„Elválni csak azért, mert nem szeretsz egy férfit, majdnem akkora butaság, mint hozzámenni csak azért, mert szereted.” – mondta Gábor Zsazsa, és ennél pontosabban nehéz lenne összefoglalni, miért nem elég csak a szerelem egy házassághoz.
Igen, Zsazsa kilencszer ment férjhez. Lehet ezen mosolyogni, lehet rajta szörnyülködni, de az biztos: ember legyen a talpán, aki nála több „adatot” gyűjtött a házasság működéséről és nem működéséről.
A tőle idézet mondat valójában egy nagyon jó kiindulópont: ne legyünk az érzelmeink rabjai, se az elején, se a végén.
A szerelem jó startgomb, de pocsék egyedüli alap
A romantikus filmek szerint elég, ha szereted, és minden menni fog magától. A valóságban ha „csak” szereted, rövid távon bármit elbírsz, hosszú távon viszont szép lassan rájössz, hogy közösen kell a pénzt, az anyagi kérdéseket kezelni, közösen kell a konfliktusokat vállalni, közösen kell unatkozni, túlélni, újrakezdeni, és közösen kell felvállalni a másik hibáit is, nem csak az erényeit.
A puszta érzés – bármilyen gyönyörű is – rendkívül instabil. Ha csak arra építesz, egy veszekedés után már megkérdőjelezed az egészet, egy új, izgalmas ismerős felborítja a rendszered, egy nehezebb élethelyzetben pedig hirtelen nem „olyannak látod”, mint akibe beleszerettél.
A szerelem legyen szikra, katalizátor, energia. De nem elég, ha ez az egyetlen tartóoszlop.
„Nem szeretem már” – Tényleg elég indok a válásra?
Zsazsa gondolatának másik fele provokatívabb:
Ha egy házasság csak azért ér véget, mert „már nem szeretem”, az sokszor ugyanúgy érzelmi impulzus, mint amikor valaki csak azért megy férjhez, mert „nagyon szerelmes”.
Persze, van, amikor a „már nem szeretem” mögött bántalmazás, megalázás, érzelmi elhanyagolás, hűtlenség áll, ott teljesen indokolt a kilépés. De van olyan is – és ez a gyakoribb -, amikor a mondat mögött az „elmúlt a rózsaszín köd, és most kellene megtanulni együttélni a valósággal” rejtőzik.
A hosszú távú kapcsolat nem attól lesz értékes, hogy végig ugyanolyan intenzíven lobog, hanem attól, hogy képesek vagytok újradefiniálni magatokat időről időre, tudjátok kezelni a „nem vagyok most szerelmes hangulatban” időszakokat, és nem hisztek vakon abban, hogy az érzés hullámzása = kapcsolat halála.
Ha nem (csak) szerelem, akkor mi tart meg egy házasságot?
A nagy kérdésed pontosan ez: mi az a valódi, tartós alap, ami akkor is megtartja a kapcsolatot, amikor a pillangók már rég elköltöztek a gyomorból?
Pár dolog, ami a szerelem mellé muszáj, ha hosszútávra tervezel:
1. Közös értékrend – Ugyanarra mutat-e az iránytűtök?
Lehettek teljesen különböző személyiségek, de ha
– mást gondoltok a hűségről,
– mást a lojalitásról,
– mást a pénzről,
– mást a gyerekvállalásról és a gyereknevelésről,
– mást a testi kapcsolat fontosságáról, mennyiségéről,
– s ráadásképp még esetleg homlokegyenest ellenkező világokból, szocializációból is érkeztetek,
akkor a szerelem legfeljebb „puhít”, de nem oldja meg a szerkezeti repedéseket.
A közös értékrend nem azt jelenti, hogy mindenben egyformán gondolkodtok, hanem azt, hogy kritikus pontokon nem vagytok egymás ellenségei.
2. Bizalom – Nem a rózsaszín, hanem az acélbetétes fajta
A bizalom nem csak annyi, hogy „nem csal meg”. Hanem az is, hogy:
– nem forgatja ellened a gyengeségeidet,
– nem aláz meg mások előtt,
– nem használja fegyverként, amit rólad tud,
– és te sem vele szemben.
Ez az, ami akkor is tart, amikor semmi romantikus nincs a helyzetben: kórházi folyosó, hiteltörlesztés, beteg gyerek, munkanélküliség.
3. Csapatjáték – Mi ketten vs. a világ
A jó házasságban nem te vs. ő van, hanem ti ketten vs. a probléma.
Ha minden konfliktus arról szól, ki győz, kié az utolsó szó, ki „nyer”, akkor valójában mindketten veszítetek.
A tartós kapcsolat egyik legnagyobb felismerése az, hogy néha nem igaza van az embernek, hanem feladata: együtt gondolkodni, közös stratégiát építeni, és tudni kell félretenni az egót a „de nekem akkor is igazam van” helyzetekben.
4. Tudatosság – Stratégia nélkül szétesik
A „stratégia” szóra sokan húzzák a szájukat, mintha valami hideg, kalkuláló dolgot jelentene. Valójában ez csak annyit jelent: nem bízod rá az egész életed a hangulatodra.
Tudatosság például az, hogy:
– megbeszélitek: mik az alkuképtelen határaitok (bántalmazás, hűtlenség, függőség),
– terveztek pénzügyileg, családalapítási kérdésekben,
– odafigyeltek a kölcsönös és rendszeres intimitásra,
– vállaljátok, hogy bizonyos időközönként tényleg leültök átbeszélni, mi működik, mi nem,
– hogy értitek, mit jelent az, hogy nem „a másik dolga boldoggá tennie engem, hanem az én dolgom őt boldoggá tenni”.
– és nem szégyellitek a párterápiát, ha kell.
Ez nem öl ki semmit a romantikából. Ellenkezőleg: teret teremt neki, mert nem azon szorongtok, hogy bármikor széteshet az egész.
Érzelem + stratégia = Felnőtt kapcsolat
Gábor Zsazsa mondata azért üt ma is, mert szépen rávilágít, valójában micsoda végletekben gondolkozunk, amikor csak azért ugrunk bele vagy ki, mert „most épp nagyon érzem / nem érzem”.
A felnőtt párkapcsolat valahol ott kezdődik, ahol az érzés mellé odaáll a döntés is:
– választom, hogy ebben a kapcsolatban dolgozom,
– választom, hogy folyamatosan nézem, mi és hogyan javítható,
– választom, hogy nem csak a pillanatnyi érzelmek alapján borítom fel az életem, tudom, hogy az érzés intenzitása hullámzó, és hiszem, hogy amit egyszer éreztünk, az visszahozható.
Hogy mi a valódi, tartós alap a házassághoz? Hűség, stratégia, s mellé még rengeteg olyan dolog, amit sosem fogunk látni egy esküvői fotón: rosszul sikerült vacsorák, közös nevetések hülyeségeken, együtt átvészelt krízisek, de a legfontosabb az az egészen csendes tudat, hogy „nem vagyok tökéletes, te sem vagy az, de mégis egymást választjuk újra meg újra”.
