Míg 2019-ben „csak” hat, mára már tizenkét magyar egyetem tartozik a világ legjobb öt százalékába – erre hívta fel a figyelmet Varga-Bajusz Veronika, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért felelős államtitkára a TV2 Mokka című műsorában. Nem apró statisztikai javulásról van szó, hanem arról, hogy a magyar felsőoktatás kezd egyre látványosabb helyet kiharcolni magának a nemzetközi térképen.
A háttérben átalakított egyetemi struktúrák, erősödő kutatási teljesítmény, több külföldi hallgató, új nemzetközi kapcsolatok és ambiciózus infrastrukturális tervek állnak – a Diákvárostól egészen a közös amerikai kutatási programokig.
Duplázás öt év alatt: magyar egyetemek a top 5 százalékban
Az államtitkár szerint komoly mérföldkő, hogy öt év alatt megduplázódott a világ legjobb öt százalékában jegyzett magyar egyetemek száma. Míg 2019-ben hat intézmény fért be ebbe a körbe, ma már tizenkettő. Ez nemcsak presztízskérdés: a rangsorok ma már a hallgatói döntéseket, a vállalati együttműködéseket és a kutatási forrásokért folyó versenyt is erősen befolyásolják.
A most megjelent úgynevezett sanghaji rangsorban a Semmelweis Egyetem és az Állatorvostudományi Egyetem is előrébb lépett. Ez azt jelenti, hogy a magyar orvosi és élettudományi képzés, valamint a speciális állatorvosi terület is egyre erősebb nemzetközi láthatóságot kap, ami a külföldi hallgatók szemében is komoly vonzerő.
A szakterületi rangsorokban két új szereplő is feltűnt: az Óbudai Egyetem és a Corvinus Egyetem. Így már összesen 19 szakterületen vannak jelen magyar intézmények, vagyis nem egy-két „zászlóshajó” viszi a hátán a rendszert, hanem egyre több egyetem lép feljebb a saját szűkebb szakterületén. Ez a sokszínűség hosszú távon erősíti az egész felsőoktatási ökoszisztémát.
Mit néznek a rangsorok? Nem elég jól tanítani
Varga-Bajusz Veronika hangsúlyozta: ezek az eredmények az egyetemek intenzív munkájának köszönhetők. A nemzetközi listákon ugyanis önmagában az oktatás színvonala már nem elég. Komoly súlya van a tudományos publikációknak, a hivatkozások számának, a nemzetközi együttműködéseknek és a külföldi hallgatók jelenlétének is.
Az intézményeknek ezért ma már nemcsak az a kérdés, hogyan képeznek jó orvosokat, mérnököket, tanárokat vagy közgazdászokat, hanem az is, mennyire tudnak bekapcsolódni a globális tudományos vérkeringésbe. Ki tudnak-e építeni erős külföldi kapcsolatrendszert? El tudják-e érni, hogy a kutatásaikat a világ másik felén is idézzék?
A felsőoktatás megújításának – az új működési modelleknek, alapítványi fenntartóknak, nagyobb mozgástérnek – célja az volt, hogy az egyetemek dinamikus versenyhelyzetben bizonyíthassák: mire képesek. Az államtitkár üzenete szerint a mostani rangsoreredmények azt jelzik, hogy ez a verseny nem lefelé, hanem felfelé húzza az intézményeket.
Diákváros: Nem csak ágyak, új egyetemi városrész születik
A beszélgetésben szóba került a tervezett Diákváros is, amely a jelenlegi tervek szerint három éven belül már „értelmezhető számú” férőhellyel várhatja az egyetemistákat. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy nem egy távoli, bizonytalan projektként, hanem konkrét határidővel bíró fejlesztésként kezelik a városrészt.
A szükséges ingatlanok már a beruházást megvalósító Tudás-Tér Alapítvány tulajdonába kerültek, és intenzíven dolgoznak azon a pályázaton, amely befektetőt és partnert hoz a projekt mögé. Az államtitkár szerint kulcskérdés, hogy a Diákváros ne csak olcsó „alvóhelyek” sora legyen, hanem valódi egyetemi közeg.
A tervek szerint olyan városrész jön létre, ahol a lakhatás mellett tanulási terek, nagy közterek, közösségi terek, éttermek, szolgáltatások és sportolási lehetőségek is helyet kapnak. A jó közlekedés is alapfeltétel: egy mai egyetemista életéhez már hozzátartozik, hogy könnyen eljusson órára, munkába, edzésre, programra, mindezt lehetőleg ugyanabból az élettérből kiindulva.
Magyar–amerikai felsőoktatási híd: Új megállapodás, új lehetőségek
Az államtitkár külön kitért a magyar–amerikai felsőoktatási és tudományos megállapodásra, amely ilyen formában korábban nem létezett a két ország között. Az egyezség nemcsak diplomáciai gesztus: konkrét csatornákat nyit a hallgatói és kutatói mobilitás előtt, és hosszú távon erősíti a két ország közötti tudományos kapcsolatokat.
A Fulbright és a Pannónia Program közös kezdeményezéseként létrejött Neumann János kiválósági díj kiemelt szerepet kap abban, hogy minél több kutató mozoghasson a két ország között. A konstrukció lehetővé teszi, hogy magyar kutatók menjenek amerikai intézményekbe, és amerikai szakemberek akár egy teljes évet is Magyarországon töltsenek.
Az elmúlt egy évben már több mint 200 magyar hallgató vett részt amerikai résztanulmányokban, és a cél az, hogy ez a szám tovább nőjön. A mai munkaerőpiacon egy ilyen nemzetközi tapasztalat nem „nice to have” extraként jelenik meg az önéletrajzban, hanem valódi versenyelőnyként.
Etikus mesterséges intelligencia: Közös kutatás, közös felelősség
A kétoldalú együttműködés egyik izgalmas új eleme az Amerikai Katolikus Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közös, etikus mesterségesintelligencia-kutatási programja. A projektet egymillió dollárral támogatják, ami már önmagában is jelzi, hogy komolyan gondolják a közös munkát.
Az „etikus MI” kérdése nem akadémikus vita: ma már az élet szinte minden területén megjelennek az algoritmusok, az orvosi diagnosztikától a pénzügyi döntéseken át a közösségi média felületekig. Az, hogy a fejlesztésnél és az alkalmazásnál mennyire érvényesülnek etikai szempontok, hosszú távon meghatározza, mennyire bízunk ezekben a rendszerekben.
A közös program azt üzeni, hogy Magyarország nemcsak felhasználóként, hanem aktív alakítóként is ott akar lenni a mesterséges intelligencia jövőjéről szóló nemzetközi párbeszédben. A mostani rangsoreredmények, a Diákváros terve és az amerikai megállapodás egy irányba mutatnak: a magyar felsőoktatás nem befelé fordul, hanem nyit, új hallgatók, új kutatások és új együttműködések felé.
