Sokan úgy gondolják, a nyelvtanulás egy kötelező rossz, másoknak meg titkos ajtó új lehetőségekhez. De mi van akkor, ha valaki épp azt tanítja meg: a nyelv nemcsak tudás, hanem élmény, kapcsolat és önbizalomforrás?
Kertai Katalin húsz éve tanít angolt és franciát magántanárként, és ez idő alatt több száz diákot segített el vizsgákig, állásinterjúkig, külföldi lehetőségekig, de közben mindig figyelt arra is, hogy tanítványai jól érezzék magukat tanulás közben. A légkör, amit teremt, legalább olyan fontos, mint a tananyag.
Gyerekkorát Algériában töltötte, francia iskolában tanult, később angol férje révén élt anyanyelvi közegben. Ezek az élmények pedig nemcsak a nyelvtudását formálták, hanem azt is, ahogyan tanít. Most, amikor tudatosan új irányt vesz – nemzetközi vizsgákra és üzleti nyelvi kihívásokra fókuszálva –, leültünk vele beszélgetni arról, mi kell ahhoz, hogy valaki igazán higgyen magában… Akár angolul, akár franciául, akár újrakezdőként, 70 fölött.
– Az egyik legizgalmasabb dolog, amikor valaki már gyerekként különleges kulturális élményekbe csöppen. Nálad ez Algéria volt, francia iskolával. Hogy emlékszel vissza erre az időszakra? Mit adott neked, ami ma is benned él?
– Nehéz röviden összefoglalni, mert amikor Algériára gondolok, egyszerre elevenedik meg bennem a táj, a tenger, az iskola, és az osztálytársaim, akikhez rengeteg érzelem köt. Egy másik kultúra belépése az ember életébe mélyen alakítja a személyiségét és az érdeklődését. Többen azt mondták rólam, olyan voltam, mint egy egzotikus madár, amikor visszakerültem Magyarországra: az öltözködésem, a nyitottságom, a viselkedésem is más volt, mint az itthoni osztálytársaimé. A francia közegben töltött évek hatással voltak rám, és azóta is érződik rajtam egy kis francia stílus és szemlélet.
– Tízévesen három nyelvet tanultál, ami ma is elképesztő lenne. Sokan ma felnőttként is küszködnek a nyelvtanulással. Nálad ez mindig ilyen természetesen jött, vagy voltak kihívások?
– Szó szerint becsöppentem egy világba, ahol a francia volt a legtöbbek anyanyelve, így természetes volt, hogy mindenki beszéli, még az arab gyerekek is a szomszédban, akikkel az udvaron játszottunk. A francia nyelv könnyedén ragadt rám az iskolában és a játék közben is. Az angol második nyelvként már könnyebben ment, noha akkor még csak tanultuk az iskolában. Később, Magyarországon angol tagozatos lettem, és heti nyolc órában tanultam angolul. Az angol férjemmel pedig új dimenzióba lépett a nyelvhasználatom: a hétköznapokban többet beszéltem angolul, mint franciául. A német viszont külön kihívás volt, pedig német származású vagyok. Sváb gyökereim ellenére sosem éreztem magam
igazán otthon a német nyelvben, bár gyerekkoromban sokat hallottam dédimet németül beszélni.
– Az angoltudásod nemcsak a tanulás, hanem a személyes életed révén is elmélyült, hiszen angol férjed volt. Ez rengeteg nő olvasónkat is érinti: hogyan hatott ez rád nyelvileg és emberileg?
– A tanórákon tanult nyelv sosem olyan, mint az anyanyelvi környezetben szerzett tudás. Ezt a közeget otthon is meg lehet teremteni, ha valaki körbeveszi magát anyanyelvi beszélőkkel. Én például rendszeresen jártam ír pubokba, hogy könnyedén, erőfeszítés nélkül gyakoroljam
az angolt, mert sosem szerettem nyelvet könyvből tanulni. Ott ismertem meg az angol férjemet is. Pár év alatt olyan szinten fejlődtem, hogy az angol túlszárnyalta a francia tudásomat. A nyelvvel együtt egy egész kultúrát is megismertem: a finomabb, árnyaltabb kifejezéseket, a társasági normákat, amelyek nélkülözhetetlenek, ha valaki angol közegben akar érvényesülni. Mindezt igyekszem a tanítványaimnak is továbbadni, hogy ne csak nyelvet, hanem életérzést is tanuljanak.
– Több mint húsz éve tanítasz úgy, hogy gyakorlatilag nem is reklámozod magad. Ez talán minden női vállalkozó álma. Szerinted mitől lesz valaki „ajánlott tanár”? Mi az, amitől visszajárnak hozzád a tanítványok?
– Szerintem az ajánlás kulcsa a valódi törődés és az eredmények: amikor a tanár nem csak „átadja” az anyagot, hanem személyre szabottan, figyelmesen foglalkozik a tanítványával. Fontos, hogy a diák jól érezze magát, és lássa, hogy halad. Én mindig arra törekszem, hogy a tanulás ne legyen stresszes, hanem élvezetes élmény, ahol a hibák természetesek, és mindenki a saját tempójában fejlődhet. Ez a légkör teremti meg a bizalmat, ami miatt sokan évekig visszajárnak.
– A nyelvtanulásban ma már mások a célok. Nemcsak nyelvvizsga kell a diplomához, hanem sokan külföldi egyetemre, karrierre készülnek. Te hogy látod ezt a változást belülről, tanárként? Milyen irányba mozdult el a tanítványi köröd?
– A tanulók motivációja jelentősen átalakult: ma már nemcsak a nyelvvizsgára készülnek, hanem konkrét céljaik vannak, például külföldi tanulmányok, karrierépítés vagy üzleti sikerek. Ez egy izgalmas változás, mert sokkal céltudatosabb, fókuszáltabb tanulókkal dolgozom, akik tudják, mit akarnak elérni. Ez pedig engem is arra ösztönöz, hogy a tananyagot még inkább az egyéni céljaikhoz igazítsam, legyen szó szaknyelvről, prezentációkról vagy interjútechnikákról.
– Az IELTS, TOEFL vagy Cambridge vizsgák sok olvasónk számára misztikus, félelmetes dolgok. Te hogy segítesz ezekre felkészülni? Mi a kulcsa a sikernek?
– Ezek a nyelvvizsgák komoly kihívást jelenthetnek, de nem leküzdhetetlenek. A siker kulcsa a tudatos felkészülés és a vizsgastratégia elsajátítása. Nemcsak nyelvtani és szókincsbeli tudást adok át, hanem megtanítom a diákokat arra is, hogyan kezeljék a vizsga formátumát, az
időbeosztást, és hogyan küzdjenek meg a stresszel. Kiemelten fontos, hogy az adott vizsga feladatait alaposan begyakorolják, hiszen nemcsak a nyelvtudás, hanem a felkészültség is döntő szerepet játszik. Ezek a vizsgák gyakran az első lépést jelentik azok számára, akik külföldön szeretnének továbbtanulni, mivel a legtöbb egyetem ezeket fogadja el, és emellett például a kanadai vagy ausztrál vízumkérelmekhez is nélkülözhetetlenek.
– Mostanában egyre többet dolgozol üzleti angollal, prezentációkkal, állásinterjúkra készíted fel a diákokat, sőt, business coachingot is tartasz. Hogyan néz ki egy ilyen munka a gyakorlatban?
– Ez egy komplex folyamat, ahol nemcsak a nyelvi készségeket fejlesztjük, hanem a magabiztosságot, kommunikációs stratégiákat és a testbeszédet is. Például egy állásinterjúra való felkészüléskor közösen elemzünk tipikus kérdéseket, gyakoroljuk a válaszadást, majd visszajelzéseket adok a stílusról és a nonverbális jelekről is. Prezentációk esetén segítek a szöveg strukturálásában, a megfelelő hangsúlyok és képi elemek használatában, hogy a beszélő hiteles és profi legyen. A business coaching során az egyéni célokra fókuszálunk, hogy a nyelvtudás valóban hatékonyan támogassa a karrierépítést. Részt veszek az e-mail írásokban, komoly tárgyalásokra való felkészülésben, és közösen gondolkodunk a diákkal, aki ugyan magas szinten beszéli a nyelvet, de bizonyos nyelvi finomságokban még fejlődni szeretne, ebben nyújtok segítséget.
– Volt egy tanítványod, akivel konkrétan az Európai Központi Bankba jutottatok el közösen. Ez szerintem bárkit inspirálhat. Mit tanultál te ebből a közös munkából?
– Ez a tanítvány rendkívül céltudatos, lelkiismeretes és kitartó volt. Hónapokon át készültünk együtt, és számos állásinterjún vett részt, mire végül felvették. Mindvégig folyamatosan alakítottuk és finomítottuk a válaszokat, hogy minél meggyőzőbbek legyenek. Számomra is kihívás volt a felkészítés, hiszen bár gazdasági szaknyelvet tanítottam az egyetemen (BGE), nem voltam teljesen jártas a tanítvány szakmájában. Ez a közös munka azonban sokat tanított nekem a szakmai kommunikáció speciális igényeiről, és arról, hogyan lehet hatékony stratégiával támogatni a magas szintű nyelvtudást a valódi karrierhelyzetekben.
– A legfiatalabb diákod 13, a legidősebb 73 éves. Sokan félnek attól, hogy „késő már elkezdeni” vagy „nem nekem való”. Te mit mondanál azoknak az olvasóinknak, akik ilyesmiket gondolnak?
– Soha nincs késő elkezdeni! A nyelvtanulás nem korfüggő, hanem elszántság kérdése. Az agyunk hihetetlenül rugalmas, és bármilyen életkorban képes új dolgokat elsajátítani. Fontos, hogy ne a korlátokra koncentráljunk, hanem a lehetőségekre, és megkeressük azt a tanulási módszert, ami igazán nekünk való. Mindenki képes fejlődni, ha a megfelelő támogatást kapja.
– A tanítványaid visszajelzéseiből kiderül, hogy nemcsak hatékony vagy, hanem nagyon jó hangulatot is teremtesz. Szerinted mennyire számít, hogy valaki oldottan, stressz nélkül tanuljon nyelvet? És mit tehet az, aki gátlásos, fél megszólalni?
– A nyelvtanulás sikerének egyik legfontosabb eleme a biztonságos, támogató légkör. Ha a diák feszélyezett vagy fél, az gátolja a fejlődést. Én mindig arra törekszem, hogy oldott, barátságos hangulatot teremtsek, ahol a hibázás természetes és tanulási lehetőség. Az, aki gátlásos, először kis lépésekkel kezd, sok gyakorlással és biztatással, majd fokozatosan nő a magabiztossága. Ez egy folyamat, amit türelemmel és pozitív megerősítéssel támogatni kell.
– Az egyik legszebb dolog a munkádban, hogy ennyire személyre szabott. De ezt sok tanár nem meri felvállalni. Te hogyan hangolódsz rá valakire? Milyen jelekből látod, mire van szüksége egy-egy diáknak?
– Minden tanítvány egyedi, és ezt mindig figyelembe veszem. Első találkozáskor sokat beszélgetünk, megismerem a célokat, a tanulási stílust, az erősségeket és nehézségeket. Figyelem a testbeszédet, a reakciókat, és ráhangolódom a diákra, ezáltal könnyebben alakítom ki a tanulási stratégiát. Ez a rugalmasság és odafigyelés hozza meg a legjobb eredményeket. Ha jól érzik magukat, könnyebben megy a tanulás is.
– Azt mondtad nekem korábban, hogy most kicsit „alakítanád” a profilodat, és szeretnél tudatosabban azokra fókuszálni, akik nemzetközi vizsgákra vagy komolyabb üzleti célokra készülnek. Miért most jött el ennek az ideje szerinted?
– Azért érzem időszerűnek, mert a nyelvtanulás igényei folyamatosan változnak, és szeretném még jobban kiszolgálni azokat, akik célzott, szakmai nyelvi segítségre vágynak. Az elmúlt évek tapasztalatai és a piaci igények is azt mutatják, hogy egyre többen készülnek komolyabb vizsgákra vagy üzleti kihívásokra. Úgy érzem, itt az ideje, hogy fókuszáltabban, még célzottabban segítsem őket, és így értékesebbé tegyem a munkámat is.
– Végezetül: ha most egy olvasónk épp azon gondolkozik, hogy újra belevágjon a nyelvtanulásba, de fél, halogat vagy már volt rossz tapasztalata, mit üzennél neki? Mi lenne az első lépés, amit érdemes megtenni?
– A legfontosabb, hogy ne engedd, hogy a félelem vagy a rossz tapasztalatok megállítsanak! A nyelvtanulás egy izgalmas kaland, amit bárki elkezdhet bármikor. Az első lépés: vállald fel, hogy most van itt az ideje. Keress olyan tanárt vagy közösséget, ahol támogatnak, és ne félj apró lépésekkel haladni. Ne törekedj azonnali tökéletességre, inkább élvezd a tanulás folyamatát! Minden kis siker önbizalmat ad, és előrébb visz.
