Lehetséges, hogy szenzoros a gyerekem?

Egy sokakat érintő probléma, melyet még mindig kevesen ismernek. A hétköznapi néven csak „szenzoros”-ként emlegetett jelző igen sokrétű és tág problémakörre utal, mely számos nehézséget képes okozni a gyermekes családok életében. „Neveletlen, rossz, nem foglalkoznak vele a szülei” és még rengeteg hasonló megbélyegzést akaszthatnak ilyenkor a csemetékre, ami iszonyatosan nagy károkat okozhat mind a gyermek, mind a szülő lelkében.

Kicsit most jobban utánajártunk, mit is jelent pontosan ez a neurológiai probléma és milyen segítséget kaphatunk, amennyiben érintettek vagyunk. Ebben Simon Tünde, a győri Varázskuckó alapítója és vezető mozgásterapeutája nyújtott segítséget és adott válaszokat a mindenkit foglalkoztató kérdésekre.

– Tulajdonképpen mit is jelent a szenzoros integrációs zavar?

– A szenzoros integrációs zavar érzékelési rendellenességet jelent (SPD, azaz Sensory Processing Disorder), ami egy gyakori probléma. Ilyenkor a külvilágból érkező ingerek feldolgozása nehézséget okoz. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy még mindig kevéssé kap figyelmet ez a terület. Az utóbbi években megsokszorozódott azoknak a kisgyermekeknek a száma, akik küzdenek az SPD-vel.

– Miben nyilvánul meg és mi okozhatja?

– Hatással van a gyermekek viselkedésére, befolyásolja a tanulási képességet, illetve azt is, hogyan járnak, mozognak, hogyan viszonyulnak másokhoz és hogyan látják önmagukat. A külvilágból érkező ingerek feldolgozása teljesen eltér a megszokottól, ez pedig több területet is érinthet. Ilyen lehet például a hallás, az ízlelés, a szaglás, a tapintás, a mozgásaktivitás, az összerendezettség, valamint a szociális érés.

– Milyen jelei, tünetei vannak, mire érdemes szülőként felfigyelni?

– Szülőként úgy érezhetjük, hogy gyermekünk valahogy nincs „rendben”. Túlságosan érzékeny, ügyetlen, nyugtalan, türelmetlen. Előfordul, hogy gyermekünk rendkívül ingerkereső vagy épp az ellenkezője: ingerkerülő. Az egyik ingert túlreagálhatja, míg a másikat szinte észre sem veszi vagy ugyanarra az ingerre különböző módon reagálhat a körülményektől, időponttól függően, tehát szélsőségesen viselkedhet. Egy kellemes délutáni alvás után például lehet, hogy jól viseli a zajokat, míg ha az alvás kimarad, akkor a legkisebb zajtól is rosszkedvű lehet.

– Mikor lehet észrevenni az első jeleket általában?

– Már egészen kicsi korban, akár csecsemőknél is jelentkezhetnek az első tünetek. Hangsúlyosabban azonban inkább az óvodáskor elérésével tapasztalhatók az eltérések.

– Milyen szakembert érdemes felkeresni?

– Szenzoros integrációs terápiában jártas terapeutát, akinek kifejezetten ez a szakterülete.

– Milyen fejlesztő, terápiás lehetőségek, feladatok segíthetnek?

– Szenzoros integrációs terápiával tudjuk segíteni a gyerekeket. Pontosan meghatározzuk azokat a területeket, amelyeknél megfigyelhető a szenzorosság. A terápia személyre szabott és kifejezetten ezekre a területekre fókuszál, ahol jelentkezik ilyen típusú eltérés. A feladatok tárháza nagyon sokrétű. Jellemzően a bőrérzékeléssel, vestibuláris, vagyis egyensúlyi rendszerrel, térérzékeléssel, nagymozgás összerendezésével, vizuális érzékeléssel, auditív rendszer fejlesztésével javíthatjuk a szenzoros észlelést.

– Legyőzhető vagy kinőhető a szenzorosság?

– Mindenkinek van valamilyen érzékelési problémája, akár a jelenben is, akár a múltjában, mert mindannyian az érzékelés fontosságában létezünk és senki sem tökéletes minden pillanatban. Bármilyen inger ideiglenesen megzavarhatja az agy működését – akár túl sok, akár kevés van belőle. A túlzott szenzorosság korrigálható, tapasztalataink azt mutatják, hogy az ingerfeldolgozás javításával az addig tapasztalt erős tünetek csökkentek vagy akár meg is szűnnek.

– Mire irányul az általatok küldött kérdőív, mi a lényege és milyen képet mutat meg a gyermekről?

– A szenzorosság feltérképezésében segít a szülők kikérdezése, ezen belül egy szenzomotoros kérdőív kitöltetése. A terápia megkezdése során pedig megfigyeljük a gyerekeket különféle tevékenységek közben. A kérdőív minden fontos területet érint, így pontos képet kapunk a gyermek szenzoros feldolgozásáról. Ez segít abban, hogy személyre szabjuk a terápiát és csak azokkal a területekkel dolgozzunk, ahol hangsúlyos az eltérés. Az említett kérdőívben ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel találkozhatunk: „Bosszankodik a gyűrött lepedő miatt?”, „A játék során szokatlan kockázatokat vállal?”, „Zavarja az erős fény?”, „Megszagolja a dolgokat, hogy megismerje azokat?”, „Nehezen változtat az előre betervezett dolgokon?”, „Hajlamos a szótlanságra és visszahúzódó?” stb..

– Milyen gyakran szükséges járni fejlesztésre és általában mennyi ideig?

– A terápia gyakorisága függ a tünetek mennyiségétől és minőségétől. Heti 2 alkalom javasolt abban az esetben, ha több terület érintett. Enyhe feldolgozászavarral heti 1 alkalommal is elérhetünk pozitív javulást. Ezt természetesen kiegészítjük egy a gyermekre vonatkozó, otthon is alkalmazható ötlettárral, melyet a hétköznapokba is érdemes beépíteni.

– Mi lehet a következménye, ha nem foglalkozunk a problémával?

– Ha nem vagy későn foglalkozunk vele, akkor az egyrészt nehézséget fog okozni a gyermek hétköznapi működésében. Ez aztán kihat a későbbi életminőségére. Nehezebben illeszkedik be, gyakoriak a hangulatingadozások, gyengébb a kudarctűrés, késik a szociális érés (például szobatisztaság, beszédfejlődés), tanulási nehézség és koncentrációs zavar alakulhat ki. Folyamatosan jelentkezhetnek viselkedésproblémák, a gyermek önbizalma pedig nem tud megfelelően formálódni a nehézségek, illetve a sikerélmény hiányának következtében.