Valószínűsíthető, hogy szinte minden ember elmondhatja, hogy élete során legalább egyszer komoly félelmet élt át. Ez az élmény lehet olyan gyermekkori esemény következménye, amire nem is emlékeznek. Anélkül, hogy ez az érzés elérte volna későbbi életszakaszban a tudatosság szintjét, egy úgynevezett „piros gomb” aktiválhatja, és sokan nem értik, miért aggódnak, szoronganak vagy félnek, súlyosabb esetben pánikolnak, vagy csak megmagyarázhatatlan, látszólag ok nélküli diszkomfort érzetük van.
A félelem megjelenési formái
Fontos különbséget tenni a különböző típusú, félelemalapú, negatív érzelmi állapotok között. Míg az aggodalom és a szorongás, a pánik az elme által kivetített jövőbeni nem reális bekövetkezhető történésekre utal, addig a félelem egy természetes érzelmi válasz az egyén részéről, amikor különböző veszélyhelyzetet él meg. Lényeges, hogy a félelemnek mindig konkrét tárgya van.
Hitrendszertől függően lehet azt mondani, hogy rossz úton járunk életünk folyamán, vagy megvert a Sors, pedig tényleg vannak úgynevezett sorsszerű események, lehetőségek, de a szabad akarat mindig döntő. Ha egy útelágazásban dönteni kell, melyiken induljon valaki el, mindig a szabad akarat dönt. Vagy jól vagy rosszul, ami az adott időintervallumban még láthatatlan, ezért az elme előre képes különböző forgatókönyveket gyártani.
A legnagyobb félelem a halálfélelem, melynek eredete a születéskori félelem, ami aztán minden későbbi félelem alapja, bár normál tudatállapotban erre senki nem emlékezik.
Transzgenerációs félelmek
A jelenben élő generáció szülei, nagyszülei és dédszülei részesei voltak a háborúknak, szegénységnek és az ezekkel összefüggő járványoknak. Ezek olyan valós fenyegetettségek voltak, melyek nem múlnak el nyomtalanul, és a bevésődött szorongás és aggodalom, mint a megtörtént események következményként átörökített mintaként jelenhet meg utódaikban. Ebből következtetve, nem biztos, hogy a jelen élet megoldatlan feladataiban a hozott félelmi minta a jelen helyzetre adott saját érzelmi reakció, hanem az elvesztés fájdalmától való jövőbeni eseményre, vagy a közelmúltban megtörtént eseményre projektált lelkiállapot.
Legtöbbször ebben az esetben az elme szintjén valóban megtörténik a fájdalom megélése, de a lélek mélyén ez a fájdalom jól elrejtve még jelen van, melyhez hétköznapi gondolkodással lehetetlen hozzáférni.
A „mások cipője”
Minden ember akkora és olyan keresztet visel, melyet elbír, de nem árt néha a mások cipőjét is kipróbálni. Ez valójában arról szól, képesek vagyunk-e félretenni a saját előítéleteinket, és megérteni egy másik ember érzéseit, gondolatait, valamint az ő szemszögéből látni a világot. Segít abban, hogy a mindennapi konfliktusokat, legyen az munkahelyi, vagy magánéleti, ne csak a saját szemüvegeinken keresztül szemléljük. De a lényeg, hogy a hasonlattal élve ebben az esetben a mások mi magunk legyünk.
Érdemes megvizsgálni, mintegy kívülről rátekinteni mindenkinek a saját helyzetére, hogy tényleg az Én, az ego irányítja az érzelmeket, vagy szeretettel képes elfogadni a kialakult helyzetet, és a jövőbe tekintő optimizmussal a legjobbat kihozni belőle. Amennyiben sikerül, a másik cipője önmagunkra vetítve is békét, nyugalmat, „virágot” teremt.
Általában az esetek többségében ez a fajta önvizsgálat nem vezet sikerre, mert bár többen úgy tartják, a gyűlölet a szeretet ellentéte, de az valójában a félelem.
„A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (Jn, 4:18)
Az önszeretet hiánya
Ma már nagyon sok kutatás, könyv és médiatartalom foglalkozik a gyermekneveléssel, lehet tájékozódni a személyiségtípusokról, kinek milyen játék, később foglalkozás való, mi a szeretetnyelve, és mégis a legtöbb ember szeretethiánnyal küzd.
A szeretet nem egy velünk született ösztön, azt szülői mintán keresztül sajátítjuk el. Ha ez valamiért nem történik meg, sőt, még tetőzik a negatív kritikákkal is, egyenes következménye lesz a szeretet, az önszeretet hiánya, ami állandósult szorongáshoz, bizonytalansághoz, később pedig akár testi szinten is megjelenő betegségekhez vezet.
Ezek feloldásához és megoldásához az egyik legjobb és leghatékonyabb módszer a hipnózis.
A hipnózis
Még mindig jelentős azon emberek száma, akik, ha meghallják a hipnózis szót, rögtön kétségbe esnek, félnek vagy mindennemű ismeret hiányában rögtön ítélkeznek felette. Ehhez hozzájárulnak a különböző médiatartalmak, olvasmányok és filmek, ahol persze mindez felnagyítva jelenik meg.
Maga a kifejezés a görög eredetű hypnos (alvás) szóból származik, mert külső szemlélő számára alvásnak tűnik, de korántsem az. Szinte egyidős az emberiséggel, és anélkül, hogy bárki tudatában lenne, saját maga is esetleg aktív gyakorlója. Ez az állapot tetten érhető többek között reggel, közvetlenül ébredés után, este közvetlenül elalvás előtt. Hétköznapi megjelenési formája tipikusan az a fajta révülés, amikor a min gondolkozol kérdésre az a válasz: semmit, csak úgy nézek ki a fejemből.
A különböző típusú lelki fájdalmak vagy félelmek feloldására többek beszámolója alapján az egyik leghatásosabb és leggyorsabb mód, amire egy a hipnózistechnikát jól ismerő és végző szakember által vezetett ülésen kerül sor. A hipnózis maga az a technika, amely során a kliens vagy a gyógyításban a páciens egy módosult tudatállapotba kerül, ahol a tudat beszűkül, az emlékek, érzések, és gondolatok elérhetők maradnak, amelyben a tudattalan tartalmak hozzáférhetővé és befolyásolhatóvá válnak, mindez külső káros anyagok használata nélkül.
A tudatalatti csak érzésekben és képekben tárolja az emlékeket, melyek ebben az állapotban előhívhatók, átkeretezhetők és lehetőség van új, pozitív képek elraktározására, hiszen minden ember kivétel nélkül rendelkezik a saját, csak rá jellemző belső erőforrással, ami számára elfogadható, amivel a nehézségeivel könnyen meg tud küzdeni. Általában a legtöbb ember hipnotizálható valamelyik bevezető módszer egyikével, és a hipnotizált ember, ha neki idegen jelenséggel találkozik, ki is tud lépni ebből az állapotból.
Ami még a járatlanok számára tévesnek bizonyul, hogy különböző parancsok, ún. szuggesztiók által a hipnotizőr befolyása alá kerülnek, ami csak a bevezetésre igaz, hiszen ez segít hozzá a módosult tudatállapotok eléréséhez. A továbbiakban maga a megoldás kizárólag a kliens által elfogadott ismeretek és tapasztalatok alapján történik, melynek több lépcsője van. Regresszióban először a születéskori félelem kerül feloldozásra, majd az aktuális probléma tárgyiasítása és elengedése, behelyettesítése a szeretet energiájának képi és érzelmi megjelenítésével és végül az önszeretet elfogadásának tudatosítása.
Végezetül a mai rohanó, felgyorsult és stresszes világunkban sajnálatos módon egyre több, főleg a 2000 év után született fiataloknál – akik már találkoztak szüleik egzisztenciális félelmeivel, okosak, de kilátástalannak érzik a helyzetüket, nincs pozitív jövőképük, amihez persze külső körülmények, mint pl. fegyveres konfliktusok is hozzájárulnak – a szorongásos lelkiállapot, a mentális fáradtság, vagy komoly betegségekkel küzdőknél a fájdalom és félelem leküzdésére különösen fontos a lelki egészség, a harmónia megteremtése, melyhez egy kitűnő és gyors lehetőség a hipnózis.
Kovács Sára Judit
