A közösségi média ma tökéletesre filterezett arcokkal, újabbnál újabb szépségtrendekkel és azonnali változást ígérő kezelésekkel árasztja el a nőket. Botox, hialuronsav, skinbooster, szálazás, mikrotűzés – a kifejezéseket már szinte mindenki ismeri, de ettől még korántsem biztos, hogy tudjuk, mi történik valójában egy-egy beavatkozás során. Mi kerül az arcunkba? Melyik kezelés mire való? Meddig tarthat a hatása? Mi történik utána? És egyáltalán: honnan tudhatjuk, hogy valóban arra van szükségünk, amit éppen ajánlanak?
Györki Laura Csak egy kis frissítés… című könyve ezekből a kérdésekből indul ki, de jóval messzebbre jut. Nem hagyományos szakkönyv, és nem is egy újabb szépségipari útmutató. A szerző már az előszóban úgy határozza meg a hangulatát, mint egy bizalmas beszélgetést: legyen benne szakmaiság, de legyen mellette humor, szarkazmus, felismerés és megértés is.
A kötet külső megjelenése is a választás szabadságát hangsúlyozza: négy különböző borítóval választható. Ez jól illeszkedik ahhoz a gondolathoz, amely végigvonul a könyvön: nincs egyetlen helyes arc, egyetlen jó döntés vagy mindenkire alkalmazható szépségideál.
Arcesztétikai kezelések – Értsük meg az arcot
A könyv egyik fontos sajátossága, hogy nem azzal kezdődik, mit érdemes „csináltatni”. Előbb azt mutatja meg, hogyan működik és hogyan változik az arc.
Az öregedés ugyanis nem egyszerűen annyi, hogy megjelennek a ráncok. Változik a bőr állapota, az izomzat, a zsírpárnák helyzete, a kötőszövet és a csontos támasz is. Emiatt ugyanaz a panasz két különböző embernél teljesen eltérő okból alakulhat ki – és nem biztos, hogy ugyanaz a kezelés lesz rá a válasz.
Innen vezet tovább a kötet a modern arcesztétikai kezelések világába. Részletesen foglalkozik a hialuronsavas arcformázással és ajaktöltéssel, a botulinum toxinnal, a PDO- és COG-szálakkal, a skinboosterekkel és szövetstimulátorokkal, a mikrotűzéssel, plazmapennel, PRP-vel, kémiai peelinggel és még az Access Facelift energetikai arckezeléssel is.
A könyv folyamatosan ugyanazokra a hétköznapi kérdésekre keresi a választ: mi ez, mire való, hogyan működik, mi történik a kezelés alatt, mit várhatunk utána, meddig tarthat az eredmény, és milyen kérdéseket érdemes feltenni a döntés előtt.
Botox, hialuronsav, skinbooster: Mi mire való?
Az arcesztétika egyik legnagyobb problémája, hogy a közösségi médiában különböző kezelések sokszor egyetlen nagy „fiatalító” kategóriává mosódnak össze.
A könyv éppen ezért nem azt próbálja eldönteni, melyik kezelés a „legjobb”. Sokkal érdekesebb kérdést tesz fel: kinek, mire és miért lehet megfelelő?
Az arcesztétika és a női lélek
A Csak egy kis frissítés… azonban ott válik igazán női könyvvé, ahol kilép a kezelőszobából. Külön fejezet foglalkozik az arcesztétika lelki oldalával. Laura sajátos humorral ír arról, milyen furcsa pillanat az, amikor az ember fejben még egyáltalán nem érzi magát annyinak, amennyit a tükör egyszer csak mutat.
A könyv egyik legszebb gondolata szerint sok nő valójában nem új arcot szeretne. Csak hiányzik neki az ismerős tekintet, a régi frissesség, az az arc, amely jobban megfelelt annak, ahogyan belül érezte magát. Ez a kettősség – szeretnék önmagam maradni, de szeretnék egy kicsit változtatni is – sokkal emberibb kérdés annál, mint hogy valaki „hiú-e” vagy sem.
A szerző ugyanakkor a másik határt is meghúzza. Egy szakítást, traumát, önbizalomhiányt vagy belső elégedetlenséget semmilyen töltőanyag nem tud megoldani. Ha valaki újabb és újabb kezelésektől várja, hogy végre szerethetőnek vagy elég jónak érezze magát, akkor lehet, hogy már nem a bőr a probléma.
Alice Csodaországban – És a magyar arcesztétika
A könyvet Alice Csodaországban világát idéző illusztrációk kísérik, és ez korántsem véletlen választás. Laura számára a magyar arcesztétika világa időnként maga is egy sajátos Csodaország. Az „arcesztétikus” kifejezést ugyan széles körben használják, de önálló, jogszabályban meghatározott egészségügyi szakmaként ilyen megnevezés Magyarországon nem létezik.
A könyv ezért a kezelések mellett a képzések, kompetenciahatárok és jogi háttér kérdésével is részletesen foglalkozik. Bemutat rövid, piaci képzéseket és komolyabb akkreditált továbbképzési formákat is, miközben felteszi az egyik legkényelmetlenebb kérdését: hogyan lehetséges, hogy egy bőrgyógyász akár egyetlen napos arcesztétikai képzés után már a szakmában dolgozhat?
A könyvben szerepel olyan nyilvánosan meghirdetett, orvosoknak szóló botulinumtoxin-képzés is, amely délután kezdődik, és egyetlen alkalomba sűríti többek között az anatómiát, a kezelést, a gyakorlatot és a szövődmények témáját.
A szerző hangsúlyozza: nem az orvosok ellen ír. Sokkal inkább azt vizsgálja, milyen rendszer, tudás, gyakorlat és felelősség szükséges ahhoz, hogy valaki egy másik ember arcán dolgozzon.
A „saját technika” mítosza, filterek és a szépségipar csillogó oldala
A könyv későbbi fejezeteiben az arcesztétika marketingvilága kerül reflektorfénybe. Mit jelent például az, hogy valaki „saját technikával” készít ajkat?
A szerző szerint a valódi szakmai munka természetesen lehet egyedi: egy jó szakember több megtanult módszerből választ és kombinál az adott arc anatómiai sajátosságaihoz igazodva. Attól azonban, hogy egy már létező módszer hangzatos fantázianevet kap, még nem feltétlenül született új eljárás.
A szerző ezt a részt már kifejezetten szarkasztikus humorral kezeli: saját fiktív ajaktechnika-neveket is kitalál, hogy megmutassa, milyen könnyen válhat szakmai módszerből marketingtermék.
Hasonló kíváncsisággal néz be a szépségipari versenyek világába is. Saját élményként meséli el, hogyan lehet bárki egy arcesztétikai versenyen nyolc kategóriában finalista, hogy nyert kupákat és világelső díjakat a szakmában. A könyv itt sem egyszerűen ítélkezik: bemutatja az ilyen versenyek marketing-, kapcsolatépítési és motivációs értékét is, miközben megmutatja, mi van a csillogó címek mögött.
Amikor már nem valódi arcokhoz hasonlítjuk magunkat
A filterek témája talán a könyv egyik legaktuálisabb része. Fox Eye, Jolie Jawline, Russian Lip, Barbie Lip – a közösségi média olyan arcokat tett mindennapivá, amelyek mögött gyakran retus, mesterséges fény, póz vagy digitális szűrő áll.
A probléma nem az, hogy az emberek szeretnének szebbek lenni. Hanem az, amikor már nem valódi emberekhez, hanem manipulált képekhez hasonlítják magukat. A könyv külön üzenetet fogalmaz meg a fiatal lányoknak is: ne engedjék, hogy algoritmusok mondják meg, milyen legyen az arcuk.
Nem a tű mellett, és nem a tű ellen
Talán ez foglalja össze legjobban a Csak egy kis frissítés… szemléletét. Laura nem áll sem a mindenáron természetesség, sem a mindenáron változtatás oldalára. A könyv végén maga is úgy fogalmaz: ott szeretne maradni, ahol még lehet kérdezni, gondolkodni, véleményt változtatni és akár hibázni is. A fiatalabb nőknek azt üzeni, hogy ne siessenek; az érettebb nőknek pedig azt, hogy soha nincs késő újra szeretni a tükörképüket.
Így végül jóval több lesz az olvasónak, mint csak egy könyv az arcesztétikai kezelésekről. Szól az arcról és arról, ami mögötte van. A női lélekről, az idő múlásáról, a szépségiparról, a filterekről, a szakmai felelősségről, a döntés szabadságáról, és arról, hogy egy kis változtatásnak talán éppen az a legszebb eredménye, amikor még mindig saját magunkat látjuk a tükörben. És ehhez sokszor elég Csak egy kis frissítés…
