Amikor odakint mínuszok röpködnek, nemcsak mi vacogunk: a kint tartott kutyák, macskák, haszonállatok is komoly veszélyben lehetnek. Az Orpheus Állatvédő Egyesület most külön figyelmezteti az állattartókat: a hideg nem „kis kellemetlenség”, hanem akár életveszély is lehet az állatoknak. Közben országszerte gazdálkodók mozdultak meg, hogy szalmával segítsék a menhelyeken élő, gazdátlan állatokat.
Nem elég „szívósnak lenni”
Az Orpheus Állatvédő Egyesület szerint a tartós, extrém hideg időszakban alap, hogy a szabadban tartott állatok ne csak „valahogy kibírják” a telet, hanem valódi védelemben részesüljenek. Ehhez két dolog életmentő: a bőséges, energiadús etetés és egy szélvédett, száraz, bélelt kuckó. A szervezet külön kiemeli: a gazdáknak ilyenkor naponta többször érdemes ránézniük az állatok ivóvizére, mert a tál pillanatok alatt befagyhat, így az állat gyakorlatilag víz nélkül marad.
Sokan azt gondolják, hogy a kutya vagy a macska „hozzá van szokva” a hideghez, pedig a legtöbb háziállat ma már messze nem olyan ellenálló, mint a régi parasztudvarok félig vad, fél utcán élő ebjei. A rövid szőrű, idős, beteg, sovány állatok, illetve a kölykök különösen veszélyeztetettek: náluk gyorsan kihűlés, fagyási sérülések, legyengülés lehet a vége, ha napokon át fagyban, szélben kell átvészelniük az éjszakákat.
Az egyesület vezetője, Seres Zoltán arra is figyelmeztet: télen tilos „wellnessből” lefürdetni a kint tartott állatokat. A sampon lemossa a szőr természetes zsíros védőrétegét, ami éppen hogy segítene szigetelni a testet. Az így „megtisztított” eb sokkal gyorsabban átfázik, hiába vastag a bundája.
Mozgás, játék, séta – A hideg nem mentség a tunyaságra
A kutyák mozgásigénye nem csökken attól, hogy odakint hideg van, legfeljebb mi szeretnénk inkább a kanapéról nézni a havat. A szakértők szerint a mindennapos séta és játék ilyenkor is létfontosságú: a mozgás fokozza a keringést, melegen tart, és mentálisan is lefárasztja az állatot, ami különösen fontos, ha több időt tölt bezárva.
Persze nem mindegy, hogyan sétáltatsz. Erős fagyban a nagyon rövid szőrű vagy kistestű kutyáknak kabát, pulcsi kifejezetten ajánlott, a sós, latyakos városi utcákon pedig a mancsokat is érdemes óvni. A só kimarja a tappancsot, a jég megvágja, majd a fájó talppal a kutya egyre kevésbé szívesen mozog, egyszerre lesz kiszolgáltatott és frusztrált. Séta után egy gyors mancsöblítés langyos vízben, majd törölközővel áttörölés már nagyon sokat számít.
Otthon ugyanez igaz a macskákra is: még ha nem is mennek ki, a hideg, huzatos ablakpárkányok, kőpadló, hideg erkélyajtó előtti terület mind olyan helyek, ahonnan érdemes pléddel, fekhellyel, kartondobozba tett takaróval komfortzónát csinálni, hogy ne a kövön kuporogjanak.
Gazdák segítik a menhelyeket
Nemcsak a családi kedvencek, hanem a menhelyeken élő, sokszor idős, beteg, lesoványodott kutyák és macskák is nagy bajban vannak ilyenkor. A tartós hideg miatt sok menhelynek egyszerűen nincs elég meleg alomanyaguk az összes kennelbe, a betonkifutók, fém rácsok, hideg föld ilyenkor különösen kegyetlen kombinációt jelentenek.
Éppen ezért országos összefogás indult: Ovádi Péter állatvédelmi kormánybiztos koordinálásával gazdálkodók ajánlanak fel szalmát a menhelyeknek. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) hálózatán keresztül keresik azokat a termelőket, akik tudnak bála szalmát adni, miközben az állatvédelemért felelős kormánybiztosság és a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány segít abban, hogy a felajánlások minél gyorsabban eljussanak a rászoruló menhelyekhez.
A szalma ideális alomanyag: ha száraz marad, levegős, jól szigetel, és a kutya is ösztönösen beágyaz magának belőle egy kis fészket. Egy pár bála szalma akár tucatnyi kennel téliesítéséhez is elég lehet, szó szerint életet mentve azokon a fagyos éjszakákon, amikor a hőmérő higanyszála jóval nulla alá esik.
Mit tehetsz te gazdiként és állatbarátként?
Ha van saját állatod, most jött el az ideje annak, hogy kritikus szemmel ránézz: elég meleg-e a helye, van-e elég takarója, száraz alom, szélvédett, fedett fekvőhely, és mindig hozzáfér-e friss ivóvízhez. Ha kint él, különösen fontos, hogy a kutyaól ne közvetlenül a földön álljon, a bejárat ne legyen tátongó „szélcsatorna”, és legyen mibe belefúrnia magát.
Ha nincs saját állatod, de szereted őket, akkor most két dologgal segíthetsz rengeteget: egyrészt nézz körül a környékeden, van-e olyan láncon tartott, fagyoskodó kutya, akinek legalább egy jó szóval, egy meleg pléddel, egy beszélgetéssel a gazdájával jobbá lehet tenni a helyzetét. Másrészt figyeld a menhelyek, alapítványok felhívásait: a téli időszakban mindig nagy szükség van pokrócra, szalmára, tápra, vitaminra, pénzadományra.
Az állatok nem tudnak szólni, hogy fáznak. Nekünk kell helyettük és értük szólni és cselekedni. Ha odakint csípős a hideg, jó eséllyel a kertben, az ólban, egy menhelyi kennelben valakinek az élete múlik azon, hogy kap-e egy plusz réteg szalmát, egy melegebb fekhelyet, egy tál friss vizet.
