Melyik cukor egészséges? A nagy cukormustra
Ha valaha is bűntudattal kanalaztad a cukrot a kávédba vagy csak álltál tanácstalanul egy reformbolt édesítős polca előtt, akkor ez a cikk neked szól. Ma ugyanis nemcsak a fehér cukor létezik a konyhában, hanem egy egész édes ármádia, ami a „melyik a legjobb?” kérdésre évek óta nem ad egyértelmű választ. Mi most nekivágtunk, és észnél maradva, de az ízéket is figyelembe véve végignyaltuk a cukorpalettát.
Fehér cukor – Az örök klasszikus, amit senki sem vall be, hogy használ
Ez a legtöbb háztartásban alap. Olcsó, minden boltban ott van, sőt, a legtöbb recept is ezzel számol. Csakhogy: ez az, amiből a leggyorsabban lesz energia, aztán ugyanolyan gyorsan fáradtság és farkaséhség. Tápanyagtartalma gyakorlatilag nulla, cserébe elég jól hizlal.
Ha mégis használod, legalább tudj róla, hogy semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint a legtöbb cukorfajta – csak őszintébb.
Barna cukor – A szín nem minden
A barna cukor évek óta próbálja eladni magát, mint az „egészségesebb cukor”. De nem, nem bio, nem öko, nem ásványi anyagban gazdag csoda. Sokszor csak sima fehér cukor, amit melasszal újraszíneztek. A kissé nedvesebb állagú cukorka sokszor csak marketingfogás.
Az íze viszont karamellesebb, ezért aki sütibe, mártásba teszi, annak az ízvilága tetszeni fog. De ne áltassuk magunkat: a szervezet ugyanúgyan dolgozza fel, mint a fehér társát.
Nádcukor – Trópusi látványcukor
Nádcukrot látni a konyhapulton mindig kicsit olyan, mintha a Karib-tengeren főzne az ember. A valóságban viszont a nádcukor ugyanúgy szacharóz, mint a fehér cukor. Készülhet kevésbé finomított verzióban, amiben minimálisan több a kálium és vas, de ne gondolj érezhető különbségre.
Ha az ízét szereted, semmi gond. Csak ne gondold, hogy pusztán attól, hogy nádból van, ártatlanabb lenne.
Nyírfacukor (xilit) – A fogbarát, bélgyilkos
A skandináv édes remény. A xilit nem cukor, hanem cukoralkohol, ami lassabban szívódik fel, kevesebb kalóriát ad, és nem ugrasztja meg a vércukrot. Ráadásul a fogorvosok is szeretik, mert nem eteti a szájban tanyázó baktériumokat.
De van egy kis probláma: a beleink nem rajonganak érte. Nagyobb mennyiségben puffadást, sőt hasmenést okozhat. És még egy fontos infó: kutyáknak mérgező.
Stevia – Az utóízes bajnok
A stevia Dél-Amerikából jött, és az a típus, amit vagy imádsz, vagy messzire elkerülsz. Zöld levélből származik, nulla kalóriás, és nem emeli meg a vércukrot. De… sokan panaszkodnak egyfajta fémes, utóízes „egészségízü” ízre, amit főleg italokban érezni.
Ma már elérhető keverék formában is, ahol eritrittel vagy inulinnal ötvözik, hogy „konyhába is beillő” legyen.
Eritrit – A hűs érintés
Az eritrit egy cukoralkohol, amit leginkább gyümölcsökből nyernek. Nagy sláger lett az utóbbi években, mivel kalóriamentes, nem emeli meg a vércukrot, és kevesebb a bélpanasz, mint xilites testvérénél.
Van viszont egy jellegzetessége: hűs, mentolos utóíz. Ez italokban frissítő lehet, de sütiknél szokatlan. Érdemes kis mennyiséggel kezdeni.
Kókuszcukor – Az édes hipszter
A kókuszpálma virágjának nedvéből készül, és sötétbarna, karamellás aromájú cukorféle. A glikémiás indexe valamivel alacsonyabb, mint a fehér cukoré, és tartalmaz némi vasat és cinket. De a kulcsszó itt is a „némi”.
Drága, divatos, de ha mértékkel használod, sütikben nagyon kellemes aromát ad.
Juharszirup, agavé, méz, rizsszirup, datolyapaszta – A folyékony csalogatás
Juharszirup: Kanadában ez nemzeti kincs. Kávéba, palacsintára, mindenre mehet. Magas a cukortartalma, de így is tartalmaz antioxidánsokat, ásványi anyagokat.
Méz: A nagy klasszikus, ami valóban természetes, hiszen a szorgos méhek állítják elő. A méz antibakteriális hatású, enyhe torokfájásra is bevethető, és ízben verhetetlen. Viszont ugyanúgy emeli a vércukrot, mint a sima cukor, és kalóriában sem szégyenlős. Forró italba ne tegyük, mert akkor a hatóanyagai javarészt elvesznek..
Agavészirup: Az édes szirup, ami valóban lassabban emeli meg a vércukrot, viszont tele van fruktózzal, ami a májnak nem kedvence.
Rizsszirup: Édeskés, ragacsos, de gyorsan emeli a vércukrot, és gyakran tartalmazhat arzén maradványokat. Hát, ez nem hangzik olyan csalogatóan, igaz?
Datolyapaszta: Ha egy „tiszta” alternatívát keresel, a datolya szuper. Nemcsak cukor, de rost, és még némi vasmennyiség is van benne. Smoothieba kiváló.
Almaszirup, szőlőcukor, izomalt – A kevésbé ismert versenyzők
Almaszirup: Természetes gyümölcscukor-koncentrátum, de épp emiatt gyorsan felszívódik. Alkalmi használatra oké.
Szőlőcukor (glükóz): Nagyon gyors energialöketet ad, de inzulinreakció is erős lehet. Sportolás előtt vagy kórházban: igen. Napi szinten? Nem.
Izomalt: Főleg a cukorkaipar kedvence, alacsony kalória, lassú felszívódás, de bélpanaszokat okozhat nagyobb adagban.
És akkor most melyiket válaszd? – Az édes(keserű) igazság
Szóval melyik a legjobb? Egyszerű a válasz: egyik sem tökéletes, de mindegyiknek megvan a maga helye – ha tudatosan használjuk. A kérdés nem az, hogy „melyik a legjobb cukor”, hanem az, hogy milyen helyzetben, milyen mennyiségben, milyen céllal használod.
Ha egészségesebb életmódot követsz, cukorbetegséggel élsz vagy fogyni szeretnél, akkor nyilván a kalóriamentes, alacsony glikémiás indexű édesítők – mint a stevia vagy az eritrit – lesznek a barátaid. Ezek kevésbé terhelik meg a szervezeted, de az ízélmény néha kompromisszumos.
Ha viszont a gasztronómiai élvezet fontosabb, és nem kell számolnod minden grammot, akkor egy karakteres kókuszcukor vagy egy tiszta méz is jól megállja a helyét. Sőt, néha egy jó minőségű nádcukor vagy juharszirup is lehet tudatos választás – ha ritkán és kis mennyiségben használod.
A legfontosabb szabály? Ne a csomagolás színe vagy az aktuális trendek alapján dönts. Hanem aszerint, mit enged meg az életviteled, az egészséged és a napi energiaszükségleted. Az édes ízek nem ellenségek, csak tudni kell bánni velük.
Vagyis: egy kiskanál cukor még nem a világ vége. De ha mindenbe automatikusan öntöd – na, ott kezdődnek a problémák.
