A mosogatógép ajtaja csattan. Nem azért, mert most dőlt össze a világ. Hanem mert ez már a huszadik apró „majd akkor én megoldom” a héten, és valahol a harmadik után már nem a tányérok a valódi baj, hanem az, hogy egyedül vagy velük.
Közben a másik fél teljesen őszinte döbbenettel néz: „De miért nem szóltál?” Te pedig pontosan tudod, hogy ha most ebbe beleállsz, abból az lesz: „Miért kell mindent kérni? Miért nem látja? Miért én vagyok a főnök a saját otthonomban is?” És tessék, megérkeztünk a kimondatlan szerződésekhez.
A párkapcsolatokban nemcsak két ember él együtt, hanem két tucat „nyilvánvaló” is. Hogy mi a rend, mi a fair, mi a normális, mi az, ami jár, és mi az, ami szívesség. Amíg ezek egy irányba mutatnak, béke van. Amikor eltérnek, jönnek a viták, sokszor olyan témákról, amik valójában másról szólnak.
A „nyilvánvaló” a kapcsolat legveszélyesebb szava
A legnagyobb félreértések gyakran ott kezdődnek, hogy valaki azt mondja, sőt csak gondolja: „Hát ez nyilván alap.” A gond csak az, hogy a „nyilván” nem általános igazság, hanem hozott anyag. Gyerekkori minta, előző kapcsolat, baráti kör, szülői szereposztás, és persze az a sok apró társadalmi üzenet, amit észre sem veszel, csak működik benned.
A kapcsolat elején ezek a különbségek sokszor nem látszanak. Mindenki igyekszik, van lelkesedés, van türelem, és a hétköznapi logisztika sem olyan sűrű. Aztán jön a munka, a fáradtság, a gyerek, a hitel, az élet, és egyszer csak előkerülnek a rejtett záradékok. Ki mit vállal automatikusan? Ki mit vár el csöndben? Ki mit tart „normálisnak” anélkül, hogy valaha kimondta volna?
Ilyenkor a vita ritkán a konkrét feladatról szól. Sokkal inkább arról az érzésről, hogy „nem vagyunk egy csapat”. Mert ha te úgy éled meg, hogy a másik megszegi a szerződést, akkor a téma pillanatok alatt átmegy személyesbe: tisztelet, figyelem, megbecsülés. A másik meg csak áll ott: ő nem megszegte, ő nem is tudta, hogy ezeket aláírta.
Mentális teher és láthatatlan munka: amikor nem a takarítás fáraszt, hanem az észben tartás
A háztartási viták klasszikusa a feladatmegosztás, de a mélyebb réteg sokszor inkább a mentális teher. Az a láthatatlan munka, ami nem a porszívózás, hanem az, hogy minden a fejedben fut: mi fogyott el, mikor kell befizetni, kinek van születésnapja, mikor van a gyereknek fogorvos, mikor kell új cipő, és hogy a hétvége miért lett megint egy logisztikai sportág.
Ez a jelenség nem új, csak végre nevet kapott és bekerült a köztudatba: a „mental load / charge mentale” kifejezés a 2010-es években lett igazán közbeszédtéma, részben egy 2017-ben nagyot futó képregény miatt, ami azt a helyzetet mutatta meg, amikor a „segítek, ha szólsz” valójában nem teherátvétel, hanem a felelősség egyoldalú ráterhelése a másikra.
A mentális teher azért veszélyes, mert szépen, csendben kinyírja a kedvet. Ha te vagy az, aki észben tart, akkor nem partnernek érzed magad, hanem projektvezetőnek. A másik pedig – teljesen emberi módon – gyakran úgy éli meg: „de hát csinálok dolgokat”. Igen, csak nem ugyanott van a súlypont. Nem az „elvégzem”, hanem a „kitalálom–megszervezem–számon tartom” részén.
Egyre több módszer épül kifejezetten erre a problémára: a Fair Play például épp azt próbálja láthatóvá tenni, hogy egy feladat nem ott kezdődik, amikor valaki elindítja a mosást, hanem ott, amikor észreveszi, hogy elfogyott a mosószer, és a teljes felelősség végigvitele számít (kitalálás–tervezés–kivitelezés logikával).
Pénz, idő, család: a három terület, ahol a biztonság vitatkozik a szabadsággal
A pénz nem csak számok kérdése. Biztonság, kontroll, önállóság, és nagyon gyakran: szégyen vagy félelem. Ha nincs kimondva, hogy mi közös és mi nem, akkor könnyen kialakul az a kellemetlen helyzet, amikor valaki úgy érzi, „ő tartja a hátán”, a másik meg úgy, hogy „számon kérik”. A vitában meg nem a bankkártya a főszereplő, hanem az igazságérzet.
Az idő ugyanez pepitában. Mikor van randi? Mikor van beszélgetés, ami nem logisztika? Mikor van énidő? Ha ez nincs tisztázva, az idő automatikusan oda megy, ahol hangosabb az igény: munka, gyerek, család, telefon, teendők. A kapcsolat meg csendben hátrébb csúszik, és egy ponton már nem romantikus krízisnek látszik, hanem annak a fáradt mondatnak: „Mi mikor lettünk csak lakótársak?”
A család pedig a rejtett akna. Mert a „mennyi időt töltünk anyósékkal” nem program, hanem lojalitás, bűntudat, neveltetés. Valakinek a vasárnapi ebéd szeretetnyelv. Másnak a vasárnapi ebéd idegrendszeri túlélőtúra. Ha ezt nem értitek egymásnál, nagyon gyorsan jönnek a címkék: „te nem tiszteled”, „te nem szeretsz”, miközben a mélyén gyakran csak az van: másképp tanultátok, mi számít „jó gyereknek” és „jó párnak”.
Szex és közelség: ugyanazt akarjátok, csak nem ugyanazzal a forgatókönyvvel
A szexről sok pár úgy beszél, mintha az egy külön helyiség lenne a lakásban, ahová vagy bemennek, vagy nem. Pedig a vágy gyakran a hétköznapokban dől el: hangnem, figyelem, érintés, feszültség, igazságérzet. És itt megint előjön a kimondatlan szerződés: „a szex spontán kell legyen” vs. „a szex akkor jön, ha van biztonság és nyugalom”. Mindkettő lehet igaz, csak más embernél.
Gyakori félreértés, hogy az egyik félnek a szex a kapcsolódás egyik fő csatornája, a másiknak pedig a kapcsolódás következménye. Te akkor kívánod, ha közel vagytok. Ő akkor, ha kipihent és nincs feszültség. Ettől még egyikőtök sem „rossz”, csak más az idegrendszeri logika, és ha ezt nem fordítjátok le egymásnak, akkor a különbség könnyen személyes sértésnek tűnik az egyik oldalon, nyomásnak a másikon.
A „mennyinek kellene lennie” kérdés pedig tipikusan mérgező, mert rögtön teljesítményre húzza a témát. A vágy nem teljesítmény, és nem is erkölcsi bizonyítvány. A hasznos kérdés inkább az: mi növeli a közelséget köztetek, és mi csökkenti? Mert ha a közelség visszajön a hétköznapokba, a szexről is könnyebb beszélni, és sokszor már nem is kell megoldani, mert ezzel megoldódik „magától”.
Határ vagy ultimátum: nem ugyanaz, hogy véded magad vagy irányítod a másikat
A határ a saját működésedről szól: mit fogadsz el, és mit nem, és te mit teszel azért, hogy biztonságban maradj. Az ultimátum ezzel szemben gyakran követelés és nyomás: „csináld így, különben…”, ami könnyen hatalmi játszmává alakul, még akkor is, ha jó szándék van mögötte.
Persze a határnak is lehet következménye. Csak nem fenyegetésből, hanem következetességből. Például: „Ha így beszélsz velem, ebben a hangnemben nem folytatom a beszélgetést. Később visszatérhetünk rá, amikor nyugodtabbak vagyunk.” Ebben van tartás, és van esély a javításra. A „ha még egyszer…, akkor vége” viszont gyakran csak olaj a tűzre, és többnyire nem is a problémát oldja, hanem a félelmet kommunikálja.
A határok különösen fontosak a mindennapi tiszteletnél: hogyan vitázunk, meddig megyünk el, mi fér bele dühből, és mi az, ami már rombol. Lehet két különböző temperamentum, lehet két különböző vitastílus, de a megalázás, a fenyegetés, a becsmérlés nem stílus, hanem határátlépés.
Kapcsolati szerződés, frissítés nélkül: 10 kérdés, ami meglepően sok feszültséget le tud venni
A legtöbb pár nem azért nem beszél ezekről, mert nem érdekli őket. Azért nem beszél, mert fél, hogy veszekedés lesz. Pedig a „szerződésfrissítés” nem tárgyalóterem: inkább egy olyan beszélgetés, ahol végre kimondható, ami eddig csak feszültség formájában volt jelen.
Nem kell egy este alatt mindent kitárgyalni. Sőt, jobb, ha lassan mentek: két-három kérdés egy alkalom, és közben tényleg kíváncsiság. Nem pontozás, nem „na látod”, nem bizonyítás, hanem megértés. A cél nem az, hogy ki nyer, hanem hogy ugyanazt értsétek „alap” alatt.
1. Mi az a három dolog, amitől te azt érzed a hétköznapokban: „egy csapat vagyunk”?
2. Mi az, ami neked alap a háztartásban, de eddig inkább csak remélted, hogy a másik is így gondolja?
3. Mi az, ami neked apróság, a másiknak viszont valószínűleg nagy ügy (és fordítva)?
4. Mitől érzed igazságosnak a teherviselést pénzben, időben, feladatban?
5. Melyek azok a döntések, amiket közösen szeretnél meghozni, és mik azok, amikben szabadságra vágysz?
6. Mi az a hangnem vagy mondat vita közben, ami nálad már határátlépés?
7. Mennyi közös időtől érzed azt, hogy „kapok belőled”, és mennyi énidő kell ahhoz, hogy jól legyél?
8. Mi ad biztonságot az intimitásban, és mi az, ami elzár (stressz, fáradtság, igazságtalanságérzet, testkép)?
9. A családdal kapcsolatban mi az a minimum, ami neked fontos, és mi az, ami már túl sok?
10. Ha egy dolgot kérhetnél a következő hónapra, ami látványosan könnyítene a mindennapokon, mi lenne az?
A kérdések ereje abban van, hogy nem a „te miért nem…” kezdetű mondatokból indulnak, hanem abból, hogy ki mit él meg alapnak. És ha ez tisztul, a feladatmegosztás, a pénz, az idő, a család és az intimitás is kevésbé lesz aknamező.
Többféle út van, és néha pont egy külső szem teszi érthetővé, mi történik
Van, amikor a kimondatlan szerződések már annyira berögzültek, hogy ketten mindig ugyanabba a körbe futtok bele: ugyanaz a vita, ugyanaz a sértődés, ugyanaz a „jó, hagyjuk”. Ilyenkor nem gyengeség segítséget kérni, hanem időspórolás: valaki kívülről gyorsabban meglátja a mintát, és segít lefordítani, mit üzentek egymásnak a felszín alatt.
Az is fontos, hogy nincs egyetlen „jó” megoldás mindenkinek. Van, akinek a mentális teher és a mindennapi működés rendezése hoz óriási könnyebbséget, másnak a határok és a kommunikáció, megint másnak a pénz–biztonság témája, vagy az intimitás újraépítése a kulcs. Sokféle szemlélet létezik, és attól, hogy valaki máshonnan közelít, még ugyanarra a célra dolgozik: hogy a kapcsolat ne egy rejtett szerződésekből álló aknamező legyen, hanem közös vállalás.
A cikk alatt különböző irányokból dolgozó szakemberek mutatkoznak be. Ha olvasás közben volt olyan pont, ahol azt érezted: „na ez nálunk is”, érdemes végignézni a bemutatkozásaikat. Lehet, hogy pont egy olyan megközelítés szólít meg, amivel végre nem ugyanazt a kört futjátok még egyszer.
Stern Szilvi, erőszakmentes kommunikáció & mediáció
Saját életemben tapasztalom, ezért hiszem, hogy mindenki számára elérhető, hogy ne túléljen, hanem szívből, kreatívan, önazonosan éljen egyénileg és kapcsolatokban. Ehhez szeretnék és tudok hozzájárulni.
Amikor két ember összetalálkozik, mindkettő egy adott állapotban van, fizikailag, tudatilag, érzelmileg, amit az adott családi, és kulturális környezet erősen meghatároz. Ebből az állapotból vonzó lehet egy másik ember annyira, hogy jó együtt, akár tartósan is, vagy elfogadják, ha nem igazán boldog a kapcsolat, de talán el sem tudják képzelni, milyen lehetne másképpen. Annak nagyon kicsi az esélye, hogy emberi életünk változásai egyforma irányban, és ütemben zajlanak, így a változások könnyen eltávolodáshoz vezethetnek, különösen, ha a felek nem járatosak az önismeretben, és/vagy még nem dolgozták fel a belső nehézségeiket. Ezen lehet segíteni, ha legalább az egyik vagy mindkét fél megismeri az emberi működést, általánosan és a sajátját különböző szempontokból, és amit szükséges, megváltoztat.
Meglévő viselkedési mintákat, kialakult szokásokat megváltoztatni nem könnyű! Külső és belső akadályok hátráltatnak, ezért többnyire egyedül csak részben valósítható meg. Egy tapasztalt, önmagát is átdolgozott szakember segítsége sokat adhat. Szeretettel várom, aki szívesen tenne a saját fejlődéséért, hogy ne csak túlélő, régi mintákat ismételjen, hanem szabadon, szívből, önazonosan tudjon akár: új kapcsolatot létesíteni, a meglévőt jobbá tenni vagy a már nem működőt emberi módon befejezni.
Amiket ajánlok: A tudatosság és empátia együttes fejlesztését, az Együttműködő, Erőszakmentes Kommunikáció nevű önfejlesztő rendszer megismertetését, és gyakorlati alkalmazásának megtanítását, nemzetközileg akkreditált EMK tréneri végzettséggel és több mint 10 éves tréneri tapasztalattal. Mediációt, ha van szándék egymás megértésére, de ez nehézséget jelent. Akkreditált mediátorként, EMK szemléletben, hogy a tisztán látás, és gyakorlati megoldások mindkét fél elégedettségét segítsék. Kideríteni, hogy valóban szívesen marad-e együtt két ember, és ha igen, min érdemes változtatni. Ha az derül ki, hogy már nem jó együtt, akkor sem mindegy, hogy további fájdalmak, és veszteségek vagy kölcsönös megértés, és pl. gyererek esetén további konstruktív kommunikáció és együttműködés érhetőek el. Lélek és energiagyógyászként, több, mint 20 éves önismereti gyakorlattal pedig mindazon belső, személyes működések megismerésében és az elakadások feldolgozásában tudok segíteni, amitől nehéz a kommunikáció, és nem harmonikus a kapcsolat.
Mindezek elérhetőek egyénileg, párban, csoportban, személyesen, vagy online. A személyes találkozások Budapest 2. kerület, Máriaremete csodaszép részén történnek, barátságos légkörben, természetes, emberi kapcsolatban, sokrétű szakmai támogatással.
Honlap | Facebook | YouTube | LinkedIn | Ingyenes előadás
Stern Szilvi, erőszakmentes kommunikáció & mediáció
Spielbergerné Natonek Gabriella, egyéni- és párterapeuta – Budapest, 19. kerület és online
Már 15 éve foglalkozom mediációval, párterápiával felhasználva közel 2 évtizedes középiskolai vezetői, pedagógusi tapasztalataimat. A mediációs diplomám megszerzése után család-rendszerterápiát is elsajátítottam és azóta ezzel foglalkozom XIII. kerületi magánrendelőmben, valamint online a vidéki és külföldi klienseim részére.
Munkám középpontjában a párkapcsolati és egyéni elakadások mélyebb megértése áll. Tapasztalataim szerint a kapcsolati nehézségek ritkán egyetlen konfliktusból fakadnak: sokkal inkább azokból a kimondatlan elvárásokból, beidegződésekből és kapcsolati gondolatokból, amelyek hosszú idő alatt alakulnak ki, majd észrevétlenül irányítják a működésünket. A párterápiás folyamat során ezeknek az alapvető kapcsolati gondolatoknak a részletes megbeszélésével és újragondolásával dolgozom. Olyan kérdések kerülnek fókuszba, mint a biztonság és a bizalom megteremtése, az egyenlőség és kölcsönösség, az elköteleződés, a határok, valamint az érzelmi és testi közelség fenntartása. Fontosnak tartom, hogy a felek ne egymás ellen, hanem a kapcsolatért dolgozzanak.
Egyéni konzultáció keretében támogatom azokat is, akik saját kapcsolati mintáikat, ismétlődő döntéseiket vagy érzelmi elakadásaikat szeretnék megérteni. A közös munka során integratív szemléletben dolgozom, ötvözve az önismereti, érzelmi és kapcsolati megközelítéseket, mindig a kliens aktuális élethelyzetéhez igazodva.
Szolgáltatásaim közé tartozik a párterápia, az egyéni konzultáció, valamint az önismereti és kapcsolati fókuszú kísérés krízishelyzetekben, döntési pontokon vagy kapcsolat-újratervezés során. A folyamatban nagy hangsúlyt kap a mindennapokban is alkalmazható változás, az őszinte kommunikáció és az önazonos jelenlét. Küldetésemnek tekintem, hogy segítsek a hozzám fordulóknak kilépni az ismétlődő kapcsolati körökből, és olyan kapcsolatot kialakítani vagy újraépíteni, amelyben jelen van a biztonság, a kölcsönös tisztelet és az érzelmi közelség.
Spielbergerné Natonek Gabriella, egyéni- és párterapeuta – Budapest, 19. kerület és online
Stewart Melinda vagyok, párkapcsolati coach
Stewart Melinda vagyok, szellemi – lelki életviteli és párkapcsolati, valamint gyermek és ifjúsági coach és preventor. 30 éve foglalkozom gyermekekkel pedagógusként és gyermekjóga oktatóként. A főiskola elvégzése után közel 20 évet éltem és dolgoztam külföldön. Iskolákban és óvodákban tanítottam angol nyelvet. Hiszem, hogy a testi, lelki és szellemi egyensúly kulcsfontosságú, ezért 2015 óta jógaoktatóként is támogatom a fejlődést. Több mint 6 éve nyaranta gyermekjóga táborokat tartok gyönyörű környezetben, a Fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban.
Az önismeret és az önfejlesztés számomra életforma. Többféle módszert és rendszert tanultam (jóga filozófia, Théta Healing, Integrál Energia Terápia, asztrológia, numerológia, VMI, Tranzakcióanalízis, GEOM Generációs oldás), hogy minél szélesebb eszköztárral segíthessek a hozzám fordulóknak. Coachingot Szentes Róbertnél, az amerikai Advanced Mind Institute-nél tanultam és itthon Várnai Myrtillnél, az Emberi Értékek Iskolájában, itt végeztem el a párkapcsolati és életviteli coach képzést. Jelenleg kvantum pszichológiát tanulok.
Székesfehérváron tartok önismereti csoportokat gyermekeknek és felnőtteknek, illetve egyéni konzultációkra várom szeretettel a hozzám fordulókat személyesen és az online térben. Keress bizalommal, ha fejlődnél és segítségre van szükséged a következő lépcsőfok megtételéhez.
Célom az emberek és a kollektív segítése és emelése. Szeretnék segíteni a szülőknek a gyermeknevelés kérdéseiben, a gyermekeknek az önismeretben és önelfogadásban, és a felnőtteknek az önmegvalósításban, hogy ki tudjanak törni a mókuskerékből, és jó kapcsolatban legyenek önmagukkal és a társaikkal. Fontosnak tartom a traumák és a hiedelmeink feloldását, és elménk tisztítását, hiszen minden problémánk a fejünkben keletkezik és létezik. Ha kiürítjük az elménket és megszabadulunk a lehúzó gondolatainktól és hitrendszereinktől egy boldogabb, könnyedebb, önazonosabb életet tudunk élni. Ebben tudlak segíteni és támogatni amennyiben készen állsz a változásra. Ha önmagadban rendet teszel, a párkapcsolatod és az életed is átalakul. Egy lépés befelé, egy lépés az Univerzum felé. Amit keresel, az már benned van. A tudás ott él benned. Én segítek neked ezt felébreszteni, ha szeretnéd.
Stewart Melinda vagyok, párkapcsolati coach
Sashegyi Zsófi, párkapcsolati coach, tréner
HR szakon végeztem a Pécsi Tudományegyetemen, szakmai pályafutásomat pedig Budapesten, egy multinacionális vállalatnál kezdtem. Az évek során több képzésen vettem részt, mígnem egyértelművé vált számomra: a coaching az az út, ahol igazán értéket tudok teremteni. Ma párkapcsolati coachként, házassági tanácsadóként és face to face trénerként dolgozom.
Hiszek abban, hogy az új tudás megszerzése rövid és hosszú távon is épít bennünket. Amikor belül rendben vagyunk, könnyebb helytállni a munka világában, harmonikusabb párkapcsolatot kialakítani, és tudatosabban jelen lenni szülőként is. Az önmagunkba fektetett energia mindig megtérül. Munkám során abban támogatom a hozzám fordulókat, hogy újra megtalálják belső erejüket, legyen szó párkapcsolati elakadásról vagy egyéni élethelyzeti nehézségekről. Hiszen ahogyan mi magunk, úgy a kapcsolataink is folyamatos változásban vannak. A változás azonban sokszor kihívást jelent, és nem mindig könnyű egyedül jól kezelni.
Párkapcsolati coaching során közösen térképezzük fel a konfliktusokat, megvizsgáljuk a mögöttes működéseket, és olyan megoldásokat keresünk, amelyek mindkét fél számára elfogadhatóak. A cél, hogy a kapcsolat egy magasabb, érettebb szintre léphessen. Egyéni coaching esetén a fókusz teljes mértékben rajtad van. A te élethelyzetedet, elakadásaidat járjuk körül, és együtt találjuk meg a továbblépés lehetőségeit. Lehet, hogy állandó időhiánnyal küzdesz, kiégtél vagy egyszerűen csak tudod: változásra van szükséged, de még nem látod az irányt. Minden út az első lépéssel kezdődik. Ha ezt megteszed magadért, lehetőséget adsz arra, hogy újra önmagad légy, és a legtöbbet hozd ki az aktuális élethelyzetedből.
Saját életemben is megtapasztaltam a nehéz időszakokat. Volt, amit egyedül oldottam meg, és volt, amikor szakember támogatására volt szükségem. Azt is megtanultam: sokszor jobb néhány célzott coaching alkalom, mint hónapokra vagy évekre beleragadni egy számunkra nem működő helyzetbe. Én mindig a haladást választottam. Ha úgy érzed, te is szeretnél tudatosabban, nagyobb léptékben haladni az utadon, szeretettel várlak. A munkámról és az elérhetőségekről további információt a honlapomon és a Facebook-oldalamon találsz.
Sashegyi Zsófi, párkapcsolati coach, tréner
Vitos Éva, család- és párkapcsolati konzulens, life coach – Székesfehérvár, Budapest és online
Vannak élethelyzetek, amikor kívülről minden rendben lévőnek tűnik, belül mégis elfáradunk. Amikor egy kapcsolat már nem ad annyit, mint régen, amikor új kérdések jelennek meg, vagy amikor egyszerűen csak szeretnénk jobban érteni önmagunkat és a másikat. Ezekben a helyzetekben kísérem azokat, akik nyitottak a tudatosabb, mélyebb kapcsolódásra. Munkám fókuszában a párkapcsolatok, a családi rendszerek és az önismereti folyamatok állnak. Hiszem, hogy a legtöbb nehézség nem abból fakad, hogy „elrontottunk valamit”, hanem abból, hogy nem tanultuk meg jól kifejezni a szükségleteinket, érzéseinket, határainkat. Amikor ezek kimondhatóvá válnak, a kapcsolatok újra mozgásba lendülnek.
A kapcsolatok iránti érzékenységem személyes tapasztalatból is táplálkozik. Hosszú évek óta élek mozaikcsaládban, így belülről is ismerem az újraszerveződő családok és párkapcsolatok kihívásait, az alkalmazkodás, az új egyensúly keresésének folyamatát. Ez a saját élmény különös figyelmet és empátiát ad a munkámhoz.
Párkapcsolati és családi konzulensként, valamint life coachként biztonságos, elfogadó teret adok a konzultációs folyamatokhoz. Leggyakrabban párkapcsolati krízisekkel, elhidegüléssel, kommunikációs nehézségekkel, valamint olyan élethelyzetekkel dolgozom, amikor a felek mindent megtesznek, mégis lassan elveszítik egymást. Integratív szemléletben kísérem a folyamatokat, ahol a rendszerszemlélet, a kötődéselmélet és az érzelmekkel való munka természetes módon kapcsolódik össze. Küldetésemnek érzem, hogy segítsek újra meghallani önmagunkat és egymást. Nem tökéletes kapcsolatokat keresünk, hanem olyanokat, amelyekben van jelenlét, őszinteség és valódi kapcsolódás.
Egyéni és páros folyamatokat, emellett önismereti csoportokat és műhelyeket vezetek. Online formában angol nyelven is dolgozom, így azok számára is elérhetőek a konzultációk, akik külföldön élnek, vegyes ajkú párok vagy ezt a keretet érzik komfortosabbnak.
Vitos Éva, család- és párkapcsolati konzulens, life coach – Székesfehérvár, Budapest és online
Pázmándi Róbert, mediáció – Szolnok és vonzáskörzete
Pázmándi Róbert vagyok, Szolnokon élek családommal. Mediátor és okleveles szociálpolitikusként 2001-ben végeztem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 2019-ben az Umathum Mediátor Akadémián sajátítottam el az Eric Berne személyiség- és szisztematikus pszichoterápiás elméletét. Elsősorban párkapcsolati és válási mediációval kapcsolatban keresnek meg volt vagy jelenleg is párkapcsolatban élők. Igény szerint online formában is vállalok mediációt.
A párkapcsolati mediáció egy olyan támogató, strukturált beszélgetési folyamat, amely során a felek segítséget kapnak konfliktusaik békés, kölcsönösen elfogadható rendezéséhez. Tapasztalatom szerint akkor a leghatékonyabb egy párkapcsolati mediáció, ha 4-6 alkalomból áll, melynek időtartama két óra. Beszélgetések alkalmával biztosítom őket, hogy nem terápia és nem is jogi eljárás, hanem egy köztes út: biztonságos tér, ahol mindketten meghallgatást kapnak, és ahol a hangsúly nem a múlt hibáin, hanem a jövő megoldásain van. Nem döntök a felek helyett, nem ítélkezek, hanem abban segítek, hogy a kimondatlan feszültségek, félreértések és eltérő igények felszínre kerüljenek. Gyakran előfordul, hogy a felek ugyanarról a problémáról beszélnek, mégis egészen mást értenek alatta. A mediáció egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy segít lefordítani az érzelmeket érthető szükségletekre.
Párkapcsolati mediációval kapcsolatban nem csak krízishelyzetben keresnek meg. Sok pár akkor fordul hozzám, amikor elakadt a kommunikáció, visszatérő viták mérgezik a mindennapokat vagy fontos döntések előtt állnak – például együttélés, gyermekvállalás, válás. Mediátorként célom, hogy a mediációs folyamatban résztvevő párok a jövőben közösen, egymást segítve, odaadással éljenek, melyhez hozzájárul az egymás közötti kommunikáció javulása, egymás megértése.
Pázmándi Róbert, mediáció – Szolnok és vonzáskörzete
