A veszteséghez sokan automatikusan a gyász legnyilvánvalóbb formáját kapcsolják: amikor meghal valaki, aki fontos volt nekünk. Ez valóban az egyik legmélyebb emberi tapasztalat, de nem az egyetlen helyzet, amelyben megrendülhet bennünk valami. Ugyanilyen erős belső törést hozhat egy válás, egy váratlan szakítás, egy munkahely elvesztése, egy költözés, egy betegség, a gyermekek kirepülése, egy meddőségi út nehézsége vagy akár az is, amikor egyszer csak ráébredünk: az az élet, amit sokáig magunk elé képzeltünk, már nem fog úgy megvalósulni, ahogy terveztük.
A kineziológiát sokan éppen ezekben az időszakokban kezdik keresni. Nem azért, mert egy veszteséget „meg kell oldani”, és nem is azért, mert létezne gyors módszer az elengedésre. Hanem azért, mert a veszteség sokszor nemcsak szomorúságot hoz, hanem erős stresszreakciókat, testi feszültséget, belső kimerülést, ismétlődő gondolatokat, elakadást és azt az érzést, hogy valami bennünk nem tud továbblépni. Ilyenkor válik fontossá a kérdés: milyen támogatás segíthet abban, hogy ne csak túléljük ezt az időszakot, hanem jobban is értsük, mi történik bennünk?
Nem csak azt gyászoljuk, aki vagy ami elment
A veszteség sokkal többféle alakban jelenhet meg, mint ahogy elsőre gondolnánk. Vannak gyászok, amelyeket a környezet is azonnal felismer és komolyan vesz. És vannak olyanok, amelyek csendesebbek, nehezebben megnevezhetők, mégis ugyanúgy megrázhatják az embert. Egy válás után például nem csak a kapcsolatot gyászoljuk, hanem a közös jövő képét, a megszokott mindennapokat, a saját korábbi szerepünket is. Egy állás elvesztése sem csak anyagi kérdés lehet, hanem identitásvesztés is: ki vagyok én most, ha már nem az, aki eddig voltam?
Sok nő számára különösen ismerős lehet az a fajta veszteség, amely kívülről nem mindig látszik drámainak, belül viszont nagyon is az. Amikor kifutunk egy élethelyzetből, amelyhez sok reményt kötöttünk. Amikor nem úgy alakul az anyaság, a párkapcsolat, a karrier vagy az otthonteremtés, ahogy éveken át elképzeltük. Amikor nem konkrét személyt veszítünk el, hanem egy lehetséges jövőt. Az ilyen helyzeteket a külvilág néha hajlamos kisebbíteni, pedig a belső gyász ettől még nagyon valós.
A kineziológiai szemléletben ezért a veszteség nem csak esemény, hanem belső állapot is. Sokakat nem az visz el segítséget kérni, hogy pontosan meg tudják fogalmazni, mit gyászolnak, hanem az, hogy érzik: valami túl nagy súllyal van jelen bennük. Nem tudnak szabadulni tőle, nem tudják rendezni magukban, és a mindennapi működésükben is egyre erősebben érződik a terhe.
Miért ilyen nehéz továbblépni, amikor fejben már tudjuk, hogy muszáj?
A veszteséggel kapcsolatos egyik legnehezebb élmény az, hogy a környezet gyakran hamarabb várná el a továbblépést, mint ahogy az belül valóban megtörténhet. Kívülről sokszor egyszerűnek tűnik a képlet: idő telt el, a döntés megszületett, a kapcsolat véget ért, az új helyzet kialakult, akkor most már haladni kellene tovább. Belül viszont egy veszteség nem naptár szerint dolgozik. Nem attól enyhül, hogy logikusan belátjuk, mi történt.
A test és az idegrendszer ilyenkor gyakran jóval lassabban követi le a változást. Jöhet alvászavar, állandó feszültség, síráskészenlét, kimerültség, tompaság, koncentrációs nehézség vagy épp egy furcsa belső lebegés, mintha az ember egyszerre lenne túl sok mindenben és semmiben. Az is előfordul, hogy valaki kívülről működik, dolgozik, mosolyog, intézi a napi rutint, közben belül még mindig ugyanabban a veszteségélményben áll. Ez sokszor megtévesztő, mert a környezet azt látja: hát, működik. Az illető viszont pontosan tudja, milyen sok energiába kerül ez.
Ilyen helyzetekben sokan azért keresnek kineziológiai támogatást, mert érzik, hogy a veszteség nem csak gondolati szinten van jelen, hanem stresszreakcióként is. Nem egyszerűen arról van szó, hogy szomorúak, hanem arról, hogy a rendszerük folyamatos terhelés alatt van. A kineziológiai munka ebben a megközelítésben nem azt ígéri, hogy eltünteti a fájdalmat, hanem azt, hogy segíthet jobban ránézni arra, hol tart bennünk a feszültség, mi aktiválódik újra és újra, és miért ilyen nehéz elengedni azt, amit fejben már talán régen lezártunk volna.
Mit fordulnak emberek kineziológushoz egy veszteség után?
A legtöbben nem úgy érkeznek, hogy szeretnének „elengedni”. Ez túl nagy, túl végleges szó, és sokszor még nem is igazán ezt akarják. Inkább azt érzik, hogy valami megakadt bennük. Hogy ugyanazok a gondolatok térnek vissza, ugyanaz a belső szorítás jelenik meg bizonyos helyzetekben, ugyanaz a bűntudat, düh, hiány vagy bizonytalanság kering bennük, és ettől nem tudnak szabadabban jelen lenni a saját életükben.
Van, aki egy szakítás vagy válás után keres ilyen támogatást, mert újra és újra ugyanabba az érzelmi körbe kerül vissza. Más valamilyen életforduló után, amikor látszólag minden rendben van, mégis tartós belső feszültséget érez. És olyanok is vannak, akik egy régebbi veszteség után csak jóval később jutnak el oda, hogy valójában még mindig hordozzák annak a terhét. A kineziológiát ilyenkor sokan nem csodamegoldásként keresik, hanem azért, mert szeretnék jobban érteni, miért ilyen erős még mindig a reakciójuk, és hogyan lehetne ebből az állapotból valamivel nagyobb belső egyensúly felé mozdulni.
A kineziológiai megközelítés ezekben a helyzetekben jellemzően a stresszhez kapcsolódó reakciókra, érzelmi terhelésekre és berögzült belső válaszokra figyel. Nem arról szól, hogy valaki helyettünk értelmet ad a veszteségnek, és nem is arról, hogy el kell jutni egy gyors, „rendben vagyok” állapotig. Inkább arról, hogy a folyamat során közelebb lehessen kerülni ahhoz, mi zajlik bennünk valójában, és miért maradt ennyire eleven bizonyos érzések, emlékek vagy reakciók hatása.
Mit adhat, és mit nem adhat a kineziológia ilyen élethelyzetekben?
Fontos nagyon tisztán fogalmazni: a kineziológia nem gyászterápia, nem pszichoterápia, és nem helyettesíti a mentális egészségügyi ellátást sem. Egy mély, traumatikus veszteség, súlyos depresszív állapot, elhúzódó működésképtelenség vagy komoly pszichés teher esetén nem elegendő annyit mondani, hogy majd „dolgozom rajta egy kicsit”. Ilyenkor szükség lehet pszichológusra, pszichoterapeutára, pszichiátriai segítségre vagy más szakszerű támogatásra is.
Amit viszont adhat, az sokak számára éppen azért értékes, mert nem csak gondolati szinten közelít a veszteséghez. Segíthet észrevenni, hogyan ül meg a testben a feszültség, milyen helyzetek indítják be újra a belső stresszt, milyen mondatok, képek, emlékek vagy érzések körül akad el valami újra és újra. És adhat egy olyan megtartott figyelmet is, amelyben nem kell sietni, teljesíteni vagy megmagyarázni, miért nem ment még könnyebben az elengedés.
Talán ez az egyik legfontosabb pont: az elengedés nem ugyanaz, mint az eltörlés. Nem attól gyógyulunk, hogy többé semmi sem fáj, és nem attól lépünk tovább, hogy már egyáltalán nem számít, amit elvesztettünk. Sokkal inkább attól, hogy a veszteség lassan beépül az életünk történetébe anélkül, hogy folyamatosan maga alá gyűrne. A kineziológiát egyesek éppen azért érzik támogató útnak ilyenkor, mert ebben a folyamatban nem sürget, hanem segít jobban kapcsolódni ahhoz, ami bennük még mindig nagyon eleven.
Amikor valami már elmúlt, de benned még mindig jelen van
A veszteség sokszor nem ott ér véget, ahol kívülről látszólag lezárul egy történet. Vannak helyzetek, amelyek után minden megy tovább, mégis marad bennünk valami rendezetlen feszültség, kimondatlan hiány vagy újra meg újra visszatérő belső reakció. Ilyenkor sokat jelenthet, ha valaki nemcsak a történtek felszínét nézi, hanem azt is, mi maradt belőlük aktív jelenlétként a testben, az érzelmekben és a mindennapi működésben.
Az alábbi bemutatkozások olyan szakembereket hoznak közelebb, akik saját szemlélettel, eltérő tapasztalattal és más-más hangsúlyokkal fordulnak azok felé, akik veszteségek, elengedések vagy nehezebb életfordulók idején keresnek támogatást. Közös bennük, hogy figyelemmel kísérik azokat a belső folyamatokat, amelyek egy ilyen időszakban különösen érzékennyé válnak, és segítséget adhatnak azoknak, akik nem siettetni szeretnék a továbblépést, hanem jobban érteni, mi történik bennük.
Csordás Zsuzsanna, kineziológus – Budapest 19. kerület
Csordás Zsuzsanna vagyok, Touch For Health, Stress Release és Brain Gym kineziológus, a Harmónia Hullám Kineziológiai Stúdió megálmodója. Mindig is városi lány voltam, de gyermekként rengeteg időt töltöttem a vidéki nagyszüleimnél. A természetközeli mindennapok és a természet ritmusához alkalmazkodó falusi életvitel nagy hatást gyakoroltak rám. Kiskoromtól érdeklődtem a természetes gyógymódok iránt. Lenyűgözött, hogy a minket körülvevő természet a legkülönbözőbb problémáinkra milyen egyszerű és kíméletes megoldásokat nyújt.
Már korán felismertem, hogy mennyire fontos a testi- és mentális egészségünk, melyet megőrizni sokkal egyszerűbb és célravezetőbb, mint helyreállítani. Ezért is kezdtem el később természetes, preventív módszereket tanulni. Akupresszőr, bioenergetikus és kineziológus természetgyógyászati ágakból szakmai vizsgát tettem az OKFŐ-nél (Országos Kórházi Főigazgatóság). Emellett más olyan kiváló holisztikus segítő módszereket is megtanultam, mint a reiki, a kristályokkal történő harmonizálás és a mikrorendszerek kezelése, illetve információs gyógyászati ismereteket is szereztem.
A számos létező speciális kineziológiai rendszer közül háromban mélyedtem el, ezek a Touch For Health, a Stress Release és a Brain Gym kineziológiai ágak. A kineziológiai oldások során az adott személynek és a balansz céljának megfelelő módszereket használom. Segítő munkám célja a testi- és lelki egészség megőrzése és fejlesztése, a saját magunkkal történő harmonikus kapcsolódás elősegítése, a stresszmentesítés és a képességek kibontakoztatása. Jelmondatom: Válj a legharmonikusabb önmagaddá!
Szakmai felkészültségemet folyamatosan fejlesztem: rendszeresen veszek részt továbbképzéseken, amelyek a szakmai tudásom mélyítése mellett segítik az alkalmazott módszertáram szélesítését is. A Magyarországi Kineziológiai Alapítvány regisztrált tagja vagyok. A kineziológiai konzultációkat az alapítvány szakmai etikai kódexének elfogadásával és betartásával végzem.
Csordás Zsuzsanna, kineziológus – Budapest 19. kerület
Stettler Melinda, kineziológus – Székesfehérvár és Budapest
Több, mint 10 éve dolgozom segítőként. A vállalati világból átlépve, először coachként, majd kineziológusként és 2020-tól végzett biográfusként dolgozom. Fontosnak tartom a szakmaifejlődést, így a mai napig keresem a tanulás lehetőségét. És segítőként talán még ennél is fontosabbnak tartom, hogy az saját énfejlődésemmel dolgozzak, ami mostanra már a mindennapjaim része lett.
Az ügyfeleimet gyakran a gyerekeik hozzák hozzám. Legtöbbször a nők nem érnek rá, hogy magukkal olyan mélyen foglalkozzanak, hogy elmenjenek egy segítőhöz az elakadásaikkal, ellenben, ha a gyermekünk nincs jól, akkor vészhelyzet üzemmódba kapcsolnak és mindent megmozgatnak a megoldásért. A gyerekünk egy piros zászlóként tulajdonképpen, azt jelzi, hogy valami nincs rendben a rendszerben. Ők hamar jobban lesznek és 1-2 ülés után rátérhetünk a valódi problémára, ami a felnőttek problémája. És kiderül, hogy valójában az anyuka, vagy apuka tele van kérdéssel a világ valódi működéséről, a kapcsolatokról, mi helyes, hogyan is lenne jól működő, milyen batyut cipelek, vagy éppenséggel kibuggyannak olyan vallomások, fájdalmak, vágyak, hiányok, amiket már nagyon régóta hordoznak magukkal, de nem tudták kivel megosztani. Mintha nagyon is tudnák, hogy mi okozza a problémát.
Abban hiszek, hogy mindenkinek a maga kezében van az irányítás lehetősége, én segítőként kísérem a folyamatot, megtámogatom a tudásommal, személyiségemmel, de soha nem veszem el a döntés, önirányítás jogát. Bízom a bensőnkben lévő bölcsességben, amihez meg tudunk tanulni kapcsolódni.
Az üléseken a sokszínű tudásom eszközeivel dolgozunk és a változás ott kezdődik, amikor a hozzám forduló visszanyeri az irányítást az élete felett. Kibékül a jelenlegi sorsával, mert megérti azt mélyebb összefüggéseiben. Meghallva a saját hangját, megért magából egy darabot. Energiát nyer abból, hogy figyelmet fordított önmagára, törődött önmagával, vagy a társadalmi elvárásokkal szemben kényelmesen érzi magát nőként a bőrében
A nők valódi kiegyensúlyozottságához, belső békéjéhez ma még szükségük van arra, hogy értékesnek érezzék magukat, mert ezt a mai társadalmi kommunikáció nem mindig jelzi vissza. Ehhez viszont időről időre befelé kell fordulni, elfordulni a külvilág zajától, információitól és helyreállítani önmagukban az értékesség érzését. Ehhez vannak módszerek és gyakran az a legnagyobb segítség, ha másokkal együtt, másokat meghallgatva, közösséget érezve lehet ezt megtenni. Nagy erőt érzek a csoportos témafeldolgozásban, ezért is vannak különböző témákban workshopjaim.
Stettler Melinda, kineziológus – Székesfehérvár és Budapest
László Horváth Virág, kineziológus, coach, segítő szakember – Szeged és online
László Horváth Virág vagyok, kineziológus, coach, segítő szakember. Közel húsz éve foglalkozom emberekkel. Bár kineziológiával hat éve dolgozom, mélyen hiszem, hogy a testi tünetek, az érzelmi elakadások és az ismétlődő élethelyzetek nem véletlenek. A testünk és a lelkünk folyamatosan üzen, és ezek az üzenetek segíthetnek a gyógyulásban és az önmagunkhoz való visszatalálásban. Ebben segít a kineziológia, amely gyengéd, mégis mély és eredményes módszer a stressz és a lelki blokkok oldásában.
Munkám során gyakran olyan nőkkel és férfiakkal dolgozom, akik látszólag „jól működnek”, mégis belső feszültséggel, túlterheltséggel vagy visszatérő érzelmi mintákkal küzdenek. Gyakori témák a stressz és a szorongás oldása, a párkapcsolati nehézségek, a gyermekkori minták feloldása, valamint a határhúzás kérdései.
A kineziológiai oldás során a test jelzéseire támaszkodunk, mert a test őrzi mindazokat az emlékeket, amelyekhez tudatos szinten sokszor már nem férünk hozzá. A közös munka célja nem az, hogy „megjavítsunk” valakit, hanem hogy biztonságos térben kísérjem vissza a saját belső egyensúlyához és erőforrásaihoz.
Fontos számomra az empátia, a biztonságos és ítélkezésmentes légkör. Meggyőződésem, hogy az önismereti munka nem drámai, hanem felszabadító folyamat. Amikor megértjük, mi miért történik velünk, valódi választási lehetőségeink nyílnak. Küldetésem, hogy ebben kísérjem azokat, akik készen állnak arra, hogy közelebb kerüljenek önmagukhoz – a saját tempójukban, a saját útjukon.
Tanulmányaim során elsajátítottam az online térben való munkát is, így szeretettel várok minden érdeklődőt online formában vagy Szegeden, személyesen.
László Horváth Virág, kineziológus, coach, segítő szakember – Szeged és online
Csomor Ágnes, kineziológus – Székelyudvarhely és online
A kineziológia számomra életmentő volt 20 évvel ezelőtt, amikor pánikbetegséggel és szorongással küzdöttem. Ez indította el a gyógyulásomat, ez segített a legtöbbet. Emiatt is, és a szelíd módszerei miatt tetszett meg annyira, hogy elmélyüljek benne, megtanuljam. Viszont hiányoltam azt, hogy nem adott eszközt a kezembe, amivel én magam is dolgozhatnék otthon magamon. Nem elégedtem meg azzal, hogy előkerült a trauma, és feloldódott az a berögzült program, mert ettől még a hozzáállásom nem változott meg, és az életem se. Ezért elkezdtem mélyebbre menni, kutatni, hogy mivel tehetném még hatékonyabbá a gyógyulásomat. Így jutottam a mély spirituális önismerethez, amely lényegesen felgyorsította a folyamatot. Olyannyira, hogy nemcsak a kínzó tüneteim szűntek meg, hanem olyan élet tárult fel előttem, amelyről még álmodni sem mertem, az eddigi legjobb önmagammá váltam, és megváltozott az életminőségem.
Összeraktam a saját eszköztáramat, többféle módszert kombinálva, amelyet ma is folyamatosan bővítek, és amelyekkel kineziológusként, oktatóként mások életéhez is hozzájárulás lehetek, immáron 15 éve. Ma már mélyen hiszem, sőt tudom, mert tapasztalom a saját életemben, hogy valóban mi vagyunk a sorsunk alakítói, teremtői.
Ez az út azoknak való, akik hajlandóak kitartással, türelemmel, odaadással, szeretettel járni rajta. A saját bőrömön tapasztaltam meg minden buktatóját, nehézségét, küzdelmét, gyönyörűségét, izgalmát, így elég szépen átlátom mások folyamatát is. A hozzám fordulót lépésről lépésre vezetem, együtt megkeressük a számára ideális, működő nézőpontokat, eszközöket, módszereket, és addig fogom a kezét, ameddig igényli. Küldetésemnek tekintem olyan magot elültetni és táplálni a szívekben, amelyből egészen új, minőségi, egészséges élet születhet, azok számára is, akik kétségbeesetten, reményvesztetten kínozzák a mindennapjaikat.
Csomor Ágnes, kineziológus – Székelyudvarhely és online
Szegi Tibor, kineziológus konzulens – Szeged és online
Szegi Tibor kineziológus konzulens vagyok. Az életem során sok jót megéltem, ugyanakkor nehéz időszakokkal is szembe kellett néznem. Sokan ismernek különböző szerepeimből, mégis kevesen tudták, milyen belső küzdelmek zajlottak bennem. Olyan harcokat éltem meg, amelyeket sokáig magam sem értettem: visszatérő elakadások, megmagyarázhatatlan félelmek, régi minták újra és újra ismétlődő helyzetek formájában. Eljött az a pont, amikor úgy döntöttem, szembenézek ezekkel a problémákkal – legyenek azok örökölt mintákból, téves hitrendszerekből vagy korábbi életeseményekből fakadók. Így talált rám a kineziológia. Egy kineziológus segítségével indultam el azon az úton, amely megszabadított a régi önmagamtól, és közelebb vitt a valódi énemhez. Ezért a mai napig mély hálát érzek. A saját tapasztalataim hatására döntöttem úgy, hogy én magam is elsajátítom ezt a módszert.
A kineziológia One Brain ága a test–szellem–lélek egységére és egyensúlyára épül. Ha ez a hármas harmóniában működik, képesek vagyunk hatékonyabban megküzdeni az élet kihívásaival. Amikor azonban ez az egyensúly felborul, stressz keletkezik, és gyakran az ősi „üss vagy fuss” reakció irányít bennünket – ilyenkor beszűkülnek a lehetőségeink, és úgy érezhetjük, nincs választásunk. A stressz az élet bármely területén megjelenhet: párkapcsolati vagy családi konfliktusokban, gyermeknevelési és tanulási nehézségekben, munkahelyi elakadásokban, anyagi problémákban, szorongásban, önbizalomhiányban vagy abban az érzésben, hogy „nem találjuk a helyünket”. A kineziológia One Brain módszerével ezeknek a problémáknak a stresszterhelését oldjuk, ezáltal teret adva a változásnak és a tudatosabb döntéseknek. Számomra ez a módszer egy teljesebb élet felé vezetett – és ma már másokat is ezen az úton kísérhetek. Ha úgy érzed, szeretnél változni, változtatni, szeretettel várlak. „Amikor változunk, megváltozik körülöttünk a világ.” – Paulo Coelho
Hogy működik? Hogy kell elképzelni? A válasz: izomteszteléssel tárjuk fel az érzelmi blokkjaidat, a stresszt, a traumát. A test emlékszik mindenre. A sejt memóriájában minden információt tárol. A tudatalatti nem hazudik. Az az információ bizony ott van az izom sejtekben is. Az alábbi képen, ezt az izomtesztelési módszert láthatod.
Szegi Tibor, kineziológus konzulens – Szeged
Sinkáné Pócsik Ildikó, kineziológus – Zalaegerszeg
Sinkáné Pócsik Ildikó vagyok, kineziológus, közel 12 éve foglalkozom testi–lelki stresszoldással. Az elmúlt években sokféle megközelítést, technikát és módszert ismertem meg, és tanultam meg használni, de a munkám során azt tapasztaltam, hogy a legtöbb ember nem azért nem változik tartósan, mert nem érti, mi zajlik benne, hanem mert túlterhelt állapotban próbál megoldani mindent. Sokáig azt hittem, hogy a segítség azt jelenti, megoldásokat adni, megérteni, mi miért történt, hol csúszott el, és hogy lehet helyrehozni azt. Az évek során azonban világossá vált számomra, hogy nem mindig ez a legfontosabb első lépés. Amikor valaki túlterhelt, a test és az idegrendszer nem tud hatékonyan együttműködni, folyamatos készenlétben van: feszül, reagál, kimerül – és ilyenkor nem az a cél, hogy mindent fejben megértsünk, és azonnal megoldjunk, hanem hogy először stabilitást teremtsünk.
A kineziológia számomra nem csupán egy technika, hanem egy finom, mégis hatékony mód arra, hogy együtt feltárjuk azokat a stresszmintákat – gyakran korai, gyermekkori lenyomatokat –, amelyek észrevétlenül befolyásolják az önértékelésünket, a döntéseinket és a kapcsolati működésünket. Nem kell előre tudnod megfogalmazni, “mi a baj” – a test jelzései megmutatják, hol van a túlterhelés, és innen együtt tudunk tovább haladni.
Azok, akik hozzám fordulnak, gyakran már sok mindent kipróbáltak, mégis azt érzik, hogy a feszültség újra és újra visszatér. Amit keresnek, az nem csupán tüneti enyhülés, hanem egy olyan belső egyensúly, amelyből a mindennapok jobban működnek – nem erőből, hanem egy tisztább belső működésből. Hiszem, hogy bárki számára elérhető ez az egyensúly. Amikor megtaláljuk hozzá a kulcsot, a változás nem erőfeszítésből, hanem természetes módon indul el. A stressz nem tűnik el egyik napról a másikra, de már nem uralja az életet.
Ha úgy érzed, készen állsz a következő lépésre, örömmel segítek abban, hogy együtt megtaláljuk a hozzád illő utat a kiegyensúlyozottabb mindennapok felé.
Sinkáné Pócsik Ildikó, kineziológus – Zalaegerszeg
