Vasárnap délután van, végre leülnétek egy kávéval, és a párod telefonja megint felvillan. Az ex. Megint. „Csak egy kérdés” – hangzik el, és te már előre tudod, hogy ez nem egy kérdés lesz, hanem fél óra feszültség, bűntudat, és a végén a mondat: „Te ezt úgysem érted, mert nincs gyereked.”
A mozaikcsalád nem egy romantikus bonyoladom, hanem kőkemény valóság: új pár + gyerek(ek) + ex(ek) = rendszer. És ebben a rendszerben nem lehet csak úgy „nem foglalkozni” a határokkal, mert ha ti nem jelölitek ki őket, kijelöli helyettetek a stressz, a sértődés és az örökös tűzoltás.
A mozaikcsaládok egyik nagy félreértése, hogy az új kapcsolatot sokan a gyermek előtti élet szerint képzelik el: két ember egymásra talál, és majd szépen összecsiszolódik minden. Csakhogy itt már nemcsak két ember szokásai találkoznak, hanem két háztartás ritmusa, egy gyerek érzelmi világa, és egy exszel közös szülői felelősség.
A rendszer pedig épp attól lesz feszült, hogy mindenki jót akar, csak mást ért jó alatt. A szülő békét akar, hogy a gyereknek ne legyen rossz. Az új partner biztonságot akar, hogy ne érezze magát harmadik félnek a saját kapcsolatában. A gyerek pedig kiszámíthatóságot akar, mert ő az, aki két világ között ingázik, és mindenhol alkalmazkodik.
A jó hír: ha rendszerként néztek rá, nem személyes sértésként, rögtön több értelme lesz a határoknak. Nem ellened vannak, hanem a működésért.
Lojalitáskonfliktus
A lojalitáskonfliktus a mozaikcsaládok láthatatlan irányítója. Nem mindig drámai, néha csak apró mondatokban jelenik meg: „Apa mellett nem mondom, hogy hiányzik Anya.” „Jó nálatok, de nem akarom Anyát megbántani.” A gyerek sokszor ösztönösen azt érzi, hogy ha az egyik oldalt szereti, azzal a másikat elárulja. És ez borzasztó teher.
A konfliktus akkor lesz igazán mérgező, amikor a felnőttek – akár akaratlanul – bevonják a gyereket a felnőtt ügyekbe. Egy félmondat, egy sóhaj, egy „bezzeg náluk…” már elég. A gyerek pedig elkezd közvetíteni, védekezni, igazságot tenni. Olyan szerepekbe csúszik, amik nem az övéi.
Ilyenkor az egyik legfontosabb felnőtt mondat az, ami leveszi róla a választás kényszerét: hogy neki szabad mindkét helyen jól lenni. Szabad szeretni, szabad örülni, szabad kötődni. A mozaikcsalád attól lesz élhetőbb, hogy a gyereknek nem kell oldalt választania.
Nevelési elvek
Sok pár ott csúszik el, hogy megpróbálja egységesíteni a két otthont. Ugyanazok a szabályok, ugyanazok a napirendek, ugyanaz az elvárásrendszer. Csakhogy ez ritkán reális. Két külön háztartás lesz, két külön felnőtt világgal, és az egységesség hajszolása gyakran csak újabb konfliktust szül.
A cél inkább az, hogy legyen néhány stabil kapaszkodó, amit a gyerek mindkét helyen megért: alapvető tisztelet, biztonság, kiszámíthatóság. Nem az a kérdés, hogy nálatok is ugyanúgy lehet-e este kilencig telefonozni, mint a másik oldalon, hanem az, hogy nálatok mi az a rend, amit következetesen tartotok, és amit érthetően, nem megszégyenítve kommunikáltok.
A legnehezebb része általában nem is a szabály, hanem a szerep: ki mondja ki? Ki érvényesíti? Az új partner könnyen lesz „rossz zsaru”, ha ő próbálja meg rendbe tenni azt, amit a biológiai szülő nem mer vagy nem akar. Ezért mozaikcsaládban aranyszabály, hogy a fegyelmezés és a nagy döntések súlypontja a szülőn maradjon, az új társ pedig inkább kereteket és támogatást adjon ehhez.
Határ az ex felé: szülőtárs, nem volt társ
Az exszel közös gyerek esetén (jó esetben) állandó lesz a kommunikáció. A kérdés az, hogy milyen minőségben. A mozaikcsaládok egyik legnagyobb feszültségforrása, amikor a szülőtársi kommunikáció és a volt párkapcsolati dinamika összekeveredik. Amikor az ex még mindig úgy beszél, mintha joga lenne beleszólni, számon kérni, minősíteni, és a másik fél néha ösztönből reagál is rá, mintha még mindig abban a régi szerepben lenne.
A határ itt nem udvariatlanság, hanem tisztázás: mi tartozik a gyerekhez, és mi nem. Gyereklogisztika, egészség, iskola, programok – igen. A másik fél magánélete, párkapcsolata, döntései – nem. És ezt nem kell harciasan közölni, elég következetesen képviselni. A legjobb határ nem egy nagy hegyi beszéd, hanem az, hogy a beszélgetés mindig visszaterelődik a gyerekre, és ami nem oda tartozik, az egyszerűen nem kap teret.
Sokat számít a forma is: mikor, hol, hogyan kommunikáltok. A „bármikor hívhat” típusú rendszer szét tudja rágni a kapcsolatotokat, mert a párod idegrendszere sosem fogja azt érezni, hogy van egy zárt, biztonságos közös teretek is. A „csak üzenetben, gyerekügyben, ésszerű idősávban” jellegű keret nem ridegség, hanem a közös életetek védelme.
A szülőtársi kommunikáció célja nem az, hogy egymást neveljétek. Nem az, hogy megértessétek, kinek volt igaza régen. Nem az, hogy utólag rendezzétek a kapcsolatot, ami véget ért. A cél prózai: a gyerek működjön biztonságban.
A legtöbb konfliktus ott keletkezik, amikor a mondatok mögött még mindig ott van a régi érzelmi töltet. Egy logisztikai kérdésből pillanatok alatt lehet vád, sértés, bizonygatás. Ilyenkor segít, ha a kommunikációt tényleg szülőtársi szinten tartjátok: rövid, tárgyilagos, informáló, nem reagál a szúrásokra. Nem azért, mert le kell nyelned, hanem mert nem hagyod, hogy a régi dinamika újra beköltözzön az életetekbe.
A mozaikcsalád egyik nagy ajándéka akkor jön, amikor a párod képes úgy kezelni az exet, hogy közben téged sem tesz partvonalra. Amikor te nem azt érzed, hogy az ex diktál, hanem azt, hogy „a párom tartja a kereteket, és én biztonságban vagyok mellette”.
Anyós–meny és a régi család feszültsége
A mozaikcsaládban gyakran nem csak egy exszel állsz szemben, hanem egy régi világgal: a volt após-anyós, a közös barátok, a „nálunk ez így szokás” hagyományai, ünnepek, születésnapok, ballagások, karácsonyi forgatókönyvek. És ha ehhez hozzájön a saját családod elvárásrendszere, akkor máris két irányból nyomaszt majd a „kell”.
Itt is a keretek segítenek: melyik eseményeken vagytok együtt, melyikeken külön, és mi az, ami a gyerek miatt fontos, de nektek mint párnak is védhető. Nem kell mindenkinek megfelelni. A gyereknek biztonság kell, nektek meg tér. És a kettő nem zárja ki egymást, csak ki kell jelölni, meddig tart a közös, és hol kezdődik a saját életetek.
Közös szabályok a gyereknek: nem szigor, hanem kiszámíthatóság
A gyerek a mozaikcsaládban kétféle szabályrendszer között mozog. Ez önmagában nem baj. A baj akkor van, ha nálatok a szabályok bizonytalanok: egyszer így, egyszer úgy, attól függően, ki mennyire fáradt, mennyire bűntudatos, mennyire akar „jó fej” lenni. A gyereknek a kiszámíthatóság a legnagyobb megnyugvás, mert a világ már így túl sokat változott körülötte.
A közös szabályok nem kell, hogy hosszú házirend legyen. Elég néhány stabil alap, amit a szülő képvisel, az új társ pedig támogat. Például: hogyan beszélünk egymással, mi van a képernyőidővel, mikor van lefekvés, mi történik düh esetén.
És nagyon fontos: a szabályok nem akkor működnek, ha a gyereknek tetszenek, hanem ha érti őket és kiszámíthatóak. A mozaikcsaládban a biztonság nagy része nem érzelmes beszédekből jön, hanem abból, hogy a felnőttek tartják a kereteket, egymással is.
8 kérdés, amitől kiderül, hol csúszik el a rendszer
Ezeket a kérdéseket érdemes külön-külön is leírni, aztán megbeszélni, mert szóban sokszor gyorsabban jön a védekezés, mint a gondolat.
1. Mi az, amitől én ebben a mozaikhelyzetben biztonságban érzem magam?
2. Mi az, amitől azt érzem: „harmadik vagyok”, és mi lenne ennek az ellenkezője?
3. Mi tartozik szerintünk a szülőtársi kommunikációba, és mi az, ami már a magánélet határa?
4. Milyen idősávokban és milyen csatornán kezeljük az exszel való egyeztetést, hogy ne szivárogjon be a kapcsolatunkba?
5. Melyek a mi otthonunk alapszabályai, amik kiszámíthatóságot adnak a gyereknek?
6. Melyik ponton csúszik át rám túl sok szerep (fegyelmező, közvetítő, békítő), és hogyan tudjuk ezt visszarendezni?
7. Mi az, amit a gyereknek mindenképp szeretnénk üzenni, hogy ne kelljen választania két oldal között?
8. Mi az az egy határ, amit a következő két hétben reálisan meg tudunk erősíteni az ex felé?
A válaszokból általában nagyon gyorsan látszik, hol a gócpont: keretek hiánya, szerepkeveredés, bűntudat, túlterhelés, vagy az, hogy nincs védett „mi idő”, csak állandó alkalmazkodás.
Szakértői segítség
A mozaikcsaládban az az egyik legfárasztóbb, hogy egyszerre kellene szerelmesnek lenni, felnőttnek lenni, szülőnek lenni, és közben még egy teljesen másik háztartással is összehangolódni. Nem csoda, ha néha elfogy a türelem, és a viták nagyobbra nőnek, mint amekkorák eredetileg voltak.
Az is teljesen normális, ha ketten nehezen találjátok el, hol legyen a határ az ex felé, hogyan maradjon a szülőtársi kommunikáció tiszta, hogyan legyen a gyereknek kiszámíthatóság, és közben hogyan maradjon meg a kapcsolatotok intimitása. Jól jöhet a szakértői rálátás magára a párkapcsolatotokra, a gyerekkel való háromszögre, ha vannak még elsimítatlan, de a jövőbeni együttműködéshez elengedhetetlen szálak az exszel, s még megannyi kérdés. Ehhez találsz a cikk alatt különböző szemléletű szakembereket.
Családcentrum Közhasznú Alapítvány – Budapest, Zugló, 14. kerület és online
A modern nő élete gyakran egyfajta zsonglőrmutatvány: egyensúlyozni a karrier, a párkapcsolat, a gyermeknevelés és az önmegvalósítás között embertpróbáló feladat. Ebben a sűrű mindennapi tempóban kínálunk biztos pontot a Családcentrum Közhasznú Alapítvánnyal. Küldetésünk alapköve, hogy ne csak a bajban nyújtsunk kezet, hanem megelőző szemlélettel segítsük a családokat az egészséges és harmonikus működés elérésében és annak mindennapos használatában, begyakorlásában.
Abban hiszünk, hogy a társadalom legkisebb, de legfontosabb egysége a család. Célunk a családi közösségek megerősítése, a krízishelyzetek hatékony kezelése és a generációk közötti párbeszéd elősegítése. Nem csupán problémákat oldunk meg; egy olyan szemléletmódot adunk át, amely segít az egyéneknek kiteljesedni saját szerepeikben.
Miben számíthatsz ránk? – Szakértői csapatunk komplex támogatást nyújt az élet különböző szakaszaiban felmerülő elakadásokhoz, nehézségekhez: Egyéni, pár- és családkonzultáció/terápia, mediáció: Segítünk a kommunikációs zátonyok áthidalásában és a kapcsolatok mélyítésében. Gyermeknevelési tanácsadás: Gyakorlatias válaszokat adnak a dackorszaktól a kamaszkori nehézségekig. Válás és krízisintervenció: Támogatást nyújtunk a veszteségek feldolgozásában és az újrakezdésben. Önismereti műhelyek és tréningek: Tematikus alkalmainkon a női szerepek megélése, a stresszkezelés és az asszertivitás áll a fókuszban.
Munkánk egyik legfontosabb sajátossága a mély és alapos rendszerszemléletű megközelítés. Valljuk, hogy az egyént nem lehet elszigetelten kezelni, hiszen minden elakadás egy nagyobb összefüggésrendszer része. Kiemelt célunk a jelentkező nehézségek és tünetek csökkentésével, felszámolásával párhuzamosan a kiváltó okok megismerése. Nem elégszünk meg a felszíni kezeléssel: az egyének és családok megváltozott kapcsolati működésének támogatása mellett alapvető feladatunknak tekintjük a tüneteket előidéző okok feltárását és kezelését. Ez a holisztikus szemlélet garantálja, hogy a hozzánk fordulók ne csak átmeneti megkönnyebbülést találjanak, hanem hosszú távú, stabil érzelmi egyensúlyt teremthessenek az életükben.
Alapítványunk ereje a felkészült, több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakembereinkben – pszichológusokban, terapeutákban, mentálhigiénés szakemberekben, mediátorokban, gyógypedagógusokban – rejlik. Nálunk a tudományos alaposság empátiával és ítélkezésmentes figyelemmel párosul. Közhasznú szervezetként kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy szolgáltatásaink széles körben elérhetőek legyenek. Segítünk, hogy a nehézségekből erőforrás szülessen, és te ismét magabiztosan – akár „tűsarkakon” is – járhass az utadon.
Családcentrum Közhasznú Alapítvány – Budapest, Zugló, 14. kerület és online
Kállai Judit, párkapcsolati coach
Párkapcsolati coachként sajnos túl gyakran találkozom azzal, hogy akkor érkezik meg valaki hozzám, amikor már baj van. Amikor a kapcsolatban egyre több a kérdőjel, a hiányérzet, vagy csak az tűnik fel, hogy valami megváltozott – és nem biztos, hogy jó irányba. Pedig a valódi ismerkedés – egymással és önmagunkkal a kapcsolatban – csak akkor kezdődik, mikor lehull a „rózsaszín szemüveg”. Vagy akkor, amikor az élet egy-egy fordulópontra kanyarodik: gyerek születik, költözünk, szakmát váltunk. Ezeket egyedül sem könnyű megélni, hát még párban, egymáshoz igazodva.
Van bennünk egy illúzió a párkapcsolatról. (És nem, nem csak a nőkben.) Valahol abban bízunk, hogy a szerelem majd „megtart” – és nem kell különösebb erőfeszítés ahhoz, hogy működjön. Hiszen a világirodalom nagy része ezt ígérte, ebben nőttünk fel. Csak aztán jön a valóság – és gyakran nehéz belenézni a tükrébe. Mégis ott kezdődik valami valódi. A kapcsolat, a szeretet, a szerelem megtartása ugyanis komoly munka. Nem megjavításról, sokkal inkább újrahangolásról szól.
A rendszer, amit használok egymás és magunk megértésére, (Enneagram) ebben segít: rálátni arra, pontosan mi vezérel minket a mélyből, és hogyan találkoznak ezek a működésmódok. Például amikor valaki visszahúzódik, mert így védi magát (talán sokaknak ismerős, mikor a másik hallgatásba burkolódzik) – miközben a másik épp ettől érzi magát elutasítva. Ezek nem hibák. Csak eltérő térképek.
Sokan akkor keresnek meg, amikor a gyerekek már kirepültek. Ilyenkor jön a felismerés: „Te jó ég, kivel éltem eddig?” Ez egy új szakasz, ahol legtöbbször teljesen új alapokra kell helyezni magunkat és a kapcsolatot. Nem könnyű, ám kivitelezhető. Ekkor próbálunk visszatalálni ahhoz, akik voltunk a „programozott” tervek előtt: lakás, gyerek, autó. Újra keressük önmagunkat. Ha ezt időben kezdjük, kevésbé fájdalmas. És ez csak egy életszakasz a sok közül.
Hiszem és tapasztalom nap mint nap, hogy kapcsolataink alakíthatók. Korántsem kell hozzá tökéletesnek lenni – csak elég bátornak ahhoz, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Én ebben kísérek – gyakorlati eszközökkel és valódi jelenléttel. Ha úgy érzed, jó lenne végre kimondani, amit eddig csak magadban forgattál, vagy szeretnéd jobban érteni a saját és a párod működését, várlak szeretettel. A weboldalamon további részleteket olvashatsz.
Kállai Judit, párkapcsolati coach
Bíró Erika, életvezetési és párkapcsolati coach
20 éve foglalkozom emberekkel, mint terápiás konzulens, életvezetési tanácsadó, pszichoszomatika, biologika, vagyis betegségek lelki eredetének feltárása, megoldása kapcsán, illetve párkapcsolati coachként és trénerként, a JelenTÉRkép megálmodójaként. (Ez egy módszer ami gyorsan, hatékonyan segít a felismerésben, önismeretben, generációs minták oldásában. Egy szóval önmagunkra találásban.)
Sokféle nézőpontból ismerem az embereket, kapcsolódási problémákat , hitrendszereiket. A világ változásával a kapcsolataink is változnak, tisztulnak, fejlődnek. Egy kapcsolat stabil alapja csak az önismeret útján vezet. Ma már a csapból is ez folyik, viszont kevesen tudják, hogy ezt hogy is kellene csinálni, élni. Illetve sok esetben nem adnak rálátást, a gyakorlatban, a hétköznapok nehézségeiben ezt hogyan is tudjuk megélni, megfejlődni, meghaladni, hogy másként kapcsolódjunk, mint a szüleink vagy mondjuk 5 évvel ezelőtt. Hogy ne kövessük el újra és újra azokat a „hibákat”, ne fussuk az ördögi köröket. Hogyan tudjunk másként kapcsolódni, szeretetalapú kapcsolatot létrehozni, nem alá-fölé rendelődő játszmákat futtatva eljátszani a szüleink életét. Egy új kapcsolati minőséget teremteni, megélni , ahol a nő és férfi egységben van.
Hogyan tudom magam és a bizalmat újra építeni? Hogyan és mitől érezhetem magam teljesnek? Hogyan tudom megélni a szeretetet, mondjuk egy megcsalás után?
Miben tudok segíteni a hozzám érkezőknek? Más nézőpontot ismertetek meg velük. Életszerű rálátást, megoldást. Három dolgot tudok számukra adni: változást, önismeretet, szabadságot. A misszióm : Az újrakezdést, az újra kezdést jól megélni, befogni a szelet a vitorlába, hogy oda repítse az egyént, ahol lennie kell.
Bíró Erika, életvezetési és párkapcsolati coach
Lócziné Farkas Zsuzsanna, mediátor
Egyik legfontosabb küldetésem a segítségnyújtás. Már a pályaválasztásom is a segítő munka felé terelt, középfokon egészségügyi tanulmányokat végeztem, majd továbbtanultam, s a Szent István Egyetemen szociális munkás diplomát szereztem. Családgondozóként dolgoztam Budapesten a XI. kerületben. Munkám során találkoztam a konfliktusok olyan típusával, mely kezeléséhez már professzionális készségekre volt szükség. 2012-ben végeztem el a MAKAMOSZ rendszerszemléletű mediáció módszerét, majd 2014-ben Nagy Zsóka által kidolgozott, a tranzakció analízis módszerén alapuló családi mediáció tréninget. Intézményi keretek között működő mediátori team tagjaként sokféle esettel, sok sikeres mediációs tapasztalatra tettem szert.
Jelenleg Gárdonyban élek, s vállalkozóként működtetem a mediációs praxisomat. Munkámat családjogi szakterületen dolgozó ügyvéd segíti co-mediátorként. Célom két egymással vitában álló fél kommunikációjának támogatása, közös érdekeinek felismerése, békés megoldásra jutás. Mindeközben átadom azokat a kommunikációs készségeket az ügyfeleknek, amik a mindennapi emberi kapcsolatokban igen hasznosak. Azon dolgozom, hogy képessé tegyem a hozzám fordulókat, hogy segítséggel, de önállóan kijöjjenek az elakadásból, és a nehézségeken túllépve több és jobb emberként valami pozitívat vigyenek tovább belőle. Hiszen a hullámvölgyekből lehet igazán növekedni.
Miért a mediáció? Amennyiben a házasság menthetetlen, gyors és békés egyezség létrehozása, a kimerítő pereskedés helyett. A párok választ kapnak a miértekre. Rövidebbé, elviselhetőbbé válik a válás utáni gyász és krízisélmény feldolgozása, felgyorsítja az új élet kialakítását. Kiskorú érintettsége esetén a gyermek érdeke, biztonságos jövője áll a középpontban. A válási mediáció átalakulhat párkapcsolati mediációvá,
amennyiben mégis megjavítanák a kapcsolatukat. Cél a múlt eseményeinek tisztázása, a kapcsolat értékeire alapozva új stratégia kidolgozása, hogy megtalálják a boldogsághoz vezető utat. Minél hamarabb jelentkeznek a párok a mediátornál, annál nagyobb az esély a lelki sérülés, a feszültségekkel teli hónapok, a bizonytalan kimenetelű jogi eljárások elkerülésére.
Lócziné Farkas Zsuzsanna, mediátor
Bíró Krisztina, párkapcsolati és válási mediátor, a FordulóPont Mediációs Iroda alapítója – Budapest
A párkapcsolatoknak van öngyógyító erejük – én abban támogatom a párokat, hogy ezt megtalálják. Számomra a mediáció nem csupán hivatás, hanem szenvedély: hiszek abban, hogy a kapcsolatok még a nehézségek közepette is képesek rendeződni támogató környezetben zajló őszinte beszélgetések segítségével.
A tapasztalataim szerint az ünnepek különösen felerősítik a családon belül régen hordozott feszültségeket. Ilyenkor a hétköznapokban elnyomott fájdalmas kérdések felszínre kerülnek, és sok pár éppen ilyenkor fordul segítő szakemberekhez. Már az is nagy bátorságra vall, ha valaki ahelyett, hogy a homokba dugná a fejét, segítséget kér a konfliktusai feloldásához – ez minden esetben tiszteletet érdemel.
Sajnos nem minden kapcsolat menthető. Ilyenkor nyújthat támaszt a válási mediáció, amely segít a feleknek tisztességesen, együttműködésen alapuló megállapodást kötni. Érdekes módon azonban ez a folyamat gyakran újraindítja a párbeszédet, és visszavezetheti a párokat egymáshoz. Így a kapcsolat helyreállításának vagy lezárásának iránya nem csupán összekapcsolódik, hanem átjárás van egyikből a másikba, ami különleges lehetőséget teremt a mediációban résztvevők számára.
Több mint 10 éve dolgozom párokkal családjogi szakjogászként, így a jogi ismereteket és az érzelmi támogatást egységben tudom nyújtani. Kiemelten fontos számomra a gyermekközpontú megközelítés: hiszem, hogy a gyermekek jövőjét nem csupán az határozza meg, együtt maradnak-e a szüleik, hanem az, hogy a felnőttek hogyan működnek együtt a változás idején és után. Éppen ezért dolgozom egy szakmai munkacsoportban, amely a mediáció gyermekközpontú és egységes szakmai megközelítését tűzte ki célul a különböző szakterületekről érkező kollégák számára.
A FordulóPont Mediációs Irodában olyan ítélkezésmentes, támogató teret teremtek, ahol a konfliktus nem végállomás, hanem új, együttműködésen alapuló út kezdete. Ha elfáradtál a harcban, és szeretnél olyan megoldást, ahol a tisztelet, a felelősség és a közös jövő gondolata egyszerre jelenik meg, nálam megtalálod a támogatást és az iránymutatást, amely segíthet továbblépni, akár a kapcsolatotok újraindításában is.
Bíró Krisztina, párkapcsolati és válási mediátor, a FordulóPont Mediációs Iroda alapítója – Budapest
Nagy Renáta, coach, párkapcsolati coach – Online, Diósd, és Budapest Dél-Budai kerületek
Nagy Renáta vagyok, coach, párkapcsolati coach. Munkám során egyéni vagy páros folyamatokban segítem az ügyfeleimet abban, hogy szintet lépjenek párkapcsolatuk minőségében. Arra törekszem, hogy a közös munka során olyan elfogadó, nyitott, megértő közeget teremtsek, ahol kimondhatóak a fájó gondolatok, megélhetőek a nehéz érzések, ahol nincsenek sem rossz kérdések, sem rossz válaszok, hiszen minden gondolatunk és érzésünk mi magunk vagyunk, és mindennek megvan a maga oka és helye.
A párkapcsolati coaching hatékony módszer azok számára, akik elhatározták, hogy feltárják ezeket az okokat, szeretnék megérteni a saját és partnerük viselkedését, javítanának a kommunikációjukon, konfliktuskezelésükön, hogy ezáltal egy érettebb, kölcsönös támogatást és mélyebb intimitást biztosító kapcsolatban élhessenek.
Módszereim személyre szabottak, hiszen mindenki és minden kapcsolat egyedi. Ideális, ha egy pár mindkét tagja elközelezett a változás irányában, és együtt érkeznek hozzám, tapasztalataim szerint azonban ez ritkábban fordul elő. Ügyfeleim általában olyan hölgyek, akikben előbb érett meg az elhatározás a változtatásra, mint a partnerükben. A jó hír számukra az, hogy a párkapcsolat egy rendszer, amelynek bármelyik pontján változtatunk, az kihatással lesz a rendszer egészére, így az egyéni folyamatokban is jelentős és tartós eredményeket tudunk elérni.
Ha úgy érzed, benned is megérett az elhatározás, és szeretnél tenni egy boldogabb kapcsolatért, keresd a Párkapcsolati Mentőszolgálatot a Facebookon!
Nagy Renáta, coach, párkapcsolati coach – Online, Diósd, és Budapest Dél-Budai kerületek
