ELTE-kutatás: A kutya egyszerre gyerek és legjobb barát
Aki valaha nézett már kutyaszemekbe, pontosan tudja: ez több, mint egy gazda és egy háziállat közötti viszony. Az ELTE Etológia Tanszékének legfrissebb kutatása most tudományosan is megerősítette, amit a kutyások régóta éreznek: a kutyával való kapcsolat egyszerre idézi a gyerek-szülői szeretetet és a legjobb barátok közötti összhangot. Mély, személyre szabott és meglepően összetett – és egyre világosabb, miért nemcsak „kiegészítője”, hanem valódi eleme az emberi kapcsolati hálónknak.
Társ, családtag, bizalmas – A kutyák érzelmi térképe
A kutatás több mint 700 kutyatartó segítségével térképezte fel a kutya-gazda kapcsolat érzelmi minőségét, összevetve azt négy emberi kapcsolat (gyermek, partner, közeli rokon, legjobb barát) jellemzőivel. Az eredmények pedig egyértelműek – és lenyűgözőek.
A kutyák egyszerre kapták meg a legjobb barátokra jellemző konfliktusmentesség, és a gyermekek iránti szeretethez kapcsolódó megbízhatóság és gondoskodás magas pontszámait. És hogy ez mit jelent a hétköznapokban? A kutyákkal való kapcsolatokat a gazdák a legkielégítőbbnek, legmegbízhatóbbnak, legörömtelibbnek ítélték meg. Sőt, sokan úgy érezték: a kutyájuk szereti őket a legjobban.
Az irányítás nálad van – és ez befolyásolja, mennyire kötődsz
A kutatás kiemeli azt is, hogy a gazda-kutya kapcsolatot egy fontos különbség mégis megkülönbözteti az emberi viszonyoktól: ez pedig a hatalmi dinamika. A gazda van döntési helyzetben – ő irányít, ő szabályoz, ő határoz. Ez a kontroll a kutyák kiszolgáltatottságát is jelenti, ami – kissé meglepő módon – valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy a gazdák érzelmileg ennyire kötődnek hozzájuk.
Kubinyi Enikő, az Etológia Tanszék vezetője szerint ez a „gyerek-barát-hierarchia” keverék olyan szociális pozíciót teremt, amit egyetlen emberi kapcsolat sem tud tökéletesen reprodukálni.
A kutya nem pótlék – hanem társ a maga jogán
A kutatók azt is vizsgálták, vajon azok, akik emberi kapcsolataikban kevésbé érzik magukat támogatottnak, jobban támaszkodnak-e a kutyájukra. A válasz: nem feltétlenül.
„Azt hittük, hogy aki kevesebb támogatást kap az emberektől, inkább a kutyájához fordul. De nem ezt találtuk” – mondta Ujfalussy Dorottya, a kutatás egyik résztvevője. Ehelyett az derült ki, hogy akik egyébként is támogatást kapnak a környezetüktől, ugyanúgy képesek ezt a fajta támogatást és intimitást a kutyájukhoz is kapcsolni. Vagyis: a kutyák nem pótlékai, hanem gazdagítói a szociális hálónknak.
Turcsán Borbála, a tanulmány első szerzője szerint a kutya személyre szabott támogatást nyújt: van, akinek társaságot, van, akinek stabilitást, másnak gondoskodási lehetőséget jelent. És ez a rugalmasság az, ami valóban különlegessé teszi őket a szociális viszonyaink között.
Nem dobozolnak, hanem dimenziókban gondolkodnak
A tanulmány egyik legnagyobb újdonsága, hogy nem próbálta előre beskatulyázni a kutya-gazda kapcsolatot olyan megszokott címkékkel, mint „családtag” vagy „háziállat”. Ehelyett egy új, többdimenziós megközelítést alkalmazott, ami lehetővé tette, hogy a kutyák szerepét ne csak érzelmi, hanem társas és funkcionális síkon is értelmezzük.
Ez a komplex szemlélet segíthet megérteni, hogy miért és hogyan válik egy kutya pótolhatatlan társunkká – különösen olyan világban, ahol a kapcsolatok gyakran felszínesek, törékenyek vagy éppenséggel hiányoznak.
A kutya tehát nemcsak „az ember legjobb barátja”. Ő a szeretet, a megbízhatóság, a lojalitás és az öröm fizikai formában. És bár a kapcsolatban a póráz mindig a mi kezünkben van – a kötődés, amit kapunk, szinte felmérhetetlen.
További cikkek a témában:
