Nanotechnológiával kutatják a sztrók hosszú távú hatásait

Magyar kutatók egy nemzetközi tudományos konzorcium részeként vesznek részt abban az átfogó kutatási programban, amely a sztrók hosszú távú hatásainak feltárására irányul. Az európai projekt keretében a legkorszerűbb nanotechnológiai eljárások alkalmazásával vizsgálják az agyi érkatasztrófát követő biológiai folyamatokat. A kutatáshoz a magyar szakemberek 80 millió forint értékű támogatást nyertek el – közölte a Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ (HCEMM).

A sztrók: súlyos népegészségügyi probléma

A sztrók, vagyis az agyi érkatasztrófa az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb népegészségügyi kihívás Magyarországon és Európa-szerte. Az agy vérellátásának hirtelen megszakadása – akár az ér elzáródása, akár az ér megrepedése miatt – olyan károsodást okoz, amely az életminőséget és az életkilátásokat egyaránt jelentősen rontja.

Az iszkémiás sztrók, amikor egy ér elzáródása következtében az agy egy területe nem kap elég oxigént és tápanyagot, az összes eset több mint 80 százalékát teszi ki. Magyarországon évente 40-50 ezer ember, vagyis egy közepes város teljes lakosságának megfelelő nagyságú csoport szenved el sztrókot. Az esetek ötöde végződik halállal, a túlélők jelentős része pedig maradandó károsodásokkal kénytelen együtt élni.

A sztrók tüneteit – például a féloldali arcbénulást, a beszédzavart, a végtaggyengeséget vagy az egyensúlyvesztést – ma már a laikusok is egyre gyakrabban felismerik. A felismerés gyorsasága életmentő lehet, hiszen az időben megkezdett ellátás kulcsszerepet játszik a kimenetel szempontjából.

Mi történik a sztrók után?

Bár a sztrók hirtelen eseményként jelentkezik, hatása nem ér véget az akut szakasszal. A közvetlen életveszély elmúltával egy hosszabb, úgynevezett szubakut időszak következik, amikor az agy próbál alkalmazkodni a kialakult károsodásokhoz.

Ez az időszak, amely akár heteken át tarthat, döntően befolyásolja a beteg hosszú távú kilátásait. A szövetekben ilyenkor elindulnak azok a helyreállító és adaptációs folyamatok, amelyek részben a regenerációt szolgálják, másrészt azonban maguk is hozzájárulhatnak a további károsodásokhoz. Ennek a bonyolult biológiai egyensúlynak a feltérképezése mindeddig hiányos volt – ezen változtat most az európai kutatási program.

Fehérjék a célkeresztben

A HCEMM égisze alatt hat intézményt összefogó kutatási konzorcium éppen ezekre a hosszabb távú folyamatokra koncentrál. A kutatás középpontjában egy speciális fehérjecsoport áll, amely normál esetben a sejtek közötti tér lazításában és a szövetek rugalmasságának fenntartásában játszik szerepet. Sztrók után azonban ezek a fehérjék túlműködésbe lépnek, és ezzel elindítanak egy olyan kóros láncreakciót, amely tovább rontja az agyszövet állapotát.

A túlműködő fehérjék hozzájárulnak az erek gyulladásához, valamint az úgynevezett vér-agy gát – az agyat a káros anyagoktól védő természetes szűrőrendszer – károsodásához. E védelmi vonal meggyengülése súlyos következményekkel járhat, hiszen fokozza az idegrendszeri sérülékenységet, és növeli az újabb sztrók vagy más neurológiai kórképek kockázatát.

Nanorészecskék: célzott támadás a káros folyamatok ellen

A magyar kutatók nanotechnológiai módszerekkel keresnek választ arra, hogyan lehetne a károsodásokat kiváltó fehérjéket pontosan azonosítani, és célzottan befolyásolni. Ehhez olyan, a sejtméretnél kisebb mesterséges részecskéket fejlesztenek, amelyek specifikusan képesek kötődni ezekhez a fehérjékhez.

A nanorészecskék nem csupán „jelölőként” működnek, hanem gyógyszermolekulák hordozóiként is, így a beavatkozás közvetlenül a probléma forrásánál történhet. Ez a célzott, precíziós eljárás reményt kínál arra, hogy a jövőben személyre szabott terápiák révén hatékonyabban lehessen kezelni a sztrók utáni időszakot.

Diagnózis és terápia egyetlen technológiával

A nanotechnológia további előnye, hogy egyszerre szolgálhat diagnosztikai és terápiás célokat. A jelölt részecskék segítségével az orvosok pontos képet kaphatnak arról, hogy az agy mely területei érintettek, és milyen mértékben zajlanak a káros folyamatok.

Ez az információ nemcsak a terápiás döntéseket segítheti, hanem lehetőséget biztosít arra is, hogy a kezelés hatásait valós időben kövessék nyomon, és szükség esetén azonnal módosítsanak a terápiás stratégián.

Hosszú távú célok: új távlatok a rehabilitációban

A HCEMM vezetésével zajló projekt hosszú távú célja, hogy a sztrók utáni rehabilitáció új alapokra kerüljön. Az időben elkezdett, célzott kezelésekkel jelentősen növelhető a teljes gyógyulás esélye, és csökkenthető a maradandó károsodások kockázata.

A kutatási eredmények nemcsak a sztrók, hanem más, hasonló mechanizmusokon alapuló idegrendszeri betegségek – például traumás agysérülés vagy neurodegeneratív kórképek – kezelésében is új lehetőségeket nyithatnak.