Kellemetlen felismerés, amikor az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy valójában nem ugyanazzal a partnerrel vitatkozik újra meg újra, hanem ugyanazzal a mintával. Másik ember, másik történet, másik életszakasz, mégis ismerős a dinamika. Megint nehéz kimondani, mi esik rosszul. Megint túl sokáig maradunk csendben. Megint mi próbáljuk megérteni, mentegetni, egyben tartani a helyzetet. Vagy épp ellenkezőleg: megint túl hamar bezárunk, visszahúzódunk, gyanakszunk, és már a kapcsolat elején kész a belső vészjelzés.
A párkapcsolati elakadások éppen azért tudnak ennyire fájni, mert ritkán szólnak csak a jelenről. Egy vita nem csak egy vita. Egy elmaradt üzenet nem csak egy elmaradt üzenet. Egy hidegebb reakció, egy félrecsúszott mondat, egy bizonytalan helyzet sokkal nagyobb belső hullámot indíthat el, mint amit kívülről indokoltnak látnánk. Ilyenkor sokszor nem az a kérdés, hogy „túlérzékenyek vagyunk-e”, hanem az, hogy egy kapcsolatban mi minden aktiválódik bennünk a saját történetünkből.
A kineziológiát sokan éppen ezért keresik fel párkapcsolati témákkal. Nem azért, mert egy kineziológus megmondja, ki a hibás, kivel kell szakítani, vagy hogyan lehet három lépésben tökéletes kommunikációt építeni. Hanem azért, mert egy kapcsolatban újra és újra ugyanazok a stresszreakciók, félelmek, belső blokkok és berögzült minták lépnek működésbe, és az ember egy idő után már nem csak szenvedni szeretne tőlük, hanem megérteni is őket.
Miért nem a partnerrel ismétlődik a történet, hanem bennünk?
Sokan úgy érkeznek el ehhez a témához, hogy elsőre még teljesen logikusnak tűnik: egyszerűen rossz embereket választottam. És persze van, amikor valóban rossz választásról van szó. De ha valaki újra és újra hasonló kapcsolati dinamikákban találja magát, akkor érdemes egy kicsit mélyebbre nézni. Nem csak arra, hogy kiket választ, hanem arra is, hogyan kapcsolódik, mitől érzi magát biztonságban, mitől kezd szorongani, mikor húzódik vissza, és mikor adja fel túl hamar saját magát egy kapcsolatban.
Lehet, hogy valaki rendre olyan partnerekhez vonzódik, akik érzelmileg nehezebben elérhetők. Más mindig olyan helyzetbe kerül, ahol neki kell több türelmet, több energiát, több gondoskodást belevinnie a kapcsolatba. Van, aki újra és újra azt éli meg, hogy nem figyelnek rá eléggé, nem veszik komolyan, nem választják igazán. És olyan is van, aki már a közeledéstől megijed, ezért még azelőtt elkezd távolodni, hogy bármi valóban kialakulhatna.
Kineziológiai nézőpontból ezekben a helyzetekben nem csak a kapcsolati felszínt érdemes nézni, hanem azt is, milyen stresszminták kapcsolódnak bennünk a közelséghez, a konfliktushoz, az elutasításhoz vagy éppen a kötődéshez. Mert nem ritka, hogy a jelenlegi párkapcsolatban valójában régi belső válaszok futnak le. Nem feltétlenül azért reagálunk olyan erősen, mert a jelen helyzet önmagában ennyire súlyos, hanem mert valami ismerősre tapint rá bennünk.
A kapcsolatainkban nemcsak szeretünk, hanem védekezünk is
A legtöbben szeretnénk azt hinni, hogy egy kapcsolatban egyszerűen csak jelen vagyunk önmagunkként. A valóság ennél bonyolultabb. Egy párkapcsolatban nemcsak szeretet, vágy és közelség jelenik meg, hanem minden, amit a közelségről valaha megtanultunk. Hogy biztonságos-e. Hogy kiszámítható-e. Hogy lehet-e benne hibázni. Hogy lehet-e kérni. Hogy lehet-e dühösnek lenni. Hogy lehet-e nemet mondani anélkül, hogy abból távolság, büntetés vagy elhagyás legyen.
Van, aki egy konfliktushelyzetben azonnal magyarázni kezd, békít, tompítja a feszültséget, mert belül azt tanulta meg, hogy a kapcsolat csak akkor marad egyben, ha ő gyorsan alkalmazkodik. Más éppen ellenkezőleg: amint feszültség van, bezár, eltűnik, lehűl, elfordul, mert számára az érzelmi túlterhelésre a távolodás a régi, bevált reakció. Kívülről nézve mindkettő lehet bosszantó. Belülről nézve sokszor ugyanarról szól: túl nagy lett a stressz, és az idegrendszer a megszokott módon próbálja védeni magát.
A kineziológiai munka egyik fontos pontja éppen az lehet, hogy ezekre a stresszreakciókra rá lehessen látni. Nem moralizálva, nem úgy, hogy ki „rossz partner”, hanem úgy, hogy mi történik bennem egy kapcsolatban, amikor félek, bizonytalan vagyok, nem érzem magam biztonságban, vagy éppen túl sokáig nem mondom ki, mire lenne szükségem. Ez sokaknak felszabadító felismerés, mert kicsit kiveszi a történetből az önvádat, és behoz helyette valami sokkal hasznosabbat: érthetővé válik, mi ismétlődik.
Miért ilyen nehéz határt húzni ott, ahol szeretnénk szeretve maradni?
A párkapcsolatok egyik leggyakoribb elakadása nem is feltétlenül a nagy veszekedés, hanem a határok körüli bizonytalanság. Mikor szólhatok? Meddig vagyok türelmes? Hol van az a pont, ahol már nem alkalmazkodásról, hanem önfeladásról van szó? És miért olyan nehéz ezt időben észrevenni? Sok ember nem ott fárad el, hogy túl kevés szeretetet ad, hanem ott, hogy túl sokáig próbálja összetartani azt is, amit ketten kellene hordani.
Ennek hátterében nagyon gyakran régi megfelelési minták állnak. Ha valaki korán megtanulta, hogy a kapcsolat ára a béke fenntartása, a jó hangulat őrzése vagy mások szükségleteinek előretolása, akkor felnőttként is könnyen abba a szerepbe csúszik, hogy inkább csendben marad, inkább lenyel valamit, inkább még egy kicsit türelmesebb lesz. Kifelé ez lehet kedvesség, rugalmasság, érettség. Belül viszont egy idő után elfogy belőle a levegő.
A kineziológiában a határhúzás kérdése ezért nem pusztán kommunikációs technikaként jelenik meg. Nem csak arról van szó, hogyan mondjunk ügyesebben nemet, hanem arról is, miért olyan erős bennünk a stressz már attól a gondolattól, hogy csalódást okozunk, konfliktust vállalunk vagy kimondjuk: ez nekem nem jó. Sok ember azért fordul ilyen témával kineziológushoz, mert fejben pontosan tudja, hol kellene meghúznia a határt, mégis újra és újra átlépik azt mások, vagy ő maga lép át rajta a kapcsolat kedvéért.
Miért nem mondjuk ki, mire van szükségünk?
Különös dolog ez, mert sokan nagyon pontosan érzik, mi bántja őket, csak éppen nem mondják ki időben. Vagy ha kimondják, akkor már annyi feszültség gyűlt mögé, hogy a másik nem igényként, hanem robbanásként hallja. Ilyenkor könnyű azt mondani, hogy kommunikációs probléma van. Csakhogy sok esetben nem a szókinccsel van baj, hanem azzal, ami a háttérben zajlik.
Mert ha valaki belül attól fél, hogy az igényeivel túl sok lesz, terhes lesz, szerethetetlen lesz, akkor hiába tudná szépen összerakni a mondatait, a teste és az idegrendszere már jóval korábban vészüzemmódba kapcsol. A gyomor összeszorul, a torok beszűkül, a gondolatok szétesnek, és jön az ismerős belső mondat: inkább hagyjuk. Aztán persze később nő a sértettség, hogy a másik „miből tudná”, ha egyszer semmi sem lett igazán kimondva.
Egy kineziológiai folyamatban ezek a helyzetek sokszor azért kerülnek elő, mert valaki nem akar többé ugyanabban a csendben élni. Nem akar újra úgy tenni, mintha minden rendben lenne, közben pedig belül egyre több a feszültség. A kineziológiai szemlélet ilyenkor abban segíthet, hogy ne csak a mondatok szintjén nézzünk rá a kapcsolati nehézségre, hanem arra is, milyen belső stressz kapcsolódik a láthatóvá váláshoz, az igényekhez, az önérvényesítéshez. Mert van, akinek nem a beszédtechnika hiányzik, hanem a belső biztonság ahhoz, hogy megszólaljon.
Miért maradunk benne abban is, ami már rég nem jó?
Ez az a kérdés, amit kívülről sokan gyorsan megoldanának. Ha rossz, akkor menj. Ha nem figyel rád, lépj ki. Ha újra meg újra ugyanaz történik, minek maradsz? Kívülről nézve néha tényleg ennyire egyszerűnek tűnik. Belülről viszont egy kapcsolatból nem csak egy emberből kell kilépni, hanem sokszor egy egész belső rendszerből. Egy reményből. Egy megszokott szerepből. Abból a hitből, hogy ha még egy kicsit jobban csináljuk, talán most már működni fog.
Sokan nem azért maradnak benne nehéz kapcsolatokban, mert ne látnák a problémákat. Hanem azért, mert a kilépéshez kapcsolódó stressz még nagyobbnak tűnik, mint a bent maradás ára. Ott van a félelem az egyedülléttől, a kudarcélménytől, a bizonytalanságtól, a veszteségtől, attól, hogy talán tényleg túl érzékenyek vagyunk, túl sokat akarunk, túl gyorsan adnánk fel. És persze ott van az is, hogy egy rosszul működő kapcsolat is lehet ismerős. Márpedig az ismerősség nagyon sokszor erősebb, mint a józan ész.
Kineziológiai nézőpontból éppen ezért fontos kérdés, hogy mi aktiválódik bennünk a leválás, az elengedés, a döntés vagy a változás gondolatára. Mert a kapcsolatból való kilépés sok embernél nem egyszerűen logikai ügy, hanem mélyen stresszterhelt állapot. A kineziológiai munka nem dönti el helyettünk, mit tegyünk, de segíthet közelebb kerülni ahhoz, miért olyan bénító számunkra egy olyan lépés, amelyet kívülről mindenki egyértelműnek lát.
Amikor a jelen vita valójában régi félelmeket mozgat meg
Párkapcsolatokban gyakran az a legzavaróbb, hogy a reakcióink néha még saját magunknak is aránytalannak tűnnek. A másik később ír vissza, és máris pánik, sértettség vagy düh jelenik meg. Egy félmondatból hirtelen azt halljuk ki, hogy nem vagyunk fontosak. Egy vita után órákig vagy napokig nem tudunk megnyugodni. Ilyenkor sokan rögtön saját magukat kezdik hibáztatni, hogy túlreagálják a helyzetet. Pedig érdemes árnyaltabban nézni ezt.
Nem ritka ugyanis, hogy a jelen konfliktus csak megérint valami sokkal régebbit. A figyelmen kívül hagyottság élményét, a bizonytalanságot, az elutasítás félelmét, a kiszámíthatatlanságot, a teljesítménykényszert, azt az érzést, hogy a kapcsolatért külön dolgozni kell. Ezek az élmények nem mindig tudatosak, és nem is kell hozzájuk feltétlenül nagy, látványos múltbeli történet. Elég, ha valami hosszabb időn át azt tanította bennünk: a kapcsolódás nem nyugodt terep, hanem olyasmi, ahol résen kell lenni.
A kineziológiához sokan akkor fordulnak, amikor érzik, hogy nem csak a partnerük viselkedése fárasztja őket, hanem az is, ami bennük történik közben. Hogy egy kapcsolatban olyan gyorsan és olyan erősen kapcsol be a stressz, mintha állandóan készenlétben lennének. A kineziológiai megközelítés itt nem a másik elemzésére épít, hanem arra, hogy mi zajlik a saját rendszerünkben, milyen félelmek, blokkok, emlékezeti lenyomatok és testi stresszreakciók kapcsolódnak bizonyos kapcsolati helyzetekhez.
Mit keresnek sokan kineziológusnál párkapcsolati témával?
A rövid válasz az, hogy nem kész recepteket, hanem érthetőbb belső működést. Sok ember nem azt várja egy kineziológiai folyamattól, hogy valaki megmondja, maradjon-e vagy menjen, hogyan változtassa meg a partnerét, vagy melyik üzenetre mit kellene írnia. Inkább azt szeretné megérteni, miért kerül ugyanabba a kapcsolati mintába, miért feszül be bizonyos helyzetekben, miért nem tud bízni, miért nehéz neki határt húzni vagy éppen közel engedni valakit.
A kineziológiai munka ilyenkor gyakran a stresszhez kapcsolódó belső reakciók feltérképezésére épül. Arra, hogy mely helyzetek billentenek ki, milyen kapcsolati témáknál aktiválódik erősebben a feszültség, milyen ismétlődő érzelmi válaszok jelennek meg, és ezek hogyan kapcsolódhatnak korábbi tapasztalatokhoz. Az izomtesztelés itt sem valami mindentudó varázspálca, hanem egy eszköz a folyamatban, amely segítheti a fókuszálást. A lényeg nem az, hogy valaki megfejtse helyettünk az életünket, hanem az, hogy jobban lássuk, mi zajlik bennünk, amikor egy kapcsolatban megint ugyanott találjuk magunkat.
Sokan úgy képzelik a változást, hogy majd egyszer csak nem fogják magukat rosszul érezni, nem lesznek bizonytalanok, sosem féltékenyek, sosem sérülékenyek, és minden konfliktusban bölcsen, higgadtan, szinte filmszerűen reagálnak. Ez jól hangzik, de meglehetősen embertelen terv. A párkapcsolatokban nem az a cél, hogy megszűnjön minden érzékeny pontunk, hanem az, hogy egyre jobban felismerjük, mikor beszél belőlünk a jelen, és mikor indulnak be a régi automatikus válaszok.
Már az is nagy változás lehet, ha valaki korábban észreveszi, hogy megint túl hamar magára húz egy helyzetet. Vagy amikor felismeri, hogy nem a partner egyetlen mondata borította ki, hanem az a régi élmény, hogy neki itt most megint bizonyítania kell a helyét. Ugyanígy sokat jelenthet, ha valaki előbb érzékeli a saját határait, nem csak akkor, amikor már teljesen kimerült. Ezek nem látványos hollywoodi fordulatok, inkább csendes, de nagyon fontos elmozdulások.
Ha egy kapcsolatban mindig ugyanaz a fal jön szembe
Amikor egy párkapcsolatban újra és újra ugyanazok a konfliktusok, félelmek vagy elakadások térnek vissza, sokat segíthet, ha valaki nem csak a történet felszínét nézi, hanem azt is, mi ismétlődik a reakciók, a stressz és a belső minták szintjén. Van, hogy már önmagában az is megkönnyebbülést hoz, ha pontosabban nevet tudunk adni annak, ami bennünk történik: nem egyszerűen túl érzékenyek vagyunk, nem egyszerűen rosszul választunk, hanem bizonyos kapcsolati helyzetekben újra aktiválódnak régi, mélyen beépült működések.
Az alábbi bemutatkozások olyan szakembereket hoznak közelebb, akik saját szemlélettel, eltérő tapasztalattal és más-más hangsúlyokkal kísérik a hozzájuk fordulókat. Közös pontjuk, hogy figyelemmel fordulnak azok felé, akik szeretnék jobban érteni, mi feszül bennük egy kapcsolatban, miért ismétlődnek bizonyos dinamikák, és hogyan lehet nagyobb belső egyensúllyal jelen lenni ott, ahol korábban szinte csak automatikus reakciók vezettek.
Csuka-Pichler Krisztina, kineziológus – Diósd, Érd, Budapest 11. és 22. kerület, Törökbálint, Százhalombatta
Emberekkel és a lelkükkel foglalkozni mindig is szerettem, már gyerekkoromban is nyitott voltam meghallgatni, megfejteni a problémáik hátterét, segíteni, ha máshogy nem tudtam, hát meghallgattam őket. Ehhez kaptam hatékony eszközt a kineziológiával 40 éves korom után. Míg meg nem fogalmazódott bennem, hogy ez az én hivatásom, irodavezetőként segítettem munkaadóimat, kollégáimat 25 évig, illetve 2 gyermeket is felneveltem. Sok olyan dolgot megéltem magam is, amit a generációm többsége: elvált szülők, érzelmileg elérhetetlen anya, háborút és egyéb traumákat végigélt nagyszülők stb., ezek mind lenyomatot hagytak az én működésemen is, váltam én is, kerestem magam én is, volt részem sok méltatlan helyzetben, aztán megdolgoztam, feldolgoztam ezeket már a húszas éveim közepétől több részletben, kineziológus segítségével.
Hiszek abban, hogy szinte minden helyzetből fel lehet állni. Magam vagyok rá a példa. Le lehet tenni a megfelelési kényszert, a “nem vagyok elég jó” érzést, fel lehet építeni az önbecsülésünket, képesek vagyunk a sosem volt határainkat meghúzni. Amikor ezeket valaki eléri és megtapasztalja, az elégedettség, büszkeség és boldogság – nekem is, aki kísérem ezen az úton. A hozzám fordulóknak el szoktam mondani, nem baj, ha nem ismeri a módszert és az se baj, ha nem hisz benne, de a kliens és kineziológus közötti bizalom nélkülözhetetlen a sikeres munkához.
A 3 éves kineziológus és a fél éves gyerekkineziológus képzések alatt számos módszert sajátítottam el, amikkel a klienseim életét, jobb működését, belső egyensúlyukat akadályozó blokkokat oldani tudom, működésük okaira, eredetére rálátást tudunk kapni.
Fontos, hogy ez a módszer hatékonysága mellett gyengéd is. Mindig csak annyi történik a klienssel, amit elbír, ezért is – meg a hitrendszer működése miatt is, ami ugye az ismert minthához még van, hogy vissza akarja rántani az embert – 1-1 problémára több alkalom, több oldás is szükséges lehet. A probléma mélységétől és a kliens befogadókészségétől is függ, hogyan haladunk. Felnőttekkel és gyerekekkel is foglalkozom, szeretettel várom klienseimet személyesen Diósdon, vagy online konzultáción.
Csuka-Pichler Krisztina, kineziológus – Diósd, Érd, Budapest 11. és 22. kerület, Törökbálint, Százhalombatta
Hári Anikó, kineziológus – Önismereti-, személyiségfejlesztő tréner, párkapcsolati coach
Hári Anikó vagyok, Békés megyében- Orosházán élek egy csendes kisvárosban. Találkozásom a kineziológiával közel 24 éve történt. Amikor az első kineziológia tanfolyamra elmentem, 2002-ben, a célom az volt, hogy segítsek a fiamnak, aki tanulási nehézséggel küzdött. A képzés alatt már megfogalmazódott bennem, hogy a cél önmagam kell, hogy legyek, hiszen minden, ami a gyermekemnél problémaként merült fel, az az én diszharmóniámból eredt. Amikor felismertem ennek a jelentőségét, hoztam egy döntést, időt adok magamnak arra, hogy tanuljak, hogy megismerjem, melyek azok a félelmek és berögzült minták, amik irányítják az életemet, s megakadályoznak abban, hogy szabad, szeretetteli örömben éljem az életemet a gyermekeimmel. Számtalan képzés kezdődött innentől, amit éltem, használtam, és új megtapasztalásokkal erősödtem.
Az életem folyamatos fejlődésben és teljesedésben van, mindig önmagamhoz viszonyítom a változásomat, ezért tudom megbecsülni minden apróbb megnyilvánulását. Mára már tudom, hogy nem adnom kell, hanem önmagamnak lennem, aki a szeretetéből él és cselekszik. A tudásomat megosztom és hagyom, hogy mindenki a saját tempójában haladjon.
Szolgáltatásaim magukban foglalják a One Brain, Touch for Health, Brain Gym, Stress Release kineziológia ágait és a Hellinger családállítás módszereit, így komplex és személyre szabott támogatást tudok nyújtani a klienseim számára. A tevékenységi köröm túlmutat a kineziológián, tartalmaz önismereti és személyiségfejlesztő tréningeket, párkapcsolati coachingot, illetve
gyermekpszichológiai konzultációt is.
Célom, hogy klienseim belső erőforrásait segítsem a felszínre hozni, hozzájárulva életminőségük javításához és harmonikusabb mindennapjaikhoz, hogy megtapasztalják a választás szabadságát! Nálam a gyógyulás egy új életszemlélet kialakítása is, a megértés, az elfogadás, az önmagunk iránti önszeretet útján, ezáltal önmagunk legjobb verziója tudunk lenni. Szeretettel várom az érdeklődőket, mint hivatalosan végzett kineziológus, önismereti – kommunikációs tréner, párkapcsolati coach-előadó.
Hári Anikó, kineziológus – One Brain oktató, önismereti-, személyiségfejlesztő tréner, párkapcsolati coach
Hartyányi Réka, access consciousness minősített facilitátor, kineziológus, párkapcsolati mediátor – Dunaharaszti
2009 óta foglalkozom gyengéd, a test-lélek-szellem egyensúlyát megteremtő stresszoldó módszerekkel, amelyek segítenek a lelki, és ezáltal a testi jóllét megőrzésében is. Kezdetben a saját fizikai, és lelki nehézségeim miatt kezdtem el keresni alternatív megoldásokat, a későbbiekben pedig már arra is egyre inkább motivált voltam, hogy a hozzám tanácsért forduló embereknek segítsek megtalálni az önmagukhoz vezető utat.
Ma már ez a hivatásom, és a küldetésem, többféle módszerrel dolgozom egyéni, és csoportos szinten is, és örömmel tapasztalom, amikor látom az embereken a megújulást, és akár a gyökeres átalakulást az életükben, ahol a testi-lelki jóllét is természetes velejárója a változásnak.
Találkozásaink során a kineziológia segítségével feltérképezzük, és oldjuk a sejtszinten eltárolódott régi negatív hitrendszereket, és berögződéseket (ha szükséges, akkor generációkból is), ezáltal lehetőség nyílik új nézőpontok kialakítására, egy teljesebb, és harmonikusabb élet megteremtésére. Az Access Consciousness varázslatos energetikai kezeléseivel, gyengéd érintések által oldjuk fel a tudatalatti blokkokat, és a stresszt.
Az egyéni kezeléseken kívül az alábbi tanfolyamokon is részt vehetsz nálam: Access Bars, Access testkezelések, Access Facelift, Access 3.5 napos Alapozó képzés. Gyermekeknek is van lehetőségük tanulni nálam: az Ugorj a békákkal tanulást segítő, stresszoldó tanfolyam hatalmas segítséget nyújt számukra a mindennapi kihívások leküzdésében. Valamint a Sleep Talk, ahol a szülők kezébe adok eszközöket, és tanítok meg egy olyan technikát, mellyel ők maguk tudnak segíteni szorongó, nehézségekkel küzdő gyermekeiknek egészen kicsi kortól.
Honlap | Facebook | Instagram | TikTok | YouTube
Hartyányi Réka, access consciousness minősített facilitátor, kineziológus, párkapcsolati mediátor – Dunaharaszti
Újvári László, kineziológus – Budapest 2. kerület
Hiszek abban, hogy ahhoz, hogy tudatosan változtassunk magunkon, három dologra van szükség: egy nagy lélegzetvételre az első lépéshez, kitartásra a folyamat során, és egy kineziológusra, aki a megfelelő kérdéseket teszi fel, és végigkísér bennünket azon az úton, amíg egy adott témában vissza nem találunk a belső egyensúlyunkhoz.
A nevem Újvári László Gábor, Touch for Health kineziológus vagyok. Amióta az eszemet tudom, segítő szakmában szerettem volna dolgozni. Felnőttként, tudatos karrierdöntés eredményeként kezdtem el kineziológiát tanulni. 2014-től a PKS (Professional School of Kinesiology Hungary) professzionális kineziológus képzésén folytattam tanulmányaimat, ahol számos különböző kineziológiai ággal ismerkedhettem meg. Szakvizsgámat 2016-ban tettem le, jelenleg az MKA (Magyarországi Kineziológiai Alapítvány) tagja vagyok. Több mint tíz éve dolgozom ezen a területen, és számomra alapvető igény a folyamatos szakmai fejlődés és a tudásom bővítése – ebben Magyarországon szerencsére kiváló lehetőségek állnak rendelkezésre.
Munkám során több kineziológiai irányzattal dolgozom, a klasszikus módszereken át a neurokineziológia különböző technikáival. Ezeknek az irányzatoknak közös célja a beragadt élethelyzetek és állapotok kimozdítása, a blokkok és stresszek oldása, valamint az öngyógyító folyamatok beindítása. A kineziológia hármas megközelítéssel dolgozik: a testtel (izmokkal, mozgással), az érzelmekkel és a test energiáival. Ez a komplex szemlélet adja a módszer hatékonyságát. Nem kell benne hinni, nincsenek kötelező elvárások – elég megtapasztalni a folyamatot, és engedni, hogy végigvezessen a saját belső változásunkon.
Kifejezetten értékelem azokat a vendégeket, akik nem a holisztikus egészség filozófiával azonosulnak, hiszen bátor lépés új dolgok irányába nyitni, és ez nagy lépés mindenkinek. Jó látni, hogy az emberek egyre nyitottabbak másfajta megközelítések iránt, mert a kineziológia egyszerű, kézzelfogható és hatékony segítség.
A munkám alapelvei a professzionalitás (a kompetenciahatárok és szakmai ajánlások betartása), az empátia, a humor, a lazaság és az érthetőség. Mivel a stressz, a nehéz érzelmek és a feszültség nem korhoz kötött jelenségek, felnőttekkel és gyermekekkel egyaránt dolgozom.
Újvári László, kineziológus – Budapest 2. kerület
Váradi Vivien, One Brainkineziológus – Budakeszi
Segítőként küldetésem az emberek jólléte. Támogatom őket érzelmi stresszoldó folyamataikban, hogy kapcsolódni tudjanak erőforrásaikkal, valódi önmagukkal, hogy megtalálhassák a belső egyensúlyukat.
A One Brain módszer holisztikus szemlélete lehetővé teszi, hogy gyengéd izomteszt segítségével feltárjuk azokat a tudatalatti stresszeket, érzelmi blokkokat és régi negatív viselkedésmintákat, amelyek a jelenben elakadást, bizonytalanságot vagy testi-lelki feszültséget okoznak.
Munkám központjában az empatikus jelenlét és a biztonságos, elfogadó tér megteremtése áll. Hiszem, hogy a változás akkor tud megszületni, ha valaki ítélkezés nélkül, saját tempójában kapcsolódhat önmagához. A One Brain kineziológia segítségével finoman, mégis mélyen dolgozunk azokon a gyermekkori lenyomatokon, amelyek sokszor észrevétlenül határozzák meg a felnőttkori működést, kapcsolatokat és önértékelést.
Legyen szó bármely élethelyzetben való elakadásról, szorongásról, önértékelési problémáról, a közös munka célja mindig az, hogy visszaálljon a belső egyensúly és a választás szabadsága. A folyamat során a negatív érzelmek elengedésével, átalakításával újra kapcsolódhatunk ahhoz a belső tudáshoz és erőhöz, ami mindig is bennünk volt. Kísérőként vagyok jelen ezen az úton, figyelemmel, szakmai tudással és őszinte kapcsolódással támogatom a változást. Hiszem, hogy amikor a múlt terhei oldódnak, a jelen könnyebbé válik és megnyílik az út egy tudatosabb, magabiztosabb és önazonosabb élet felé.
Szeretettel, elfogadással és beléd vetett hittel várlak!
Váradi Vivien, kineziológus – Budakeszi
Sótér Kinga, kineziológus – Szentendre
Amikor először találkoztam a kineziológiával, rögtön tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, mert annyira nagy hatással volt rám. A One Brain módszert tanultam meg először, amely a test-lélek-szellem hármasára épül és főként az érzelmi stresszoldással foglalkozik. Ezután jött a nagy szerelem, a neurokineziológia, a LEAP módszer, amely sokkal mélyebben tud hatni, a különböző agyi területek konkrétabb megcélozásával.
Miben segít az általam végzett kineziológia? A kineziológia segítségével fel tudjuk tárni azokat a múltbeli eseményeket, amelyek olyan negatívan hatnak ránk, hogyha a jelenben is történik valami hasonló esemény, akkor benyomódik az a bizonyos gomb és mi leblokkolunk, félünk, szorongunk, megijedünk, büntetjük magunkat, kiabálunk, pánikolunk.
Ha ezt a múltbeli stresszt, blokkot oldjuk, akkor a mostani, hasonló helyzetben a negatív érzelmi töltés nélkül, „tiszta fejjel”, egy új nézőpontot alkalmazva, tudunk megbirkózni a nehézséggel.
Kiknek ajánlom? Azoknak, akik úgy érzik, hogy elakadtak az életük valamely területén. Azoknak, akik még keresik önmagukat és szeretnék kihozni magukból a legtöbbet. Azoknak, akik változtatni szeretnének, mert úgy érzik, hogy mindig ugyanazokat a játszmákat és köröket futják le. Azoknak, akik egy adott szituációban gyakran érzik a mellkasukban a szorító érzést vagy a gyomrukban az eluralkodó görcsöt. Azoknak, akik szeretnék megérteni, hogy egy-egy helyzetben miért reagálnak úgy, ahogy.
Hogyan oldja fel az elakadásokat a kineziológia? A kineziológia a testet használja, az izmok jelzéseit, hogy megkapja az útmutatásokat a megoldáshoz. Hiszen a testünk, az agyunk mindenre emlékszik (amire nem akarunk arra is). Sejtszinten vannak tárolva az információk, akár előző generációkból eredően is, ahogy azt az energetikai – pszichológiai kutatások is kimutatják.
Hiszek abban, hogy mindenki képes áttörni a gátjait, lebontani a korlátozó hiedelmeit, hogy ki tudjuk virágoztatni az adottságainkat és tudunk élni a lehetőségeinkkel, törekedve egy teljes, boldog, elégedett életre.
Sótér Kinga, kineziológus – Szentendre
