Kedves TűsarkakON Olvasó!
Mire ezeket a sorokat olvasod, már túl vagy a karácsonyon. A fa még áll, bár a díszek egy része kicsit már ferdén lóg, a sütik maradékai dobozokban várják a „ma már tényleg nem eszem többet” fogadalmadat, a lakás pedig pont annyira rumlis, hogy lásd rajta: itt az elmúlt napokban élt a család.
A két ünnep közötti napok furcsa lebegésben telnek. Egyszerre fáradt vagy a rohanástól és már kicsit bűntudatos is: vajon elég jó volt így a karácsony? Nem kellett volna nyugodtabbnak lennem? Kedvesebbnek? Türelmesebbnek? Még egy programot, még egy tökéletes pillanatot belepasszírozni ezekbe a napokba?
Az elmúlt hetek valószínűleg most is ott vannak a testedben: a sok szervezés, lista, még gyorsan el kell intézni tennivaló, a takarítás, a sütés-főzés, az ajándékok, a csomagolás, és mindeközben a láthatatlan elvárás, hogy te legyél a tökéletes karácsonyi anya–nő–háziasszony. Az, aki már októberben tudja, ki mit kap, aki ragyogóan néz ki 24-én este, akinek kisimult az arca, miközben belül egy egész logisztikai központ dolgozik.
Sokunk karácsonya valójában nem csengőszó és lassú film, hanem zajos, kapkodós, néha kiborulós, néha meghatóan szép, máskor fáradtan túlélős. És ott van bennünk a kettősség: egyik oldalról érezzük, hogy ez a tökéletes kép hajszolása nem jó nekünk, másik oldalról meg ott a nyomás: „de hát ilyennek kell lennie.”
Főszerkesztőként, nőként, anyaként én is végigéltem már ezt a hullámzást. A „jövőre majd másképp csinálom”-fogadalmakat, a december 23-i – sőt, 24-i – ajándékvadászatot, a gyertyafényes éjszakai csomagolást, a belső listázást, hogy kire, mire nem jutott elég figyelem, idő, megoldás. És aztán mindig újra és újra rájövök: a gyerekem, a családom és a saját emlékeimben sem az fog élni, hányféle süti volt, hanem az, hogy mennyire voltunk jelen egymásnak, magunknak.
A jó hír az, hogy még most, napokkal karácsony után is dönthetsz magad mellett. A két ünnep között nemcsak a leltárak és az évzáró e-mailek ideje van, hanem annak is, hogy megállj egy pillanatra, és kimond:
Nem a tökéletes, hanem az élhető ünnepet és életet választom.
Olyat, ahol lehet rumlis a nappali, ahol nem szégyen a maradékot enni, ahol a gyerek pizsamában társasozik délután, ahol te pedig leülhetsz egy bögre teával úgy, hogy nem csinálsz közben semmit hasznosat.
Most, december 27-én talán már kicsit kifújhatod magad. Használd ezeket a napokat arra, hogy ne csak a hűtőt, a naptárat vagy a to-do listádat rendezd, hanem a lelkedet is.
Kérdezd meg magadtól:
Mit szeretnék magammal hozni ebből a karácsonyból a következő évr, és mit szeretnék végre elengedni?
Nem kell megvárnod a szilvesztert ahhoz, hogy elkezdj másként bánni magaddal. Már ma, két ünnep között is kimondhatod: így is elég vagy.
Szeretettel:
Tóth Kriszta
főszerkesztő
