Halálos köd London felett – Az 1952-es Nagy szmog története

1952. december 5-én Londonra sűrű, sárgás-fekete szmog telepedett, amely öt napon át bénította meg a város életét, és több ezer ember halálát okozta. A „Nagy szmog” néven ismertté vált katasztrófa a modern idők egyik legsúlyosabb légszennyezési eseménye volt, amely alapvető változásokat indított el a környezetvédelmi szabályozások terén és amelyet még A korona című filmben is feldolgoztak.

A szokatlanul hideg időjárás miatt a londoniak megnövelték a fűtéshez használt szén mennyiségét. Az alacsony minőségű, magas kéntartalmú szén égetése során nagy mennyiségű füst és kén-dioxid került a levegőbe. Ezt súlyosbította egy anticiklon okozta szélcsend és a hőmérsékleti inverzió, amely megakadályozta a szennyező anyagok felszállását és eloszlását. Ennek eredményeként a szennyező anyagok a földközeli légrétegekben rekedtek, sűrű szmogot képezve.

A szmog drámai módon csökkentette a látótávolságot, egyes helyeken mindössze néhány méterre. A közlekedés megbénult, a tömegközlekedés leállt, és számos rendezvényt töröltek. A szmog behatolt az épületek belsejébe is, tovább növelve az egészségügyi kockázatokat. A hivatalos jelentések szerint a szmog közvetlen következményeként mintegy 4 000 ember vesztette életét, és további 100 000 szenvedett légzőszervi megbetegedésektől. Későbbi kutatások azonban azt sugallják, hogy a halálos áldozatok száma elérhette a 12 000 főt is.

A katasztrófa rávilágított a légszennyezés súlyos egészségügyi hatásaira, és sürgette a környezetvédelmi szabályozások szigorítását. Ennek eredményeként 1956-ban elfogadták a Tiszta Levegő Törvényt (Clean Air Act), amely korlátozta a füstkibocsátást és ösztönözte a tisztább tüzelőanyagok használatát. Ez jelentős javulást eredményezett a brit városok levegőminőségében.

A „Nagy szmog” eseménye a történelmi drámák és fikció számára is inspirációként szolgált. A népszerű „A korona” (The Crown) című televíziós sorozat első évadának egyik epizódja, a „Szörnyeteg” (Smoke and Mirrors), kifejezetten erre a katasztrófára fókuszál. Az epizódban bemutatják, hogyan bénította meg a szmog Londont, és milyen politikai és személyes drámák bontakoztak ki a tragédia árnyékában. A sorozatban különösen emlékezetes Venetia Scott, Winston Churchill asszisztensének sorsa, akit elüt egy busz a sűrű szmogban. Ez az eset állítólag arra ösztönözte Winston Churchillt, hogy felismerje a katasztrófa súlyosságát, és intézkedéseket kezdeményezzen London megmentésére.

Fontos azonban kiemelni, hogy Venetia Scott teljes mértékben fiktív figura; a valóságban ilyen nevű asszisztens nem létezett Churchill környezetében. Az epizód tehát egy dramatizált elemmel próbálta érzékeltetni a személyes és politikai dilemmákat, amelyek a katasztrófát övezték. A sorozat készítői éppen a fikcióval vegyített történelmi elemek révén kívánták a nézők számára érthetőbbé és érzelmileg átélhetőbbé tenni az eseményeket.

Számos dokumentumfilm is készült a „Nagy szmog” hatásairól, például a BBC és más brit televíziós csatornák készítettek részletes anyagokat. Ezekben nemcsak az események kronológiáját, hanem az egészségügyi és környezeti következményeket is bemutatták. A Netflixen is elérhető „Katasztrófák, amelyek megrengették a világot” című dokumentumsorozat egyik epizódja is a londoni szmogot tárgyalja, tudományos és társadalmi kontextusban.