Testvér érkezik a családba? – Tippek a könnyebb alkalmazkodáshoz

Egy gyermek érkezése minden esetben hatalmas változásokat okoz. Amikor az első csemetét várjuk, minden gondolatunk az új jövevény körül forog. Nem is lehetne ez másként, hiszen be kell rendezkednünk mind fizikailag, mind lelkileg, mind szellemileg egy teljesen új életre. Viszont, mikor a második poronty miatt lesz két csík a terhességi teszten, akkor a várakozás időszaka is összemérhetetlenül más lesz, mint a legelső gyermeknél volt.

Miután megtudjuk: újra babát várunk

A bizonyosság, hogy új taggal fog bővülni a család, mindenki számára feldolgozandó élmény. Képzeljük csak el, ha a felnőttek számára ilyen nagy változást jelent, akkor mit szóljon ehhez az elsőszülöttünk? A legjobb, amit tehetünk, hogy az életkorának megfelelően minél hamarabb elkezdjük felkészíteni arra, hogy pár hónap múlva bizony fenekestől fel fog fordulni az élete. Nem szabad eltitkolni, vagy sokáig halogatni a bejelentést. Ez ugyanis rosszul sülhet el. Például, ha más hamarabb értesül a hírről és esetleg nem anya vagy apa avatja be a dologba. Ugyanúgy azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a gyerekek minden változást megéreznek. Ezért inkább éljük át együtt minden pillanatát a várakozásnak, illetve az ezzel együtt járó érzelmeknek, legyen az öröm, izgalom vagy éppen félelem.

Hogyan fogjunk hozzá?

Nem egyszerű megtenni egy ekkora bejelentést. Mindenki aggódik ilyenkor, hogy mit fog szólni a kicsi. A legfontosabb, hogy nem szabad ráerőltetni az örömünket, hiszen lehet, hogy először meg fog ijedni. Azt sem tudja, pontosan mit jelent ez az egész. Csak akkor fog majd tisztábban látni, amikor a kistestvér már otthon lesz. Addig is rengeteget segíthetünk azzal, ha sokat beszélgetünk vele, természetesen csak akkor, amikor fogékony rá. Ugyancsak hatalmas mankót nyújthatnak a kifejezetten erre a témára épülő gyermekkönyvek. Főként akkor, ha van a gyermeknek egy kedvenc mesehőse, akivel éppen ugyanez történik, mint most vele. A gyengéd rávezetés könnyebb elfogadást eredményezhet. A mesék mellett énekek is foglalkoznak a testvér témájával. Amennyiben csemeténk nyitottabb a zene felé, ez szintén nagy segítség lehet.

Tervezzünk és készülődjünk együtt!

Nagyon fontos, hogy a gyermeket lehetőleg ne hagyjuk ki semmiből. Akár még szabad kezet is adhatunk neki néhány kérdésben – például: hova ragasszuk fel a macit, vagy melyik plédet vegyük meg a kistesónak a boltban. Ettől érezni fogja, hogy igenis nagy szerepe van a családban. Amennyiben lehetséges és ő is szeretné, vigyük el magunkkal egy-egy ultrahangos vizsgálatra/babamozira. Elképesztő, hogy a mai technikán keresztül milyen kapcsolatot lehet teremteni és valamennyire kézzelfoghatóbb lesz minden számára, ha van már egy kép a húgiról vagy az öcsiről, amibe kapaszkodhat. Engedjük, hogy beszéljen hozzá, odabújjon a pocakhoz, ha szeretne, de sose erőltessük ezeket!

Beszéljünk a negatív oldalról is!

Érthető, ha mindenki csak azt szeretné kihangsúlyozni, mi a jó abban, ha a gyermeknek kistestvére lesz. Nem szabad azonban csak erről az oldalról beszélni, hiszen akkor hatalmas csalódások érhetik már a legelején. Az első időszak eleve nehéz mindenki számára, a picur sokat sírhat, nem lehet még beszélgetni vagy úgy játszani vele, ahogy egy 2-4 éves szeretne. Mindezek mellett ott vannak még az olyan élethelyzetek, amikor majd nem lehet hangoskodni, mert alszik a baba vagy azt látja a nagyobb, hogy a kicsi folyton kézben van, szopizik. Mindezekről érdemes ugyanúgy beszélni és elmondani, hogy nem lesz könnyű.

Miután megérkezett az új családtag

Sajnos az elmúlt időszak lehetetlenné tette, hogy már az első napokban meglátogathassa a gyermek az anyukáját és kistestvérét. Ezt az időszakot valamennyire áthidalhatjuk a videóhívások és fényképek segítségével. Sokan tartják jó ötlenek, hogy a kistestvér egy „ajándékkal” érkezzen haza a nagyobbhoz.

Nagyon jó döntés, ha mindenbe bevonjuk a nagyot, amennyire csak lehet. Hadd segítsen a pelenkázáskor, fürdetéskor vagy akár az altatásban is, ha már nagyobb gyermekről van szó. Nyugodtan tologathatja a babakocsit is, úgyis ott vagyunk mellette, nem történhet baj. Ne féltsük túl a kicsit, engedjük, hogy a nagytesó megérintse, akár az ölébe is ültethetjük kellő óvatosság mellett. Ha sokszor leintjük, tiltjuk vagy megdorgáljuk a nagyot, akkor szépen megágyazunk a kellemetlen testvérféltékenységnek, amely kisebb-nagyobb mértékben úgyis elő fog jönni.

Arról is biztosítani kell az elsőszülöttet, hogy nyugodtan érezheti magát szomorúnak, esetleg dühösnek, mi akkor is itt vagyunk és meghallgatjuk. Ne feledjük, a nagyobb gyermeknek is szüksége van arra, hogy ő legyen a középpontban! Biztosítsunk számára olyan időt, amikor kettesben tud lenni egyik-másik szülőjével.