Van, aki az ingatlanokat négyzetméterben méri, és van, aki történetekben. Verő Ákos az utóbbiak közé tartozik. Építőiparból érkezett, ma az Érdi Ingatlan Iroda szakértője, de ha végigolvassuk a gondolatait, hamar kiderül: számára a házak és a város nem üzletet jelentenek, hanem közösséget, fejlődést, emberi sorsokat.
Nemcsak elad, hanem mesél, gondolkodásra késztet, sőt, helytörténeti műsort is készít. Az Érd – Itt nincs semmi? sorozatával épp azt bizonyítja, hogy ez a város sokkal több, mint egy Budapest melletti alvóövezet. Házak, emberek, sorsok és döntések találkoznak a munkájában, és közben ő maga is tanul: kíváncsiságot, alázatot, nemet mondani, amikor kell.
Egy beszélgetés Érdről, életről, hitelességről, és arról, hogy mitől lesz egy város valóban otthon.
– Kezdjük ott, ahol te is kezdted: Érd. Mi az első dolog, ami eszedbe jut erről a városról, ha nem szakmai szemmel nézed, hanem csak úgy, emberként?
– A település, ami csupán 46 éve lett város. A város, amiben a tömeg az országon belüli lokáció által nyújtott lehetőséget látja csupán. A város, ami a 80-as, 90-es évek óta nagy igyekezettel fejlődik, mégis a hiányosságairól beszélnek. Évek óta az újonnan beköltöző lélekszám első helyezettje, mégis alvó városnak titulálják.
– Aztán valahogy eljutottál az ingatlanokhoz. De nem egy klasszikus „multis háttered” van, hanem építőipar, kivitelezés, terep. Hogyan történt ez az átváltás? És milyen dolgokat hoztál magaddal abból a világból, amik most is segítenek?
– A közvetlen családtagjaim az építőiparban dolgoztak. Apám kőművesként, keresztapám asztalosként. Már gyerekként sokszor voltam a segédjük könnyebb feladatoknál, aztán ahogy nőttem, már nem kíméltek. Mondhatom, hogy ennek köszönhetően az építés vagy felújítás alatt álló területek voltak számomra a természetes közeg. Ennek ellenére mégis elektroműszerész végzetséget szereztem, majd érettségi után vissza az építőiparba (bár a középiskolai évek közötti szüneteket is általában építkezésen töltöttem). A szerkezetépítéstől, asztalosmunkákon keresztül a gyengeáramú hálózat és villanyszerelésig sok mindenbe belekóstoltam.
2007-ben viszont úgy éreztem, hogy elértem a határaimat és sokkal többre vágyom. Egy barátom, aki ezt megelőzően 2 éve még a kollégám volt, már ingatlanközvetítőként dolgozott saját családi vállalkozásukban. Az ő hívására próbáltam ki magam ingatlanosként.
Most már ki merem jelenteni, hogy pár hét alatt megtaláltam az építőipar és „ingatlanozás” közötti kapcsolatot. Az újépítésű ingatlanok megbízásánál „beszéltem a beruházók nyelvét”, az érdeklődőknek hitelesen el tudtam mondani egy építkezés korai fázisában is, hogy mi várható a következő hónapokban, milyen számukra pozitív lehetőségei vannak annak, ha igényeikre szabva fejezik be az általuk választott lakást vagy házat. A használt ingatlanoknál pedig sokszor vált hasznomra, amikor átalakítási lehetőségeket tudtunk megvitatni vevőkkel, és így nem a kompromisszumot látták, hanem megoldást találtak az igényeknek megfelelően.
Ez a kapcsolódás ma is nagyban meghatározza a munkámat.
– Sokan azt mondják, egy ingatlanos vagy adatokkal dolgozik, vagy emberekkel. Te melyik típus vagy? Hogyan lehet egyszerre pontosnak lenni, és mégis emberi kapcsolatokkal dolgozni?
– Az „emberekkel dolgozó”. Azt gondolom, nem kell pontosnak lenni. Személy szerint azokkal a megbízókkal (eladók) és ügyfelekkel (vevők) tudok a legjobban együtt dolgozni, akik megosztják velem őszintén az életbeli helyzetüket, amire megoldást keresnek. Azt szoktam mondani, hogy az ingatlanok keresése opcionális feltételek szerint indul, majd érzelmi döntéssel zárul.
– A videóidban és posztjaidban az is látszik, hogy te nemcsak eladni akarsz, hanem mesélsz, mutatsz, gondolkodásra késztetsz. Mi motivál abban, hogy látható legyél, hogy ilyen sokféle csatornán szólalj meg?
– Ma már online jelenlét nélkül egy ember vagy szolgáltató olyan, mintha nem is létezne. Hiszek benne, hogy ezek a digitális lábnyomok hasznosak, ha valakiről informálódni, tájékozódni szeretnénk. Azt gondolom, hogy nem elég csupán a hosszú évek alatt gyűjtött tapasztalat az örök sikerhez. Alkalmazkodni kell az új trendekhez (persze önazonosságunk megőrzésével), mielőtt teljesen boomerré válnánk. Nem utolsó sorban jól is esik, amikor valaki érdemesnek talál arra, hogy nyilvánosság előtt engem kérdez és közli véleményemet ingatlan piaccal kapcsolatos témában.
– Az „Érd – Itt nincs semmi?” sorozat címe lehetne akár irónia is, de tőled inkább szeretetet hallok ki belőle. Miért kezdtél bele ebbe, és mi az, amit meg akarsz mutatni ezzel a városról, ami kívülről lehet, hogy nem látványos?
– Középiskolás korom óta találkozom azzal, hogy a hová valósi vagyok kérdésre adott válaszomra a reakció: – „Érd? Érden nincs is semmi.” (A „tájékozottabbak” még hozzáteszik azt is: „az egy alvó város”). Ingatlanközvetítőként is sokszor találkozom ezzel a felszínes megítéléssel. Véleményem szerint méltatlan egy olyan városhoz, ami már a Római birodalomnak is része volt, ahol az Árpádkor óta nemzedékek nőnek fel, vagy már az ősembernek is vadász- és életterületet nyújtott. Túlélt török megszálást, jeges dunai árvizet, majd újjászületett, ahonnan II. Lajos király elindult a mohácsi csatába, katolikus népfőiskola működött, II. János Pál misét tartott (még pápává választása előtt), birtokosai voltak többek között: Ákosházi Sárkány Ambrus, Illésházy, Sina, Wimpffen, Károlyi-családok és még nagyon sok mindent felsorolhatnék. Más hasonlóan nagy történelmi múltú városokban büszkén költöznek emberek vagy az ott lakók örömteli identitástudattal élik napjaikat. Szeretném, ha az érdiek tudnák, van mire büszkének lenni! Ehhez a küldetéshez csatlakozott mellém Bíró Gábor barátom (idegenvezető, történelem és földrajzszakos gimnáziumi tanár).
– Az egyik epizódban egy elhagyott épületnél állsz, máshol egy kilátónál. Van benned egyfajta felfedező attitűd. Mennyire vagy kíváncsi ember? És ez hogyan segít abban, amit nap mint nap csinálsz?
– Nagyon érdekes kérdés. Azt hiszem, az Érd Itt Nincs Semmi? sorozat hozta ki a kíváncsi énemet. Azzal a túlzott önbizalommal indultam, hogy én ismerem Érdet. Gábor az ötleteimen felül hozott új témákat és vendégszereplőt Süle Zsolt személyében. Hamar rá kellett jönnöm, hogy én tanulok tőlük. Újra „diák” lettem, de most már élveztem minden percét.
Párhuzamot találtam a sorozat témája és mindennapi munkám között. Egy város arcának alakulását a múltja nagyban befolyásolja. Akár építészetében, utcáinak kialakulásában, lakóinak megszokásiban is tetten érhető. Egykori birtokosai, vezetői, lakói, igényei és szükségletei szerint változik éveken keresztül és ez a jövőben is folytatódni fog. Azzal a céllal, hogy minél nagyobb jólétben egyre jobb körülményeket teremtsenek társadalmuk tagjainak.
Kicsiben egy család élete is ilyen. Családi (anyagi) segítséggel, vagy nulláról indulva alakul egy új család. Először elég egy albérlet vagy kis lakás. Bővül a család ezért nagyobb területre, több szobára, kertre vágynak. Mindezt persze a lehető legjobb környezetben megteremtve. Már nemcsak két ember jelenlegi igényeinek kell megfeleljen az új környezet, hanem a gyerek(ek) számára is. Ezek a szempontok viszont nem csak jelen időben fontosak, hanem jövőbe mutatóan is. Lesznek-e közelben jó iskolák, munkalehetőség, tömegközlekedéssel könnyen elérhetőek-e stb…
Megértettem azt, hogy a jószándékból születő célok elérése érdekében hozott döntések alakítják a jövőnket. Ingatlanosként pedig nem feladatom ezeknek a céloknak a minősítése (arról majd a jövő dönt). Az én feladatom a cél elérését segíteni és azokra az akadályokra felhívni a figyelmet, amit tapasztalatból már láttam. Így kíváncsiságom arra összpontosul, hogyan tudok segíteni a célhoz közelebb kerülni. Valamint megtanultam nemet mondani. Ha nem tudok segíteni, nem húzom senki idejét azzal, amiről én sem hiszem, hogy segít a megoldás közelébe jutni.
– De persze nemcsak videózol, hanem házakat adsz el. Pontosabban: embereket kísérsz új otthonhoz. Milyen élethelyzetek jönnek most szembe leggyakrabban? Ki keres most Érden új otthont, és miért?
– Hét nagy kategóriát érdemes megkülönböztetni: 1. Családalapítás előtt vagy már benne lévők keresnek általában 3+ szobás házakat, lakásokat kerttel. Mindenkinek külön-külön szobával. 2. Pályakezdők. Általában fiatal párok még házasság előtt. Első otthonukat keresik kis lakás vagy olcsóbb felújítandó ház formájába. Túlnyomó részt Otthon Start Program (maximum 3%-os államilag kamattámogatott hitel) keretein belül. 3. Gyerekek kirepültek. A nagy kétszintes ház eladásra került. Keresünk helyette egyszintes, kisebb ingatlant kicsi kerttel.. 4. Nagyszülők szeretnének közelebb költözni az unokákhoz, gyerekeikhez akár azért, hogy kölcsönösen segítsenek egymásnak. Vagy azért, mert a nagyszülők valamelyike egyedül maradt. Ilyenkor általában könnyen fentartható 1-2 szobás kisebb lakás a cél. 5. Válás, újrakezdők. Egy ingatlanból kettő legyen. Vagy egy kisebb és egy albérlet. 6. Összeköltözők. Kétgenerációs házat keresnek. Költséghatékony megoldás, ha közel szeretnének lakni egymáshoz. Jóval kevesebből kijön, mint két ingatlant vásárolni. A fenntarthatóság is könnyebb rezsiközösségben. 7. Összeköltöző újrakezdők. Mind a két fél mögött van egy válás. Általában minél több hálószobája van a háznak, annál jobb. Egy szoba szülőknek, 1-2 az „én” és 1 vagy 2 a „te” gyerekeidnek.
– A riportjaidból, elemzéseidből az is lejön, hogy tudatosan követed a piacot. Mit mutat most Érd? Hol tartanak az árak, és mik azok a mozgások, amiket kívülről nem biztos, hogy látunk?
– Az ingatlanárak folyamatosan nőnek. Pl.: panellakás 2018-ban akár 18-20 millió Ft között is kapható volt. Ez mára 50 millióra nőt. Az újépítésű ingatlanok 400-500 ezer Ft/m2 áron kaphatóak voltak, ezek ma 1,1-1,3 millió Ft/m2 áron vásárolhatók meg. A telekárak is minimum duplázódtak ezen időszak alatt és az épületelőállítási költségek is jelentősen nőttek-nőnek. Az államilag kamat támogatott hitelek segítséget nyújtanak a saját tulajdonú ingatlan megszerzésében. Ennek jelentős keresletnövekedési hatása van.
Érden jelenleg építési és változtatási tilalom van érvényben egy egység felett (családi ház építésére van lehetőség, a tilalom hatályba lépése 2023. június óta ikerházak és társasházak építése nem lehetséges). Így most nem épül a keresletnek megfelelő mennyiségben új lakás. A tilalom után is időre lesz szükség, hiszen egy kisebb 5-10 lakásos társasház megépítése 1 évet igénybe vesz. Ezért nagyobb számú vásárlónak kisebb lakáskínálatból lehet válogatni. Sokszor pár órán vagy 1-2 napon múlik, hogy lemaradjanak a vevők egy ingatlanról. Ez a tilalom az új Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) és városrendezési terv, vagy más néven Település Szerkezeti Terv (TSZT) elfogadásáig vagy a rendelet kihirdetését (2023. június 15.) követő 3 évig hatályos (utána hatályát veszíti). Ebből kiindulva kereslet- és kínálatkorrekció az ingatlanpiac szereplői között véleményem szerint legkorábban 2026 év vége és 2027 év eleje tájékán kezdhet kialakulni vagy egyáltalán körvonalazódni. Ez idő alatt is sok előre nem látható változó lehet, ami befolyással bír árakra és lakások kialakítására. Hatásokról nem is mernék előre nyilatkozni még homályos a „tükörgömböm” képe.
– Volt olyan időszak, amikor sokan „pánikból” vettek vagy adtak el. Most mintha egy kicsit beállt volna minden. Mi az, amit te tanácsolnál azoknak, akik most váltani szeretnének, de nem tudják, hogy „most van-e a jó idő”?
– Győződjenek meg arról, hogy ha eladják a jelenlegi lakásukat, kapnak-e jobbat vagy jelenlegi pénzügyi konstrukciójukat tudják-e jobbra cserélni. Ebben a helyi ingatlanos és hiteltanácsadó kollégák segítségre tudnak lenni. Ha a válasz igen, akkor nagy levegő és vágjanak bele! Ha első lakásukat szeretnék megvenni, ne halogassák! Az elmúlt években (2013 óta) csak felfelé mentek az árak. Sokszor kérdezik, meddig fog ez tartani? Ezt épp úgy nem tudom, mint a lottószámokat. Ha sikerült megtalálni a megfelelő megoldást, akkor véleményem szerint az itt és most a legjobb idő a döntésre.
– És amikor ott vagy egy lakásban, amit el kell adni, és a tulajdonos hozza a történetét, te mit keresel először? A hibát? A lehetőséget? Vagy az embert?
– Először a lehetőséget, hogy kik lehetnek célközönség, kik azok, akiknek megfelelhet az ingatlan az adottságai, előnyei és minden velejáró feladataival együtt. Másodikként pedig azokat a szembetűnő tulajdonságokat, amiket a vevők is észre fognak venni, ami számukra is elsődleges szempont. Próbálom mindjárt megsaccolni a jövőben felmerülő költségeket. Például szükséges-e energetikai korszerűsítés, ha igen, akkor mi. Elég egy külső vagy födémszigetelés, a fűtésrendszert is szükséges felújítani, nyílászárókat cserélni kell-e? Látszik-e bármi statikai hibára utaló repedés? Majd a harmadik és ez szerintem az emberi tényező, itt válik lényegesé a „tulajdonos története”, hogy mindezen paraméterek figyelembe vétele után a realizálható eladási árból megvalósítható-e az eladók további célja? Ha nem, akkor pedig megbeszélni, van-e más lehetőség, mint eladni az ingatlant. Ha nincs, akkor tovább beszélgetni arról, hogy az eredeti elvárásokban mi az, ami kompromisszumkész. Vagy mi az, ami biztosan könnyen elérhető. Másik település, kisebb ingatlan, kertes vagy kertnélküli is lehet stb.?
– Van olyan ügyfeled, akire máig emlékszel, nem azért, mert nagy volt az üzlet, hanem mert valahogy emberileg is sokat adott?
– Sok ügyfelet említhetnék, volt, akitől én tanultam és a mai napig is legalább havonta egyeztetünk, tapasztalatot cserélünk vagy akár véleményt ütköztetünk teljesen építő jelleggel. Van, aki nagyon nehéz élethelyzetben is annyira erős volt és pozitív lendülettel haladt előre, hogy a mai napig erőt ad a „nem panaszkodsz, mész előre, megcsinálod” hozzáállása.
De ami a legtöbbször erőt ad, egy régi főnököm mondata. Felnéztem rá, arra, amit fel tudott építeni cégszinten, és arra a pozitív vezetői karakterre, amit képviselt. Nagyon szerettem volna neki dolgozni. De nem éreztem jól magam a feladatkörben. Nagyon félve közöltem vele, hogy úgy érzem, nekem ez nem fog menni. A reakciója nagyon meglepett. Azt mondta: köszöni, hogy nem húztam az időt és szóltam. Hozzátette, hogy „A te korodban én is ilyen voltam. Kaptam jobbra, balra, mire megtaláltam, mit szeretnék csinálni. Szerintem a jéghátán is megélnél, nem féltelek.” Hatalmas reményt adott, hogy hinni tudjak abban, hogy ha nem is ugyanazon a területen, én is elérhetem azt, amire akkor felnéztem.
– Emlékszem egy Facebook-posztodra, ahol egy házat mutattál be és igyekeztél azt megszerettetni a piaccal. Akkor jutott az eszembe, hogy vajon mennyire kell ma már „történeteket” is adni egy házhoz?
– Szerintem fontos, főleg egy használt ingatlan tekintetében. Autóvásárlásnál már közhely, hogy olyan embertől jó autót venni, akiről tudod, jó gazdája volt. Miért lenne ez egy ingatlannál más? Az, hogy valaki milyen gazdája ingatlanjának a műszaki állapoton kívül a történetekből derül ki. Jól érezték magukat az ingatlanban, szerették a környéket vagy éppen csak elvoltak, a beszélgetések közben előkerülő sztorikból előjönnek. Azt gondolom, egy vevő számára megnyugtató hallani, ha az előző lakók jól érezték magukat. Erősíti azt a gondolatot, hogy neki is jó lesz, jól érzi majd magát a környezetben. Jellemző kérdés a „milyenek a szomszédok”. Erre be tud indulni a történetmesélés.
Emlékszem, egy háznál a tulajdonos nagy büszkén mindig azzal kezdte a házának történetét, hogy „itt mindent én csináltam, itt szakember NEM járt”. A hiba csak abban volt, hogy ez negatív értelemben volt szemmel látható, de legalább nem kellett megmagyarázni.
Ha egy újépítésű háznál a beruházótól hallhatjuk a sztorit arról, mi vezérelte a tervezés folyamatában, melyik műszaki megoldást miért részesítette előnyben és mindezt hiteles szakértelemmel teszi, akkor szintén feltételezhetjük, hogy jó ingatlant láthatunk.
– Tartasz elemzéseket, készítesz adatokat, mutatod a piacot, de közben megmaradtál valahogy nagyon földközelinek. Mi az, amit te nem adnál fel ebben a szakmában, bármilyen sikeres is vagy/leszel?
– Azt a hozzáállást, hogy úgy próbáljak a legjobb tudásom szerint őszinte véleménnyel segíteni, ahogyan én is szeretném, hogy nekem segítsenek. Amikor számomra ismeretlen területen, komfortzonánom kívül keresem valaminek a megoldását.
– Ha azt mondanánk, hogy „Verő Ákos = Érd”, szerinted mit jelentene ez?
– Egy srácot, aki büszkén vállalja, hogy szereti a várost, ahol él.
– Ha nem házakat keresnél embereknek, hanem valami egészen mást csinálnál, de még mindig Érden, mit csinálnál szívesen?
– Bármennyire is gondolkozom, nem tudok mást mondani.
– Az interjúink végén villámkérdésekkel szoktunk zárni. Csak vágd rá, ami elsőre eszedbe jut! Ház vagy lakás?
– Mindegy, csak legyen egy kis kert hozzá.
– Felújítandó vagy kulcsrakész?
– Kulcsrakész.
– Kert vagy tetőterasz?
– Kert.
– Panoráma vagy elhelyezkedés?
– Elhelyezkedés.
– Érdliget vagy Parkváros?
– Liget.
– Ügyfél kora reggeli hívása vagy este 10-es Messenger-üzenete?
– Mindegyik jöhet. Korán kelek, későn fekszek.
– Ingatlanfotózás vagy mutatás?
– Mutatás.
– Hideg kávé útközben vagy meleg, de csak délután?
– Reggel, hidegen.
– A leggyorsabban eladott ingatlanod?
– Egy óra.
– És a legmakacsabb? Ami sehogy nem akart gazdára találni?
– Három év.
– Ha Érd egy ember lenne, szerinted milyen típus lenne?
– Diverz.
– Ha nem Érden kellene élned, hova költöznél?
– Hévíz, Keszthely környékére. Termálvíz és hegyek is vannak.
– Mi az a mondat, amit ügyféltől hallani mindig jólesik?
– Nagyon örülök, hogy sikerült megtalálni ezt az ingatlant.
– És mi az, amitől a falra mászol?
– Eladóktól: Nem kenyérre kell. Nem akarom elkótyavetyélni. Áron alul én is el tudom adni. Vevőktől: Még el kell adni a miénket, hogy vásárolni tudjunk, de már gondoltuk, hogy elkezdjük hirdetni.
– Mi az az egy dolog, amit biztosan megnézel, ha bemész egy lakásba?
– Van-e szerkezeti repedés vagy vizesedés.
– Zene vagy csend, ha vezetsz ügyfélhez?
– HANGOS zene.
– Mi az az apróság, ami bármilyen fárasztó nap után is jobb kedvre derít?
– Ha feleségem vagy lányaim mosolyognak.
