A Corvin moziból kifelé jövet a múlt héten pont azon vitatkoztunk a barátnőimmel, hogy ki hogyan emlékszik Ryan Goslingra. Valakinek még mindig a húsz évvel ezelőtti, könnyfakasztó romantikus drámák ugranak be róla először, pedig a pályafutása már rég nem erről szól. Gosling láthatóan unja a szépfiú skatulyát: ha végignézzük a karrierjét, szinte vadássza azokat a szerepeket, ahol háttérbe kell szorítania a klasszikus sármját.
Az új, magányos űrutazós sci-fije a budapesti mozikban is bizonyítja ezt: a játékidő nagy részében teljesen egyedül van a vásznon, és minimális eszközökkel, tisztán a jelenlétével működteti a történetet.
Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogyan jutott el eddig a szakmai alázatig és a sallangmentes játékig, érdemes visszanézni azt az öt korábbi, kulcsfontosságú állomást, ahol lépésről lépésre lebontotta a róla kialakult hollywoodi sztereotípiákat.
Gáz (Drive, 2011)
Ez a mozi volt az első igazi fordulópont. Egy olyan névtelen hollywoodi kaszkadőrt játszik, aki éjszakánként rablásoknál segédkezik sofőrként.
Gosling ebben a szerepben alig beszél, szinte csak a tekintetével tartja fent a feszültséget. A film rideg, fegyelmezett hangulata miatt ez az alakítás gyorsan hivatkozási alappá vált, megmutatva, hogy a határozott férfikarakterhez nincs szükség hangos jelenetekre.
Kaliforniai álom (La La Land, 2016)
Hatalmas kritikai sikert aratott ez a zenés mozi, amelyért teljesen megérdemelten kapott Oscar-jelölést. Egy olyan jazz-zongoristát formál meg, aki nem hajlandó feladni a hagyományos értékeket a modern iparág kedvéért.
A hitelesség kedvéért a színész hónapokig tanult zongorázni, így a bonyolultabb zenei jeleneteknél sem kellett dublőrt alkalmazni. Emma Stone-nal közös játéka az elmúlt évek egyik legtermészetesebb filmes párosát adta.
Barbie (2023)
Sokan meglepődtek a szereposztáson, de Ken megformálása végül Gosling egyik legizgalmasabb munkája lett. Óriási öniróniával és remek humorérzékkel nyúlt a figurához, amivel teljesen elorozta a show-t a címszereplő elől.
Az „I’m Just Ken” betétdal és az a finom paródia, amit a karakterbe vitt, megmutatta, hogy egy elismert drámai színész is képes felszabadultan nevetni önmagán, ha a szerep megkívánja.
Szárnyas fejvadász 2049 (Blade Runner 2049, 2017)
Denis Villeneuve rendezésében egy olyan nyomozót alakít, aki egy sötét, múltbéli titok után kutat egy rideg, jövőbeli világban. Harrison Ford oldalán játszani komoly szakmai kihívás volt, de Gosling egy nagyon visszafogott, fegyelmezett játékkal formálta meg a karaktert.
A film a látvány mellett a mély gondolati rétegei miatt is kiemelkedik, fontos kérdéseket feszegetve az emberi identitásról és a felelősségről.
A Hail Mary-küldetés (Project Hail Mary, 2026)
Andy Weir regényének idei adaptációja az év eddigi legnagyobb mozis eseménye, amely jelenleg is vezeti a hazai nézettségi listákat. Gosling egy magányos tudóst alakít, akinek egy űrhajón kell megoldást találnia az emberiség megmentésére.
Ez a legfrissebb szerep a betetőzése annak a folyamatnak, amit az előző filmjeiben láthattunk. Itt már nincs mögötte partner, nincs kire támaszkodnia, a karaktert mégis olyan természetességgel és intelligenciával kelti életre, ami egyértelművé teszi, hogy negyven felett ért be igazán, és jelenleg is a szakma abszolút élvonalába tartozik.
