Költözni: nemcsak helyváltoztatás, de életmód-, sőt sokszor szemléletváltás is. Két kisgyerekkel újraépíteni egy karriert, közben megélni a mindennapokat, lassabban, figyelmesebben, tudatosabban. Katona Péter nem csak ingatlanos, és nem is csak fotós: ő közvetítő – emberek, élethelyzetek és lehetőségek között. Szentendréről a Balatonhoz költözött családjával, hogy gyermekeinek egy boldog gyerekkort, magának pedig újfajta jelenlétet teremtsen.
Az interjú során beszélgettünk hivatásról és hitelességről, empátiáról és enteriőrfotózásról, valamint arról is, hogyan lehet a digitalizációval segíteni azokat, akik egyedül vágnának bele az ingatlaneladásba. És közben talán mindannyian egy kicsit jobban megértjük, mit is jelent valójában az, hogy otthont keresni.
– Két kisgyermek mellett vállalkozni, újra felpörögni, közösséget építeni nem kis feladat. Mi visz előre most leginkább? Mi ad lendületet a hétköznapokban?
– Az visz előre, hogy az ikrek mindennapja teljes és tartalmas legyen. Számunkra most az a legfontosabb, hogy boldog gyerekkort biztosítsunk nekik, mert az ő boldogságuk a mi boldogságunk is. Amióta megszülettek, minden nap arról szól, hogy élményeket gyűjtsünk velük: járjuk az északi part látnivalóit, felfedezzük a Káli-medence falvait, megállunk egy-egy hangulatos helyi étteremben vagy pékségben, és persze a part menti játszóterek is állandó programot jelentenek. Ezek lettek a mindennapjaink meghatározó részei.
A munkám emiatt valamelyest háttérbe szorult. Nem tűnt el, de ma már jobban alkalmazkodik a család ritmusához: leginkább a gyerekek alvásidejében vagy az esti órákban foglalkozom vele. Tudatosan igyekszünk a legtöbbet kihozni ezekből a balatoni évekből, mert tudjuk, hogy különleges és vissza nem térő időszak, a gyerekeknek is, nekünk is. A gyerekeink mintha tükröt tartanának elénk: rajtuk keresztül újra megtanuljuk értékelni az egyszerű dolgokat. Ez a friss szemlélet az, ami igazán lendületben tart bennünket.
– Az ingatlanos szakma kívülről gyakran félreértett világ. Te belülről hogy látod? Mi az, amit nem mutat meg egy hirdetés, de ott van minden sikeres eladás mögött?
– Kívülről az ingatlanozás sokszor úgy tűnhet, mintha csak arról szólna, hogy feltöltünk egy hirdetést pár szép fotóval, és várjuk az érdeklődőket. Belülről viszont egészen más: minden sikeres eladás mögött rengeteg előkészítés, emberi kapcsolat és pszichológia van. A hirdetés az csak a kirakat, de a valódi történet a háttérben zajlik.
Ott van például az eladó, aki gyakran nemcsak egy házat, hanem egy élethelyzetet ad tovább: gyerekkorát, emlékeket, örömöket és néha fájdalmakat is. És ott a vevő, aki nem csupán négy falat keres, hanem biztonságot, jövőt, egy új kezdet lehetőségét. Ezeket az érzéseket kell összhangba hozni, és ez az, amit egy hirdetés sosem tud teljesen átadni.
Számomra az ingatlanos munka mindig kicsit arról szól, hogy hidat építsek két világ között. Ehhez nem elég ismerni az árakat, a piacot vagy a tárgyalástechnikai fogásokat, érteni kell az embereket is. A sikeres eladás tehát inkább szól a kapcsolódásról és a bizalomról, mint a számokról. Ezt kívülről talán nem látni, de belülről ez az, ami igazán mozgatja a szakmát.
– A fotóid nézve az az érzésem támadt, mintha mesélni akarnál az adott térről. Hogyan látod, milyen szerepe van a jó képeknek egy ingatlan értékesítésében vagy akár csak az első benyomásban?
– Az első benyomás szerepe kikerülhetetlen, az élet minden területén jelen van, legyen szó munkáról, találkozásokról vagy akár egy új étterem kipróbálásáról. Az ingatlanok esetében ez még inkább így van: a vásárló a legtöbbször az első pillanatban, a fotókat látva dönt arról, hogy érdeklődik-e az ingatlan iránt.
A fotók jelentik a „csomagolást”. Az én célom mindig az, hogy a képek hűen adják vissza az ingatlan tereit, azok kapcsolódásait, a fényviszonyokat. Hűen, a legjobb formájában, de semmiképp sem túlzóan, mert a túlzás romboló hatású. Ma már elfogadhatatlan, ha egy ingatlant nem profi módon fényképeznek, függetlenül a típusától vagy árkategóriájától. Az elsődleges cél, hogy a fotók ízlésesen és pontosan tájékoztassák az érdeklődőket, és persze, hogy kedvet csináljanak a személyes megtekintéshez.
A számok is alátámasztják ezt: a nemzetközi trendek szerint a profi fotókkal hirdetett ingatlanok akár 32%-kal gyorsabban kelnek el, 3–5%-kal magasabb áron, és az online megtekintések száma 90%-kal magasabb. A digitális világban, ahol a keresés leginkább online történik, a vásárlók 80–90%-a az első benyomást a képek alapján alakítja ki.
– Mi az, amit egy jó ingatlanosnak „olvasnia” kell a sorok között, ha valóban segíteni akar?
– Senkit nem szeretnék megbántani, de a szakmát sokszor jogos kritikák érik. Az átlagos ingatlanos hibái – felkészületlenség, nyomásgyakorlás, személytelen hozzáállás, rossz kommunikáció, gyenge hirdetések és empátia hiánya – elidegenítik az ügyfeleket. Egy jó ingatlanosnak empátiával, odafigyeléssel és proaktív hozzáállással kell „olvasnia” az ügyfél igényeit és élethelyzetét, hogy ne csak ingatlant, hanem valódi megoldásokat kínáljon.
– Elhintettél egy utalást egy új projektre, ami digitális eszközökkel segítheti az eladókat. Tudsz róla mesélni úgy, hogy nem árulsz el túl sokat, de az olvasó már most kedvet kapjon, hogy figyelje a fejleményeket?
– Igen, szívesen. Dolgozunk egy olyan projekten, ami elsősorban az ingatlanosok segítségét nem igénylő magáneladóknak szól. A célunk, hogy az ingatlanértékesítés folyamata egyszerűbb, átláthatóbb és kevésbé stresszes legyen, így bátran lehessen belevágni, félelem nélkül. A részleteket egyelőre titokban tartjuk, de annyit elárulhatok, hogy a modern technológia – az internet, a digitális megoldások és az AI – már most lehetőséget ad arra, hogy az eladók nagyobb kontrollt kapjanak, miközben a folyamat gördülékeny és eredményes marad. Egyszóval a projekt lényege: az ingatlanértékesítés élményét, szabadságát és kontrollját visszaadni azoknak, akik maguk szeretnék irányítani a folyamatot.
– A szakmában töltött éveid alatt bizonyára voltak mélypontok és újrakezdések is. Mit tanultál ezekből, amit ma már másképp csinálnál?
– Mélypontok mindig akadnak az ember életében, különösen egy olyan szakmában, ahol a piac folyamatosan változik, és gyakran nehéz előre látni, merre halad. A válság utáni évek lassúsága például megtanított arra, hogy a türelem és a kitartás nem puszta frázis, hanem a túlélés kulcsa. Ma már sokkal tudatosabban állok minden feladathoz: nem rohanok, nem kapkodok, hanem megpróbálok hosszú távon gondolkodni, és rugalmasan alkalmazkodni a változó körülményekhez.
De van valami, amit semmiért nem adnék: a kapcsolódás képessége. Ezt még jóval az ingatlanos pályám előtt tanultam meg, amikor európai, ázsiai és amerikai emberekkel dolgoztam és beszélgettem nap mint nap. Akkor értettem meg, mennyire különbözőek vagyunk, és mégis mennyire hasonló dolgokra vágyunk: figyelemre, bizalomra és őszinte kapcsolódásra. Ez az élmény lett az alapja annak, ahogy ma az ügyfeleimhez fordulok. Hiszem, hogy egy sikeres ingatlanos nemcsak házakat ad el, hanem bizalmat épít, és ez az a kincs, amit semmilyen pénzért vagy eredményért nem cserélnék el.
– Ha egyetlen tanácsot adhatnál annak, aki most gondolkodik ingatlaneladáson, vásárláson vagy akár költözésen, mi lenne az, amit jó lenne, ha tudna, mielőtt belevág?
– Ha valaki most gondolkodik ingatlaneladáson, vásárláson vagy költözésen, azt tanácsolnám, hogy legyen tudatában a leggyakoribb buktatóknak. Az eladóknál gyakran előfordul, hogy érzelmi alapon határozzák meg az ára, vagy elhanyagolják az ingatlan bemutatását; a profi fotók és vonzó leírás hiánya könnyen elriaszthatja az érdeklődőket. Ha az ár túl magas, hónapok telhetnek el érdeklődés nélkül; ritkábban fordul elő, hogy az ár alacsony, de ilyenkor ez a veszteség az ún. oportunitási költség, amit azért szenvedsz el, mert nem a valós piaci értéken adtad el a lakást.
A vevők oldalán a leggyakoribb hibák a rossz pénzügyi tervezés és a felületes ingatlanáttekintés, amikor a rejtett hibákat nem veszik észre. Emellett sokan túl gyorsan döntenek vagy épp ellenkezőleg, túl sokáig haboznak, és emiatt lemaradnak az ideális lehetőségről. A sikeres döntéshez mindkét félnek érdemes tudatosan, körültekintően, felkészülten közelíteni a folyamatot, és figyelembe venni a piac realitásait.
– És végül egy személyes: ha tíz év múlva visszanézel majd erre az időszakra, mit szeretnél, ha azt mondhatnád: „ez volt az az idő, amikor…”?
– Ez volt az az idő, amikor bátran új utakat jártunk, a családunk mindennapjait teljes valóságában éltük, és közben mindent megtettünk, hogy az ikreink számára felejthetetlen és boldog gyerekkort biztosítsunk.
– Az interjúinkat most már hagyományjelleggel villámkérdésekkel szoktuk zárni. Csak vágd rájuk, ami elsőre az eszedbe jut! Reggel vagy este?
– Reggel.
– Város vagy vidék?
– Vidék.
– Kávé vagy tea?
– Tea.
– Amit most a leggyorsabban el tudnál adni: egy házat vagy egy ötletet?
– Házat.
– Az első dolog, amit megnézel egy lakásban?
– Konyha.
– Ha nem ingatlanos lennél, akkor…?
– Vezető kriptókereskedő.
– Könyv vagy podcast?
– Podcast.
– Az a tanács, amit te is kaptál és bejött?
– Értékes emberekkel vegyem magam körbe, akik inspirálnak, tanítanak és előrébb visznek az életben.
– Egy szó, ami most legjobban jellemez?
– Önreflektív.
– Mit tanított neked az ikres lét, egy mondatban?
– Az ikreinkkel töltött mindennapok megtanítottak a türelemre, arra, hogy minden helyzetet nyugodtan, figyelemmel és empátiával kezeljek, és értékeljem a legapróbb pillanatokat is.
