Ha meghalljuk azt a szót, hogy „szertartásvezető”, a legtöbbünknek rögtön az esküvő ugrik be: fehér ruha, virágkapu, „most már férj és feleség”. Pedig az élet nem csak egy nagy igent tartogat, és nem csak egyszer érdemes megállni, elcsendesedni, és kimondani azt, ami fontos. Vannak pillanatok, amikor nem házasságot kötünk, hanem épp megerősítjük, amit évekkel ezelőtt ígértünk. Vannak napok, amikor új élet érkezik a családba, és olyanok is, amikor valakitől búcsúzunk. Ezek mind olyan fordulópontok, amik túlmutatnak a hétköznapokon – és nagyon nem mindegy, milyen keretet adunk nekik.
Nézzük végig, milyen alkalmakra hívhatod még segítségül a szertartásvezetőt, mi az a fogadalom-megújító szertartás, milyen lehet egy névadó ünnepség, és hogyan segíthet egy szakember abban, hogy a búcsú is méltó, szeretetteli legyen.
Fogadalom-megújító szertartás, amikor újra kimondjátok, hogy igen
A fogadalom-megújítás tulajdonképpen egy „második igen”. Nem jogi esemény, hanem érzelmi: arról szól, hogy egy bizonyos idő után – öt, tíz, húsz, ötven év – újra kimondjátok egymásnak, hogy még mindig ezt az utat választjátok. Ugyanazt az embert, csak már sokkal több közös történettel a hátatok mögött.
Ezüst- vagy aranylakodalomnál különösen szép gesztus lehet. Ott áll két ember, akik átéltek jó pár költözést, munkahelyet, gyereket, talán betegségeket, veszteségeket is – és mégis itt vannak, egymás mellett. A szertartásvezető ilyenkor a közös múltra épít: visszahozza az első találkozás pillanatát, az eredeti esküvőt, azóta született családot, és megmutatja, mekkora utat tettetek meg együtt.
Fogadalom-megújításra nem csak „kerek évfordulón” lehet gondolni. Sok pár egy nehezebb időszak után érzi úgy, hogy szeretnék „újrakeretezni” a kapcsolatukat: volt egy mélypont, válság, nagy változás, amiből együtt jöttek ki. Ilyenkor a megerősítő szertartás arról szól, hogy innentől kezdve tudatosan, új alapokra teszitek a kapcsolatot – nem eltakarva a múltat, hanem felvállalva, hogy ennek is része.
A fogadalom-megújító szertartás lehet szűk körű, csak pár családtaggal, de akár nagyobb ünneplés része is. Sokan kombinálják családi vacsorával, nyári kerti partival vagy egy közös utazással: tengerparton, hegytetőn, kedvenc városban mondják el egymásnak újra, amit egykor a házasságkötő teremben kimondtak.
Névadó ünnepség, amikor a világnak „bemutatjátok” a babát
Nem minden család szeretne egyházi keresztelőt vagy éppen halogatják, bizonytalanok benne, hogy vallási keretben szeretnék-e megünnepelni a babájuk érkezését. Ilyenkor jó alternatíva vagy kiegészítés lehet egy névadó ünnepség, ahol a hangsúly azon van, hogy a gyereket fogadja be a család, a baráti kör, a „törzs”.
A névadó ceremónián a szertartásvezető bemutatja a babát – elmeséli a nevét, ha van mögötte történet, megosztja, mit jelent, ki után kapta. A szülők beszélhetnek arról, mit jelent számukra ez az érkezés, milyen értékeket szeretnének átadni, hogyan képzelik el a közös életet. Lehetnek keresztszülők vagy „szívkereszt-szülők”, akik rituálé keretében vállalnak szerepet a gyerek életében.
A névadó ünnepség hangulata általában könnyedebb, vidámabb, mint egy klasszikus keresztelőé. Tarthatjátok a nappaliban, kertben, játszótéren, kedvenc családi helyszínen. A szertartásvezető segít abban, hogy ne csak „torta és pezsgő” legyen, hanem valódi üzenet is: mit jelent ennek a családnak, hogy most már nem ketten vagytok, hanem hárman (négyen, öten…).
A gyerekek bevonása ilyenkor külön öröm. A nagyobb testvér lerajzolhatja a „család új tagját”, mondhat egy-két mondatot arról, ő hogyan éli meg a helyzetet, vagy segíthet egy közös fa elültetésében, emlékkönyv díszítésében. Ezek a kis mozzanatok olyan emlékek, amelyekre később is jó lesz visszatekinteni.
Búcsú- és megemlékező szertartások, amikor az elengedéshez is kell keret
A gyász mindig nehéz, és nincs rá „jó időpont”. Van, hogy a klasszikus temetői szertartás kevésnek, távolinak, személytelennek tűnik, vagy egyszerűen szeretnétek valami olyat is, ami kifejezetten az elhunyt életéről, személyiségéről szól. Ilyenkor segíthet egy búcsú- vagy megemlékező szertartás, amit szertartásvezető visz végig.
Egy ilyen alkalom lehet a temetés napján, de lehet hetekkel, hónapokkal később is – amikor a család már kicsit csendesebben, de még mindig nagyon intenzíven hordozza magában a hiányt. A szertartásvezető ilyenkor történeteket gyűjt: megkérdezi a családtagokat, barátokat, milyen volt az, akit elvesztettek, mik voltak a jellegzetes mondatai, szokásai, milyen pillanatok maradtak meg leginkább.
A búcsúceremónia nem oldja meg a gyászt, de ad egy kapaszkodót. Struktúrát, szavakat oda, ahol sokszor csak csend és fojtott fájdalom lenne. Lehet benne zene, ami mindig róla szólt; fotók, vetítés, közös tárgyak, amelyeket körbeadtok; gyertyagyújtás, amelynél mindenki elmondhat (vagy magában elgondolhat) egy mondatot. Lehet egészen bensőséges, csupán a legszűkebb családdal, vagy tágabb, ahol barátok, kollégák is jelen vannak.
A gyerekek bevonásáról ilyenkor külön érdemes beszélni. Nem kötelező semmilyen szerepet adni nekik, de ha ők is szeretnének „tenni valamit”, kaphatnak egy pici feladatot – rajzot készíthetnek a nagymamáról, virágot helyezhetnek el, jelen lehetnek egy záró gesztusnál. Egy hozzáértő szertartásvezető segít abban, hogyan lehet a gyerekek számára is érthető, mégis védett ez az élmény.
Miért jó, ha nem csak az esküvőt ünnepeljük meg „nagyban”?
Az esküvőnél valahogy mindenki érzi, hogy „ez most nagy dolog, ezt meg kell ünnepelni”. A többi életeseménynél viszont gyakran elsikkad a szertartás: majd lesz valami, elmegyünk vacsorázni, összejön a család, és kész. Pedig az emberi lélek szereti a határokat, a jelöléseket: jó érzés, ha egy új életszakaszhoz kapcsolódik egy olyan nap, amire vissza lehet mutatni, hogy „na, ott kezdődött”.
A fogadalom-megújító szertartásnál ez azt üzeni: nem csak „kibírtunk” egymás mellett ennyi évet, hanem tudatosan választjuk a közös jövőt. A névadónál: fontos nekünk, hogy a gyerek érkezését ne csak „tudomásul vegyük”, hanem meg is ünnepeljük, és kimondjuk, milyen szülők szeretnénk lenni. A búcsúceremóniánál: nemcsak eltemetünk valakit, hanem közösen emlékezünk, és nevet is adunk annak, amit tőlünk kapott.
Az ilyen szertartások azért is erősek, mert közösségben történnek. Nem egyedül gondolkoztok azon, mit jelent 25 év házasság, egy új baba, egy szeretett ember elvesztése, hanem együtt a családdal, barátokkal. A szertartásvezető pedig arról gondoskodik, hogy a szavak, a szimbólumok, a rituálék támogassák ezt az élményt – ne csak egy programot pipáljatok ki a naptárban.
Családi rituálék, fotók, tárgyak – apróságok, amiktől igazán a tietek lesz
Egy jól megalkotott szertartás attól lesz igazán egyedi, hogy tele van apró, személyes részletekkel. Fogadalom-megújításnál például elővehetitek az eredeti esküvői fotót, meghívót, akár a menyasszonyi ruhából megmaradt egy darab csipkét. Lehet egy rituálé, amikor ezeket egy közös „emlékládába” helyezitek, mellé pedig az azóta született emlékeket: gyerekrajzot, közös utazós fotót, valami jellegzetes tárgyat a közös életetekből.
Névadó ünnepségen készíthettek „jókívánságfát”, ahova a vendégek kis kártyákon írhatják fel, mit kívánnak a babának. Vagy közös emlékkönyvet, ahol a fotók mellé rövid üzenetek kerülnek – később a gyerek számára is nagy kincs lesz látni, mennyien várták szeretettel.
Megemlékező szertartáson az elhunyt kedvenc tárgyai, könyvei, egy jellegzetes ruhadarab, pipázásból maradt doboz, receptes füzet, horgászbottal készült fotó vagy bármilyen apróság segíthet „ott tartani” őt kicsit. Ezeket elhelyezhetitek egy emlékasztalon, akár a szertartás részeként, miközben a szertartásvezető mesél a hozzájuk kapcsolódó történetekről.
A gyerekek mindenhol bevonhatók – de nem kötelező jelleggel. Fogadalom-megújításnál adhatnak át egy szál virágot a szülőknek, névadónál ők „mutathatják be” a kistestvért, megemlékezésnél elmondhatnak egy pár mondatot arról, mire emlékeznek legszívesebben. A lényeg, hogy nekik is legyen helyük és szerepük, ha szeretnék.
Az alábbi bemutatkozásokban olyan szakembereket találsz, akik esküvőkön, névadó ünnepségeken, fogadalom-megújításokon és búcsúceremóniákon is otthonosan, nagy tapasztalattal kísérik végig a családokat a fontos, emlékezetes pillanatokon.
Tiszlavicz Luca, szertartásvezető
Az esküvők mindig is különleges helyet foglaltak el a szívemben. Már gyerekként is lenyűgözött az a varázslat, ami két ember „igenjében” rejlik. Szertartásvezetőként az a legnagyobb öröm számomra, hogy valódi történetekből alkothatok emlékezetes, személyre szabott pillanatokat.
Az esküvők világába először fotósként csöppentem bele. Imádtam megörökíteni az apró részleteket, az érzelmeket, a pillanatokat. Később egyre inkább úgy éreztem, hogy nemcsak nézni, hanem formálni is szeretném ezeket a meghitt perceket. Így döntöttem a szertartásvezetés mellett. Nincs két egyforma pár, és éppen ezért nincs két egyforma szertartás sem. Hiszem, hogy minden esemény akkor válik igazán különlegessé, ha tükrözi a benne szereplők személyiségét, humorát, érzéseit és közös történetét. Legyen szó klasszikus esküvőről, fogadalom-megújításról vagy névadó ünnepségről, minden alkalom egy újabb lehetőség arra, hogy valami egyedit hozzunk létre. Egyedi szöveg, különleges helyszín, személyes elemek, nálam semmi sem „csak egy szertartás”.
Az igen kimondásához hosszú út vezet nemcsak a pár, hanem maga a szertartás szempontjából is. A közös munka mindig személyes konzultációval indul: beszélgetünk, ismerkedünk, megkeressük, mitől lesz igazi a pillanat. A szöveget mindig közösen formáljuk, hiszen csak akkor lehet valóban hiteles, ha én is megismerhetlek benneteket. A teljes szertartás lebonyolítását vállalom, és szívesen segítek a fogadalmak megírásában, ötletelésben is. Szívvel-lélekkel dolgozom, figyelemmel és kreativitással. Mindig arra törekszem, hogy új szemmel, más szemszögből lássam a történeteteket. Talán ez az én igazi sajátosságom: a személyesség, a nyitottság és az, hogy minden alkalmat különlegesnek tekintek.
Tiszlavicz Luca, szertartásvezető
Fábián-Pácz Laura Liza, okleveles szertartásvezető
Fábián-Pácz Laura Liza vagyok, okleveles szertartásvezető. 2022 nyarán teljesült az egyik álmom, és úgy érzem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy ezt az utat választottam, mert egyszerűen imádom a hivatásom.
Vannak pillanatok, amikor az idő megáll, amikor a kimondott szó nemcsak hang, hanem emlék, érzés, örökre szívbe vésődő élmény. A szertartásvezetői munkám nem csupán egy szöveg felolvasása, hanem egy személyre szabott, érzelmekkel teli utazás. Legyen szó klasszikus esküvőről, modern ceremóniáról vagy különleges helyszínen tartott fogadalomtételről, szertartásmegújításról vagy névadó keresztelőről. A párok, családok története, közös álmaik és apró részleteik mind beépülnek a szertartásomba, így az valóban róluk szól.
A szertartásmegújítás lehetőséget ad arra, hogy a párok újra átéljék az összetartozás varázsát, akár egy kerek évfordulón, akár egy új közös mérföldkőnél. Megható, bensőséges és felejthetetlen. A névadó keresztelő szertartás során pedig olyan légkört teremtek, ahol a család és barátok együtt ünnepelhetik az új életet, a választott nevet és a jövőbe vetett hitet. Egy szertartás, amely nemcsak a gyermekről, hanem a családról, szeretetről, az összetartozásról szól.
Amellett, hogy sok pozitív energiát adok, rengeteget töltődöm is a párok, családok történeteiből, a mosolyokból, a szertartások meghittségéből. A találkozókat, visszajelzéseket, közös képeket és videókat mind a szívembe zárom. Nem lenne lehetőségem ezt az oldalam felszínre hozni más területen és megélni az egyszeri és megismételhetetlen pillanatokat.
Szeretnék segítő kezet nyújtani azoknak a pároknak, családoknak. akik egy lendületes, érzelmes és humoros szertartásvezetőt keresnek, aki még felejthetetlenebbé teszi a nagy napot, családi eseményt. Igényeiteknek megfelelően segítek a tökéletes szertartás megvalósításában, ahol tér és idő nem ismer határokat.
Fábián-Pácz Laura Liza, okleveles szertartásvezető
László Klaudia, szertartásvezető – Fejér vármegye
László Klaudia, szertartásvezető vagyok. Vállalkozásomat 2023 augusztusában indítottam azzal a szándékkal, hogy segítségére legyek azoknak a pároknak, akik már korábban házasságot kötöttek – különböző okokból – két tanú jelenlétében, azonban ezt követően családtagjaik, illetve barátaik körében is szerették volna megünnepelni egybekelésüket. A repertoáromban az esküvők szertartásvezetésén túl megtalálható még a névadók-, valamint a házassági évfordulók levezetése is. Szertartásaim – melyek levezetését elsősorban Fejér vármegyében vállalom – bensőségesek, jellemző rájuk a meghittség.
A ceremóniát megelőzően szeretek a hozzám forduló párokkal személyesen is találkozni, melynek fő célja – a munkásságom ismertetésén túl – a megismerkedés, a pár elképzeléseinek, igényeinek, kéréseinek, illetve kívánságainak átbeszélése, az együtt gondolkodás. Személyes tapasztalataim alapján is azt mondhatom, hogy a személyes találkozó a pároknak is nagyon fontos, hiszen ezáltal ők is könnyebben el tudják dönteni, hogy engem válasszanak-e.
A ceremóniák megtervezésekor minden esetben maximálisan figyelembe veszem a hozzám forduló párok igényeit, kéréseit, kívánságait. Az esküvőket szeretem úgy megvalósítani, mintha az egy valódi házasságkötés lenne, pl. használok emlékkönyvet, amiben a párok és tanúik ugyanúgy aláírhatnak, mint annak idején abban a bizonyos nagykönyvben. Fontosnak tartom megemlíteni még, hogy igény esetén szívesen ajánlok további szolgáltatókat is a figyelmükbe, mint pl. fotós, videós, vőfély, ceremóniamester, dekoros, dj, zenész és még sorolhatnám; vagy esetleg az esküvői zenék összeállításában is nagyon szívesen részt veszek.
Bemutatkozó soraimat egy rólam alkotott véleménnyel szeretném zárni: „Szóval szuper lett a házasságunk kezdetének ünnepe, és ezt nagyon nagy mértékben Te tetted lehetővé. Nem ›csak‹ egy ceremónia volt, hanem meghitt, szeretettel teljes, elfogadó, kedves Ünnep.” Anna és Laci
László Klaudia, szertartásvezető
Rózsa Ibolya, szertartásvezető
Rózsa Ibolya vagyok, az emberi történetek kísérője. Szertartásvezetőként a legnagyobb ajándék számomra, hogy ott lehetek az emberek életének legfontosabb pillanataiban, amikor két ember összeköti az életét vagy amikor egy közösség búcsút vesz egy szeretett hozzátartozótól.
Az esküvőkön szeretem megmutatni a párok egyedi történetét, személyes hangon, őszinte szavakkal. Hiszem, hogy minden szerelem különleges, és méltó arra, hogy ünnepélyesen, meghatóan, de közben mosolyogva mondják ki az „igen”-t.
A búcsúztatásoknál pedig az a feladatom, hogy méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel adjak hangot a kimondhatatlannak. Segítek szavakba önteni azt, ami sokszor kimondhatatlan: a szeretetet, a hálát és az emlékezést.
Mindemellett főállásban Zagyvarékason a Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója vagyok. Sokan kérdezik, hogyan fér meg ez a két hivatás egymás mellett. Számomra a közös pont az emberekhez való kapcsolódás: legyen szó egy közösségi programról, egy könyvtári találkozásról vagy egy szertartásról, mindig az számít, hogy értéket adjak és élményt közvetítsek. Úgy érzem, jó vagyok ebben, mert figyelemmel fordulok az emberek felé, meghallgatom a történeteiket, és képes vagyok úgy formálni a szavaimat, hogy azok igazán róluk szóljanak.
Szertartásvezetőként nem csupán mondatokat formálok, hanem történeteket őrzök meg, érzéseket adok vissza, és pillanatokat teszek felejthetetlenné.
Rózsa Ibolya, szertartásvezető
Tóth Árpádné Barbara, szertartásvezető
Hiszem, hogy az élet nagy pillanatai nem csupán események, hanem szent találkozások, az emberi lélek, a szeretet és az isteni gondviselés találkozásai. Szertartásvezetőként az a küldetésem, hogy megmutassam: a legszebb pillanatok nem ismételhetők meg, ezért érdemes őket méltósággal, szeretettel és belső tartalommal megélni. A hitem szerint Isten maga a házasságszerző. Ő az, aki megajándékozza a párokat a találkozással és a közös utakat megáldja. Amikor valaki szertartásvezetőt kér fel, akkor azzal azt ist kinyilvánítja, hogy nem szerettek volna papot, lelkészt. Én ezt mélységesen tiszteletben tartom, ugyanakkor keresztényként és teológusként az egész lényemmel és szavaim egy-egy részletével képviselem azt a szellemiséget, amely túlmutat a puszta ceremónián. Azt vallom, hogy minden egyes „igen” kimondása nemcsak két ember döntése, hanem egy isteni titok beteljesedése is.
Megtisztelő számomra, hogy részt vehetek az élet legnagyobb fordulópontjain, és minden alkalommal újra és újra rácsodálkozhatok arra, mennyi erő rejlik a szeretetben és a közösségben. Szertartásaim egyediek és személyre szabottak, nincsenek sablonok, csak valódi történetek, amelyeket igyekszem szavakba önteni. Hiszem, hogy egy jó szertartás nemcsak a fület szólítja meg, hanem a szívet is megérinti. Szolgálatom nem ér véget az ünnep napján. Fontos számomra a lelki felkészítés is: segíteni a párokat abban, hogy ne csak az esküvőre készüljenek, hanem a házasságra is. Az extra szolgáltatásaimmal a párokat és családjaikat is támogatom: jegyesoktatással, lelki felkészítéssel, stresszkezeléssel és kommunikációs útmutatással, és ami a legnépszerűbb: örömszülős konzultációval, hogy ne csak az esküvőjük, hanem a közös életük is harmonikus és szeretetteljes legyen.
Hiszen a nagy nap csak a kezdet, a közös élet útja pedig tele van szépséggel, kihívással és áldással. Tapasztalatommal, hitemmel és coachként szerzett tudásommal támogatást nyújtok mindazoknak, akik szeretnének belül is megerősödni a közös útra. Küldetésem, hogy minden szertartásban megjelenjen a szentség és az ünnep egyszerisége. Hogy aki jelen van, ne csak tanúja, hanem részese is legyen annak a csodának, amely ott és akkor megszületik. Mert hiszem: amikor két ember összekapcsolódik, amikor egy gyermek nevét először mondjuk ki ünnepélyesen vagy amikor méltósággal búcsúzunk, ott az emberi szavakon túl az Ég is lehajol hozzánk.
Tóth Árpádné Barbara, szertartásvezető
Szilágyi-Új Ramóna, anyakönyvvezető és szertartásvezető – Nyíradony
Szilágyi-Új Ramóna vagyok, anyakönyvvezető és szertartásvezető Nyíradonyból. Hivatásom legnagyobb ajándéka, hogy részese lehetek mások életének legfontosabb pillanatainak. Nemcsak egy hivatalos esemény lebonyolítása a feladatom, hanem annak a különleges hangulatnak a megteremtése, amelyben a párok és családjaik szívükben is megélhetik az ünnepet. 2021-ben tartottam az első szertartásomat, és azóta minden alkalommal úgy érzem, egy új, megismételhetetlen történet részévé válok. A legelső élmény varázsa máig bennem él: jobban izgultam, mint a pár, de amikor kimondták az igent, és könny csillant a szemekben, tudtam, hogy jó úton járok.
Számomra minden szertartás különleges és egyedi. Egyes párok meghitt, csendes hangulatot szeretnének, mások humorral fűszerezett, játékos ceremóniára vágynak. Van, aki a természetben, naplementében szeretne esküdni, más elegáns helyszínt választ. Az én feladatom, hogy minden esetben megtaláljam azt a hangot, amely igazán az övék. Ehhez sok beszélgetés, odafigyelés és aprólékos felkészülés szükséges, hogy a szertartás valóban róluk szóljon. Szeretem versekkel, idézetekkel vagy éppen saját szavaimmal személyessé tenni az ünnepet, apró történeteket elmesélni a pár életéből, amelyek mosolyt csalnak vagy könnyet fakasztanak. Így a násznép sem egy sablonos ceremóniát hall, hanem valóban a pár egyedi történetét élheti át.
Anyakönyvvezetőként és szertartásvezetőként egyaránt érzem a felelősség súlyát és szépségét. Az esküvő boldogsága mellett ott vagyok születéseknél és búcsúknál is, az élet legfontosabb állomásain. Ez a hivatás sosem válik rutinná, mert minden pár más, minden történet egyedi. Látni a boldogságot, érezni, hogy a szavaim megindítanak, összekapcsolnak embereket, ez adja az erőt és a hitet a munkámhoz. Mindig azt tanácsolom a pároknak: legyenek önmaguk a nagy napon, hiszen ettől lesz igazán felejthetetlen. Szívvel-lélekkel dolgozom azon, hogy a szertartás ne csak egy hivatalos esemény legyen, hanem életük egyik legszebb, örökre emlékezetes pillanata.
Szilágyi-Új Ramóna, anyakönyvvezető és szertartásvezető – Nyíradony
