Sok sikeres női vezető és vállalkozó pontosan ismeri ezt az érzést: fejben ott van a tudás, a tapasztalat, a jó gondolat, aztán amikor angolul kellene megszólalni egy meetingben, tárgyaláson vagy prezentáció közben, hirtelen minden beszűkül. Nem azért, mert ne tudnának angolul, hanem mert túl sokat várnak el maguktól. A perfekcionizmus, az imposztorérzés és a „majd akkor szólalok meg, ha tökéletes leszek” belső mondata sokkal több lehetőséget vesz el, mint maga a nyelv.
Gyurácz Zoltán, az uzletiangolbeszed.hu alapítója szerint a valódi áttörés ott kezdődik, amikor rájövünk: az üzleti siker nem a hibátlan nyelvtanon múlik, hanem azon, hogy merünk-e érthetően, hitelesen és önazonosan jelen lenni. Interjúnkban arról beszélgetünk vele, miért bénít le még mindig a tökéletes angol mítosza, hogyan lehet felszabadítani a már meglévő tudást, és miként válhat az angol végre nem akadállyá, hanem valódi lehetőséggé a karrierben és az önbizalmunkban is.
– Sokan vannak, akik szakmailag erősek, mégis megakadnak, amikor angolul kell megszólalniuk. Te hogyan írnád le azt a tipikus embert, aki hozzád érkezik?
– Azok az emberek érkeznek hozzánk – vezetők, vállalkozók, cégvezetők –, akiknek az angol nyelvű megszólalás már valós helyzet az életükben. Nem elméleti kérdés számukra, hanem napi gyakorlat: meetingek, tárgyalások, nemzetközi együttműködések. A belső feszültségük abból fakad, hogy miközben szakmailag nagyon erősek, úgy érzik, hogy angolul nem tudják ugyanazt a szintet képviselni, mint a saját területükön. A tudásuk, a tapasztalatuk megvan, de amikor angolul kell megszólalni, nem érzik, hogy az a minőség jelenik meg, amit egyébként képviselnek.
Nagyon sokszor jelen van bennük egy erős perfekcionizmus, és ezzel együtt egy elégedetlenség vagy akár frusztráció is saját magukkal szemben. Egyszerűen nincsenek meg az eszközeik ahhoz, hogy ezt feloldják. Emiatt szoronganak az angol nyelvű helyzetekben, gyakran kerülik is őket, vagy ha belemennek, akkor rendkívül diszkomfortosan érzik magukat. Tipikus helyzet például egy Zoom- vagy Teams-meeting: inkább csendben maradnak, nem mondják el a véleményüket, legfeljebb néhány mondatra szorítkoznak. A meeting után viszont ott van bennük a csalódottság vagy az önostorozás érzése, hogy valójában sokkal többet szerettek volna hozzátenni.
Fontos látni, hogy ezek az emberek nem kezdők. A nyelvtudásuk megvan. Az ideális ügyfelem általában középfokú, B1–B2 szintű angollal rendelkezik. Eljutott oda, ahol már használhatná a nyelvet, de egyszerűen nem tudja felszabadítani azt a tudást, ami benne van. Mintha egy hatalmas könyvtár lenne a fejében, tele az évek során összegyűjtött tudással, csak éppen nem találja a kulcsot az ajtóhoz. Volt például egy nagy magyarországi franchise igazgatója, akivel hamarosan podcastbeszélgetést is készítünk. Ő arról mesélt, hogy elképesztő frusztráció volt benne ezzel kapcsolatban. Némettanár végzettsége van, mégis úgy érezte, az angolja egyszerűen nem elég jó ahhoz, hogy a cégét képviselje. Emiatt sokáig csak csendes résztvevője volt a meetingeknek. Amikor azonban elkezdtünk együtt dolgozni, fokozatosan elkezdett megszólalni, szerepet vállalni, és sokkal aktívabb lett ezekben a helyzetekben.
De rengeteg hasonló történetet láttam már. Dolgoztam például egy banki felsővezetővel is, aki egyszerűen nem tudta elképzelni magáról, hogy valaha folyékonyan tud majd angolul beszélni, vagy hogy ezen a nyelven is meg tud majd állni a nemzetközi porondon. A közös munka során ezt a belső korlátot sikerült meghaladnia, és ma már rendkívül felszabadultan használja az angolt. Azóta is nagyon hálás azért a folyamatért, amin együtt végigmentünk. Az én ügyfeleim tehát nem a nulláról indulnak. Ők azok az emberek, akikben már rengeteg tudás van – csak még nem tudják igazán felszabadítani. És pontosan ebben segítünk nekik.
– Mi az a leggyakoribb mondat vagy belső monológ, amit egy vállalkozótól vagy vezetőtől hallasz, mielőtt segítséget kérne?
– A leggyakoribb belső monológ nagyon egyszerű: „Nem vagyok elég jó.” Sokszor így hangzik: „Én ezt még mindig nem tudom elég jól csinálni.” vagy „Majd akkor szólalok meg, ha tökéletesen tudom elmondani.” Emiatt inkább csendben maradnak, visszahúzódnak, és csak akkor mondanak valamit, ha teljesen biztosak benne, hogy minden mondat hibátlan lesz. Ez különösen gyakran jelenik meg női vezetőknél. A perfekcionizmus nagyon erős bennük, és emiatt sokszor sokkal magasabb mércét állítanak saját maguk elé, mint amit a valós helyzet megkövetel. Egy másik tipikus gondolat, amit sokszor hallok: „Ezzel az angollal nem képviselhetem a céget.” Mintha csak akkor lenne joguk megszólalni, ha tökéletes nyelvtannal és teljes magabiztossággal beszélnek.
Közben én a gyakorlatban folyamatosan látom ennek az ellenkezőjét. Látok olyan vezetőket, akik ennél jóval gyengébb angollal is aktívan jelen vannak a nemzetközi piacon, tárgyalnak, kapcsolatokat építenek, és viszik előre a cégüket. Itt tehát sokszor nem a nyelvtudás a valódi akadály, hanem egy gondolkodásbeli korlát. Ez az a belső hit, ami visszatartja őket attól, hogy kilépjenek a nemzetközi térbe, pedig a szakmai tudásuk és a lehetőségeik már rég megvannak hozzá.
– Miért van az, hogy valaki akár évek óta tanul angolt, mégis lefagy egy tárgyaláson vagy bemutatkozásnál?
– Általában két oka van annak, ha valaki évek tanulása után is lefagy egy ilyen helyzetben. Az egyik az, hogy nincsenek meg azok a készségei, amelyekkel valóban uralni tudná ezt a szintet. Sok ember úgy tanult angolul, hogy folyamatosan egy közvetítő nyelven keresztül dolgozott: fordított, szabályokat tanult, magyarul értette meg az angolt. Emiatt gyakran előfordul, hogy amikor valódi kommunikációs helyzetbe kerül, egyszerűen nem érti elég gyorsan vagy elég természetesen azt, amit mondanak neki. Ilyenkor általában az is kiderül, hogy nem volt elég angol nyelvi input az életében. Nem hallott elég angolt, nem volt igazán kitéve a nyelvnek. Ez pedig kulcskérdés. Még akkor is, ha valakinek már megvan a tudása, az aktivizáláshoz elengedhetetlen, hogy nagyon jelentősen megnöveljük az angol nyelvű impulzusokat a környezetében. Hanganyagok, videók, podcastok – olyan tartalmak, amelyek relevánsak számára, lekötik a figyelmét és motiválják.
A másik ok az, hogy a kommunikációs stratégiáik nem működnek elég jól. Sok vezetőnek egyszerűen nincsenek meg azok a keretrendszerei és eszközei, amelyekkel egy tárgyalást, egy bemutatkozást vagy egy meetinget magabiztosan fel tudna építeni angolul. Ráadásul gyakran ugyanazt a szintet várják el maguktól angolul, mint amit a saját anyanyelvükön már megszoktak. Ez teljesen természetes elvárás, de a kettő között mindig lesz egy átmeneti szakasz. Ha nincsenek meg a megfelelő kommunikációs eszközök és stratégiák, akkor egy ilyen helyzetben könnyen jön a lefagyás. Ilyenkor tehát nem az a kérdés, hogy valaki tanult-e már angolul. Hanem az, hogy megkapta-e azokat az impulzusokat és eszközöket, amelyekkel a tudását valódi kommunikációvá tudja alakítani.
– Mikor dől el szerinted valójában egy üzleti helyzet: a nyelvtudásnál, az önbizalomnál, vagy annál, hogy mennyire merjük megmutatni önmagunkat?
– Az üzleti helyzetek valójában nem a nyelvtudásnál dőlnek el. Ezt a gyakorlatban nagyon sokszor látom: viszonylag alacsonyabb nyelvi szinten is találkoztam már komoly nemzetközi sikerekkel. Sokkal inkább azon múlik, hogy valaki mennyire tudja a gondolatait világos egységekbe rendezni, és akár egyszerűen is, de határozottan, tisztán és érthetően kommunikálni. Ez egy kulcsfontosságú készség az üzleti életben, és ezt tanulni kell. Ennek azonban van egy mélyebb alapja is: az, hogy merjünk megszólalni akkor is, ha nem tökéletes minden mondatunk. Ez nem azt jelenti, hogy a hibák nem számítanak, vagy hogy ne törekednénk fejlődésre. Inkább arról szól, hogy a kommunikáció elsődleges célja nem a tökéletesség, hanem a kapcsolódás. Két ember üzleti kapcsolatában nem az dönti el a sikert, hogy mindketten tökéletesen beszélnek-e egy nyelvet. Sokkal inkább az, hogy nyitottak-e egymás felé. A nyitottság és az autentikusság az, ami valódi kapcsolatot hoz létre.
Sokan szégyellik az akcentusukat, tökéletes mondatokat akarnak alkotni, és emiatt visszafogják magukat. Pedig valójában az emberi oldalunk az, amihez mások kapcsolódni tudnak. Az, hogy merünk jelen lenni, merünk megmutatni valamit magunkból, akár a bizonytalanságainkkal együtt is. Ez az a pont, ahol bizalom épül. Amikor megosztunk egymással gondolatokat, amikor merünk egy kicsit sérülékenyek lenni a másik előtt. Az üzleti kapcsolatokban ez sokszor egyfajta beavatási folyamatként működik: így alakul ki az az összetartozás és bizalom, amelyre a valódi együttműködések épülnek.
– Milyen lehetőségeket veszít el az, aki „elvan” a nyelvtudásával, de valójában nem mer megszólalni?
– Erre sokszor inkább onnan válaszolok, hogy mit nyernek azok, akik végre elkezdik hallatni a hangjukat. Volt például egy ügyfelem, Noémi. Ő éves szinten több száz órát stresszelt angol nyelvű meetingeken. Ott ült a megbeszéléseken, és gyakorlatilag azon görcsölt, hogy csak nehogy megszólalnia kelljen. Inkább csendben maradt, pedig rengeteg gondolata volt. Amikor viszont ezt sikerült átfordítania magában, és elkezdett aktívan szerepet vállalni a meetingeken, nagyon gyorsan észrevették a környezetében, hogy mennyire okos és mennyire tehetséges. Egyre komolyabb feladatokat bíztak rá. Ma már nem annál a cégnél dolgozik: Hollandiában kapott egy új állást, jóval magasabb fizetéssel. Láttam olyat is, aki egyszerűen nem hitte el magáról, hogy a meglévő angoljával képes lenne prezentációt tartani. Amikor mégis elkezdte, kiderült, hogy működik. Ma már nemzetközi csapat előtt prezentál, sőt egy nemzetközi csoport vezetője lett. És olyan példát is sokat látok, amikor valaki korábban inkább „hátraarcot csinált” egy folyosón vagy egy rendezvényen, ha külföldi üzleti lehetőség jött szembe. Amikor viszont elkezd beleállni ezekbe a helyzetekbe, akkor ügyfelek születnek belőle. Elmennek konferenciákra, expókra, beszélgetések indulnak, és ezekből konkrét üzletek jönnek létre. Ezek az üzletek sokszor több százezer forintos vagy akár eurós nagyságrendű lehetőségeket jelentenek – attól függően, milyen iparágban mozog az ember. Ezért szoktam azt mondani, hogy a valódi kérdés nem az, hogy tudunk-e angolul, hanem az, hogy merjük-e használni azt a tudást, ami már bennünk van. Mert amikor valaki elkezd megszólalni, akkor nagyon gyorsan megnyílnak előtte azok a lehetőségek, amelyek addig láthatatlanok voltak.
– Te sokat beszélsz arról, hogy nemcsak nyelvi, hanem lelki gátak is állnak a háttérben. Mik ezek a leggyakoribb belső fékek?
– Amikor a belső félelmekről beszélünk, érdemes megérteni, hogy ezek nagyon mélyen gyökereznek bennünk. Van egy nagyon jó TED Talk Michelle Polertől, a 100 Days Without Fear, amelyben arról beszél, hogy a félelemnek különböző rétegei vannak. Az egyik legerősebb ezek közül a társadalmi kitaszítottságtól való félelem. Amikor megszólalunk egy idegen nyelven, megmutatjuk a sebezhetőségünket. Hibázunk, akcentusunk van, keresgéljük a szavakat. Ilyenkor az agyunk nagyon ősi mechanizmusai lépnek működésbe: attól tartunk, hogy mások nem fogadnak el minket, hogy „kitaszít a törzs”. Evolúciós szinten ez egy nagyon erős félelem volt, mert ha valaki egyedül maradt, valóban veszélybe került. Ma viszont ez már nem valós fenyegetés, mégis ugyanaz az ősi reakció aktiválódik bennünk.
A másik gyakori fék az, amit identitás-kitettségnek nevezhetünk. Amikor idegen nyelven beszélünk mások előtt, sokan attól félnek, hogy a nyelvi bizonytalanság alapján ítélik meg őket szakmailag is. Ha akcentusunk van, ha nem tökéletesek a mondataink, ha kuszák a gondolataink, akkor úgy érezzük, mintha ez a szakmai kompetenciánkat is megkérdőjelezné. Pedig a valóságban a szakmai hitelességet egészen más tényezők határozzák meg: a gondolatok struktúrája, az egyértelműség, a tiszta kommunikáció, a kiállás. Ezek sokkal többet számítanak, mint az, hogy egy mondat nyelvtanilag minden részletében tökéletes-e.
Ehhez társul egy harmadik réteg is, amit sokan az iskolából hoznak magukkal. A hagyományos nyelvoktatás sokszor hibajavítás-központú, fordítás-központú és nyelvtani elemzésre épül. Ebben a rendszerben könnyen kialakul az a belső szabály, hogy csak akkor szabad megszólalni, ha a mondat tökéletes. Ez viszont a valós életben nem működik. A legtöbb üzleti helyzet ugyanis nem nyelvvizsga, hanem kommunikációs helyzet. Az emberek információt várnak tőlünk, döntéseket akarnak hozni, együtt akarnak működni velünk. Nem azért ülnek ott, hogy hibát keressenek a mondatainkban. Ezt én nagyon erősen megtapasztaltam a saját pályámon is. Sokáig dolgoztam szinkrontolmácsként, és a kabinban gyorsan meg kellett tanulnom, hogy nem tudok minden pillanatban tökéletes angolt produkálni – különösen akkor, amikor például egy tudományos előadás hangzik el egy számomra kevésbé ismert területről. Azt viszont megértettem, hogy a hallgatóság nem tökéletes angolt vár tőlem. Ők azt akarják megérteni, amit az előadó mond. És ezt minden egyes alkalommal képes voltam átadni. Amikor ezt az ember megérti, akkor a fókusz áthelyeződik: nem arra koncentrál, hogy minden mondat hibátlan legyen, hanem arra, hogy az üzenet átmenjen.
Ugyanez igaz minden kommunikációs helyzetre. Az emberek nem azért jönnek egy meetingre, egy konferenciára vagy egy üzleti beszélgetésre, hogy azt nézzék, mikor hibázunk. Információt akarnak, együtt akarnak működni, üzletet akarnak kötni. Én ezt nagyon erősen átéltem más helyzetekben is. Amikor például a zenekarommal az Arénában játszottunk több ezer ember előtt, az a több ezer ember sem azért jött oda, hogy azt figyelje, mikor ütök mellé egy hangot. Szórakozni jöttek. Nem rólam szólt a történet, hanem arról, amit együtt átélünk. Ez egy nagyon fontos szemléletváltás. És sokszor ehhez valóban külső segítségre van szükség. Ezért dolgozunk mi mentorokkal és coachokkal. A kollégáim nem egyszerűen „nyelvtanárok”, hanem olyan nyitott, intelligens szakemberek, akiknek az a hivatásuk, hogy segítsenek magasan kvalifikált vállalkozóknak és vezetőknek átlépni ezeken a belső korlátokon.
– Miért ilyen erős még mindig a tökéletes angol mítosza, és hogyan bénítja le ez a legsikeresebb embereket is?
– A tökéletes angol mítosza nagyrészt az iskolai nyelvoktatásból ered. Ott a hangsúly sokszor a hibák javításán van. A tanulási folyamat középpontjában a nyelvtan, az elemzés és a hibakeresés áll, ezért sok emberben az a kép alakul ki, hogy a nyelvhasználat akkor elfogadható, ha hibátlan. Ebben a rendszerben a hibázásnak nincs igazán helye, pedig a fejlődés természetes része. Nagyon ritkán jelenik meg az a szemlélet, amit például Carol Dweck a growth mindset kapcsán mond: hogy még nem tartunk ott, de úton vagyunk, és minden lépés erősít bennünket. A pozitív visszajelzés sokszor hiányzik. Tisztelet a kivételnek – ezt fontos kimondani, mert tudom, milyen nehéz helyzetben dolgoznak a nyelvtanárok. De a gyakorlatban rengeteg olyan példát látok, ahol a dicséret szinte teljesen hiányzik a tanulási folyamatból. Volt például egy ügyfelünk, akit elkezdtünk megdicsérni az órákon. Egyszerűen nem tudta elfogadni. Szinte zavarba jött attól, hogy pozitív visszajelzést kap. Pedig nem rossz mondatokat mondott, hanem jókat, és mi pontosan ezt szerettük volna megerősíteni benne. Volt olyan pillanat is, amikor szinte megsértődött azon, hogy megdicsérjük.
Ez különösen az X-generációra jellemző tapasztalat. Sok vezető ebben a rendszerben nőtt fel: vagy tökéletes voltál, vagy egyest kaptál. Vagy ha tökéletes voltál, akkor egyszerűen csak nem kaptál érte büntetést. A dicséret, a megerősítés nem volt természetes része a tanulásnak. Éppen ezért egy támogató, biztonságos tanulási környezetet sokszor eleinte nehéz elfogadni. De amikor az emberek megtapasztalják, hogy itt valóban lehet fejlődni, lehet hibázni, és közben pozitív visszajelzést kapnak, akkor felszabadulnak. A nyelvtanulás elkezd élvezetesebb és természetesebb folyamattá válni. Mi pontosan ezért dolgozunk így. Egyrészt biztonságos környezetet teremtünk, másrészt igyekszünk megtalálni azt a tanulási módot, ami az adott embernél valóban működik. Ebben a közegben tud a fejlődés a legjobban megvalósulni.
A tökéletesség mítosza azért bénítja le még a legsikeresebb embereket is, mert sokan minden angol megszólalást nyelvvizsgahelyzetként élnek meg. Mintha folyamatosan vizsgáztatnák őket. Pedig a valóságban ezek kommunikációs helyzetek: emberek beszélgetnek egymással, információt cserélnek, együtt gondolkodnak. Amikor ezt a különbséget valaki megérti, akkor kezd igazán felszabadulni a nyelvhasználata.
– Mi az a pont, ahol egy vezető vagy vállalkozó rájön: itt már nem a szókincsem kevés, hanem a hozzáállásomon kell változtatni?
– Ez a felismerés általában egy nagyon konkrét helyzetben jön el. Ott ül egy meetingben, hallgatja a többieket, és azt látja, hogy a kollégái viszonylag egyszerű szókészlettel is könnyedén beszélnek. Sokszor még az is előfordul, hogy fejben ki is javítja őket: érzi, hogy azt a mondatot talán nem is így kellett volna mondani. És ilyenkor jön a felismerés: ha ezt látom, akkor miért nem szólalok meg én? Azért, mert közben túl sokat kattog azon, hogyan kellene tökéletesen megfogalmazni a mondatot. A figyelme nem azon van, amire a kommunikációban valójában szükség lenne: az üzenet átadásán és a másik emberre való figyelésen. Egy idő után ez egyre erősebben kezd zavarni. Érzi, hogy ez így nem működik, és hogy ebben a formában nem tud igazán hatékony lenni. Azt is látja, hogy ennek következményei vannak: nem pályáz meg egy magasabb pozíciót, nem megy el egy nemzetközi konferenciára, nem nyit külföldi piacok felé. Azt tapasztalja, hogy mások – akár nála gyengébb nyelvtudással – előrébb jutnak. Amikor ez a felismerés összeáll a fejében, és azt is látja, hogy ennek konkrét üzleti és karrierbeli ára
van, akkor történik meg az igazi fordulópont. Akkor jön el az a pillanat, amikor rájön, hogy itt már nem a szókincs a szűk keresztmetszet, hanem a hozzáállás. És ilyenkor szoktak megérkezni hozzánk. Bekopogtatnak, és azt mondják: szeretnének ezen változtatni. Mi pedig pontosan ebben tudunk segíteni, mert az ügyfélkörünk nagy része ugyanezen a ponton talál meg minket.
– Van olyan történet, ami különösen megmaradt benned arról, amikor valaki tényleg „visszakapta a hangját” angolul?
– Rengeteg ilyen történet van, és mindegyik nagyon közel áll hozzám. Talán inkább azt mondanám, hogy sokan nem visszakapták a hangjukat, hanem megtalálták. A „visszakapta” azt feltételezné, hogy korábban már megvolt, de sokan úgy érkeznek hozzánk, hogy azt gondolják: az ő hangjuk angolul egyszerűen nem létezik. Volt például olyan HR-vezető, aki meg volt győződve arról, hogy csak tökéletes angollal lehet hiteles a pozíciójában. Vagy jogászok, akik azt gondolták, hogy az ő szakmájukban kizárólag hibátlan angollal lehet működni. Aztán kiderült, hogy a tudásuk, a gondolataik és a szakmai értékük már most is bőven elég ahhoz, hogy megszólaljanak. Nagyon sok ilyen történetet össze is gyűjtöttünk az uzletiangolbeszed.hu oldalon, mert ezek inspiráló példák mások számára is.
Volt például egy fiatal Scrum Master srác, aki korábban nem mert igazán megszólalni angolul. Amikor elkezdett dolgozni ezen, már sokkal nyugodtabban ment be egy állásinterjúra, és végül egy jóval magasabb fizetésű pozícióra tudott pályázni. De ott van egy egyetemi tanár története is, aki korábban el sem tudta képzelni, hogy angolul prezentáljon vagy nemzetközi kutatásokban vegyen részt. Ma már természetes számára, hogy angol nyelvű előadásokat tart a saját szakterületén. Emlékszem egy háromgyerekes édesanyára is, aki hosszabb kihagyás után tért vissza a munkaerőpiacra. Az angol megszólalás elképesztő stresszt jelentett számára. Aztán amikor elkezdett megszólalni, és látta, hogy a kollégái nyitottak rá, hogy figyelnek arra, amit mond, elkezdett láthatóvá válni a szervezetben. Egyre többen kíváncsiak lettek a gondolataira, és ennek a karrierjében és az anyagi lehetőségeiben is mérhető eredménye lett. Tavaly beszéltem vele utoljára, és azóta is nagyon sokat lépett előre. Volt olyan ügyfél is, aki egyszerűen elfogadóbb lett saját magával szemben. Rájött, hogy az az eszköztár, amivel már rendelkezik angolul, bőven elég ahhoz, hogy előadást tartson a saját szakterületén. Olyan szakmai fórumokra jutott el, ahová korábban el sem indult volna.
És vannak történetek, amelyek valódi fordulópontok egy ember életében. Például Csilláé, aki a közös munka során elképesztő önismereti folyamaton ment keresztül. Olyan szemléletváltás történt nála, ami messze túlmutatott a nyelvtanuláson. Valójában rengeteg ilyen siker történet van. Mindegyik egy kicsit más, de egy dolog közös bennük: amikor valaki rájön, hogy a hangja már eddig is ott volt, csak meg kellett tanulnia használni. És őszintén mondom, ezekre a történetekre mind nagyon büszke vagyok. Nagyon hálás vagyok azért, hogy részese lehettem ezeknek a folyamatoknak.
– Te gyakran azt képviseled, hogy a nyelv eszköz, nem cél. Mit jelent ez a gyakorlatban egy elfoglalt üzletembernek?
– Mivel a nyelv az identitásunk része, könnyen kialakul az az érzés, hogy ha nem elég kifinomultan vagy nem elég választékosan beszélünk, akkor mintha nem azt a képet mutatnánk magunkról, amit szeretnénk. Pedig a valóságban a kommunikáció sokkal több, mint a szavak. A metakommunikáció, a nyitottság, a gesztusok, a személyiségünk, az érdeklődésünk a másik ember iránt, az, hogy mennyire figyelünk rá és mennyire tiszteljük – ezek mind legalább olyan fontos részei a kommunikációnak, mint maga a nyelv. Az angol nyelvű helyzetekben azonban – részben a hagyományos nyelvtanulás miatt – nagyon erősen a nyelvre fókuszálunk. Azon gondolkodunk, hogyan fogalmazzunk választékosabban, hogyan mondjuk még szebben, még pontosabban. Közben pedig sokszor észre sem vesszük a kommunikáció többi részét.
Azt is gyakran látom, hogy emberek bizonyos üzleti célokat nyelvi szintekhez kötnek. Mintha csak akkor lehetne nemzetközi üzletet kötni, ha valakinek „tárgyalási szintű” angolja van. De ez egyszerűen nem igaz. A gyakorlatban rengetegszer láttam az ellenkezőjét. Nem arról van szó, hogy rosszul kellene beszélni. Hanem arról, hogy ha valakinek már van egy használható nyelvtudása – mondjuk egy B1–B2 szint –, akkor azt el kell kezdeni használni. Fel kell vállalni, bele kell állni a helyzetekbe. Az üzleti élet céljai ugyanis nem a nyelvről szólnak. Ott a kapcsolódás, az információcsere, az üzletkötés, a tárgyalás, a figyelmes hallgatás és a jó kérdések számítanak. Ezekhez pedig sokszor nem a legbonyolultabb angol vezet, hanem a tiszta, érthető és nyitott kommunikáció.
– Sok női vezető és vállalkozó különösen erősen küzd az imposztorérzéssel. Te mit látsz: ez hogyan jelenik meg az angol kommunikációban?
– Az imposztorérzésről én személyesen is sokat tudok beszélni. Amikor tolmácsként dolgoztam, a tolmácskabinban nagyon gyakran éreztem azt, hogy bármelyik pillanatban bejön valaki az előadóteremből, és megkérdezi: „Mit keresel te itt? Nem is értesz te ehhez!” Éveken keresztül ezzel az érzéssel mentem be a kabinba. Úgyhogy nagyon jól tudok kapcsolódni azokhoz a nőkhöz, akik hasonló belső bizonytalanságot élnek meg. Fontos ugyanakkor, hogy ez nem kizárólag női jelenség. Férfiaknál is megjelenik. Ugyanakkor kutatások is mutatják, hogy a perfekcionizmus és a maximalizmus – ami szorosan összefügg az imposztorérzéssel – gyakrabban jelenik meg női vezetőknél. Férfiaknál inkább az a jellemző, hogy kevésbé zavarja őket a nyelvi pontatlanság, és inkább egyszerűen beszélnek, majd közben fejlődnek. Az angol kommunikációban ez a női vezetőknél sokszor úgy jelenik meg, hogy inkább visszafogják magukat. Különösen olyan környezetekben, ahol a közeg erősen férfidominált – például jogi, értékesítési vagy vállalati vezetői területeken. Több ügyfelemnél is láttam ezt: HR-vezetőknél, ügyvédeknél, értékesítési vezetőknél.
Ilyen helyzetekben sokan nem szeretnének gyengének vagy sebezhetőnek tűnni. Nem akarják, hogy a nyelvi bizonytalanság miatt alacsonyabb rendűnek lássák őket. Emiatt inkább csendben maradnak, vagy csak nagyon röviden szólalnak meg egy meetingben. A probléma az, hogy ezzel együtt a szakmai tudásuk sem tud megjelenni. Pedig ezekben a vezetőkben gyakran elképesztő szakmai tapasztalat és kompetencia van. Csak ezek a belső gátak megakadályozzák, hogy ezt megmutassák egy nemzetközi kommunikációs helyzetben. A jó hír az, hogy ezen lehet dolgozni. Lehet rajta szemléletet váltani, lehet megtanulni kezelni az ilyen helyzeteket, és meg lehet tanulni azt is, hogyan álljon ki valaki magáért egy idegen nyelvi környezetben. Ehhez viszont sokszor már nem elég egy hagyományos nyelvtanfolyam. Itt már másfajta támogatásra van szükség: coachingra, mentori segítségre, és egy olyan környezetre, ahol valaki biztonságban gyakorolhatja azt, hogy a hangja angolul is megszólal.
– Mi változik meg először egy emberben, amikor elkezdi elhinni, hogy nem tökéletesnek, hanem érthetőnek és hitelesnek kell lennie?
– Az első, ami megváltozik, az egyszerűen az, hogy kinyílnak és felszabadulnak. Ezt nagyon jól lehet látni rajtuk. Máshogy érkeznek meg a beszélgetésekre, máshogy jönnek be a hívásokra, az arcukon is látszik a különbség. Nemrég egy franchise igazgatóval beszélgettem egy podcastfelvételen, és elmesélte, milyen volt az a pillanat, amikor ezt először élte meg. Amikor rájött, hogy nem tökéletes angolt kell produkálnia, hanem egyszerűen érthetően kell megszólalnia. Azt mondta: „Elképesztő királynak éreztem magam.” Ezzel egy tizenöt évig tartó frusztrációs időszakot hagyott maga mögött. Ugyanezt élte át egy banki felsővezető hölgy is, akinek a története az uzletiangolbeszed.hu oldalon is meghallgatható, ő maga meséli el. Csillogó szemekkel mesélte, hogy tíz év után végre fluensen beszélget emberekkel angolul. Nem azért, mert hirtelen tökéletes lett a nyelvtudása, hanem mert felszabadult benne a használata.
Ezek elképesztő áttörések. És őszintén mondom, ezek azok a mondatok és visszajelzések, amelyeket mindig megmutatok a kollégáimnak is. Ezekért érdemes csinálnunk ezt a munkát. Mert amikor ez a belső váltás megtörténik, onnantól általában megérkeznek a lehetőségek is. Új feladatok, új projektek, új irányok a karrierben. De még akkor is, ha egy ideig nem történik látványos külső változás, egy dolog biztosan megváltozik: az, ahogyan az ember érzi magát a munkahelyén. Eltűnik a bujkálás, eltűnik a szégyenérzet, eltűnik az a feszültség, amikor valaki reggel meglátja a naptárában, hogy lesz egy angol nyelvű meeting. Onnantól már nem teher, hanem egyszerűen egy újabb beszélgetés.
– A landing oldalon is nagyon erős ígéret, hogy ne csak beszéljen valaki angolul, hanem a személyisége is átjöjjön. Ezt hogyan lehet megtanulni?
– A személyiség akkor kezd igazán átjönni, amikor valaki rájön arra, hogy a nyelv csak egy kis része az egésznek. A kommunikáció sokkal több ennél. Ott van benne a jelenlét, a humor, a reakciók, a kíváncsiság a másik ember iránt. Amikor ez a felismerés megtörténik, onnantól kezdve az emberek már nem csak „beszélnek angolul”, hanem kapcsolódnak is. Ekkor jelennek meg azok a pillanatok, amikor már viccelődnek egymással, mosolyognak, reagálnak egymás gondolataira, kifejezik az érzéseiket. Egyszerűen elkezd működni az a természetes emberi kommunikáció, ami anyanyelven teljesen magától értetődő. Ezt részben meg lehet tanulni, de igazából tapasztalásokon keresztül alakul ki. Minél több ilyen helyzetet él meg valaki, annál természetesebbé válik számára. Mi ezért két dolgot csinálunk nagyon tudatosan. Egyrészt drasztikusan megemeljük az angol nyelvű inputot: sok hallgatás, sok videó, sok olyan tartalom, ami valóban leköti és motiválja az embert. Másrészt rengeteg beszédhelyzetet teremtünk. Olyan helyzeteket, amelyekkel az illető a munkahelyén is találkozik majd. A különbség az, hogy ezeket már előtte, biztonságos környezetben élheti át. Olyan témákról beszélnek, amelyek a saját szakmájukban és a mindennapi munkájukban is megjelennek. Beszélgetnek tanulótárssal, csoportban, facilitátor tanárral, coach-csal, anyanyelvi beszélőkkel. Egy emberrel nálunk általában több ember is dolgozik, sok érintési pont van a folyamatban. Így nagyon sok különböző kommunikációs helyzetet tapasztalnak meg. És ezekből a tapasztalatokból alakul ki az a felismerés, hogy lehetnek önmaguk angolul is. Nem kell tökéletesnek lenniük ahhoz, hogy hitelesek legyenek. A saját tökéletlenségükben is lehetnek egyedi, teljes és nagyon emberi jelenlétek a kommunikációban.
– Mit tanácsolsz annak, aki azt érzi: magyarul szellemes, gyors és meggyőző, angolul viszont mintha a fele önmaga lenne?
– Azt szoktam mondani: fake it till you make it. Vagyis egyszerűen bele kell állni a helyzetekbe, és gyakorolni kell. Én is rengeteget dolgoztam ezen. Ráadásul az is igaz, hogy minden nyelven egy kicsit másképp működünk. Én például más vagyok angolul, mint magyarul. És egy kicsit más akkor is, amikor olaszul beszélek vagy amikor németül. Ennek neurobiológiai oka is van: az agyunk más kapcsolódásokat aktivál, más szinapszisok dolgoznak, amikor egy másik nyelven kommunikálunk. Ezért természetes, hogy egy idegen nyelven eleinte kicsit másként jelenünk meg. De attól még nagyon hasonlóak tudunk lenni önmagunkhoz. Ehhez elsősorban hit kell saját magunkban. Ezt a hitet kell felépíteni.
Ezért mondom azt, hogy bele kell menni a helyzetekbe. Lehet roleplayeken keresztül gyakorolni, lehet meetinghelyzeteket modellezni, lehet shadowing technikát használni, lehet beszélgetni AI-val vagy más eszközökkel. Minél több ilyen helyzetben próbálja ki magát az ember, annál
természetesebb lesz a megszólalás. A szellemesség és a gyors reakciók idővel jönnek. Ezek a folyékonysággal együtt fejlődnek. A meggyőző kommunikáció viszont egy kicsit más történet. Annak megvannak a saját kommunikációs keretrendszerei és eszközei. Hogyan építünk fel egy gondolatot, hogyan strukturálunk egy érvet, hogyan vezetünk végig egy beszélgetést – ezek mind tanulható készségek. Sokan azt gondolják, hogy ezek veleszületett tehetségek. Valójában készségek, amelyeket lehet fejleszteni. Foglalkozni kell velük, elemezni kell őket, meg kell erősíteni azt, ami már működik, és javítani azt, amin lehet. És amikor ez a két dolog – a nyelv használata és a kommunikációs készségek – elkezd összeérni, akkor az ember egyre inkább ugyanaz lesz angolul is, mint magyarul: gyors, szellemes és meggyőző.
– Hallani nálad olyan gyakorlati kapaszkodókról is, mint a „mentőmondatok” vagy az automatizált fordulatok. Miért működnek ezek ennyire jól stresszhelyzetben?
– Azért működnek ennyire jól, mert ezeken már nem kell gondolkodnia az agynak. Ha egy ilyen mondat vagy fordulat be van épülve az eszköztárunkba, akkor stresszhelyzetben automatikusan elő tudjuk hívni. Ez két dolgot ad egyszerre. Egyrészt azonnal megszólalunk, tehát nem maradunk csendben a helyzetben. Másrészt időt nyerünk magunknak, amíg a következő gondolatunkat megfogalmazzuk. Az agyunk ugyanis nem úgy működik, hogy egyenként pakolja össze a szavakat egy mondatba. Sokkal inkább kész mondatrészeket és reakciómintákat hív elő. Helyzetekhez kapcsolódó fordulatokat. Minél több ilyen van a fejünkben, annál gördülékenyebben tudunk kommunikálni. Nagyon sok ügyfelemnél látom, hogy amikor elkezdik tudatosan építeni ezt az eszköztárat, akkor pár hét múlva visszajelzik: „Zoli, most vettem észre, mennyit beszélgettem az elmúlt hetekben amerikaiakkal, és ők is tele vannak ilyen fordulatokkal.” És ez teljesen igaz. Az emberi kommunikáció tele van ilyen automatikus elemekkel.
Fontos az is, hogy ezeknek sokszor nincs valódi információtartalmuk. Nem azért vannak ott, mert új információt adnak, hanem mert segítik a beszélgetés ritmusát és a gondolatok felépítését. Ezt egyébként a szinkrontolmács-képzésben is nagyon tudatosan tanítják. Nekünk például rengeteg ilyen formulát kellett automatikusan tudnunk. Ha egy beszéd úgy kezdődik, hogy „Hölgyeim és uraim, nagy szeretettel köszöntöm önöket ezen az eseményen…”, akkor ezen nem kezdünk el gondolkodni. Az angol megfelelője azonnal jön. Azért fontos ez, mert a kognitív energiánk véges. Ha minden ilyen mondatot ott, a helyszínen akarunk kitalálni, akkor rengeteg erőforrást veszítünk el. Ha viszont ezek a fordulatok már készen vannak az eszköztárunkban, akkor az energiánkat arra tudjuk fordítani, ami igazán számít: az üzenetre és a kommunikáció lényegére.
– Miben más a Business Speaking Masterclass, mint egy hagyományos nyelvtanfolyam vagy beszélgetős angolóra?
– Ha valaki idáig eljutott az olvasásban, valószínűleg már sejti a választ: a Business Speaking Masterclass nem nyelvtanfolyam. Ez egy kommunikációs mentoring program, amelyben coaching szemlélettel dolgozunk. A célunk az, hogy vezetőknek, vállalkozóknak és cégvezetőknek segítsünk abban, hogy magabiztosan tudjanak kommunikálni nemzetközi környezetben. Olyan kommunikációt építünk fel velük, amely karrierlehetőségeket nyit meg, nemzetközi kapcsolatokat hoz, vagy akár külföldi terjeszkedést tesz lehetővé. Egy hagyományos nyelvórán elmagyarázzák, hogyan működik a present perfect. Nálunk inkább arról beszélünk, hogyan épül fel egy erős elevator pitch, és hogyan tud valaki két percben úgy bemutatkozni, hogy abból konkrét üzleti lehetőségek szülessenek. Ez már nem nyelvtani kérdés, hanem kommunikációs és üzleti készség.
Ezért mondom gyakran, hogy a kettő nem ugyanaz a kategória. A nyelvtanfolyam és a Masterclass olyan, mint a körte és az alma. Mindkettő fejleszt, mindkettő az emberrel foglalkozik, de teljesen más problémára ad választ. A Masterclass-ban megteremtjük azt a közeget, ahol az ember ki tud nyílni, fel tud szabadulni, és el tud kezdeni valódi kommunikációs helyzetekben fejlődni. Olyan problémákon dolgozunk, amelyeket egy hagyományos nyelvtanfolyam nagyon ritkán tud kezelni. És nem beszélgetős angolóra sem. A témák, amelyekkel dolgozunk, kifejezetten vezetőknek és vállalkozóknak szólnak: prezentáció, tárgyalás, networking, döntési helyzetek, szakmai önkifejezés. Olyan tartalmakról beszélünk, amelyek egy üzleti környezetben valóban számítanak. A program egy másik fontos célja az is, hogy autonóm nyelvhasználóvá tegye az embert. Ne csak egy kurzus idejére fejlődjön, hanem megtanulja, hogyan tud hosszú távon is magabiztosan fejlődni és használni az angolt a saját szakmai életében.
– Miért fontos nálad ennyire a kis csoport, a rendszeres visszajelzés és az, hogy ne tankönyvből, hanem valós üzleti helyzetekből dolgozzatok?
– Kezdeném a tankönyv kérdésével. Azért nem tankönyvből dolgozunk, mert a nyelvi fejlődés egyik legfontosabb feltétele az, hogy a tartalom valóban érdekelje az embert. Ha valami nem köt le, akkor nem is tanulunk belőle igazán. Egy klasszikus nyelvkönyvben sokszor olyan jelenetek vannak, hogy John elviszi Sallyt vacsorázni, és pizzát rendelnek egy étteremben. Ez lehet, hogy egy tankönyvben működik, de egy vezetőt vagy vállalkozót ez általában nem érdekli. Az viszont igen, hogy hogyan vezessen egy meetinget úgy, hogy a csapat ne unatkozzon rajta. Hogyan tartson olyan prezentációt, ami már az első mondattól megragadja a közönséget. Hogyan mutatkozzon be úgy egy konferencián, hogy abból üzleti kapcsolat szülessen. Ezek azok a témák, amelyek valóban relevánsak azok számára, akik nálunk tanulnak.
A kis csoport azért fontos, mert biztonságos közeget teremt. Itt van egy úgynevezett „gym buddy” hatás: a résztvevők húzzák egymást, együtt készülnek, együtt dolgoznak, és motiválják egymást a fejlődésben. Emellett van egy másik fontos eleme is: az emberek megtanulnak egymás előtt megnyílni. Felvállalni a bizonytalanságukat, a sebezhetőségüket. Ez elsőre nem könnyű, de a valódi fejlődéshez nagyon fontos.
A rendszeres visszajelzés pedig azért kulcsfontosságú, mert a fejlődés ezen a területen nehezen mérhető. Ez nem egy egzakt tudomány. Nem mindig lehet egyértelmű számokkal megmondani, ki mennyit fejlődött. Ezért nálunk session szintű és havi szintű visszajelzések is vannak, coaching és mentoring keretében. Így az ügyfeleink látják, hogy azok a mérföldkövek, amelyekért jöttek, valóban teljesülnek. Érzik a fejlődést, és azokat a nehezen megfogható változásokat – például az önbizalom növekedését – is láthatóvá tudjuk tenni.
És végül a valós üzleti helyzetek. Ezeket azért használjuk, mert az ügyfeleink a mindennapjaikban is ilyen helyzetekben vannak. Az önbizalom mindig tapasztalatból épül fel. Azokból a kisebb győzelmekből, amelyeket valaki először egy biztonságos közegben él meg, majd később az éles helyzetekben is. Ezért teremtünk olyan környezetet, ahol ezeket a helyzeteket már előre át lehet élni. Egy olyan közegben, ahol a hibázás nem probléma, hanem a fejlődés része. Mert végső soron az a cél, hogy az ember eljusson oda: tudja magáról, hogy képes megoldani ezeket a helyzeteket.
– Milyen áttöréseket látsz leggyakrabban: tárgyalás, prezentáció, állásinterjú, networking? Hol jön meg először a bátorság?
– A leggyakoribb áttöréseket általában meetinghelyzetekben és tárgyalásokon látom. Ezek azok a helyzetek, amelyekkel az emberek a mindennapjaikban is folyamatosan találkoznak, ezért amikor itt elkezdenek megszólalni és szerepet vállalni, az nagyon gyorsan érezhető változást hoz. Az állásinterjú kevésbé tartozik a Masterclass fókuszába, ezért ott ritkábban dolgozunk konkrétan ilyen helyzetekkel. Prezentációban viszont nagyon sok áttörést látok, és ez számomra az egyik kedvenc területem. Ezzel a témával külön tréningeket is tartok – például a Hungarian Export Promotion Agency (HEPA) programjaiban –, és több kereskedelmi kamarával is dolgozom ezen a területen. A Masterclass-ban is nagyon erős modul a prezentáció, és sokan itt tapasztalják meg először, hogy képesek hatásosan megszólalni angolul egy közönség előtt.
A másik nagy áttörési pont gyakran a networking. Ez különösen közel áll hozzám, mert több mint hat éve tagja vagyok a Business Network International (BNI) közösségének, így ezt a területet elég alaposan megtanultam. A networking sok embernek hoz egy fontos felismerést: hogy a kapcsolatok építése és a beszélgetések elindítása angolul is működik, és ebből valódi üzleti lehetőségek születhetnek. Persze az is számít, hogy kinek mi a fókusza. Van, akinek a prezentáció, másnak a tárgyalás vagy a networking hozza az első áttörést. A közös pont általában az, hogy az önbizalom és a jelenlét kezd megerősödni.
És amikor a bátorság megérkezik, az ritkán csak egyetlen területre korlátozódik. Általában egy másfél hónap körüli időszak után történik egy átbillenés, és onnantól kezdve több helyzetben egyszerre jelenik meg: meetingeken, prezentációkban, beszélgetésekben. Az ember egyszer csak elkezd természetesebben jelen lenni ezekben a helyzetekben.
– Szakmailag mitől lesz valaki magabiztos angolul? Mik azok a jelek, amikből te már látod, hogy átbillent?
– A szakmai magabiztosság nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem egy olyan pont, ahol egyszer csak azt mondjuk: most átbillent. Inkább egy folyamat, amelynek vannak jól látható jelei. Egyszer egy ügyfelemmel úgy fogalmaztuk meg ezt, hogy olyan, mintha egy palackban lenne egy szellem, és mi kihúznánk a dugót. Az elején a dugó még nagyon szorosan bent van. Aztán elkezd meglazulni. A szellem már próbál kijönni, de még nem teljesen szabad. A program során ez a dugó egyre lazább lesz, és általában a folyamat végére húzódik ki teljesen. Addig viszont sok munka történik.
A legelső jelek általában nagyon aprók. Az ember folyékonyabban kezd beszélni, és közben látszik rajta, hogy jobban érzi magát a helyzetben. Azt is meg lehet figyelni, hogy hogyan reagál a hibákra. A legtöbb embernél nem az a probléma, hogy hibázik – hiszen mindenki hibázik –, hanem az, hogy nem tud mit kezdeni a hibával vagy egy lefagyással. Amikor viszont megtanulja kezelni ezeket a helyzeteket, újra tudja keretezni őket, és be tudja emelni a kommunikáció természetes részévé, az már egy nagyon fontos lépés. Ilyenkor általában elindul egy láncreakció. Ahogy valaki folyékonyabban beszél, egyre nyugodtabb lesz. Ahogy nyugodtabb lesz, egyre bátrabban használja az angolt. Ahogy egyre többet használja, egyre gazdagabbá válik a nyelvhasználata. És ezzel párhuzamosan az is erősödik benne, hogy tudja, hogyan tud tovább fejlődni. Tudatosabban készül fel helyzetekre, tudja, milyen eszközöket használjon, és egyre nagyobb felkészültséggel lép bele a kommunikációs szituációkba. Ez az a pont, amikor már nem csak beszél angolul, hanem szakmailag is jelen van angolul. És onnantól kezdve a fejlődés már sokkal gyorsabban tud tovább menni.
– Sokaknak az is fontos, hogy mindez ne csak a munkában, hanem az egész önképükben változást hozzon. Te mennyire látod, hogy az angolhoz való viszony az ember egész fellépésére hat?
– Nagyon gyakran látom, hogy ez nem csak a munkában hoz változást, hanem az ember önképére is erősen hat. Amikor valaki elkezdi másképp használni az angolt, az nemcsak egy szakmai készség fejlődése, hanem egy belső változás is. A pszicholingvisztika régóta foglalkozik azzal, hogy egy nyelv elsajátítása hogyan hat az ember gondolkodására és viselkedésére. Egy új nyelv használata új helyzetekbe visz minket, és minden egyes sikerélmény erősíti azt az érzést, hogy képesek vagyunk megoldani ezeket a helyzeteket. Sok ügyfélnél látom, hogy amikor elkezd működni az angol kommunikációjuk, az egyfajta személyes mérföldkővé válik. Olyan dologgá, amit büszkén el tudnak könyvelni maguknak: ezt megcsináltam, ezen túljutottam, ezt kipipálhatom a saját listámon. Ez természetesen hat a fellépésre is. Az ember egyenesebb háttal áll, magabiztosabban van jelen a helyzetekben, és az önértékelése is erősödik. És ez nem csak a munkahelyen látszik. A közvetlen környezet – a kollégák, a család, a barátok – is észreveszik a változást. Nagyon sok visszajelzést kapunk arról, hogy mások is látják az ügyfeleinken: valami megváltozott bennük, bátrabbak lettek, nyitottabbak lettek, és nagyot léptek előre.
– Pályádat üzleti tolmácsként kezdted, ma pedig mentorálsz, tanítasz, előadsz. Mi volt az a belső fordulópont, amikor megérezted: neked nem egyszerűen nyelvet kell tanítanod, hanem embereket kell felszabadítanod?
– A fordulópont számomra egy nagyon konkrét pillanat volt. 2019 nyarán történt. Egy multinacionális cég telephelyéről jöttem ki egy tréning után, mentem az autóm felé, és egyszerűen teljesen kimerültnek éreztem magam. Beültem az autóba, vettem egy nagy levegőt, és akkor tudatosult bennem, hogy így ezt már nem tudom tovább csinálni. Nem az emberekkel volt problémám. Nem azzal, hogy tanítanom kell. Hanem azzal az érzéssel, hogy újra és újra ugyanazokat a köröket futom, és az eredmények nagyon esetlegesek. Nem éreztem azt a hatást, amit szerettem volna elérni. Korábban már elvégeztem a tolmácsképzést is – 2013-ban szinkrontolmácsként végeztem –, és tanárként, fordítóként, tolmácsként dolgoztam hosszú ideig. 2019-ben egyre inkább az üzleti tolmácsolás felé fordultam, és az nagyon jól is ment. Aztán 2020-ban jött a Covid, és egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag eltűntek a tolmácsolási és fordítási munkák. Akkor megkérdeztem néhány BNI-os csoporttársamat – a Business Network International közösségből –, hogy miben tudnék segíteni nekik. Azt mondták: üzleti angolban
szeretnének előrelépni.
Ekkor döntöttem el, hogy ha újra belevágok, akkor nem ugyanúgy fogom csinálni, mint korábban. Csak akkor, ha mindazt, amit addig tanultam – a networkinget, a prezentációt, a vállalkozói gondolkodásmódot, a kommunikációs és fejlesztési eszközöket – egy rendszerbe tudom gyúrni. Így született meg a Business Speaking Masterclass. A kollégáimmal együtt kezdtük el kidolgozni, és ekkor éreztem először azt, hogy ez már egy másik lépték. Onnantól kezdve tudtam, hogy ezzel sokkal nagyobb hatást lehet gyakorolni. Nem csak nyelvet tanítani, hanem segíteni vezetőknek és vállalkozóknak abban, hogy nemzetközi szinten is magabiztosan tudjanak kommunikálni. És ha ez működik, akkor azzal rengeteget lehet segíteni magyar vállalkozásoknak is: a külpiacra lépésben, a nemzetközi ügyfelekkel való munkában, vagy egyszerűen abban, hogy magabiztosabban jelenjenek meg a nemzetközi térben. Ez volt az a pont, amikor megértettem: nem egyszerűen nyelvet akarok tanítani, hanem embereknek akarok segíteni felszabadítani a hangjukat.
– Ennyi ember önbizalmát kíséred. Téged mi tart egyensúlyban a hétköznapokban? Mi az, amiből emberileg töltődsz?
– Egyrészt maga a munkám ad nagyon sok energiát. Az ügyfeleim sikerei elképesztően sok erőt adnak. Azok a visszajelzések – akár szóban, akár írásban –, amelyeket kapok tőlük, nagyon sokáig szinte hihetetlennek tűntek számomra. Idő kellett, amíg el tudtam fogadni, hogy az a rendszer, amit felépítettem, valóban ilyen hatással tud lenni emberek életére. Én sokáig csak tettem a dolgomat, építettem a programot, és nem gondoltam volna, hogy ekkora változásokat tud majd hozni mások számára. Nagyon hálás vagyok azért, hogy így alakult. A hétköznapokban az is fontos, hogy fizikailag rendben legyek. Hetente háromszor járok edzeni, funkcionális edzéseket végzek, és szeretném újra visszahozni a futást is az életembe. Korábban maratonokat futottam, de az rengeteg időt vett el, és amikor a vállalkozás építése felgyorsult, egy időre háttérbe szorult.
Az életmódomra is igyekszem tudatosan figyelni. A feleségem nagyon sokat tesz azért, hogy egészségesen éljünk: teljesen növényi alapú étrenden vagyunk, ami rengeteg energiát ad a mindennapokhoz. Az alkoholt teljesen kiiktattam az életemből, mert egy idő után rájöttem, hogy ha ezt a tempót szeretném tartani, akkor muszáj tudatosan vigyáznom az energiámra. Alapvetően elég strukturált ember vagyok. Szeretem a rendszereket, a fegyelmet és a következetességet, és azt gondolom magamról, hogy kitartó vagyok. Ez sokat segít abban, hogy
egyensúlyban tudjak maradni.
De van még valami, ami emberileg talán a legtöbbet ad: a zene. Tizenhat éves korom óta gitározom, és a Tom Kondor’s Moonshine zenekar gitárosa és háttérénekese vagyok. Rendkívül hálás vagyok azért, hogy ennek a csapatnak a része lehetek már több mint húsz éve. A zenekar frontembere, Kondor Tamás kivételes zenész, és rengeteg közös koncertélményünk volt az évek során. A zene számomra egy teljesen más világ. Olyan tér, ahol egyszerűen csak jelen lehetek, és ahol mindig újra tudok töltődni.
– A közeli kapcsolataidban milyen vagy? Inkább az a típus, aki lendületet ad, megnyugtat, vagy kérdésekkel segít másokat tisztábban látni?
– A visszajelzések alapján leginkább megnyugtató és inspiráló jelenlét vagyok mások számára. Sokan mondják, hogy nyugalmat árasztok. Valószínűleg ez abból fakad, hogy alapvetően stabil alkat vagyok, érzelmileg is elég kiegyensúlyozott, és ezt mások is érzik a kapcsolódásokban. A munkában viszont nagyon gyakran kérdésekkel segítek másoknak tisztábban látni. Ez már egy tudatosan tanult képesség. A coaching alapjait az International Language Coaching Association képzésén tanultam meg, a FEEL programban, ahol többek között Kovács Gabi és Carrie McKinnon mentoráltak. Ott tanultam meg igazán, hogyan lehet jó kérdésekkel segíteni valakinek rálátni a saját
helyzetére. Ezt a munkában nagyon sokszor használom. Jó kérdésekkel gyakran sikerül rávilágítani olyan vakfoltokra, amelyeket az illető addig nem vett észre. Amikor valaki meglát egy új irányt vagy egy új lehetőséget a saját gondolkodásában, az mindig nagyon erős pillanat.
A kollégákkal való munkában pedig egy harmadik szerep is megjelent az életemben: a nyugodt, határozott vezető szerepe. Ez viszonylag új számomra, mióta a cég elkezdett növekedni az elmúlt években. Ma már egy fantasztikus csapattal dolgozom együtt: coachokkal, facilitátorokkal, tananyagfejlesztőkkel, tanárokkal, grafikusokkal. Rengeteget tanulok tőlük, és nagyon inspiráló velük dolgozni. Ugyanakkor igyekszem számukra egy stabil háttér lenni: egy olyan ember, akihez nyugodtan fordulhatnak, ha kérdésük van vagy támogatásra van szükségük.
– Most újabb Masterclass-csoportok indulnak. Kinek mondanád azt, hogy ne várjon még egy évet, mert lehet, hogy már rég készen áll arra a szintre, ahová vágyik?
– Májusban már nem indítunk új csoportot, mert az túlságosan belenyúlna a júliusba, nyáron pedig nem dolgozunk. Ezt hosszú évek alatt alakítottuk így ki: nálunk nyáron és decemberben leállás van. Azt mondanám, hogy ne várjon még egy évet az, aki ezt már régóta halogatja magában. Aki már régóta érzi, hogy ez téma az életében. Aki újra és újra szembesül azzal, hogy nem akar tovább stresszelni az angol miatt, nem akar tovább várni a külpiacra lépéssel, nem akar tovább várni az előrelépéssel, a nagyobb szerepvállalással, a magabiztosabb jelenléttel.
Mert az igazság az, hogy nem lesz tökéletes pillanat. Nem nagyon fog eljönni az a nap, amikor egyszer csak minden csillag úgy áll össze, hogy most már kényelmesen lehet ezzel foglalkozni. Ilyen általában nincs. Van viszont egy pont, ahol döntést kell hozni. Végig kell gondolni, hogy ennek a döntésnek milyen hatása lehet az életünkre, a munkánkra, a jövőnkre. És azt látom, hogy akik meghozzák ezt a döntést, azok utána büszkék magukra, hogy belevágtak és végigcsinálták. Mert ez a folyamat valóban áttöréseket hoz. Nyugalmat hoz, békét hoz, folyékonyságot hoz, hatékonyságot hoz. Önbizalmat hoz. És ezeknek az értékét szerintem nagyon nehéz túlbecsülni.
– Az interjúinkat hagyományosan villámkérdésekkel zárjuk. Csak vágd rá, ami elsőre eszedbe jut! Kávé vagy tea?
– Kávé.
– Reggel vagy este vagy a produktívabb?
– Reggel.
– Prezentáció vagy személyes tárgyalás?
– Prezentáció.
– Egy szó, ami szerinted kulcs az üzleti sikerhez?
– Kapcsolatok.
– Egy szó, ami szerinted kulcs a jó angol megszólaláshoz?
– Felkészülés.
– Mi a nagyobb ellenfél: a perfekcionizmus vagy a halogatás?
– Halogatás, halogatás egyértelműen.
– Inkább improvizálsz vagy szeretsz előre felkészülni?
– Csak a felkészülés, így ha improvizálni kell, könnyebb.
– Könyv, podcast vagy élő beszélgetés?
– Podcast.
– Mi az első, amit mondasz magadnak egy fontos fellépés előtt?
– Have fun!
– Fejezd be a mondatot: „Az angol akkor válik a siker kulcsává, amikor…”
– …már nem az angol a fókuszod, hanem a másik, hanem a tárgyalópartnered.
