Mik azok a sitcomok, és miért olyan viccesek?

Mindenki látott már legalább egyszer sitcomot életében. A televízió egyik legnépszerűbb műfajaként a sitcomok szívmelengető történetvezetéseikről, humoros helyzeteikről és azonosulható karaktereikről ismertek. A sikeres sitcomok időtállók, mert általában több generáció számára is vonzóak. Olyan tévésorozatok, mint a The Honeymooners, a Cheers vagy a Jóbarátok, a popkultúra legikonikusabb karaktereit és helyszíneit alkották meg.

Bár a „sitcom” szó „szituációs komédiát” jelent, nem minden vígjátéksorozat tartozik ebbe a kategóriába. Ez a televíziós műfaj a 20. század közepén született, és a sitcomok meghatározott kritériumoknak kell megfelelniük. Ez a formula évtizedeken át fennmaradt, még akkor is, ha időnként kicsit megváltozott vagy kihívások elé került is. Nemcsak kiváló humorukról ismertek, hanem arról is, hogy képesek pozitivitást, nosztalgiát, közösséget és megnyugvást nyújtani a rajongóknak világszerte.

Néhány modern sitcom már most kivívta helyét a televízió történetében, és biztos, hogy hosszú évekig életben maradnak a rajongóik szívében.

Az I Love Lucy előtt például az Pinwright’s Progress már az 1940-es évek végén adásba került az Egyesült Királyságban. Sőt, a Mary Kay and Johnny volt az első amerikai sitcom, amely 1947-től 1950-ig futott. Emellett a The Honeymooners tíz nappal az I Love Lucy előtt mutatkozott be a The Jackie Gleason Show egyik jeleneteként. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a sitcom, mint műfaj, éveken át létezett a rádióban, mielőtt megtalálta volna útját a televízióba. Akárhogy is, nem kétséges, hogy a The Honeymooners és az I Love Lucy a műfaj fő előfutárai. Bár azóta sok minden változott a sitcomok világában, vannak állandó jellemzők is.

A sitcom fő definíciója egy olyan humoros televíziós sorozat, amely visszatérő, állandó szereplőgárdával rendelkezik. Van egy előre meghatározott helyszíne, és a cselekmény egy alapvető, állandó élethelyzet körül forog. A sitcomok könnyen azonosulható helyzeteket mutatnak be. A Jóbarátok tökéletesen megragadta ezt, ahogy egy csoport fiatal felnőttet követett, akik próbálták megtalálni a helyüket a felnőtt életükben, és számos komoly és humoros helyzetet éltek át. Mindig ugyanazokon a helyszíneken lógtak együtt, miközben felnőttek, és jobb verzióivá váltak önmaguknak romantikus és szakmai életük során. Így a nézők bensőségesen megismerhették ezeket a karaktereket, ahogy követték sikereiket és balszerencséiket.

Ez azonban csak egy példa a sitcomra. Bár sok szituációs komédia követi ezt az archetípust, vannak, amelyek eltérnek ettől a formulától. Például A jó hely-et gyakran sitcomnak tekintik, pedig nem mindig ugyanazon a helyszínen játszódik. Ráadásul a karakterek helyzete sem feltétlenül könnyen azonosulható vagy ismétlődő. Az emberek mégis vonzónak találják a fő üzenetet és a karaktereket. A jó hely a modern társadalomban való jó emberré válás lehetetlenségéről szól, ami viszont már ismerős lehet a néző számára  is.

Míg az élőszereplős sitcomoknak megvannak a maguk sikerei, számos nagyszerű animációs sitcom is emelte a műfaj színvonalát. Az egyik első példa az animációs sitcomokra a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki, amelyet a The Honeymooners nem épp idilli környezete és a dolgozó, mégis boldogtalan férj inspirált, aki hazaérve felesége és szomszédai humoros csínytevéseibe keveredik. A legkiemelkedőbb animációs sitcomok közé még a Simpson családot, a Family Guy-t és a Rick és Morty-t szokás sorolni, amelyek vagy továbbfejlesztették, vagy teljesen eltértek a The Honeymooners által felállított keretektől.