A pasik nekünk nőknek olyanok, mint a cipők

A pasikat leginkább a cipőkhöz tudnám hasonlítani, a nőket mindkettőhöz misztikus vonzódás fűzi. Van, amelyik azért tetszik, mert dizájnos és irtó drága, van, amelyiknél csak a centikre hajtunk, és persze ott vannak azok a darabok, amikkel hosszú távra tervezünk. Néha bevállalunk olyan egyedeket, amelyek totál ellentétei a személyiségünknek, mondván, hogy egy próbát megér. Aztán ott vannak azok, amikkel az elején minden csodás, de a felénél már sírsz és szitkozódsz, hogy hazavitted. Amikor minden kötél szakad, kidobod, de akkor már késő, hiszen maradandó sebeid lettek tőle… Megesküdsz, hogy soha többet rá sem nézel hasonlóra, de végül mégis újra csapdába esel. Kell pár év tapasztalat, amire megtanulod, mi az, ami jó neked. Persze léteznek kellemes meglepetések is, amiktől eleinte ódzkodsz, mert túl magas, túl lapos, túl otromba, túl öreg/fiatal vagy hozzá, aztán belebújsz, és el sem tudod képzelni, hogy lehet ennyire kényelmes és kedvednek való. És végül létezik a tökéletes, amelybe első látásra beleszeretsz, aztán felpróbálod, és le sem akarod venni többé.