A mai világban már nem tudnánk elképzelni az életünket az internet nélkül. Mindennapjaink részét képezi, szinte minden információ elérhető rajta mindenki számára. Ha van internet, akkor van közösségi média is, ami szintén mindenki számára hozzáférhető, több formában, több platformon. Ezek a platformok pedig lehetőséget nyújtanak bárki számára, hogy tartalmat osszanak meg, illetve lehetőséget nyújtanak, hogy a tartalmakhoz bárki hozzászólást fűzhessen. És amilyen csodálatosan hangzik ez a szabadság, akkora veszély is rejlik benne.
Véleménye ugyanis mindenkinek van, és van, aki nem rest ki is nyilvánítani. Ez megint csak nem lenne probléma, az emberek rengeteget tudnak tanulni egy kívülálló meglátásából, észrevételeiből, ha az a meglátás építő formában van tálalva. Azonban a nagy szabadságban olyan vélemények is megszületnek, amiből nem lehet építkezni, sőt, inkább rombolnak.
Így született egy új platform a bántalmazásnak és kialakult a cybebullying fogalma, vagyis az online felületeken történő bántalmazás, ami történhet a közösségi médiában, játékokon vagy üzenetküldő felületeken keresztül, egy ismétlődő, szándékos bántalmazás vagy megalázás üzenetek, kommentek vagy képek formájában, ami félelmet, dühöt vagy szégyenérzetet vált ki az áldozatból.
A közösségi média elér mindenkihez, nincs határa, nincsen vége a műszaknak, így maga a bántalmazás sem szűnik meg, gyakran a bántalmazó anonim vagy hamis profilt használ, így a felelősségre vonás szinte lehetetlen. A magyar társadalom 79%-a rendszeres internet felhasználó, a 10-18 év közötti gyerekek 88%-a rendelkezik valamilyen közösségi média profillal, és ez az arány valószínűleg csak nőni fog.
Egyre nagyobb teret ad az internet és egyre jobban megmutatkozik az az abszurditás, hogy azok az emberek járnak terápiára, akik áldozataivá váltak azoknak, akik ezt nem teszik, pedig lehet szükségük lenne rá. Azok az emberek foglalkoznak önreflexióval, fektetnek energiát saját maguk fejlesztésébe, akikkel valamilyen formában elbántak azok, akik ezt nem teszik, vagy nem is hajlandóak rá.
Kiket érint ez a probléma?
Az UNICEF által 2020-ban készített feltérképezés alapján Magyarországon a válaszadó gyerekek 60%-át zaklatták, bántalmazták már online, de a cyberbullying nem korlátozódik csupán kiskorúakra, hanem a felnőtteket is érinti. Ez minden formájában szörnyű, de miért lepődünk meg, hogy a gyerekek körében ennyire elterjedt ez a jelenség, amikor az érett, érzelmi regulációra képes felnőttek sem különbek? Amikor ismeretlen emberek esnek egymásnak egy-egy cikk vagy bejegyzés komment szekciójában minősíthetetlen hangnemben, ami akár elfajulhat privát üzenetekig, fenyegetésekig? Honnan fakad ez a mérhetetlen frusztráció, ami arra sarkallja az embereket, hogy megalázzanak egy vagy több ismeretlen személyt?
Sean Grover pszichológus szerint a frusztráció mélyén valamilyen kényelmetlen érzés, elégedetlenség rejtőzik, amiről az illető nem akar tudomást venni, nem akar vele szembenézni, inkább megpróbálja valamilyen gyorsan, könnyen elérhető eszközzel elterelni a figyelmét róla. Mondjuk egy csípős komment, amivel oda lehet szúrni egy másik embernek, akivel nem értünk egyet. Micsoda elégedettséggel tölthet el, hogy “na most ennek jól megmondtam”, de a másik oldalon ugyanúgy ember van, aki érez, akiben esetleg rossz érzést kelt az a komment vagy üzenet, akiben talán abszolút nem volt rosszindulat. Vagy egy olyan tartalomhoz hozzáfűzni egy ilyen megjegyzést, ami semmilyen mértékben nem arra volt hivatott, hogy érzelmeket váltson ki, például egy recept, egy selfie a pároddal, vagy egy kép magadról, mert csinosnak érezted magad az új ruhádban. Sokszor azt mondják, hogy ha feltöltjük a közösségi médiára a képet vagy bejegyzést, akkor vállalnunk kell, hogy esetleg olyan kommentet kapunk, amit nem szeretnénk.
Hogyan ne legyek áldozat?
Innentől rajtunk áll, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel. A másik emberre nincs hatásunk, őt nem fogjuk tudni megváltoztatni, és itt nem arról van szó, hogy a bántalmazót felmentjük a felelősség alól, de csak saját magunkon tudunk dolgozni, arra van ráhatásunk, hogy egy ilyen szituációt hogyan dolgozunk fel, illetve, hogy mit engedünk be az életünkbe. Ebben a helyzetben nem az fogja magát rosszul érezni, aki azt a kommentet hagyta, hanem az, aki kapta azt. Arra pedig van ráhatásunk, hogy hagyjuk-e, hogy ez energiát vigyen el tőlünk, hogy helyet foglaljon el a gondolatainkban. Ezek a megnyilvánulások legtöbbször nem rólunk szólnak, nem minket minősítenek, annak ellenére, hogy valódi stresszorok, vagyis feszültséget, stresszt és valódi érzelmi reakciót váltanak ki belőlünk.
Ilyen helyzetekben minél jobban tisztában vagyunk önmagunkkal és minél fejlettebb az érzelmi önismeretünk, annál jobban fogjuk tudni kezelni a szituációt és kevésbé vonódunk bele érzelmileg. Viszont ha mégis azt éreznénk, hogy felzaklat és mégis csak ott motoszkál bennünk, akkor fel tudunk tenni négy egyszerű kis kérdést, ami segíthet jobb rálátást adni. Ezt FILÉ módszernek hívják, ami a Williams Életkészség stresszkezelő program része, és ebből a négy kérdésből áll:
· F – Fontos? Nélkülözhetetlen a probléma megoldása számomra?
· I – Indokolt? Indokoltak az érzéseim vagy a gondolataim a helyzetben? Valós reakciót adtam?
· L – Lehetséges? Lehetséges befolyásolni ezt a stresszort vagy meg tudom változtatni a helyzetet?
· É – Érdemes? Érdemes tenni valamit? Megéri a belefektetett energiát és időt?
Abban az esetben, ha mind a négy kérdésre “igen” a válasz, álljunk ki magunkért, használjunk önérvényesítést, ez arra irányul, hogy a helyzetet változtatjuk meg. Azonban, ha csak egy kérdésre is “nem” a válasz, akkor saját magunkkal kell foglalkoznunk, hogy hogyan tudunk továbblépni, és hogyan tudjuk a kiváltott negatív érzelmeket kezelni.
De hogyan tovább a negatív érzelmekkel?
Szerencsére rengeteg technika létezik erre, legyen az akár meditáció, valamilyen légzés technika, testmozgás vagy csak egy egyszerű séta a természetben.
Mindenki számára más válik be és nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt, ami a legmegfelelőbb számunkra.
Azt azonban fontos tudni, hogy a munka mindig saját magunkkal kezdődik. Magunk felett és a saját gondolataink felett van hatalmunk, és ha ezeket képesek vagyunk kézben tartani, akkor pozitív irányba tudjuk mozdítani az életünket. A legjobb, hogy ebben nem kell egyedül lennünk, segítséget is igénybe vehetünk, ilyenkor fordulhatunk akár kineziológushoz, akár pszichológushoz, mindkét terület szakemberei tudnak segíteni a feldolgozásban és bevált technikákkal segítik a továbblépést.
Képesek leszünk figyelmen kívül hagyni azokat, akik még nem értek el oda, hogy véghezvigyék azt, amit mi már elértünk: békében és harmóniában lenni saját magunkkal. Mert ha valaki békében van önmagával, nem fogja szükségét érezni annak, hogy bántson egy másik embert.
Ha szeretnél segítséget kérni, az alábbi elérhetőségeken megteheted:
