Kapu Tibor megérkezett. A magyar kutatóűrhajós, aki egy nyíregyházi srácból lett a világűr magyar nagykövete, hétfőn landolt Budapesten. De nemcsak ő jött haza, vele együtt jött vissza 25 sikeresen végrehajtott tudományos kísérlet, néhány orbitális tanulság és egy rakás „nézd csak, mit hoztak a magyarok” típusú elismerés a Nemzetközi Űrállomásról.
„45 év után újra megmutattuk a tehetségünket a világnak”
Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, amit Kapu Tibor már a repülőtéren kimondott:
„Mi, magyarok az ország minden tájáról, különböző intézményekből, különböző hátterekkel és tapasztalattal, de egyező céllal és hivatástudattal elértük azt, hogy 45 év után újra megmutassuk a tehetségünket a világnak.”
Kapu Tibor az Ax-4 misszió tagjaként június 25. és július 15. között járt a Nemzetközi Űrállomáson, ahol 25 darab, magyar fejlesztésű tudományos kísérletet hajtott végre.
„Magyarország két hét alatt éveket lépett előre olyan meghatározó területeken, mint az orvostudomány, az anyagtudomány, a sugárzásmérés, a biológia, a fizika, a meteorológia és az agrármérnökség.”
Hogy ezekből pontosan mik lesznek, arra még várnunk kell.
„A tudományos kutatások sajátossága persze, hogy még jó pár hónapba beletelik, amíg felmutathatjuk az eredményeinket” – mondta. De ő már alig várja, hogy beszámolhassanak róluk.
Jobban teljesítettek, mint a NASA átlaga
Nem túlzás: csillagos ötös. Ezt szó szerint mondta Kapu, amikor arról beszélt, hogyan teljesítettek a magyar kísérletek odafönt:
„Csillagos ötöst kaptunk”, majd hozzátette, „a magyarok által összeállított tudományos portfólió sikeressége ugyanis meghaladta a NASA által végzett kísérletek átlagos sikerességi rátáját.”
És az űrhajós kollégák reakciója?
„Minden egyes alkalommal, amikor valamilyen látványos vagy jelentős kísérletet hajtottam végre az űrállomáson, a velem odafönt dolgozó kollégáim elismerően mondogatták egymást között, hogy nézd, a magyarok mit hoztak ide!”
Az űr után jön a földi munka
A hazaérkezés persze nem a vége valaminek, inkább a kezdete. Kapu Tibor úgy fogalmazott:
„A most kezdődő izgalmas korszak arról szól majd, hogy az ország számos pontján kiértékelik és továbbfejlesztik a kísérleteket, valamint előkészítik az űrkutatás magyarországi jövőjét.”
És ha bárki azt hinné, hogy egy kis ország nem tud nagyot alkotni, itt a válasz:
„Ahogyan egy nyíregyházi srác eljuthat a világűrbe, úgy egy kis ország is alkothat nagyot a világ legnagyobb kihívásokat rejtő tudományterületén.”
Hogyan? Erre is volt egy frappáns, hazaszeretettől duzzadó válasza:
„Nem kell hozzá semmi más, csak kitartás, alázat, találékonyság és némi szerencse, egyszóval: magyarnak kell hozzá lenni.”
Elképesztő élmények, de nem kevés áldozattal
Kapu nem hallgatott az árnyoldalakról sem. Elmondta, hogy a felkészülés és az út rengeteg nehézséggel is járt, ezeken pedig a családja, a barátai segítették át:
„Az előző korszak a megszámlálhatatlan szépsége mellett sok fáradozással, bonyodalommal, lemondással és áldozattal járt, ezeken a megpróbáltatásokon a szeretteim, a családom és a barátaim segítettek át.”
És hogy milyen volt odafönt? Egy élmény, amit nem lehet elfelejteni.
„A felbocsátás után először meglátni a Földet káprázatos élmény volt: meglepődtem, hogy mennyire fényes és színes a bolygó” – mondta, de hozzátette: „A legérzelmesebb pillanat az volt számomra, amikor Magyarországot először megláttam.”
Most pedig újra itthon van. Egy magyar zászlóval a kezében, egy új korszak küszöbén, és egy egész ország figyelmével a háta mögött. Mert most már biztos: megint ott vagyunk az űrben. És ezúttal maradni is akarunk.
