Elhunyt Tamás Menyhért költő, író, műfordító
Életének 85. évében, 2025. március 27-én elhunyt Tamás Menyhért, a magyar irodalom kiemelkedő alakja, Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, a nemzet művésze. Halálhírét a Magyar Művészeti Akadémia tette közzé, amelynek rendes tagja és egykori elnökségi tagja is volt. A szervezet saját halottjának tekinti az alkotót.
A bukovinai Hadikfalván született Tamás Menyhért életműve nemcsak a székelység kollektív sorsát és emlékezetét őrizte meg, hanem a 20. századi magyar történelem traumáinak is hiteles, személyes nyelvű megfogalmazója lett.
A szavak szolgálatában – újságíróból költő
Tamás Menyhért 1940. július 24-én látta meg a napvilágot, a bukovinai székely közösség tagjaként. Korán a szavak mestersége felé fordult: a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Újságíró Iskolájának elvégzése után éveken át a Hírlapkiadó Vállalat, majd a Népszava munkatársa volt. Kulturális rovatvezetőként, később főszerkesztő-helyettesként nemcsak mások szavait segítette a nyilvánossághoz, hanem maga is aktív alkotóként jegyezte magát a kortárs irodalom térképén.
Újságírói pályája során mindig törekedett arra, hogy a kultúra ne csak beszédtéma, hanem közösségformáló erő legyen. Műveiben pedig a publicisztikai éleslátás találkozott a népköltészetből eredő líraisággal.
Lírában gyökerező próza – a kisebbségi lét lenyomatai
Saját megfogalmazása szerint „epikus hajlamú lírikus” volt. Írásaiban a tárgyias, sűrített történetmondás és a látomásos, szimbolikus nyelv váltakozott. Versei és regényei a szülőföldhöz, az elűzetéshez, az újrakezdéshez kapcsolódó élményekkel telítettek. Életműve egyfajta irodalmi krónikája annak, hogyan őrzi meg identitását egy közösség az elhallgattatással, elidegenedéssel szemben.
A bukovinai székelyek tragikus sorsának, valamint a Kárpát-medencei kisebbségek történelmi és lelki közösségének hiteles megszólaltatója lett. Több műve kétnyelvű kiadásban is megjelent, a nemzeti irodalom részeként és azon túl is értelmezhető kulturális örökségként.
Díjak, elismerések, örökség
Tamás Menyhért munkásságát az elmúlt évtizedekben a legnagyobb hazai kitüntetésekkel ismerték el. 1984-ben József Attila-díjat, 2015-ben Magyarország Babérkoszorúja díjat, 2019-ben Kossuth-díjat kapott. 2023-ban a Magyar Örökség díjat, 2024-ben a Nemzet Művésze címet ítélték neki, és ugyanebben az évben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé is bekerült.
Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, ahol 2014 és 2020 között elnökségi tisztséget is betöltött. Közéleti szerepvállalása és irodalomszervező munkája sokat tett a kortárs magyar irodalom társadalmi beágyazottságáért.
Tamás Menyhért emlékezete
Utolsó éveiben is aktív maradt, kötetei sorra jelentek meg: Trianon szédületében, Az én Tamásim, Újbóli leltár, Magamban viselt világ – ezek a címek nemcsak a költői szó erejéről tanúskodnak, hanem arról is, hogyan lehet túlélni és továbbadni egy kollektív sorsot a szavak révén.
Tamás Menyhért távozása űrt hagy maga után, de életműve – akár a vigyázó madár – továbbra is figyel ránk. Örökségét nemcsak művei, hanem tanítványai, olvasói, kortársai viszik tovább.
További cikkek a témában:
