Ingatlanközvetítőként dolgozik, de ha kell, takarítót, költöztetőt vagy villanyszerelőt is szerez. Ha pedig megreked egy gyámhivatali ügy, nem hátrál meg, egyszerűen megoldja. Hohol Róbert nem az a típusú ingatlanos, akit a kulcsátadás után soha többé nem látunk. Inkább az, akivel még fél év múlva is beszélgetünk egy jó kávé mellett, mert az ügylet során valahogy olyan bizalom alakul ki, amit nem lehet csak úgy elfelejteni.
Róberttel beszélgettünk szakmáról, emberekről, döntésekről, családi együttműködésről, és arról, miért nem elég ma már az, ha valaki „csak elad egy lakást”. Az olvasóink pedig garantáltan nemcsak hasznos tanácsokat, hanem egy jó történetet is kapnak egy emberről, aki tényleg a másik fejével gondolkodik.
– Robi, kezdjük máshonnan, mint a megszokott: szerinted ki az, aki jól tud ingatlanközvetítő lenni? És mikor érezted először, hogy ez neked való lehet?
– Azt hiszem erre egy elég unalmas kis válaszom van, az aki elhivatott, állandóan képzi magát, szereti csinálni, és nem a pénzért csinálja (ez nem álszentség, de egy jó ingatlanosnál a pénz a jól elvégzett munka eredménye, nem a célja). Elcsépelt, de ez működik.
– Sokan a számokat, grafikonokat és alaprajzokat látják, te meg valahogy mindig az embereket. Honnan jön ez a fajta hozzáállás?
– Mindig jó voltam statisztikából és pontosan tudom, mennyire használhatatlanok az emberekkel kapcsolatos statisztikák. 🙂 De a viccet félretéve, egész életemben a szolgáltatóiparban tevékenykedtem, a turizmusban töltöttem a pályám első közel 20 évét, aztán eveztem az értékesítés vizeire, eközben valahogy kialakul az emberek szeretete. Vagy már eleve megvolt és azért alakult így a pályám, nem tudom…
– Azt írtad magadról, hogy „nem értékesítek, hanem biztonságot teremtek”. Ez elsőre kicsit meglepő lehet. Mesélnél arról, hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Hogy néz ki nálad egy „gondoskodó ügylet”?
– Azt hiszem az a lényeg, hogy MINDENBEN számíthatnak rám. Volt, hogy egy félbehagyott felújítást árultam, és a kék kantáros nadrágomban én pakoltam ki a sittet és raktam rendet, hogy tudjak normális fotókat készíteni (utána persze el is adtam). Egyszer egy három hónapja megrekedt gyámhivatali ügyem is volt, amit egy hét alatt sikerült megoldanom, miután kézbe vettem. Földhivatali őrületek, mindenféle vitás helyzetekek az eladó és vevő között, nagyon sokat tudnék mesélni, szerencsére mindnek megtaláltuk a nyitját…
Fotó: Thaler Tamás
– Sokan csak a kulcsátadásig tartják a kapcsolatot az ügyfeleikkel, te meg akkor is ott vagy, ha fél év múlva kell egy jó takarító. Ez inkább szívügy, vagy tudatos márkaépítés része?
– Problémamegoldó alkat vagyok, és szeretek segíteni másoknak. Az ingatlanközvetítés mellett egy kicsit a generálkivitelezésben is benne vagyok, így jó kapcsolataim vannak, ami ilyenkor nagyon jól tud jönni.
– Budapesten élsz, de az irodád Jászberényben van, és Pest–Szolnok megye is a tereped. Mi a legjobb abban, hogy ilyen többközpontú az életed? Hoz ez különleges helyzeteket, ügyfeleket?
– Igazából ez a helyzet nagyon sok szervezéssel és utazással jár, viszont van egy nagy előnye, és megint az embereknél fogok kikötni. Megismerek mindenféle embereket. budapestieket, Pest vármegyeieket, jászokat, kunokat, és azáltal, hogy ismerem őket, jobban tudok segíteni nekik, jobban meghallom a hangjukat, megértem őket.
– Az ingatlanpiac tele van klisékkel. Neked van saját szabályrendszered, ami szerint dolgozol? Mi az, amit semmiképp nem engedsz el egy ügyletnél, még ha senki nem is kérné?
– Nyilván minden ingatlanosnak megvan a saját rendszere, nekem az egyik alapvető, amiben kicsit máshogy működöm, mint az átlagos ingatlanos, hogy például megbízáskötésnél az első találkozón soha nem “szerződést kötni” megyek ki, hanem megismerkedni, bemutatkozni. Én bemutatkozom, közben viszont megfigyelem az ingatlant és az eladót, hogy hogy fogunk tudni együtt dolgozni, és ezután, együtt döntjük el, hogy fogunk-e szerződni, vagy nem. Nyilván minden helyzetben el lehet érni, hogy megkössem az ügyletet, de ennek nincs értelme, senkinek nem jó.
Fotó: Thaler Tamás
– Mesélsz egy történetet, ami jól mutatja, milyen vagy munka közben? Valami, ami nem tananyag, hanem színtiszta emberi hozzáállás?
– Ezt ugye a legnehezebb megválaszolni, hiszen semmi nem hiteles, amit magáról mond valaki. Inkább azt mondanám, hogy én vagyok az az ember (és most nem szigorúan véve ingatlanos), akinek a megrendelői pár hónap után kiöntik a szívüket, amikor el kell altatni a kutyát, betegség derül ki a családban, vagy hogy jót is mondjak, szavalóversenyt nyert az unoka. Szóval kicsit családtaggá is válok általában. A többit más is meg tudja csinálni, én azt hiszem ebben vagyok más, mint a többi ingatlanos, hogy tényleg odafigyelek az ügyfeleimre, és kötelék alakul ki.
– Az, hogy sok területen mozogsz (pénzügy, kivitelezés, tanácsadás), azt is jelenti, hogy mindig mindenbe belelátsz. Nem fárasztó ennyire jelen lenni minden részletnél? Vagy pont ez ad erőt?
– Nem, igazából, ha rendszer szinten látom a dolgokat, sokkal kevesebb energiát igényel a folyamatok irányítása. Nekem pont a részletek jelentenek problémát, de ezekre szerencsére kiváló háttérrendszereink vannak, amik segítenek, hogy ne kelljen számokat memorizálnom például.
– Mi az, ami téged is visszatölt? Honnan jön az energiád, hogy újra és újra száz százalékot adj, még a „csak egy festőt keresek” típusú kérésekhez is?
– Hát ez most megint nagyon sablonos lesz, de a család és a barátok, nélkülük ez biztosan nem menne. Ők egy olyan pont, akiknek mindig panaszkodhatok, és 10 perc dühöngés után már együtt keressük a megoldást. Szerencsére a feleségem és az anyósom is szakmabeliek, így nagyon sokat tudnak segíteni. És ha már ez sem elég, akkor arra a napra leteszem a munkát és főzök, ez az, ami tökéletesen kikapcsol. Aztán másnap, tiszta fejjel mindig kerül valami megoldás.
Fotó: Thaler Tamás
– Mit jelent neked az otthon? Te hogy vagy a saját tereiddel, lakásoddal, környezeteddel?
– Lazán. Én egy kis alapterületű budai garzonban élek ketten a feleségemmel és egy macskával. Hiszem, hogy az otthon azért van, hogy jól érezzem magam ott. A kis területből nagy részt vesz el a konyha. Sokszor fogadunk vendégeket, mindenki imád nálunk lenni, gyakoriak, a két-három órásra húzódó “ötperces beszélgetések”. Szóval abszolút komfortzóna. Minden kézre esik, kényelmes, biztonságos.
– Ha jól tudom, családi vállalkozásban dolgozol. Ez mennyire erősíti vagy épp nehezíti a hétköznapokat? „Visztek haza” munkát?
– Igen, nekem az anyósom az irodánkban a stratégiai partner a hálózat felé és az irodavezetőm, bár ebben igyekszem minél több feladatot átvenni tőle, ez tőlem sem áll távol. A feleségem pedig közös képviselő, és hihetetlen tudással rendelkezik társasházakról, illetve az ingatlanjogban is nagyon jártas. És hogy ez segít-e? Abszolút. Nyilván vannak heves viták, de ezek is a végén mindig előrébb viszik az ügyleteinket és valaki tanul a végén.
– A munkád része, hogy folyamatosan mások életének egyik fontos döntésében veszel részt. Milyen vagy, amikor te kerülsz döntéshelyzetbe? Inkább fej vagy szív alapján döntesz?
– Hát azt hiszem valahol a kettő között. Képes vagyok pillanatok alatt döntést hozni, ez nyilván ösztönös, kevésbé tudatos, és azt tapasztaltam, hogy ezek a gyors döntések is jók, vagy csak szerencsém volt eddig. Ha viszont van idő, akkor adatokat gyűjtök, elemzek, kikérem mások véleményét, és úgy hozom meg a döntéseket. Ebben nagyon rugalmas vagyok, nem ragaszkodom görcsösem a saját igazamhoz.
Fotó: Thaler Tamás
– Sokan most keresik az első lakásukat vagy épp eladnának valamit, amit kinőttek. Mi az az egy tanács, amit mindenképp megfogalmaznál nekik?
– Hadd legyen kettő. 🙂 Egy. Mindenképpen konzultáljanak egy szakértővel. Aztán lehet, hogy nekik éppen nem lesz szükségük közvetítőre, de mindenképpen adják meg az esélyt. Ez nagyon sok kellemetlenségtől kímélheti meg őket. A másik, ha nem akarnak ingatlanossal együttműködni, készüljenek fel. Sokan úgy akarnak eladni egy házat, lakást, hogy az alapvető dolgokkal sincsenek tisztában (ami igazából OK is, hiszen nem mindennap csinálnak ilyet). Szóval kicsit nézzék meg a tulajdoni lapot, nézzék meg a foglaló fogalmát, kicsit olvassanak utána a piaci környezetnek, mi ingatlanosok is ezt tesszük napi szinten, hogy a megbízóinknak ne kelljen ezzel bajlódniuk.
– Szerinted miben változott leginkább az ingatlanpiac az elmúlt pár évben, és miben változtak közben az emberek? Milyen új elvárások jöttek, amikre te is reagálsz?
– Az árak elérték a vevők teljesítőképességét. Szerencsére az elmúlt években mindig érkezett valamilyen pénzügyi mentőöv, de érezhetően lassul a forgási sebesség, és ezek mentén a “mentőövek” mentén alakul a kereslet. A szeptemberi 3%-os hitel egyik nagy hozadéka például a felújítandó ingatlanok iránti kereslet visszaesése, és az újépítésű vagy felújított lakások fellendülése.
– És egy utolsó „komoly” kérdés: szerinted milyen lesz az ingatlanpiac 5 év múlva? Mit tanulhatunk meg most, amit érdemes lesz akkor is alkalmazni?
– Mint ingatlanos, nem tisztem 5 éves prognózisokat gyártani, mi “olvassuk” a piacot, mint a brókerek, és a változásokat meglovagolva maximalizáljuk a megbízóink profitját. Mint közgazdász, úgy vélem, 5 éven belül meg kell történnie annak az árkorrekciónak, ami évek óta húzódik, és segít majd sok olyan ingatlannak gazdára találni, amik évek óta beragadtak a mostani speciálisan beárazott piacunkon.
Fotó: Thaler Tamás
– Az interjúinkat most már hagyományosan villámkérdésekkel szoktuk zárni. Csak vágd rá az első dolgot, ami az eszedbe jut! Reggel kávé vagy tea?
– Tea.
– Könyv, amit mostanában le se tudtál tenni?
– Klaus Mann: Mefisztó.
– Város, ahová bármikor visszamennél?
– Imádom Drezdát, ha Magyarország, akkor Sopron.
– Ha nem ezzel foglalkoznál, mi lennél?
– Privát séf.
– Barkács vagy bank?
– Barkács.
– Klasszikus vagy modern belső tér?
– Modern.
– Mi az, amitől biztosan mosolyogsz?
– Egy jó kis teaszertartás barátokkal.
– Köszönöm az interjút. 🙂
