Súlyos döntés: válni vagy együtt maradni?

Egy házasságban mindig akadhatnak hullámvölgyek. A kérdés az, hogy ezek mekkorák, milyen okból fakadnak és mit tesznek a felek a megoldás érdekében. Van egy pont azonban, ami után talán már nem érdemes tovább harcolni. De mégis hogyan lehet meghozni egy ilyen súlyos döntést?

Okok, melyek miatt megfordulhat a fejünkben a válás

Az esküvőnk napján a legtöbben úgy érezzük, hogy minden rózsaszín ködbe van burkolva és a mi életünkben ez soha nem is lehet másként. Sajnos azonban a mai kép nem ezt mutatja, előbb vagy utóbb szinte minden házasságot utolérnek a gondok, nagyon kevés a kivétel. A szürke hétköznapok taposómalmába és a mindig felbukkanó stresszhelyzetekbe könnyen belefáradunk és lassan már nem tudunk egymásnak vigaszt, támaszt jelenteni. A köztünk tátongó szakadékot még inkább mélyítheti, ha az otthoni problémák miatt egy harmadik fél is bekerül a képbe. Ezen a ponton már nemcsak a házasság forog kockán, hanem egyértelmű bizalomvesztés is történik. Legsúlyosabb esetben pedig meg kell említeni a bántalmazást, a családon belüli – akár fizikális, akár lelki – erőszakot.

Hűtlenség után

Bármelyik fél is lépett félre, a hűtlenség kezelése borzasztóan nehéz kérdés. Az, akit megcsaltak, talán soha többé nem tudja újra azt a bizalmat érezni, mint korábban. A hűtlen fél pedig folyamatos bűntudatban élhet, ami szintén rányomja a bélyeget a kapcsolatra. Igazán kitartónak és erősnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben úgy döntsünk: együtt maradunk. Ha csak az egyikünk is bizonytalan ebben, valószínűleg sosem fog jól működni már a házasság. Azonban ha elszántan szeretnénk mindketten azt, hogy újra visszataláljunk egymáshoz, akkor rengeteg melóval el tudjuk érni, hogy a kapcsolat ismét működjön. Ilyenkor általában a megcsalt fél is tudja, hogy valami nem stimmelt már a félrelépés előtt és valamennyire hibásnak érzi magát a kialakult helyzetért. Az önbizalom, illetve a másik iránti bizalom újraépítéséért mind a két félnek küzdenie kell, hiszen csak így lehetséges a közös jövő. Ehhez sok esetben érdemes külső, szakértő segítséget igénybe vennünk, például részt vehetünk párterápián.

Amikor úgy érezzük, nincs kiút…

Sajnos döbbenetesen sok házasságot tart életben a félelem, amikor úgy érzi az egyik fél – legtöbb esetben a feleség -, hogy nincs kiút. A bántalmazó kapcsolatok esetén kettős mérce áll fenn. Egyrészt az áldozat egyszerűen annyira fél a másiktól, hogy nem meri elhagyni. Másrészt nagyon sokszor olyan mentális állapotba kerülnek a bántalmazott felek, hogy elhiszik magukról: ők nem jók semmiben, ők a hibásak és nem is kellenének senkinek vagy éppen nincs kihez fordulniuk, nincs hova menniük. Egy olyan horderejű döntést meghozni ilyenkor, mint a válás, szinte lehetetlen. Hatalmas erő, elszántság és nem utolsó sorban remény kell hozzá. Ezeken felül legtöbb esetben külső segítségre van szükség ahhoz, hogy a mérgező kapcsolatból ki tudjon lépni valaki.

Ahol gyermek is van

Még nehezebb a döntés olyankor, ha a házasságban gyermek is született. Ilyenkor rengetegen úgy érzik, hogy a kapcsolatot fenn kell tartani a gyerek vagy gyerekek érdekében. De vajon tényleg ez a helyes döntés? Egy elhidegült vagy éppen feszültségekkel teli légkörben hatalmas ártalmaknak tehetjük ki csemeténket, ellentétben azzal a nézettel, hogy úgy lesz jobb neki, ha együtt maradunk. A folyamatos veszekedések vagy éppen a félelmetes közöny igen nagy sebeket tud ejteni mind a szociális, mind a lelki fejlődésen. Természetesen a válás is ejthet sebeket a gyermek lelkén, hiszen sosem egyszerű folyamat és hatalmas változást jelent. Azonban egy mérgező légkör fenntartása korántsem védi a gyermekek érdekeit. Nem beszélve a feljebb említett bántalmazás esetéről, amikor sokszor akár életet is menthet egy válás. A gyerekek szempontjából kiemelten fontos az otthon nyugalma, a szeretetteljes légkör és a kiszámíthatóság. Fel kell ismerni, ha ezt egyedül tudjuk csak megteremteni számukra és ki kell lépni az olyan kapcsolatból, ahol ezek a feltételek nem érvényesülnek. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy gyermekeink a tőlünk kapott mintákat hordozzák majd magukban. Ha nem szeretnénk, hogy boldogtalanok legyenek a későbbi életükben, akkor mutassunk jó példát és vállaljuk a nehézségeket egy szebb jövőért!

S mikor ne adjuk fel?

A fent említett, súlyos eseteket kivéve persze van, amikor érdemes küzdenünk a házasságunkért. Ha látunk még esélyt arra, hogy a problémákat együtt sikerülhet megoldani és ezt mindkét fél akarja – legalább valamennyire -, akkor van remény. Nem szabad elfelejtenünk: a házasság intézményébe – jó esetben – úgy léptünk be, hogy eltökélt szándékunk volt jóban és rosszban kitartani egymás mellett. Megfogadtuk, hogy nem adjuk fel akkor sem, ha nehézségek jönnek az életünkbe, hanem megoldjuk, megjavítjuk, helyrehozzuk a gondokat. Hiszen a házasság nemcsak egy papír, hanem egy erős szövetség, amelynek megtartására valamikor ígéretet tettünk. A másik félnek és magunknak is. Ezért, ha nem érezzük teljesen reménytelennek, megoldhatatlannak a helyzetet, illetve, ha nem veszélyezteti a kapcsolaton belül semmi a saját vagy gyermekeink testi, lelki épségét, akkor tegyünk meg mindent, hogy helyrehozzuk házasságunkat! Kitartással, figyelmességgel és persze összetartással sikerülhet betartani régi eskünket.