Elhunyt Ferenc pápa – Mi történik most a Vatikánban?
Megüresedett Szent Péter trónja. Ferenc pápa halálával a katolikus egyház történelmének egy korszakát zárta le, a Vatikánban pedig életbe lépett az úgynevezett vacantia sedis, azaz széküresedés állapota. De mit is jelent ez pontosan? Ki dönt most, és mikor jön az új egyházfő?
Ferenc pápa halálával beindult egy különleges és évszázadok óta szigorúan szabályozott folyamat is: a konklávé. Egy olyan ceremóniarendszer, amely egyszerre őriz ősi hagyományokat és alkalmazkodik a modern világhoz.
Mit jelent a vacantia sedis, avagy az egyházvezetés nélküli időszak?
A római katolikus egyház történetében a pápa halála mindig különleges időszakot nyit meg: ez a vacantia sedis, azaz a „széküresedés”. Ilyenkor megszűnik minden olyan hatalom, amely kizárólag a pápa kezében összpontosul. A Vatikánban és az egyházban ideiglenes kormányzás veszi kezdetét, amelyet a bíborosi kollégium gyakorol – ám szigorú korlátozásokkal. Sem püspököket nem nevezhetnek ki, sem fontos tanbéli kérdésekben nem dönthetnek. Az ő legfontosabb feladatuk egyetlen: mielőbb új pápát választani.
A gyakorlati ügyeket a camerlengo, azaz a kamarás bíboros intézi. Ő felel a Vatikán adminisztrációjáért, a halál körüli szervezésért, és a pápai pecsétgyűrű – a híres halászgyűrű – megsemmisítéséért is. Ez utóbbi szimbolikus, de rendkívül fontos lépés, hiszen a pecsétnyomó a pápa nevében történő hitelesítést jelképezi, és visszaélések elkerülése miatt muszáj megsemmisíteni.
A konklávé menetrendje – ahogy a tradíció diktálja
A pápa halála után minimum 15, de maximum 20 nap telhet el a konklávé kezdéséig – vagyis a Sixtus-kápolnában zajló pápaválasztásig. A szent választás előtt a bíborosok misén vesznek részt: a Pro eligendo Pontifice szentmise során a Szentlélek vezetését kérik. Csak az vehet részt a választáson, aki a pápa halálának napjáig nem töltötte be a 80. életévét. Ez most 135 bíborost jelent a világ minden tájáról.
Az első nap egy szavazási fordulóval indul, a további napokon két délelőtti és két délutáni voksolásra kerül sor. A szavazólapon egyetlen mondat áll: Eligo in Summum Pontificem – „Pápának választom”. Ez alá írják rá az új pápa nevét.
Ha nincs meg a kétharmados többség – vagyis legalább 92 szavazat –, fekete füst száll fel a kápolna kéményéből. Ha sikerül választani, akkor fehér füst jelzi a világ felé: habemus papam – „Van pápánk!”
Kik választhatók? Meglepetések mindig lehetnek
A választók többsége a testület tagjai közül kerül ki, de nem kötelező. Elméletileg bármely, pappá szentelhető férfi választható. A gyakorlatban azonban évszázadok óta kizárólag bíborosokat választanak meg. A választott azonnal felvesz egy új nevet – Ferenc pápa például Assisi Szent Ferencről nevezte el magát –, majd kiáll a Szent Péter-bazilika erkélyére, hogy első áldását adja a hívőknek.
A döntés bejelentését a protodékán, a bíborosok legrégebb óta szolgáló diakónusi rangú tagja végzi. Ő mondja el azt a híres formulát latinul, amelyben elhangzik az új pápa neve.
Hosszú út a mai formáig – történelmi érdekességek
A pápaválasztás szabályai hosszú történelmi fejlődés során alakultak ki. Már 1059-ben II. Miklós pápa fektette le az alapokat, a kétharmados szabályt pedig 1179-ben vezették be. A leghosszabb konklávé 33 hónapig (!) tartott 1268 és 1271 között, míg a legrövidebb néhány óra alatt zárult le. Az is előfordult, hogy világi uralkodók – például Ferenc József császár – vétót emeltek egy-egy jelölttel szemben. Azóta ezt szigorúan tiltja az egyház.
A modern időkben a legutóbbi választásokra 2005-ben (XVI. Benedek) és 2013-ban (Ferenc pápa) került sor. A mostani folyamat különösen izgalmas, mert újra visszatérhetünk ahhoz a kérdéshez, amely minden katolikust foglalkoztat: ki vezeti tovább az egyházat ebben a gyorsan változó világban?
Mit jelent ez a világ számára?
A katolikus egyház pápája nemcsak egyházfő, hanem szimbólum is: a béke, az irgalom, az igazságosság képviselője. A választás így nemcsak vallási, hanem kulturális és politikai jelentőséggel is bír. Különösen ma, amikor világszinten a vallásos közösségek szerepe újra napirenden van, és az egyház társadalmi felelősségvállalása is új megvilágításba kerül.
A következő napok tehát nem csupán a gyász, hanem az éber várakozás időszaka is. Valahol Rómában már készül az új reverenda, a Sixtus-kápolnában kémény várja, hogy füstöt eregessen – és a világ lélegzet-visszafojtva figyeli, hogy megszülessen a döntés, amely új korszakot nyit az egyház életében.
További cikkek a témában:
