Elhunyt Mécs Károly, a nemzet művésze

Életének kilencvenedik évében, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész. A magyar színház– és filmművészet kiemelkedő alakját február 26-án este érte a halál – adta hírül családja az MTI-nek.

Egy egész korszak ikonikus művésze

Mécs Károly a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1961-ben kezdte pályáját, de már hallgatóként szerepelt a Nemzeti Színház és a Petőfi Színház előadásaiban. Diplomája megszerzése után a Szegedi Nemzeti Színház társulatához szerződött, majd 1963-tól hosszú évekig a Thália Színház, illetve az Arizona Színház meghatározó tagja volt. Később a Művész Színházban, majd újra a Tháliában játszott, emellett a Budaörsi Játékszínben rendezőként is kipróbálta magát.

Mécs Károly sokoldalúságát és művészi nyitottságát jól mutatja, hogy német és francia nyelvterületen is számos alkalommal játszott. A Deutsche Bühne Ungarn társulatának főszereplőjeként németül is színpadra lépett, de Bécsben is meghívott színészként dolgozott egy teljes évadon át. Ezzel párhuzamosan a Karinthy Színház és a Nemzeti Színház vendégművészeként is rendszeresen láthatta őt a közönség.

Felejthetetlen film- és televíziós alakítások

Mécs Károly karrierje a filmvásznon is legendássá vált. Szenvedélyes Rómeóként, a Noszty fiúként, vagy éppen A kőszívű ember fiaiban Baradlay Richárdként a magyar filmtörténet emblematikus hőseit formálta meg. Sára Sándor 80 huszár című filmjében is maradandót alkotott, de olyan klasszikusokban is szerepelt, mint a Két emelet boldogság, az Esős vasárnap, az Októberi vasárnap vagy A játékos.

A Magyar Televízió számos produkciója is őrzi Mécs Károly markáns hangját és karakteres jelenlétét. Az Oedipusz Kolónosz, Az oroszlán torka vagy a Mohács című tévéjátékokban egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott. Szinkronszínészként is kiemelkedett: az ő hangján szólalt meg Sztogoff Mihály, Dr. Max von Guldenburg a Guldenburgok örökségében és Paul Newman A pénz színe című filmben.

Klasszikus és kortárs szerepek mestere

Színpadi pályafutásában egyaránt helyet kaptak klasszikus és kortárs darabok. Shaw Candidájában Marchbanks, Illyés Gyula Fáklyalángjában Görgey, Milton Elveszett paradicsomában a Sátán figuráját formálta meg. Tolsztoj Háború és békéjében narrátorként, Sastre A szájkosár című drámájában Roch felügyelőként mutatta meg sokoldalú színészi eszköztárát.

Rendezőként is maradandót alkotott, különösen Tóth-Máté Miklós történelmi darabjaival. Elsőként a Rodostót vitte színre, majd A zsoltáros és a zsoldos következett, mindkettőt nagy sikerrel.

Elismerések és életműdíjak

Mécs Károly művészi pályáját számos elismeréssel és kitüntetéssel ismerték el. Elsőként 1970-ben vehette át a Jászai Mari-díjat, majd 1977-ben érdemes művész, 2002-ben kiváló művész lett. 1995-ben Kazinczy-díjat, 1996-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta meg.

A Kossuth-díjat 2013-ban vehette át, ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett, és a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. 2016-ban elnyerte a Nemzet Művésze címet, majd 2021-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki.

A Kossuth-nagydíjat Magyarország számára kivételesen értékes, példaértékű művészi pályafutásáért kapta, amely során színpadi és filmes alakításai generációk számára váltak meghatározó élménnyé. Ugyanebben az évben a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját is átvehette.

A művésztársadalom tisztelettel emlékezik

Mécs Károly halála pótolhatatlan veszteség a magyar művészeti élet számára. Széles körű színészi tehetsége, nyelvi és kulturális nyitottsága, generációkon átívelő művészi hatása egyaránt kiemelte kortársai közül. Alakításaiban mindig egyszerre volt jelen a művészi alázat, a gondolkodó színész mélysége, és az a különleges elegancia, amely egész személyiségéből sugárzott.

A magyar színház- és filmművészet nagy generációjának egyik utolsó tagja távozott, de alakításai, hangja és példája örökre velünk maradnak. Mécs Károlyt a család és a szakma egyaránt saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.