Te feleségül vennéd magad?

Olvastam pár éve egy spanyol nőről, aki feleségül ment saját magához. Ez eléggé meghökkentett akkor, de most már értem: ha nem mondasz igent magadra, másnak se tudsz, más se fog.

Ugyan kiben nem fogalmazódott még meg, hogy milyen jó lenne, ha megszűnnének a magánnyal kapcsolatos félelmei, ha megszűnne az a lelki nehézség, amivel nap mint nap szembesül?

Ennek kapcsán elhatároztam, hogy összegyűjtötök nektek pár olyan veszélyes, önszabotáló gondolatot, érzést, amivel nap mint nap találkozom a munkám során.

Az egyik legerősebb félelmünk, hogy egyedül maradunk hosszú távon. Akár egyedülállók vagyunk, akár egy nehéz kapcsolatban élünk, ez a félelem elég motiváló ahhoz, hogy szabotáljunk magunkban egy valódi újrakezdési lehetőséget. Hiszen milyen nyomasztó tud lenni újra beleengedi magunkat egy ismerkedésbe, randikon a jó arcunkat mutatni, újra és újra futni azokat a bizonyos köröket.

Mégis visz valami előre, és most nem az időskori magányra, meg a kire számíthatok majd, ha beteg leszek sémákra gondolok. Visz előre a vágy is, hogy el tudjunk köteleződni. Igazán. Hogy végre bebizonyítsuk magunknak, hogy tudunk jól választani.

Állítom, hogy ahogy benned megszületnek ezek a félelmek, úgy le is tudod győzni őket. Akár a saját foteledből is, de idő és Te kellesz hozzá.

Ismerem a sokadik sikertelen próbálkozás szomorúságát, de megtapasztaltam az elköteleződést is. És nem, nem a megfelelő férfi kellett hozzá. Én kellettem.

Te kellesz hozzá. Hogy tudd, ki is a megfelelő férfi számodra. Hogy lásd magad önmagad teljességében. Hogy több tudatossággal, önismerettel mihamarabb igent tudj mondani magadra, mint az a spanyol nő.