Mi az a családállítás?

Sokszor jön velünk szembe a családállítás szó, és sokan nem tudják még, hogy mit is takar ez a kifejezés. Honnan jön? Mi az, hogy családot állítani?

Eredete – Bert Hellinger a módszer alkotója. Az ő szemüvegén keresztül ismerjük meg a családfelállítást, mint az elakadások, mint a problémák, a mélyben meghúzódó történések leképeződését. Hellinger szerint az életben van egy REND, amelynek mindenki alá kell, hogy vesse magát. Ez a Rend magasabb szinten áll, mint a hétköznapi nyelvben jelentkező rend szó. A Rend itt szeretetet jelent, és sokszor sorsot jelent. Hellinger azt kereste, hogyan tudja visszaállítani a Rendet, ha az megbomlott, és hogyan lehet a fájdalmat, a szenvedést, a sebeket enyhíteni, amely sokszor sorsként jelenik meg.

Azt vette észre, hogy ha a családban helyreállítjuk a dolgokat azzal, hogy ránézünk, elismerjük a valóságát, a helyét, a történést magát – a szembeállás, a harag, az ellenállás helyett, akkor a történet ereje elcsendesedik, csitul, és az egyén életvezetésében is tapasztalja a témája kapcsán a nyugalmat és a probléma erősségének feloldását.

A sors az, amikor úgy érezzük csapás ér minket, és ezen a csapáson nem tudunk túljutni. Mintha akadály lenne előttünk és végzetként, fátumként érezhetem azt, hogy cipelek egy olyan keresztet, ami nem az enyém.

A szeretet rendje

A családban (de egyébként a szervezetekben is) mindennek megvan a rendje, a maga hierarchiája, akár tetszik ez a mai individualizmusban nekünk, akár nem. Mindenkinek megvan a helye, a szerepe, és azt kell betöltenünk. Ha ez a szerep megsérül, akkor az egész rend borul.  Mire gondolok? A szülő értelemszerűen más értékrendű helyen áll, mint a gyerek. Ha a gyerek átveszi a szülő helyét, a rend megborul és máris olyan állapot lép fel, amit a rendszer kompenzálni szeretne. A kompenzálás mindig erőt és energiát igényel, így aztán problémák, nehézségek, akadályok (akár egészségügyi akadályok) formájában is megmutatkozhatnak. A megoldás és a cél az, hogy mindenki a saját szerepében legyen, és mindenkit hagyjunk a saját szerepében lenni.

Hellinger azt mondja, a szeretet rendje az, hogy azt látjuk, ami van. Elfogadjuk, ami van, és a valóságunkba emeljük. Ha ez megtörténik, akkor a szeretet oldja a haragot, a dühöt. Fontos: NEM kell jónak látni a rossz dolgokat. Rendet kell tenni bennük.

Az állítások során sosem a kognitív funkciók teljesülnek. Minden, amit elképzelünk, vélni vélünk, az kinn marad a külvilágban. A tér ugyanis nem hagyja befolyásolni önmagát. Azt mutatja meg, amit látnunk kell.

Nehéz sorsok

Saját életvezetésünkben tehát érezhetünk súlyokat, akadályokat, amivel állandó jelleggel küzdünk. Visszatérő elemként működik ez belül mélyen, és úgy viselkedik, mintha önsorsrontó módon élnénk az életünket A nehéz sors azonban nem csak miattunk lehetséges. A múltban elkövetett tettek hatnak a késői korok generációira is. A fel nem vállalt, eltitkolt, nehéz sorsokat kíméletből eltitkolják az utódok elől. Ilyen lehet akár az őrület, akár egy gyilkosság, akár az öngyilkosság. Ezek olyan témák, amelyeket nem szívesen beszéli ki a család, és nem is szívesen emlékeznek rá. Az emlékezet azonban mégis működik, csak épp nem tudatos szinten. A tudattalanban tovább él és elismerést, felismerést kíván. A tér behozza és megmutatja a nehéz sorsot. Meghajolni előtte, elismerni az áldozatot, hatalmas gesztus az ős felé.

Saját sors felé

Az én állításaimon mindennel találkoztunk már: elvesztett ikertestvérrel, öngyilkossággal, erőszakkal, gyilkossággal, mástól való származással. Ezek mindig sokként működnek, de paradox módon, ahogy felszínre kerülnek a nem ismert dolgok, úgy csitulnak el a hullámok az egyéni életekben. Van, ahol egészen látványos módon történnek, gyors eseményekkel, változásokkal; van, ahol idő kell, csendesebb, halkabb a történet.

Sokszor kérdezik, hány állítás kell. Ez teljesen egyéni, van, amikor egy is elég, de általában több szálon fut a történet, és több dolgot kell oldani, tisztítani. Nagyon egyéni és nagyon függ a személy lelki állapotától.

Csoportmunkában

De a családállítás legnagyobb értéke a csoportmunka, a közösségben rejlő megértés, szeretetenergia. A közösségnél nincs nagyobb megtartó erő, azáltal, hogy az én problémám, gondom, fájdalmam visszhangra, értő visszacsatolásra talál, az elképesztő erővel tud működni. Amikor azt hiszi az egyén, hogy az, ami vele történt, csak vele történhetett meg. Az állításokon sokszor találkoznak sorstársakkal. A szeretet, a feloldozás, az elfogadás pedig a módszertől függetlenül hatalmas gyógyító erő.

Veronika