Gárdonyi Géza és Mila rejtélyes kapcsolata

Gárdonyi Géza neve hallatán a legtöbben az Egri csillagok legendás történetére gondolnak, amely generációkon átívelve a magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusává vált. Azonban Gárdonyi élete ennél jóval több réteget rejt – egy magányos, mégis termékeny íróét, aki a magánéleti csalódások közepette alkotta meg legnagyobb műveit.

Megbukott magyar nyelvből

1963. augusztus 3-án látta meg a napvilágot Agárdpusztán Ziegler Géza néven. A család folyamatos költözései, édesapja nyughatatlan természete és az ebből adódó nehézségek már fiatalon próbára tették az ifjú Gárdonyit. Az állandóan változó környezet és az apja által diktált életvitel nyomot hagytak tanulmányain is: bár szenvedélyes olvasó volt, a tanulásban nem jeleskedett, sőt, egri tanítóképzős évei alatt magyar nyelvből is megbuktatták. Akkoriban senki sem gondolta volna, hogy a „lustának” tartott fiatalból később Magyarország egyik legnagyobb írója válik.

A kényszerházasságból menekült a remetelétbe

Az írói pályája kezdetén Gárdonyi egyszerű néptanítóként dolgozott, és nemcsak a mindennapi kenyérkeresetért küzdött, hanem a személyes boldogságért is. Élete egyik legnagyobb hibájának bizonyult az érdekházasság, amelybe Muraközy József plébános „segítségével” csöppent bele. Felesége, Csányi Mária, mindössze 16 éves volt, és az érzelmileg labilis, hűtlen fiatalasszony hamar elhagyta Gárdonyit, aki ezután a naplójába írta: „Ennek a házasságnak vagy válás vagy gyilkosság lesz a vége.” Végül válás lett a végkifejlet, de a mély sebek, amelyeket ez a kapcsolat hagyott, sokáig kísértették az írót.

Gárdonyi végül Egerbe költözött, ahol 1897-ben egy kis házat vásárolt. Itt, az egri vár tövében találta meg azt a nyugalmat, amelyre egész életében vágyott. A város történelmi légköre inspirálta az Egri csillagok megírására, amely 1901-ben jelent meg, és hamar az olvasók kedvencévé vált. Eger az író számára nemcsak otthont, hanem menedéket is jelentett. Személyes csalódásai és magánélete visszavonulásra késztették, szinte remeteként élt, csak néhány közeli barátjával tartotta a kapcsolatot.

Kapcsolatuk sosem vált hivatalossá

Gárdonyi Géza életében, különösen annak utolsó éveiben, meghatározó szerepet töltött be egy titokzatos nő, Tóth Ilona. Az 1907-ben megismert fiatal tanítónő később a legfontosabb női alak lett az író életében. Ilona, akit Gárdonyi csak „Milának” nevezett, soha nem vált hivatalos élettárssá, mégis szinte minden szempontból társa volt az írónak – gondoskodott róla, támogatta munkájában, és múzsaként inspirálta. Különös kapcsolatuk, amelyet soha nem neveztek nevén, éppoly bonyolult és mély volt, mint Gárdonyi élete és munkássága.

Gárdonyi először a nagyváradi vasútállomáson figyelt fel a törékeny, halk szavú Tóth Ilonára. Bár az írónak abban az évben mondták ki hivatalosan a válását, már másfél évtizede nem élt együtt feleségével. A csalódott, magányos Gárdonyi nem keresett új kapcsolatot, mégis valami megmozdult benne, amikor először meglátta Ilonát. A lány szintén Egerből származott, és hamarosan újra találkoztak – ezúttal az egri szőlőhegyek között, egy szüreti mulatságon.

Az első pillanattól kezdve kialakult köztük valami különleges, noha kapcsolatuk soha nem lett hivatalos. Gárdonyi azonban mélyen megindult Ilona személyisége által. Szakítva korábbi életének magányos rítusaival, újra elkezdett verseket írni, és ezek közül több is Ilonának szóló szerelmes költemény volt. A fiatal lány nemcsak érzelmi támaszt nyújtott az írónak, hanem praktikus segítséget is. A Gárdonyi-házban rendezte az író papírjait, intézte hivatalos ügyeit, és gondoskodott róla, ha betegeskedett.

Múzsa a regényekben

Tóth Ilona nem csupán a mindennapi életében volt fontos Gárdonyinak. Az író számos művében örökítette meg alakját. A legemlékezetesebb közülük Isten rabjai Margitja és Ida regénye főhőse, Ida, akik egyértelműen Ilonáról lettek mintázva. Gárdonyi Mila néven emlegette a lányt, és bár kapcsolatuk soha nem volt romantikus a szó klasszikus értelmében, az író számára Ilona testesítette meg az ideális nőt. Egyenrangú lelki társra talált benne, aki megértette és támogatta őt, anélkül hogy a kapcsolatukat bármilyen nyomás terhelné.

Ez a különös, kimondatlan szerelem volt az, ami Gárdonyit az utolsó éveiben is alkotásra inspirálta. Ilona minden nap meglátogatta az írót, és hallgatta, ahogyan Gárdonyi felolvasta neki legújabb regényeit, verseit. Mila csendes jelenléte és gondoskodása segített Gárdonyinak abban, hogy végigírja utolsó nagy műveit.

Halál után is hűségesen

Gárdonyi utolsó napjait is Ilona mellett töltötte. Amikor az író betegsége súlyosbodott, Ilona naponta meglátogatta, és kézen fogva ült mellette. Gárdonyi halálának estéjén, 1922. október 30-án Mila ott volt az ágyánál, miközben Gárdonyi utolsó szavait suttogta: „Mindennek vége. Szép volt.”

Ilona ezután még több mint négy évtizedig élt Egerben, magányosan, távol a városi pletykáktól, de minden nap ellátogatott az egri várba, ahol Gárdonyi sírja volt. Haláláig megőrizte az író iránti hűségét, és fehér ruhában tette meg mindennapi zarándoklatát a város egyik legszentebb helyére.