Vasárnap este hivatalosan is lezárult a XXV. téli olimpia: a milánói–cortinai játékok záróünnepségét Verona közel kétezer éves, római kori amfiteátrumában rendezték meg. Az Aréna évszázadok óta az opera egyik ikonikus helyszíne, így az alkotók nem is választhattak volna jelképesebb teret a búcsúhoz, a történelem és a kortárs látványvilág egymásba olvadása egyszerre adott súlyt és emelkedettséget az estének.
A ceremónia első felvonása az opera varázslatos világába kalauzolta a közönséget. A színpadon egymás után jelentek meg a műfaj legismertebb karakterei: Alfredo és Violetta a *Traviatából*, majd Rigoletto, Figaro, Aida és a Pillangókisasszony szereplői.
Láng, zászlók és a sportolók bevonulása
A művészi nyitány után következett az ünnepség hagyományos, protokolláris része. Felvonták az olasz zászlót, majd egy muranói üvegcseppben megérkezett az olimpiai láng is. A fáklyát az 1994-es lillehammeri játékok aranyérmes 4×10 kilométeres sífutó váltójának tagjai – Maurilio De Zolt, Marco Albarello, Giorgio Vanzetta és Silvio Fauner – hozták be a stadionba, emlékeztetve az olasz téli sport egyik legnagyobb diadalára.
Ezt követte a sportolók bevonulása. Elsőként a 92 résztvevő nemzet zászlóit vitték be, majd maguk a versenyzők – sokan érmeikkel a nyakukban – foglalták el a lelátón számukra fenntartott helyeket. A magyar lobogót technikai okok miatt végül nem a műkorcsolyázó páros, Pavlova Maria és Sviatchenko Alexei vitte, hanem – a megnyitóhoz hasonlóan – Nógrádi Bence és Somodi Maja. A bevonulás alatt a Calibro 35 zenekar olasz filmzenéket játszott, többek között Ennio Morricone, Nino Rota és Stelvio Cipriani műveit, ezzel tovább erősítve az est olaszos karakterét.
Klaebo történelmet írt, az önkéntesek reflektorfényben
A záróünnepségen hagyományosan sor került az utolsó versenyszámok eredményhirdetésére is: a női és férfi 50 kilométeres klasszikus sífutás dobogósai ekkor vehették át érmeiket. A norvég Johannes Hösflot Klaebo itt ünnepelhette pályafutása 11. olimpiai aranyérmét, amellyel minden idők legeredményesebb téli olimpikonjává vált. Az olaszországi játékokon – a tavalyi világbajnoksághoz hasonlóan – mind a hat számot megnyerte, és már korábbról is rendelkezett egy-egy ezüst- és bronzéremmel.
Az est egyik legmeghatóbb pillanata az önkéntesek ünneplése volt. Az olimpia láthatatlan hősei az Eiffel 65 Blue című slágerére táncoltak a színpadon, ötkarikát, majd a 26-os számot formálva. A gesztus nem csupán látványos koreográfia volt, hanem köszönetnyilvánítás is: a játékok sikerének egyik kulcsa a több ezer önkéntes elkötelezett munkája.
Ekkor mutatták be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságának két új tagját is: a dél-koreai bobost, Von Jundzsongot és az észt sílövőt, Johanna Talihärmot.
Zászlóátadás és a francia Alpok bemutatkozása
A víz körforgását és a természet védelmét szimbolizáló előadást követően kezdődött a hivatalos záróprotokoll. Felvonták a görög zászlót, elhangzott a görög és az olimpiai himnusz, majd Milánó és Cortina d’Ampezzo polgármestere átadta az olimpiai zászlót Kirsty Coventrynek, a NOB elnökének. A lobogó ezután Provence-Alpes-Côte d’Azur és Auvergne-Rhône-Alpes képviselőjéhez került, hiszen a 2030-as téli játékoknak a francia Alpok ad majd otthont.
A következő nyolc percben a francia házigazdák mutatkoztak be: a rövid, de látványos műsor a hegyvidéki tájak, a sport és a fenntarthatóság összekapcsolására épült, már előrevetítve a következő olimpia hangulatát.
Beszédek és búcsú a lángtól
Giovanni Malagò, a szervezőbizottság elnöke beszédében azt hangsúlyozta, hogy Olaszország betartotta ígéretét: városokon, tartományokon és régiókon átívelő játékokat rendezett, világszínvonalú helyszíneken, a fenntarthatóság tiszteletben tartásával. A játékok földrajzi széttagoltsága – amely korábban kérdéseket vetett fel – végül az egyik különlegességgé vált.
Kirsty Coventry, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke elsősorban a sportolókhoz szólt. „Hihetetlenek voltatok mindannyian. Bátrak, félelem nélküliek, tele szívvel és szenvedéllyel” – mondta, kiemelve, hogy az olimpiai szellem lényege a versengés mellett az egymás tisztelete és felemelése. A házigazdáknak azt üzente: újfajta téli olimpiát szerveztek, amely új mércét állít a jövőre nézve.
Beszéde végén Coventry befejezettnek nyilvánította a XXV. téli olimpiát. Gloria Campaner zongorajátéka alatt kialudt a láng Milánóban és Cortinában is: egy szimbolikus pillanat, amely egyszerre jelentett lezárást és stafétaátadást.
Bár az olimpia hivatalosan ekkor ért véget, az ünneplés még folytatódott. Major Lazer 15 perces elektronikus koncertje alatt sportolók és nézők egyaránt táncra perdültek a lelátón, majd a veronai születésű Achille Lauro lépett színpadra, hogy hazai hangon búcsúztassa a játékokat.
A milánói–cortinai olimpia így egy olyan záróesttel ért véget, amelyben a római kori kövek, az opera, a modern elektronikus zene és a sportolók öröme egyszerre volt jelen. Két hét küzdelem, rekordok és emberi történetek után a láng kialudt, de az emlékek, és az új mérce, amelyet ezek a játékok állítottak, még sokáig velünk maradnak.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
