Hogyan lehetsz jó apa?

A legtöbb irodalom, mely a szülőségre készít fel, még mindig inkább a nőket célozza meg. Ez természetes, hiszen már a terhesség is hatalmas változásokat jelent nem csak testileg, de lelkileg is. Ezen felül általában a nők maradnak otthon a kicsikkel, tehát a legtöbb időt ők töltik majd el velük. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a férfiak számára ugyancsak nagy fordulatot jelent, hogy apák lesznek.

A terhesség időszaka

Akár felkészültünk rá, akár nem, a gyermekáldás híre fenekestől felforgatja a leendő apuka életét is. Ugyanúgy felvetődik benne rengeteg kérdés, aggodalom és kétség, főként, ha az első gyermekről van szó. Ráadásul egy hormonoktól túltengő, folyamatosan érzelmi hullámvasúton ülő hölgyet is támogatnia kell mindenben. Nem egyszerű feladat így felkészülni arra, amire igazán nem is lehet. A legtöbben akkor értik meg igazán, hogy apák lettek, amikor a karjukban tartják a kicsit. Annak ellenére azonban, hogy a gyermek az anyukával van teljes szimbiózisban a terhesség alatt, az édesapa is teremthet kapcsolatot már ilyenkor vele. Ha sokat beszél a pocakhoz, akár odabújik, az apróság ugyanúgy elkezdi kialakítani apukájával is a köteléket.

A rettegett szülés

Nagyon sok férfi irtózik a vértől, még többen félnek attól, hogy nem képesek végig nézni, ahogy a szerelmük szenved. Ezer más okot is fel lehetne sorolni, ami távol tarthatja az édesapákat a szülőszobától, de egy biztos: nem attól lesz valaki jó férj és jó apa, ha mindenáron bent marad a szülésnél. Az őszinteség sokkal fontosabb és az, hogy jó szívvel induljunk neki ennek a hatalmas feladatnak.

Egyenlő viszonyok otthon

Bár a pici ellátásának nagy hányada egyértelműen az édesanyára hárul kezdetekben, az apukák is ki tudják venni a részüket majdnem minden feladatból. Ma már nem az az elfogadott hozzáállás, hogy mindent oldjon meg az anya, mert ez a dolga. Ugyanígy az apának sem annyi a feladata, hogy dolgozzon és tartsa el a családot. A viszonyok egyre inkább kiegyenlítődnek, ami lehetővé teszi, hogy az édesapa ugyanolyan bensőséges kapcsolatot tudjon teremteni a gyermekével, mint az anya. A pelenkacsere, a fürdetés, az altatás – és még sorolhatnák igencsak sokáig a különböző teendőket – ugyanúgy megoldható egy apuka számára is. Közben pedig minőségi időt tölthet el a kicsivel, nem beszélve arról, hogy a tehermentesített anyuka is jobban fogja érezni magát, így könnyebben oldják meg együtt a felmerülő problémákat. Mindez persze nem csak az első időszakra vonatkozik, de minden akkor kezdődik el.

Az idő és a kapcsolat a legfontosabb

Bármekkora gyermekünk is van, ahhoz, hogy jó szülők lehessünk, mindig elegendő időt kell fordítanunk rá és a kapcsolatunkra. A mai stresszes és rohanó világban, ahol a digitális eszközök is egyre jobban teret nyernek már a családi életben is, elképesztően nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt. De meg lehet! Ha mindig első helyre tesszük a kommunikációt, amelyben tényleg figyelünk egymásra, akkor a külső hatások nem tudják megmérgezni a családi viszonyokat. A minőségi idő, amikor csak egymással törődünk, fantasztikus és erős köteléket tarthat fenn és mély bizalom alakul ki.

Nevelés és fegyelem tisztelettel

Egy jó apa a nevelés kérdésében is vállvetve küzd az édesanyával azért, hogy a gyermek jelleme fejlődhessen. A „jó zsaru-rossz zsaru” effektus az egyik legborzalmasabb választás lehet, így ezt érdemes nagyon messze elkerülni. Nem szabad, hogy a gyermek az egyik szülőjével folyton harcban álljon, míg a másikkal csupa móka minden. A nevelés mindkét szülő dolga, melyben igen fontos az egyetértés. Ehhez pedig sokszor szükség van hatalmas adag türelemre. A fegyelem elengedhetetlen, de csak akkor tud valóban érvényesülni, ha szeretettel és tisztelettel kövezzük ki az utat, melyen terelgetni próbáljuk csemeténket.

Apa, a szilárd bástya

Egy férfi nem attól lesz valóban jó apa, ha vasszigorral tiltja el mindentől gyermekét. Ahogy attól sem, ha mindig engedékeny és baráti verzióban tolja a mindennapokat. Inkább attól lesz jó apa, ha mindig ott van, amikor számít rá a gyermek – vagy egyes helyzetekben az anya -, a kezét nyújtja és ölelésbe burkolja, amikor valami baj éri. Amikor szilárd talajon áll és ugyanilyen szilárd bástyaként fogja össze a családot. Nem erőszakkal, hanem szeretettel. Nem mindenki felett, hanem egyenrangúan. Higgyünk magunkban és higgyünk a gyermekünkben is! Talán mindez pokolian nehéznek tűnik és valójában az is. De ha már csak törekszik is erre valaki, már jó apának számít. Senki sem tökéletes, a lényeg az irányban van!