban tett megjegyzéseiért. Később Marine Le Pen mozgalma iránt is nyíltan rokonszenvet mutatott.
Soha nem akart „örök lány” lenni. A plasztikai sebészetet visszautasította, az öregedéshez pedig ugyanazzal a daccal nyúlt, amellyel fiatalon a kamerába nézett. Híres mondata, amelyet egy interjúban idéztek tőle:
„Miért teszel úgy, mintha fiatal lennél, ha nem vagy az?”
Ráncait nem takarta el, a napcserzett bőrt, a szalmásszőke, kontyba fogott haját vállalta. Nem akart már senkinek tetszen, legfeljebb a kutyáinak, macskáinak, kecskéinek és lovainak, amelyek között Saint-Tropez környéki birtokán élt, szinte remeteként.
Számára a nőiség sosem a hibátlan felszínről szólt. Fiatalon azért volt felszabadító, mert merte kimondani és megélni a vágyait, idősen pedig azért, mert nem engedte meg senkinek sem, hogy ráerőltessenek egy hamis, fiatalra maszkírozott öregkort.
Mit hagyott ránk az isteni BB?
Brigitte Bardot neve ma már mítosz: dalt írtak róla, hajót neveztek el a tiszteletére, Saint-Tropez-ben szobrot állítottak neki, önéletrajzát (A küzdelem könnyei) magyarul is olvashatjuk. Hagyatéka mégsem pusztán filmográfia és legendák sora. Ő volt az, aki megmutatta, hogy a női szexualitás lehet játékos, természetes és szabad, nem csak férfiálom-projekció. A francia filmet a világ közepébe emelte, és a francia nő fogalmát új tartalommal töltötte meg. Visszavonulása után pedig bebizonyította, hogy egy világsztár erejét nemcsak gálaestekre és vörös szőnyegekre lehet használni, hanem a védtelenek – az állatok – oltalmazására is.
Brigitte Bardot élete messze nem volt hibátlan, sem mint művészé, sem mint közszereplőé. De épp az ellentmondásai teszik emberivé: egy nő, aki fiatalon a vágy, idősen a harag, közben pedig az igazságkeresés és az állatszeretet nevében égett végig a saját életén. Most, hogy az isteni BB végleg elment, talán ez marad belőle leginkább: a felismerés, hogy egyetlen ember is képes egyszerre formálni a vágyainkról, a nőiességről, az öregedésről és az állatokhoz való viszonyunkról alkotott képünket.
