Csütörtöktől a hazai mozikban is látható a Magyar menyegző, Káel Csaba zenés-táncos romantikus játékfilmje, amely egy szerelmi történetbe ágyazva mutatja meg, milyen ereje van a magyar néptáncnak és népzenének, különösen akkor, amikor egy egész falu lakodalomra készül.
A Békési Miksa forgatókönyvéből készült film két budapesti fiatal, András és Péter útját követi. A történet az 1970-es évek végén indul: a fiúk a fővárosból Erdélybe, egy kalotaszegi faluba utaznak, hogy részt vegyenek András unokatestvérének lakodalmán. A kezdetben csak izgalmas kirándulásnak ígérkező útból életre szóló kaland lesz, amelyben szerelem, barátság, közösségélmény és a paraszti világ kihalóban lévő hagyományai egyszerre jelennek meg. Káel Csaba korábban úgy fogalmazott: a mai városi nézők fiatal színészek szemén keresztül esnek bele az 1970-es évek elejének kalotaszegi világába, abba a korszakba, amely a táncházmozgalom nyitánya volt.
Néptánc, mint közösségi erő
A rendező szerint a Magyar menyegző legfőbb célja, hogy emlékeztessen: elképesztően gazdag örökségünk van, és ha nem figyelünk rá, ha nem „ássuk ki”, akkor egyszerűen eltűnik. A népi művészet – a zene, a tánc, a díszítőművészet, a viseletek – eredetileg szervesen kapcsolódott a paraszti életformához, és a hétköznapok részeként szervezte közösséggé az embereket. Egy lakodalom nemcsak családi ünnep volt, hanem a falu egyik legnagyobb eseménye, ahol minden generáció együtt volt jelen.
Káel szerint a film azt igyekszik megmutatni, hogy mindebből ma is továbbvihető valami, még a városi környezetben is. Ezt a táncházmozgalom bizonyítja, amely a ’70-es évektől kezdve fiatalok tízezreit hozta közelebb a Kárpát-medence népzenéjéhez és táncaihoz. A Magyar menyegző végén ezért meg is emlékeznek a magyarországi táncházmozgalom kezdeteiről, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc és a Muzsikás együttes részvételével, mintegy hidat verve a filmben látható kalotaszegi lakodalom és a mai városi táncházak világa között.
Kalotaszeg, mint élő díszlet
A film táncanyaga a magyar nyelvterület egyik legkiemelkedőbb tánckultúrájára, a kalotaszegire épül. Erről a vidékről már Kodály Zoltán, Martin György és Andrásfalvy Bertalan is kimutatta, milyen gazdag és egyedülálló tánc- és zenei hagyomány őrződött meg ott. A kalotaszegi lakodalom a közösségi élet csúcspontja volt: a viseletek, a zenék, az énekelt és táncolt formák mind-mind az ünnep nagyságát fejezték ki.
Zsuráfszky Zoltán vezető koreográfus szerint a Magyar menyegző hiánypótló abból a szempontból is, hogy a mozi vásznán eredetiségében mutatja be azt az anyagot, amelyet tánckutatók és koreográfusok évtizedeken át gyűjtöttek a térségben: a táncokat, énekeket, zenéket, viseleteket, szokásokat. Nemcsak a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes táncosai jelennek meg a filmben, hanem helyi falusi emberek is, akik saját közegükben, saját mozdulataikkal teszik hitelessé a jeleneteket.
Tánc a vásznon: Nagy együttesek, nagy koreográfiák
A lakodalmas jelenetek tánctörzsét a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes művészei adják, Zsuráfszky Zoltán, Zs. Vincze Zsuzsa és Mihályi Gábor koreográfiáival. A filmben nem idealizált, lecsiszolt színpadi néptánc látható, hanem olyan koreográfiák, amelyek szorosan épülnek az eredeti mérai és kalotaszegi táncokra. A férfitáncok szabadsága, a páros táncok szenvedélye és a közösségi körtáncok ereje mind megjelenik a vásznon, miközben a kamera közel viszi a nézőt a mozdulatokhoz, arcokhoz, díszített szoknyákhoz, csizmákhoz.
Az autentikus hangzásról Pál István „Szalonna” mint zenei szerkesztő és zenekarvezető gondoskodik, a filmben felcsendülő dallamok többsége eredeti kalotaszegi és mérai anyag, amelyet erdélyi zenészek közreműködésével vettek fel. Így a táncok nem csupán látványban, de hangzásban is azt a világot idézik, amelyet az 1980-as években még élő formájában lehetett megélni, ma viszont már egyre nehezebb fellelni.
Szerelem, humor, generációk
A Magyar menyegző nem dokumentumfilm, hanem játékfilm: a népzene és néptánc a díszlet mellett a cselekmény mozgatórugója. A főszereplőket Kovács Tamás, Kövesi Zsombor és Törőcsik Franciska alakítja; rajtuk keresztül találkozik a városi, budapesti látásmód a falusi, erdélyi világgal. A szereposztásban feltűnik Bubik Réka, Györgyi Anna, Lengyel Ferenc, Ertl Balázs, Rohonyi Barnabás és Znamenák István is, akik a család, a helyi közösség és a tágabb társadalmi közeg figuráit formálják meg.
A film nem mentes a humortól sem: a városi fiúk esetlensége, a falusiak sajátos, néha nyers, de őszinte világa, a lakodalmi bonyodalmak mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet könnyen befogadható legyen azok számára is, akik eddig legfeljebb iskolai ünnepségeken láttak néptáncot. A romantikus szál, a családi konfliktusok és a felnőtté válás kérdései teszik a filmet valódi közönségfilmré.
Látvány, jelmezek, zene mozis szintre emelve
A kalotaszegi világ megteremtésében kulcsszerepe van a vizualitásnak: a film látványtervezője Szendrényi Éva, a jelmezekért a népviseletekhez jól értő Vavrinecz Krisztina felelt, a vágó Makk Lili volt. A különlegesen gazdag, hímzett, gyöngyös, csipkés viseletek nem puszta dekorációk, hanem a történet szereplői: jelzik a rangot, az alkalmat, a családi állapotot, és végig hangsúlyozzák, mennyire összetett vizuális nyelv egy-egy tájegység népviselete.
A Magyar menyegző producere és operatőre Lajos Tamás; a film a Mol–Új Európa Alapítvány támogatásával, az MTVA és a Szupermodern Stúdió koprodukciójában készült, forgalmazója a Fórum Hungary.
Magyar film, magyar kultúra itthon és a világban
A táncfilm már a hazai bemutató előtt komoly nemzetközi körutat futott: a tallinni filmfesztivál nyitófilmjeként vetítették, Kolozsváron és New Yorkban is kedvező fogadtatásban részesült, a közeljövőben pedig Ausztrália több városában is látható lesz. A Székelyföldön már január közepén bemutatták: Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely közönsége a magyar kultúra napjához kapcsolódó vetítéssorozatban találkozhatott a filmmel, amelyet a határon túli magyar közösségeket célzó Vándormozi hozott el a térségbe.
A Magyar menyegző így egyszerre szeretetfilm, táncfilm és kulturális vállalás: egy korszakhoz, egy tájegységhez és egy még ma is élő, de folyamatosan fogyó hagyományhoz köt minket miközben egy lakodalom örök történetét meséli el. A film január 22-től látható a magyarországi mozikban.
